Az is öngyilkosságnak számít?

Nem, ez csak önpusztítás és mértéktelenség. Ezek is bűnnek számítanak, úgyhogy ha arra vagy kíváncsi, így is a pokolra jutsz majd.

Menj el tűzszerésznek. Ha jól csinálod van értelme az életednek ha nem akkor meg meghalsz és még istennek is tetszik.

Jó gondolat található a 2 Korintusz 7:1 ben, ami arra ösztönöz minket, hogy minden olyan dologtól tartsuk magunkat távol, ami mind a testünket, mind az elménket be szennyezné.

Ha el akarod pusztítani magadat az öngyilkosság. Onnantól csak a mikéntje más, a végeredmény ugyanaz. Valamelyik film jut eszembe, ahol a rendőrörsön az egyik rendőrről kiderült, hogy homokos, a többi nyomozó halálra cikizte és mikor legközelebb egy éles helyzetbe került valami lövöldözésnél, hagyta magát lelőni. Gondolom akármilyen vallási beállítottságú vagy, valahol ösztönösen érzed, hogy az egész azért (is) gáz, mert akármilyen módon is tennéd, mindegy, hogy lassan, vagy gyorsan: "csak" a testedet pusztítanád el, de TE tovább "élsz", vagyis a lényeg megy tovább és csak annyit érnél el az egésszel, hogy a problémáidat, érzéseidet, amiktől szenvedsz vinnéd magaddal, de ezúttal már változtatni sem tudnál rajtuk, mert konzerváltad és lebetonoztad egy örökkévalóságra. Ráadásul a "túlvilágon" sokkal tisztább a kép, ott még valóságosabbnak érzed, mint itt. Nem valami jó biznisz.. Az alkohol meg lényegében már itt az életben elkezdi megvalósítani ugyanezt, mert "csak" az agyadat iszod el, meg a belső szerveidet, de a lényeg, hogy a végén már csak egy nyálcsorgató idióta lennél, aki már azt sem képes összerakni agyilag, hogy miért is csinálja az egészet (apám masszív alkoholista volt, van "némi" tapasztalatom) De a fájdalom, az érzések és a problémák ugyanúgy megmaradnak, csak még jönnek újabbak hozzájuk. Olyan, mintha egyik (új) problémával igyekeznél betömi egy másik (régebbi) probléma okozta tátongó lyukat, de se a régit nem sikerül, se az új "nem megy el" és így halmozódik a végtelenségig. Ja és az alkoholisták némelyike elég sokáig elél, vagy inkább elvegetál ebben az állapotban. Az indiánokkal mikor itatták az angolszász hódítók, hogy könnyebb legyen őket legyőzni, valahogy úgy mondták hogy "a tüzes víz elrabolja a lelket" ezért is tiltották, mert látták milyen gyorsan tesz zombivá egy amúgy tetterős embert is, ráadásul úgy, hogy elég odadni neki a cuclisüveget, onnantól tolja magába önként és dalolva, mint egy megveszekedett idióta. Találj más megoldást én szerintem. Mert ez így mindenképp pofon a sz@rnak, ha belegondolsz..

Az öngyilkosokat általában nem érdekli a környezetükre gyakorolt hatásuk, mert eleve másképp fogják fel. Ők "szabadulni" akarnak és az öngyilkosságot is részben úgy fogják föl, hogy ezáltal legalább a környezetüket is "megszabadítják" maguktól és így jobb lesz mindenkinek. Persze ez hazugság és baromság is, de mikor ilyen szintre jut el lelkileg valaki, akkorra már nem úgy fogja föl a dolgokat, mint akinek nincsenek öngyilkossági gondolatai. Ahogy a rákos sejt is "csak magára gondol" és belenő a normális szövetbe, mert azt "hiszi" ez a helyes, még akkor is, ha közben elpusztul. (persze csak jelképesen értendő, hogy "gondolkodik") Valaki egyszer azt mondta: Mindenkinek van JÓ OKA és éppen ez az ilyesztő". Mármint, bármire.