Keresztyének/keresztények, mi erről az írásról a véleményetek?

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.

Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag elõtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit.

Egyesek szerint ez is egy példázat, bár Jézus nem így utal rá. Én sem hiszem, hogy ez csak egy példázat lenne, mert egyetlen példázatban sem nevezte meg a szereplőket, de ebben a történetben Lázárt megnevezi.

Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.

Figyelemre méltó, hogy nem azt mondta, hogy a koldust is eltemették. Abban az időben a koldusokat a Tofet völgyébe dobták, amely a Sion hegy mellett terült el, ahol állandóan égett a tűz, és a szegényeket egyszerűen csak elégették, mint a szemetet.

Amint ez a pokolban kínok között gyötrõdve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt.

Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrõdöm e lángban.

De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Õ most itt vigasztalódik, te pedig gyötrõdsz.

Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.

Õ pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el õt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy õk is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.

Jézus itt a pokolról, az ú.n. Hádészről tanít, amely a föld középpontjában található. Amikor Jézustól egyszer jelt követeltek, ezt válaszolta „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.” Jézus tehát beazonosította a helyet, és azt is tudjuk, hogy Jézus hlála után leszált a pokolba, és Isten beteljesítette a próféciát „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.”

Péter az Apostolok Cselekedeteinek második fejezetében ezt mondja: „De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy vérébõl valót ültet a trónjára; ezért elõretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten.” Később Pál az efézusiaknak írt levele 4.-ik fejezetében írja: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek. Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.” Péter pedig azt mondja, hogy „így ment el a börtönben levõ lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak”.

Az Szentírás szerint Jézus halála és temetése, valamint az ezt követő feltámadása előtt a Hádész, vagyis a pokol két részre volt osztva. Az egyikben Ábrahám vigasztalta azokat, akik odakerültek: pl. az angyalok által odavitt szegény embert is. Mivel vigasztalta őket? Isten ígéretével, amely szerint a Messiás el fog jönni, hogy kiszabadítsa őket.

A Zsidókhoz írt levél 11.-ik fejezetében Ábrahámról és a többi szentről van szó: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelybõl kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni.Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy õt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.”

Ábrahám azzal vígasztalta őket, hogy Isten meg fogja tartani az ígéretét a Messiáson keresztül. Ez a nap el is érkezett, amikor dicsőség öntötte el a pokol minden részét, mert Jézus megérkezett, és hírül adta, hogy elvégeztett a megváltás munkája és az ott levők megváltattak bűneikből. Majd feltörte a pokol kapuit kiszabadítva a foglyokat.

Jézus Krisztusra vonatkozó próféciát olvashatunk az Ézsaiás 61-ben is: „Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.“ És pontosan ezt is tette. Ezért írja Máté, hogy „A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba.”

Ekkor a pokol egyik részlege kiürült. A másik részleg is ki fog ürülni egy napon. Ez az a hely, ahol a gazdag ember gyötrődött a lángokban. Krisztus ezeréves uralmának végén a halál és a Hádész ki fogják adni a halottaikat, és ezek mind Isten nagy fehér trónusa előtt fognak állni. „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” Ez a Gyehenna, a második halál.

A pokol valójában nem örökkévaló, mert az ezeréves uralom után megszűnik. A Gyehenna az a hely, amelyet Jézus „külső sötétségként” írt le, ahol sírás és fogcsikorgatás van, és ahol a tűz sohasem alszik ki. A Jelenések könyvében a Gyehennáról ezt olvashatjuk: „gyötrõdésük füstje száll felfelé örökkön-örökké.”

Értelmezzétek azeket az igéket ahogy akarjátok, de ne kérjetek arra, hogy megváltoztassam őket. Isten azt mondta, hogy „ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéibõl, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából.”

