Látta-e Darwin az evolúciót?

Tisztelt Hozzászólók!

Köszönöm a reagálásokat, amik igen jól illusztrálják, hogy miként is áll az evolúció az emberek szemében, leginkább a többségében, és miként áll egy szűk réteg szemében. S mivel ugyanez van az egész világon, ez jól tükrözi az emberiség álláspontját is általánosságban.

A kérdés feltevése szerintem azért jogos, mert bizony vannak olyan dolgok az un. „evolúció” területén, amik EGYÁLTALÁN NEM LÁTHATÓK /!/, sőt még ráadásul ELLENE IS MONDANAK A LÁTHATÓ DOLGOKNAK /!/, - ennek ellenére mégis úgy vannak kezelve a bizonyítékok, mintha a nem látott dolgok is alátámasztanák a láthatókat, ami viszont csupán egy feltételezés. És mivel a feltételezés bizonyítottnak állítják be, azt kell hogy mondjam, van itt egy jókora manipuláció a dolgok tálalása és elfogadtatása tekintetében.

Idézek pár hozzászólást, hogy a sorok közül kiolvashassuk a lényeget:

„ A mostani élőlények is voltaképp átmeneti fajok, (még az ember is) egy másik felé.”

Egy bizonyított tényt nem vesz figyelembe a hozzászóló, hogy sok megfigyelés cáfolja ezt. Pl.:

1., A BAKTÉRIUMOK NEM VÁLTOZNAK

A „működô evolúció” példájaként emlegetik a darwinista biológusok azt a megfigyelést, hogy a baktériumok képesek ellenállóvá válni az antibiotikumokkal szemben. Ezekben az esetekben azonban szintén csak a fajokon belüli variációk jönnek létre. Egyes baktériumfajok óránként szaporodnak, alapvetô alaktani jellegzetességeik azonban mégsem változtak meg a történelem során: az egyiptomi múmiákban ugyanolyan baktériumokat találtak, mint amilyeneket ma ismerünk.

Alan H. Linton bakteriológus professzor fogalmazta meg nemrégiben, hogy a sokféle kísérlet ellenére „a bakteriológia tudományának 150 éves történetében nincs példa arra, hogy egy baktériumfaj egy másik fajjá alakult volna át”.

2., A PETTYESARASZOLÓ LEPKE

Az állítólagos evolúció egyik tankönyvi példája a pettyesaraszoló lepke. A történet szerint Angliában az ipari forradalmat követôen a lepke sötét színváltozata terjedt el, mert a fekete példányok jobban el tudtak rejtôzni a rájuk vadászó madarak elôl. Mindkét színváltozat létezett azonban korábban is, és semmilyen új tulajdonság vagy forma nem jött létre; a pettyesaraszoló továbbra is ugyanaz a lepkefaj maradt. Teljesen félrevezetô tehát az esetet „evolúciónak”

nevezni.

Mi a helyzet a pettyes molylepkével? Ez az evolúcióról beszél nekünk? Honnan is indultunk ki? A molyok fajtáitól, a Biston Betulariától, a különféle színárnyalatoktól. Mi volt a helyzet a megfigyelés végén? Különféle molyfajták, Biston Betularia, különféle színárnyalatokban. Mi az, ami soha nem változott? A molyfajta, a Biston Betularia. Ez bizony nem jó példa az evolúcióra. Tegyük fel, hogy ez így megy 5000 milliárd éven keresztül. Mi lesz a végeredmény? A Biston Betularia nevű molyfaj, különféle színárnyalatokban.

3., A PINTYEK

Darwin a H.M.S. Beagle-en való hajóútja során a Galapagos-szigeteket is meglátogatta, ahol egy pintyfajt tanulmányozott. Észrevette, hogy a szigeteken a pintyeknek körülbelül 13 változata él, amelyek különbözõ méretûek, csõrük pedig eltérõ formájú. Ezek a pintyek alkalmazkodtak a környezetükhöz. Darwin késõbb úgy gondolta, hogy mindez nagyszerûen alátámasztaná elméletét. Pedig semmi mást sem bizonyít, csak azt, hogy a teremtett fajokon belül elõfordulnak variációk. Nem jött létre új genetikai információ, nem jelentek meg új sajátosságok vagy tulajdonságok, csak a meglévõ tulajdonságok (a csõr alakja, stb.) alkalmazkodtak jobban a környezethez. A pintyek pintyek maradtak.

