A keresztények miért ennyire megosztottak?

Mert hülyék vagyunk. És ezt most irónia nélkül mondom.

Mert van mindenkinek egy látása és az akarja ráerőltetni a másikra. Nem véletlen, hogy vannak a Bibliában részek, amiket többféleképpen lehet érteni, Isten így tesztel talán, hogy mennyire vagyunk elfogadóak a másik tesóval szemben. Hát sokszor sehogy, pedig a tiszta látásért Isten felelős, ő majd megadja, ha úgy jónak látja.

Kedves kérdező, te ateistaként, vagy hívőként kérdezed ezt? Esetleg a kettő között? Nem valószínű, hogy hívő vagy, mert akkor nem írtad volna azt, hogy "egy könyvet imádnak". :-)

Sokan logikátlanul gondolkodnak, amikor a "kizárólagosságot", vagy az elkötelezettséget bírálják egy emberben, vagy egy szervezetben, melyek pedig önmagukban alapvető pozitív emberi értékek. Pont ezek hiánya jelent erénytelenséget, mert ki szereti a megalkuvó, köpönyegforgató, szavahihetetlen embereket?! Jó esetben még a tudományokat is a kikutatott és megismert "igazságokhoz" való ragaszkodás viszi előre, még akkor is, ha sokszor később kiderül róluk hogy tévedések, vagy hiányosak voltak az ismeretek.

Tehát egyértelműen nem a kizárólagos gondolkozás önmagában a probléma, hanem az, mikor valaki mindenféle alaposabb utánajárás és meggyőződés nélkül elhisz dolgokat, vagyis a hiszékenységgel van a baj. Márpedig a hiszékenység él és virul, az emberek többsége valamilyen szinten érintett ebben. Teljesen mindegy, hogy vallási, politikai, gazdasági, vagy éppen tudományos területről beszélünk, az emberek kollektív hülyítése nagyüzemi módszerekkel zajlik.

Tehát még egyszer: nagyon megtévesztő azokat bírálni, akik a társadalom valamely területén elkötelezetten hisznek az igazukban, már-már szitokszóvá vált az, hogy "kizárólagos", vagy "kirekesztő"! Valami sötét és bűnös dologra asszociálnak a felületes emberek (az emberek többsége sajnos), mikor egyesek valakikre rásütik azt a bélyeget, hogy "kizárólagos". Tény, hogy vannak ilyen gondolkozású emberek, akik ha valamely szélsőséges és társadalmilag káros hazugságban hisznek, akkor az nagy probléma lehet (pl. politikai, vallási fanatikusok), de itt sem a kizárólagossággal van a baj, hanem a pusztító, hazug eszmékkel!!! Óriási különbség.

A probléma abban van inkább, hogy mivel a legtöbb ember felületesen ítél, lusta arra, hogy SZEMÉLYESEN konkrétan és alaposan utánanézzen a kérdéses dolgoknak, sokkal könnyebb egy szalmabáb érvelésként a "kizárólagosságra" fogni a dolgokat. Sőt, ebből a szellemi lustaságból is következik (több más tényező mellett), hogy szinte "meggyőződése" sok embernek, hogy az "igazság" csak egy "relatív fogalom", vagy legalábbis nem ismerhető meg, stb.-stb...

Persze, minden igazság tudója senki sem lehet ezen a földön, de sokkal több valódi, bizonyítható és pontos igazság megismerhető ma a világban, mint amivel a legtöbb ember szembesülni mer, vagy akar - sajnos!

A saját igazunkban való elkötelezett hit nagyon veszélyes tud lenni, mert kizárhatja a racionális párbeszéd lehetőségét, és (mivel az egyén érzelmein alapszik), könnyű utat biztosít a fanatizmus felé.

Állításod szerint nem a kizárólagossággal van a vaj, hanem a hazug eszmékkel. De honnan tudjuk mi az igaz és mi a hazug eszme? Sehonnan, mivel nem létezik objektív hazug, és objektív igaz eszme. Minden relatív, és nem létezik olyan, hogy 100%-os bizonyosság.

A legjobb amit tehetünk, hogy nem kötelezzük el magunkat egyetlen eszme mellett sem, hanem racionális párbeszédek, és viták során kialakítunk egy olyan álláspontot, amely logikus érvelés mentén, a legelfogadhatóbban bizonyul. Ezt a folyamatot nem köpönyegforgatásnak, hanem fejlődésnek nevezzük (ez lehet tudományos fejlődés, társadalmi fejlődés, stb.).

A múltbéli hibáink és tévedéseink elismerése, és kijavítása, nem pedig a görcsös ragaszkodás ezekhez, azzal az indokkal, hogy "nekem ez a hitem". Ez nem hazugság, hanem bölcsesség. Ha valami tévesnek bizonyult, megszabadulónk tőle.

Az igazság pedig valóban relatív, és teljesen nem ismerhető meg. Az axiómák, melyekre a logikánkat, tudományunk építettük sem 100%-os objektív tények, és (még ha nagyon kevés is), de található bennük hiba.

"De honnan tudjuk mi az igaz és mi a hazug eszme? Sehonnan, mivel nem létezik objektív hazug, és objektív igaz eszme."

Vagy csak nem fogadjuk el, mert látszólag kényelmesebb elkötelezettség nélkül élni?! Kedves 6-os válaszoló, szerintem te beleszaladtál egy ellentmondásba.

"Minden relatív, és nem létezik olyan, hogy 100%-os bizonyosság."

"A legjobb amit tehetünk, hogy nem kötelezzük el magunkat egyetlen eszme mellett sem, hanem racionális párbeszédek, és viták során kialakítunk egy olyan álláspontot, amely logikus érvelés mentén, a legelfogadhatóbban bizonyul."

