Ha az őrtorony szerint Illést csak másik helyre vitte Isten a Földön, akkor hol van Énokh?

Téged az zavar (vagy téveszt) meg, hogy „felvitte” Énokot az Isten. Pedig sehol nem olvasol olyat, hogy a ’mennybe’ vitte fel.

A görögben metetethe szó áll és jelentései:

Szótárilag: áttesz, átszállít, megváltoztat, átalakít.

Bibliában: elvitetének, hajlotok, megváltozásával, vitetett fel, fordítják

A Biblia nem támogatja sehol Jézus mennybe menetele előtti felvitelt, mert ilyet, ahogy említettem nem ír, és csak belemagyarázod, hogy Énókot a mennybe vitte.

(egy Tanú)

Katy!

„Te kétségbeesetten lebirkázod azokat, akik nem ragadják ki csupán néhány mondatát a Bibliának.”

Nem birkáztam le, hanem ezt írtam: „Tehát nem kiragadni, hanem tessen megpróbálni nem birka módjára, hanem értelemmel értelmezni.”

Lefordítom: A Tanúk aszerint értelmeznek bibliai részeket, ahogy a társulat értelmezi azokat. Mennek utánuk, mint a birkák a kolomp után.

„Mond kérlek miért félsz annyira?”

Ezen jót mosolyogtam! Nem tudod, hogy mit beszélsz. :)

Kedves Katy, tehát én ragadok ki mondatokat a Bibliából, mikor Ti mondjátok, hogy a bűn zsoldja a halál, és én azt mondom, hogy tessék elolvasni a fejezetet is, és aszerint értelmezni ezt a mondatot? Ezt komolyan mondod? Ez a mondat magába véve antikrisztusi, mintha maga a halál, mint megváltó szerepelne az életünkben. Biztos Te magad is tudod, hogy mikor meghalunk, nem halunk meg, hiszen Istennek mindenek élnek. Jézus nem véletlen fogalmazott úgy, hogy alvás. De Pál Krisztusban való újjászületésről ír, és az óember meghalásáról, hogy amiképpen Jézust keresztre feszítették, akképpen kell keresztre feszíteni óemberünket. Ezzel remekül párhuzamba lehet hozni Jézus szavait Nikodémushoz. Olvasd el Jánostól a 3. fejezet elejét.

Tehát fricskázod tovább a kiollózott idézeteket, ahelyett, hogy párbeszédbe elegyednél velem.

De belemegyek a játékba, elmondom, hogy miképpen értelmezem az általad idézett részt.

„És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.”

Bocsánat, hogy egy mondat erejéig száraz leszek, de szerintem ennek megértéséhez muszáj, hogy az "eredeti" görög szöveget is megnézzük.

Görögben ez így néz ki:

καὶ οὐδεὶς ἀναβέβηκεν εἰς τὸν οὐρανὸν εἰ μὴ ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς, ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.

Szóról szóra meg így:

És, senki, fölmegy (befejezett jelen idő), –ba/-be, az, ég/menny, csak/kivéve, nem, a, -ból/-ből, az, ég/menny, aki lejött, a, fiú, az, emberé.

Jézus előtte Nikodémussal aszerint beszélget, hogy Krisztusban újjá kell születni, mert csak az látja meg Isten országát. (Tudod, a páli párhuzam). Majd jön ez a mondat, és úgy folytatja, hogy amiképpen Mózes felemelte a kígyót, Jézusnak is fel kell emeltetnie, mert Isten így szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta. Ha az általad említett részt úgy értelmezed, hogy senki nem mehet fel, csak Krisztus által, értelmet nyer az előtte és az utána következő sorok mellett. Hiszen előtte is azt mondta, hogy újjá kell születni általa, és utána is azt mondta, hogy őt adta Isten, hogy az ember megmeneküljön. Mert Te hogyan is értelmezed, ahogy persze a fordítás is erősen sugallja? Nem mehet senki fel, csak az ember fia. De ez így nem igaz, ezt te is tudod a Biblia alapján, igaz? Mond el, kérlek egy mondatban, hogy Te magad hogyan értelmezed azt a mondatot, hogy nem megy senki az égbe, csak az, aki az égből szállt alá, Jézus? Se Isten, se angyalok? Miért jelentett volna ki ilyet Jézus? E mellett, amit két fejezettel ezelőtt mondott:

Jn 1,52 És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

Szintén ugyan az a helyzet, az egész fejezet értelmezése mellett, és nem egy kiragadott mondat alapján kell szöveget értelmezni.