„De ez szörnyű!” – mondják egyesek. Egyetértek, pont ezért nem szándékozok odamenni. Gyakran feltett hibás kérdés: „Hogyan tudja a szerető Isten örökkévaló büntetésre ítélni az embereket?” A kérdés maga hibás, mert az általunk szolgált szerető Isten egyetlen embert sem küldött a pokolba, és nem is fog soha. A valóság az, hogy szabad akaratunk megszegésén kívül minden egyebet megtett azért, hogy ne kerülhessünk a pokolba. A szeretet Istene a Fiát küldte a keresztre, hogy az embernek ne kelljen a pokolba jutnia.

Jézus az elveszettekért jött, és Isten mindent megtett értük, de az ember a saját akaratának következtében megy a pokolba. A kérdés tehát helyesen így hangzik: „Hogy lehet az ember annyira eszetlen, hogy saját választása miatt a pokolba kerüljön, amikor Isten mindent megtett, hogy megóvja ettől?” Mert ez az igazság.

Még néhány dolog a Hádészről. Nem lehet egyik részlegből átmenni a másikba. Ábrahám a történetben azt mondta, hogy „közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” A tudat és emlékezőképesség is rendelkezésre áll: a gazdag ember emlékeztett földi jólétére és a testvéreire.

Volt egy ember Betániában, akit Lázárnak hívtak, és nagyon beteg volt. A lánytestvérei sürgősen üzentek Jézusért, aki a Jordánnál tartózkodott, hogy jöjjön hamar, mert Lázár beteg. Jézus azonban két napig még ott maradt a Jordánnál, és csak utána indultak Lázárhoz. Jézus azt mondta, hogy Lázár alszik. „’Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.’ A tanítványok ezt felelték rá: ’Uram, ha elaludt, meggyógyul.’ Pedig Jézus a haláláról beszélt, de õk azt gondolták, hogy álomba merülésrõl szól.”

Amikor beértek a városba Márta kifutott Jézus elé és azt mondta: „’Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentõl, megadja neked az Isten.’ Jézus ezt mondta neki: ’Feltámad a testvéred!’ Márta így válaszolt: ’Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.’ Jézus ekkor ezt mondta neki: ’Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?’”

Radikális kijelentés ez, amely megosztotta az embereket: voltak akik hittek, és voltak akik nem. Vagy van reményed az örök életre, vagy nincs.

„Márta így felelt: ’Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.’… Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kõ feküdt rajta. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ.” Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: ’Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.’ Jézus azonban ezt mondta neki: ’Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsõségét?’ Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: ’Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.’ Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: ’Lázár, jöjj ki!’”

Nemcsak egyszerűen azt mondta, hogy „Jöjj ki!”, mert akkor az egész temető elindult volna. Vigyázni kell, amikor ilyen hatalom áll rendelkezésedre. És Lázár kijött a sírból.

A farizeusok megtudták ezt, és azon tanácskoztak, hogy megölik Jézust. Lehet, hogy ennek a gazdag embernek a testvérei is közöttük voltak. Ábrahámnak igaza volt: még akkor sem hittek, amikor halottat feltámadni láttak – Lázár ugyanis visszajött a halálból, de ez sem tette hívővé a farizeusokat. De voltak mások, akik látták ezt, és hittek.

A világ összes bizonyítéka sem fog meggyőzni, ha előre eldöntötted, hogy nem fogsz hinni. A Jézusban való hit egy választás következménye, és ha úgy döntesz, hogy nem akarsz hinni, akkor semmi sem fog meggyőzni. Én a hitet választom, és hiszek Jézusban, és ezáltal soha sem fogok meghalni... „Tudtam, hogy furcsa vagy!”, mondják erre egyesek. De én ezt úgy értem, hogy nem fogok meghalni, csak elköltözni ebből az öreg sátorból egy új, gyönyörű házba, amit az Úr számomra elkészít. „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”

„Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentõl készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennybõl való hajlékunkat, ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testbõl, és hazaköltözni az Úrhoz.”

Link: [link]