4. GYÜMÖLCSLEGYEK

A gyümölcslegyek még teljesen megváltozott körülmények között is gyümölcslegyek maradnak. A tudósok évtizedeken át mesterséges mutációkat idéztek elő a gyümölcslegyeken, de még így sem sikerült kierőszakolni, hogy ezek valami mássá fejlődjenek.

A mutáns gyümölcslegyekben elkorcsosulást lehetett megfigyelni, egyebek között a szárnyakon, a lábakon és a test felépítésében. A gyümölcslegyek azonban minden esetben gyümölcslegyek maradtak. E mutáns legyek szaporodása során bizonyos számú generáció után ismét kikelt néhány normális egyed. Természetes környezetükben végső soron ezek túlélték a gyengébb mutánsokat, ezáltal a gyümölcslegyek újra visszaszerezték eredeti formájukat.

„Miután Goldschmidt sok éven át tanulmányozta a gyümölcslegyek mutációját, eluralkodott rajta a kétségbeesés. A változások, panaszkodott, oly reménytelenül csekélyek, hogyha ezer mutáció egyesülne is egyetlen példányban, még akkor sem jönne létre más faj.”

„Pierre Grassé (a párizsi Sorbonne kiváló biológusa, aki az Académie FranÇaise elnöke és a 12 kötetes Traité de Zoológie [Az állattan kézikönyve] szerkesztője volt) rámutat, hogy a gyümölcslegyek a kitenyésztett sok ezer generáció és a bennük létrehozott összes mutáció ellenére gyümölcslegyek maradnak. Valójában a génállomány variációs képessége nagyon hamar kimerül a folyamat során. Ernst Mayr ezt a jelenséget genetikai homeosztázisnak nevezi – ez az a határ, amelyen a szelektív tenyésztés nem tud túllépni a sterilitás beállása vagy a genetikai variációs képesség kimerülése miatt.” (David W. Gooding és John C. Lennox: Kűzdelem az élet értelméért, Evangéliumi Kiadó, 2001. 120. old.)

5., TENYÉSZTÉS

Az ember évszázadok óta tenyészt állatokat és termeszt növényeket. Az evolucionisták hiába kerestek akár csak egyetlen új, tenyésztéssel létrehozott fajt is, nem találtak. Pl. a kutyánál található talán a legtöbb variáció. A kutyák ugyan különböznek egymástól méretben, alakban, színben, szõrfajtában vagy más felszínes jellemzõkben, de akkor is kutyák és nem egyebek. A kutyafajták egész története az egyetlen fajon belül maradó változékonyság megnyilvánulásának látványos története. Az "egy közös ősből", a farkasból néhány ezer év alatt kialakuló lények fajszinten nem alakultak át, lényegében az összes kutyafajta biológiailag farkas. Az evolúcióhoz azonban alapvető fajátalakulás kellene.

A tenyésztés egyfajta mesterséges kiválasztás. A természetes kiválasztódással szemben ez nem egy véletlenszerû folyamat: intelligencia irányítja egy adott cél elérése érdekében. Ha még a mesterséges kiválasztással sem lehet új fajokat létrehozni, akkor hogyan lennének erre képesek véletlenszerû természetes folyamatok?

A tenyésztés eredményei:

Tenyésztéssel mindig csak fajokon belüli módosításokat lehet elérni, új fajokat létrehozni soha - a tenyésztés soha nem lépi át a fajok közti genetikai határt. A tenyésztésnek vannak határai, amelyeken túl már nem lehet több változást elérni.

A cukorrépa egy jó példa erre: „A növénytermesztõk 1800 óta igyekeznek megnövelni a cukorrépa cukortartalmát, és ebben nagyon sikeresek voltak. 75 évnyi szelektív termesztéssel elérték, hogy a cukortartalom 6%-ról 17%-ra emelkedett. De itt megállt a fejlõdés: a további próbálkozások már nem növelték a cukortartalmat. Miért? Mert egy változatba összegyûlt a cukortermelésért felelõs minden gén, és ezt már nem lehetett tovább fokozni."