Szia

@ grkaty, és "Előbbi"

Teljesen igaz a János 3/13. Vagyis hogy Krisztus ezt saját magára mondja.

De hogy lehet összeegyeztetni ezt az Igét azokkal, amik Illés és Énokh eltávozásával foglalkoznak?

Nem arról van szó, hogy egyszerűen odébb tette őket Isten. Nem ezt olvasod ki.

Sokkal inkább arról van szó, hogy Illés és Énokh volt az a 2 kivételes ember, akik Isten által, közvetlenül vitettek fel a Mennybe.

Miért ne lehetett benne ebben az elragadtatásban Krisztus is?

21-es!

Az ott szereplő szó valóban a metatithémi, melynek jelentése áttesz, megváltoztat. Viszont itt elég világos, hogy nem fizikai helymegváltoztatás történt. Nézd meg az említett részt.

Hit által tétetett át Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten áttette. Mert áttétele előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek.

Hová tette át, hogy ne lásson halált? Az itteni halandó életből a halál nélküli életbe, hiszen azt mondja, azért, hogy ne lásson halált.

„A Biblia nem támogatja sehol Jézus mennybe menetele előtti felvitelt, mert ilyet, ahogy említettem nem ír”

A gond ezzel a kijelentéssel, hogy a Biblia pont azt nem írja sehol, hogy Jézus mennybe menetele előtt ez ne történhetett volna meg.

"7. Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

8. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele."

Itt Pál egy Írás szerinti alapigazságot említ a 7-es versben, majd ennek hasonlatát viszi át a következő mondatára, mint ahogy ezt megelőzően is erről beszél.

A hiba a te értelmezésedben kedves válaszoló az, hogy egy teológiai téveszme miatt nem engedhetitek meg magatoknak, hogy itt pl. 7-es verset szó szerint vegyétek, a valóságos, fizikai halálra is értsétek. Pedig a Biblia egyértelműen tanítja a teljes, valóságos halált, mindenféle halhatatlan lélek nélkül, mert azt mondja, hogy "amely lélek vétkezik, az fog meghalni". A Biblia NEM teszi át a büntetés procedúráját egy "halálon túli" ítélethozatalra, mert egyértelműen azt tanítja, hogy a bűn büntetése a halál, és ezt teljesen valóságosan érti.

Pál itt mit is mondott a 4-8 versekben? Figyeld meg a következő verseket:

"Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy katonai szolgálata letelt, hogy vétke ki lett egyenlítve. Mert Jehova kezéből teljes mértékben megkapta azt, ami kijárt minden bűnéért." (Ézsaiás 40:2)

"Feleletül a másik megdorgálta őt, és ezt mondta: „Egyáltalán nem féled az Istent, most, hogy ugyanazon ítélet alatt vagy? 41 És mi bizony jogosan, mert teljes mértékben azt kapjuk, amit megérdemlünk a tetteinkért, de ez az ember semmi kivetnivalót nem tett." (Lukács 23:40, 41)

"és hogy mindabban, amiben Mózes törvénye által nem lehetett vétlennek nyilvánítani benneteket, Általa mindenkit vétlennek nyilvánítanak, aki hisz." (Csel 13:39)

Amikor Isten a Törvényt adta Mózesen keresztül, a bűn megsokszorozódott, és a halál továbbra is uralkodott. Isten ki nem érdemelt kedvessége (kegyelme) azonban ma bőségesebb, és Krisztus engedelmessége által sokan igazságossá nyilváníttatnak az örök életre. Ez azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy bűnben éljünk. Azok, akik Krisztusban merítkeztek alá, meg kell hogy haljanak a bűnnek. Régi egyéniségük megfeszíttetett, tehát ezentúl Istennek élnek. A bűn többé nem uralkodik rajtuk; az igazságosság rabszolgái lettek, a szent életre való kilátással. De attól, hogy ti egy teológiai előítélet miatt nem vagytok hajlandóak elismerni, hogy szó szerint a bűn büntetése a halál, még igaz! „A bűn zsoldja a halál, az ajándék pedig, amit Isten ad, az örökké tartó élet a mi Urunk, Krisztus Jézus által” (6:23).

24%-os!

"A Biblia NEM teszi át a büntetés procedúráját egy "halálon túli" ítélethozatalra"

Idézet a Bibliából:

Zsid 9,27

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet

"Pedig a Biblia egyértelműen tanítja a teljes, valóságos halált, mindenféle halhatatlan lélek nélkül, mert azt mondja, hogy "amely lélek vétkezik, az fog meghalni". "

1: Nem állítom a halhatatlan lélek tanát!