Bocsi, de gondolkozz józanul: ennek nem az lesz az eredménye, hogy valami mellett mégiscsak kardoskodni fogsz, valami mellett mégiscsak kikötsz? És ha nem vagy erénytelenül megalkuvó, elkötelezetten ragaszkodsz hozzá - hiszen bizony ilyen az emberi természet, nincs ezzel semmi baj, ha megfelelően igaz, ha a magad és a társadalom számára is építő alapja van.

Szerinted nem létezik "objektív hazug, és objektív igaz eszme"? Nos itt látom az ellentmondást az írásodban.

Mindenekelőtt le kell szögezzem, hogy teljesen egyetértek azzal, hogy "ha valami tévesnek bizonyult, szabaduljunk meg tőle." Csak az itt a bökkenő, hogy mi alapján állapítjuk meg valamiről, hogy objektíve "téves", "nem helyes", vagy "nem igaz", ha nincs objektív igaz és objektív hazug eszme, mely mércéül szolgálhatna?! A "racionális párbeszédek, és viták során kialakított álláspontok" elegendőek erre? A jelenleg (állítólag ezzel a módszerrel) többségében elfogadott materialista tudományos konszenzus álláspontja szerint, "racionálisnak" és "logikusnak" tűnnek az eugenika, vagy a náci eszmék fontosabb elemei is - még akkor is, ha ezt bigott módon nem illik kimondani. Nem is tartja a világot vissza ezektől semmi más, csak egy instabil és törékeny "közmegegyezés", így ezek mára - kellően távol a világháborúk borzalmaitól - újra egyre veszélyesebb közelségbe kerültek!

Vajon miért gondolkozik ma újra egyre több ember ilyen és ehhez hasonló szélsőségesnek mondott eszmékben? Mert szerintem a "racionális párbeszédek, és viták során kialakított álláspontok" helyet adnak ennek, mert ezek nem kellően objektívek, mert a világ szelleme szerint nincs objektíven megismerhető igazság.

De az emberek nem véletlenül tagadják az igazság létezését. Hiszen, ha beismernék, hogy létezik objektív igazság, akkor ez egyúttal annak is beismerése lenne, hogy van olyasmi, amit mindenkinek kötelező elfogadni, ami szerint nekik is kötelező lenne élni. Ez viszont zavarja életvitelüket, kényelmüket, vélt érdekeiket. Ezért tagadják sokan elkeseredetten. Prótagorasz híres ‘Mindennek mértéke az ember’-elve valójában az emberi értelem fegyverletétele, mert azt jelenti: ‘ahány ember, annyi igazság’. Nem a létező valóság jelenti immár tudásunk végső mércéjét: kinek-kinek az az igaz, ami a számára annak látszik, vagy amit érdeke diktál.

Pedig hát melyik kultúrában, melyik embernek nem válna javára, ha mindig betartaná pl. a Krisztus "Aranyszabályaként" elhíresült intelmet:

"Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, nektek is hasonlóképpen meg kell tennetek velük" (Máté 7:12).

Kedves kérdező! Csak valószínűsítettem abból, amit valószínűleg a Bibliáról írtál. És mivel Magyarországon élünk, s mivel itt is a legtöbb kérdés erre vonatkozik, a kereszténységben gondolkoztam (tudod, keresztény hívők nem igazán fogalmaznak úgy, hogy "egy könyvet kellene imádni"). Ettől te még hihetsz, amiben csak akarsz ...

Az "én fogalmam", "te fogalmad", ez számít valamit? Az számít, hogy mire alapozol, ha hívő vagy és miért. :-)

De ha már a kérdésedben pont azt kritizálod, hogy a "keresztények" (kik, sokan vannak, sokfélék?) a megosztó tényezőkre koncentrálnak, a közös dolgok helyett, te vajon miért nem inkább közös pontokat kerestél az imént? Volt már két válaszom, nem is beszélve másokról, akik szintén megtiszteltek a válaszukkal. Nem találsz bennük semmi értékelhetőt? Akkor lehet, hogy ez a válasz a kérdésedre? :-)

Miért? - Két válasz van. Van egy ok, és van egy cél.

Az ok: az emberi gyengeség. Az egyházszakadások kivétel nélkül emberi önzés, kapzsiság, butaság eredményei, vagy úgy, hogy egy elvilágiasodott, bűnöktől hemzsegő egyházból kiszakad egy tisztább, a forrásokhoz visszatérő ágazat (pl. a reformáció), vagy politikai hatalmi harcok eredményeként (pl. a nagy keleti egyházszakadás), vagy puszta pénzszerzés érdekében (pl. napjaink sok szektája).

Az (isteni) cél: az emberi sokféleségnek való megfelelés. Lássuk be, a kereszténységnek nagyon sokat használ ez a rengeteg felekezet. Akinek a katolikusok túl fellengzősek, azoknak ott vannak a reformátusok; akiknek nem elég radikálisak, azoknak a szekták; akiknek túl hétköznapiak, azoknak az ortodoxok. És ez az "alkalmazkodás" nem elsősorban egyének, hanem kultúrák szintjén valósult meg: ha csak a (történelmi) Magyarországot nézed, nem véletlen, hogy a természetközelibb, egyszerűbb Erdélyben a református, míg a nagypolgári, birodalmi Ausztriában a katolikus vallás vert gyökeret. Minden nép megtalálhatja a saját kultúrájához leginkább illő felekezetet, de lényeg, a kereszténység mégis mindenhol ugyanaz.