... Darwin, A fajok eredete című könyvében azt állítja, hogy a bálnák olyan medvékből fejlődtek ki, amelyek úszni igyekeztek! Ennek a gondolatnak oka, hogy Darwin azt hitte, a fajon belüli változásnak nincsenek határai. A 20. századi tudomány azonban megdöntötte ezt a képzelet szülte forgatókönyvet.

Darwin állításával ellentétben, a tenyésztőknek egészen biztosan nem fog sikerülni különböző szarvasmarha variánsok keresztezésével egy új fajt létrehozni. Norman Macbeth, aki Darwin Retried című könyvében a darwinizmus elavultságát fogalmazza meg, így ír a kérdésről: A probléma a következő: korlátlanul változnak-e az élőlények. A fajok mindig állandóak. Mint tudjuk, a tenyésztők egy bizonyos ponton megrekednek, akár új növényfajta, akár új állatfaj kitenyésztésével próbálkoznak, sőt, e próbálkozások mindig visszafajzanak az eredeti formákhoz.

Több évszázados kísérletezés után sem sikerült fekete tulipánt vagy kék rózsát előállítaniuk. Ami pedig az állatokat illeti, Luther Burbank, aki a világ egyik legnagyobb szaktekintélyének számít, így vélekedik: "Egy élőlény fejlődési lehetősége korlátozott. És ennek a törvénynek megfelelően, bizonyos határokon belül minden egyes élőlény változatlan." A dániai tudós W.L. Johannsen pedig így nyilatkozik a témát illetően: A variánsok, amelyekre Darwin minden erejével támaszkodik, valójában egy bizonyos pontnál megrekednek, vagyis a 'folyamatos változás' elmarad (nem fejlődnek tovább).

A megfigyelések lényege:

A megfigyelt élőlények alapvetően nem változtak meg, ugyanazok az élőlények maradtak, ha bizonyos jellegükben változtak is. Ha össze-vissza töri magát egy ember egy balesetben, a külseje változhat is, de ugyanaz marad – ember. Egy csecsemő az élete során öregemberré lesz, változik, de ember marad.

Az evolúció tévedése abban rejlik, mikor a változásokat lényeges minőségi változásként kezelik, és soha meg nem figyelt, rendszertani, család vagy rend feletti kategóriák kialakulásáról beszélnek.

Arra ugyanis a mai napig egyetlen bizonyíték nincs, hogy új törzs, rend, vagy család jelenne meg akármilyen változás eredményeként, bármennyi idő alatt. Egy élőlény ugyanis vagy egy adott fajhoz tartozik vagy egy másikhoz. Nincs átmeneti forma. Egy elefánt kölyke elefántbébi lesz és nem valami más élőlény. A gazelláé gazella, az orrszarvúé pedig orrszarvú. A kisnyuszi a szüleire hasonlít: lehet, hogy hosszabb fülű, más színárnyalatú, rövidebb farkú, ritkább szőrű, de mindig nyúl marad.

Ez az ami megfigyelhető, és ami ezzel ellentétes következtetés, az csupán egy következtetés. Ennek a következtetésnek az alapján nem állíthatjuk, hogy a mikroevolúciós változások hosszú időn át a makroevolúció által megkívánt feltételek bekövetkeztéhez vezetnek, mégpedig azért nem, mert erre semmi nem utal (a fenti öt példa bizonyítja), kizárólag az evolucionisták vágyálma.

További hozzászólások:

„fajok nincsenek,csak egy fejlődési útvonal adott szintjén levő,nagyon hasonló paraméterekkel rendelkező élőlények,melyek szaporodóképesek egymás között (és utódjaik képesek gyorsan változást produkálni,ha az életfeltételek jelentősen megváltoznak)”

- Amit mond, hogy nincsenek fajok, ez csak szándékos elsatírozása az meglévő éleknek, hogy így könnyebben lehessen az evolúció általános fejlődésről szóló regéjét eladni a nagyközönségnek.

„A kis mértékű hatásait, változásokat látta, ebből következtetett a nagyobb mértékű hatásaira. 

Az elmélete pedig igazolódott a talált kövületek alapján.”