2: A halál egy örökké tartó állapot és nem egy pillanat.

3: Nem olvastam választ a válaszomra és a felvetéseimre, csak rugózol ide-oda! Próbáljunk meg kommunikálni, és dobálózni. Próbálj meg mondatról mondatra haladni, ne meggyőzni!

Kedves 26-os válaszoló! Először akkor beszélned kéne arról is, hogy miben hiszel, hiszen ha nem "állítod" a halhatatlan lélek tanát, akkor vajon mi az eltérés abban, amit mondunk?

Pál a Zsidók 8. és 9. fejezetében kimutatta, hogy a mózesi törvény sok részlete a „mennyei dolgok mintaképéül és árnyékául” szolgált (Zsidók 8:5).

Pál, érvelését folytatva, azt magyarázza, hogy „Krisztusunk mint főpap . . . eljött”, de halála és feltámadása után „nem kézzel csinált szentélybe . . . ment be, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen értünk Isten személye előtt” (Zsidók 9:11, 12, 24). Vajon az ő áldozatát is meg kellett ismételni? Nem! Krisztus „egyszer s mindenkorra jelent meg” (Zsidók 9:25, 26; Róma 6:9). Majd Pál ezt mondta: És ahogy az embereknek az az osztályrésze, hogy egyszer s mindenkorra haljanak meg, és utána az ítélet, úgy a Krisztus is egyszer s mindenkorra áldoztatott fel, hogy sokak bűneit hordozza” (Zsidók 9:27, 28).

A szövegösszefüggésnek ezt a szempontját is figyelembe véve, megérthetjük a Tabernacle Shadows („Sátor”-könyvben) a Zsidók 9:27-hez fűzött magyarázatot: „Minden évben, amikor a főpap bement az engesztelési napon a szentek szentjébe, az élete veszélyben forgott, mert ha áldozata nem volt tökéletes, meg kellett halnia nyomban, mihelyt átlépte a szentélyt és a szentek szentjét elválasztó második függönyt. A szentek szentjébe nem fogadtatott volna el, és tökéletlen áldozatát Isten nem tekintette volna kiengesztelő értékűnek a nép bűneiért. Bármilyen mulasztás tehát életébe került volna, és mindazok elítélését eredményezte volna, akiknek bűneiért engesztelést akart szerezni. Ez volt az az ítélet, amelyre ez a vers hivatkozik, és ez az ítélet minden évben az előképes papokra Istentől érvényben volt.”

A Tabernacle Shadows („Sátor”-könyv) ezután szembeállítja mindezt Krisztus Jézussal, aki áldozati halált halt. „Ha az ő áldozata bármilyen tekintetben is, akár a legkisebb mértékben is tökéletlen lett volna, Jézus sohasem támadhatott volna fel a halálból, és az igazságos ’ítélet’ vele szemben is érvényesült volna. De a harmadnapon való feltámasztása azt bizonyította, hogy kiengesztelési áldozata tökéletes volt, és kiállta az isteni ítélet próbáját.”

A Zsidók 9:27. verse ebben a szövegösszefüggésben szemlélve, Krisztus papi szolgálatának kiválóbb voltára mutat.

Lehetséges persze a Zsidók 9:27. versére úgy utalni, hogy az az egész emberiség tapasztalatát fejezze ki általánosan. Jóllehet Ádámnak és Évának lehetősége volt a vég nélküli életre, de már ez nem állt fenn utódaik esetében. Ádám és Éva gyermekei már azután születtek, amikor szüleik vétkeztek. Ennélfogva összes tökéletlen leszármazottaik halálra (meghalásra) születtek (Róma 5:12; 6:23). Az örökölt halál csak egyszer jön minden emberre. És ez így lesz a jövőben is. Ha valaki Krisztus váltságáldozata jótéteményeiben részesült, és ha Isten ezeréves ítéletnapján egy feltámadt személy az örök pusztulásra lesz méltó, akkor halála nem Ádám bűne miatt, hanem a saját gonoszsága miatt fog bekövetkezni (Jelenések 20:13–15).

Ezzel szemben viszont azok, akik az örökölt bűn miatt korábban meghaltak, de a feltámadás után hűségeseknek bizonyulnak, az örök élet kedvező ítéletében részesülnek (Jelenések 21:3–6).

Tehát az "utána az ítélet" arra az ezeréves időszakra utal, amikor a tökéletességre jutott emberek élnek a földön, majd ennek a végén lesz Sátán rövid időre utoljára elengedve, és csakis azok maradnak meg, akik hűségesek maradnak.