Miért hirdetik azt sokan, hogy "Csakis hit által lehetünk igazzá és üdvözülhetünk", miközben a Bibliában benne van az, hogy "az embert a tettek teszik igazzá és nem a hit egymagában"?

Vannak olyan szekták, ahol azon van a hangsúly. hogy tarts meg ezt, tarts meg azt és akkor talán tetszel majd Istennek és üdvözülsz.

Jól látod, elég hinni, de tiszta és őszinte szívből, elég bízni benne, ő meg fog igazítani, de ehhez az kell, hogy lásd a bűneid. Ha valaki valóban megtér és valóban befogadja Jézust, akkor megundorodik a bűntől és ehhez semmiféle erőfeszítést nem kell tennie, végtelenül könnyű. Isten még a jócselekedeteket is kidolgozza, hogy azokat véghez vidd.

Nézd meg azokat, akik megpróbálnak jók lenni, önerőből nem fog menni. Nincs más út, csak Krisztus. Aki benne hisz, az üdvözül. De hit és hit között, ahogy írta Yuda is, hatalmas különbségek vannak, mert van, aki elhiszi, hogy van Isten, de ennyivel le is tudja az egészet. Aztán van az, aki át is adja az életét és csak nekik lesznek olyan tettek, amik a hit gyümölcsei.

"A kérdés lényege: Miért hirdetik sokan azt, hogy a megigazuláshoz/üdvözüléshez elég a hit önmagában, miközben a Biblia azt írja, hogy a TETTEK teszik teljessé a hitet, vagyis tettek nélkül nincs megigazulás/üdvözülés?"

Mert ez a könnyebb út.Ki van adva az agymosás,hogy "higgy,és ne kételkedj!" Aki cselekszik is,az elkezd önállóvá válni,és könnyen megkérdőjelezi a dolgokat,mert látja,hogy másként működik a létezés,mint ahogy azt tanítják.Ez pedig nem szimpatikus az egyháznak.

Kérdező! Te nem a Jézust hallgasd! nevű felhasználó vagy?

Egyébként, hogy hozzá is szóljak: Az ember hit által igazul meg. Pont. Jakab arról osztja az észt (persze helyesen), hogy a hit cselekedetek nélkül halott. Vagyis mindenkinek az Isten által Kijelölt pályáján eljönnek olyan pontok, ahol a hitét vagy kifejezi konkrét, szükséges cselekedet által, vagy megtagadja azt mondjuk félelemből. Ilyenkor mintegy megtörik a hit, ilyen egyszerű. Tehát ilyen módon kijelenthetjük, hogy tisztán a hit által igazul meg az ember. A megigazulás érdekében végrehajtott jó cselekedetek ertektelenek, sőt. Nem olyan bonyolult ez.

Igazából a kedves Yuda nevezetű felhasználó válasza még érthető, mert karizmatikus, el tudom fogadni válasznak.

(Bár én veled értek egyet teljesen kedves kérdező.)

A többiek meg akik nem a Szent Szellemben hisznek csak gondolkodás nélkül hajtogatják az undorító szektájuk tanítását (hiszékenység + szájjal imádással), azok vagy próbálják ellatatni a lekiismeretüket, vagy lusták.

A Bibliábán rengeteg helyen van, hogy cselekedni kell.

Konkrétan leírva és példában is.

Rengeteg helyen írva van, hogy nem elég a hit és az sem mindegy, hogy miben hiszel.

Igen is számít, hogy mit cselekszel.

Én úgy vagyok vele, hogy a cselekedet fontosabb.

De a másik oldal, aki még normális meg úgy van vele, hogy a hit fontosabb.

Viszont valljuk be, hogy egy hitetlen jó ember jobb, mint egy hívő gonosztevő...

A Krisztus tényleg a bűnös emberekhez jött és azokhoz akiknek gyógyításra van szükség.

(de ez nem azt jelenti, hogy ha valaki nem volna bűnös, azt gyűlölné).

A Krisztus példát mutatni jött és tanítani. Az életét áldozta értünk. Nem azért, hogy konzerváljuk magunkat a bűnbe, hanem hogy megszabaduljunk. (de nem úgy kell megszabadulni, hogy többé nem gondolom a bűneimet bűnnek, hanem többet nem vétkezek).

Tény, hogy nem azokhoz jött a Krisztus, akik elértek valamit. (nem is tudom, hogy pár hit mániás miért hiszi ezt, hogy mi ilyesmit tanítunk).

De aki nem tér meg a bűneiből, az meg lesz ítélve.

A másik dolog pedig, hogy a cselekedet jó cselekedetet jelent és nem rituálékat.

Ehhez szeretet kell és nem valakinek az teremtővé nyilvánítása. (hiszékenység és nyalizás)

A Bibliában a hit bizalmat, egyetértést jelent.

Aki tényleg bízik az Úrban, az követi (cselekedetben).

Megértem azt az álláspontot, hogy az Úr elvárja, hogy a Krisztust fogadjuk el Krisztusnak.

Vagy Krisztus szükség a jó cselekedetekhez.

De azt állítani, hogy nem kell jó embernek lenni, csak hinni az a sátán műve.

Bár én láttam már olyan atesitát, aki tudott jót cselekedni.

Olyat embert kevésbé, aki nem bűnös.

Szóval a bűnbocsánathoz szükséges a bűnmegbánás, esetleg a Krisztus elfogadása.

De bűnmegbánás nélkül halott az egész.

A kérdés meg az, hogy miért van olyan ember, aki szerint csak hinni kell? (hiszékenynek lenni és képmutatónak)

Az a baj, hogy ti úgy értitek a hitet, hogy aki hisz azt majd az Úr jó útra téríti, vagy nem lesz gonosztevő, hiszen csak így van értelme a hitnek.

De sok szellemileg tévúton járó ember azt hiszi ezzel, hogy most már semmi sem bűn. És az Úrra mutogatva bármit megtehet.

És ne mondjátok, hogy olyan ember nincs, aki azt hazudja, hogy hisz, de egy alvilági gonosztevő.

Attól mert megvallja a hitét, még nem változik jóvá.

És azt meg főleg ne mondjátok, hogy maradhat alvilági.

Mellesleg attól, mert szeretem például anyámat, aki nem szereti a gyilkosokat és a gyilkolást, simán lehetek gyilkos.

Elég csak sumákolni vagy úy gondolni, hogy nem az ő ügye.

Elég azt gondolni, hogy szeretem a személyiségét, de kakilok rá, hogy ő mit gondol. (mert nekem így kényelmes).

Az Úrra viszont elég fura volna kakilni.