- A fenti öt példa bizonyítja az ellenkezőjét, kis mértékű hatás sem hoz létre új élőlényt, de még a nagymértékű sem, a talált kövületek pedig nem bizonyíthatnak olyasmit, ami nem létezhet. Nem is bizonyít. (Pl. a bojtosúszós hal is a változatlanságra bizonyíték, holott átmenetinek tartották...)

„ha megnézünk egy bizonyos élőléncsoportot, mondjuk a pintyeket, ezeknek egymáshoz képest közelebb élő fajai között több a hasonlóság, mint amik fizikailag már annyira el vannak szeparálva egymástól, hogy a két faj egyedei semmilyen formában nem érintkeznek. „

- Pinty van a sor elején és pinty van a sor végén. Hogy milyen egyéb konzekvenciát vonnak le a közbeeső részletkérdésekből az evolucionista szemléletű gondolkodók, ez attól függ, hogy a végén hová akarnak kilyukadni, és mit akarnak bizonyítani.

„Darwin nem tett mást, mint ezekből a megfigyelési eredményekből következtetett egy folyamatra, hogy az élőlények folyamatosan változnak, alkalmazkodnak a környezethez, majd megválaszolta ennek mikéntjét is, és ezt a folyamatot hívjuk evolúciónak. „

Az evolúció fogalmába olyasmit is belevittek a hívőik, amikre csak ők következtetnek, de a fenti öt példa cáfolja a következtetésük helyességét. Ezért a a nagyközönség felé tálalt evolúciófogalom enyhén szólva manipulált kreáció, olyasmit is tartalmaz, ami a valóságban nincsen benne tényként, csak következtetés szinten.

Úgy nem lehet valakit bűnözőként a társadalom elé állítani, hogy csupán következtetés áll mögötte, de a bűnözése ellen komoly érvek/bizonyítékok vannak. Szabálysértés és bűncselekmény között különbség van, miként mikro és makroevolúció között is.

Tészta ugyan a kifli is meg a kenyér is, de mégsem ugyanaz. Lehet variálni a kifliket is meg a kenyereket is, de egyikből nem lesz másik.

„Vagyis, ez volt még Darwin idejében, de azóta is minden egyes új megfigyelés ugyanezt támasztja alá, ellenben, bár vannak hiányosságai, de ellentmondás semmilyen téren nem fedezhető fel benne,”

- Ez a megállapítás a nagyközönség manipulálására kiváló, egyébként meg csapnivaló igazságtartalmú!

„azok lassan olyannyira eltávolodnak egymástól, hogy előbb-utóbb lesz valaki, aki két külön fajnak írja le őket.”

- Ez is hozzátartozik az evolúció manipulatív megfogalmazásához, de a fenti öt példa cáfolja, hogy lényegileg lenne jelentősége a végeredmény szempontjából.

„ Csodálatos rózsái voltak.... de sosem lett a rószából ribizlibokor ...még csak evolúciós könyvet sem írt „

Helyes a megfogalmazás, a fenti öt példa alátámasztja, és ez az amit mindenki meg is figyelhet. Mégis olyasmit adnak be a nagyközönségnek, ami csupán egy tudományos színezetbe öltöztetett elhitetés, fantazmagória.

„mit értünk a faj fogalmán? „

Az, hogy mit értenek az evolúcióban hívők a faj fogalmán, azt rögvest meghatározza az evolúcióról való felfogásuk, mert nyilván nem fognak olyan fajfogalmat meghatározni, amelyet nem tudnak a saját felfogásukba beilleszteni, ill. ami azzal ütközik.

Itt egy szolidabb megfogalmazás:

„A rendszerezés alapegysége a faj: Azoknak az élőlényeknek, amelyek egy fajba tartoznak, közös a leszármazásuk, külső és belső felépítésük megegyezik egymással, és szaporodóképes utódokat képesek egymással létrehozni.”

Azonban már ide is becsempészik a filozófiát: „közös a leszármazásuk”, tehát eleve beépítik a faj fogalmába a leszármazás magától értetődő szükségességét, ami nyilván egy »haza beszélés«, aztán hogy a valósághoz mi köze van, azt máshol ugyanilyen filozófiai szövegeléssel legalizálják.

Nézzünk azonban egy élethűbb megfogalmazást, amely már sokkal nagyobb mértékben visszatükrözi az evolúciós stratégia mibenlétét, vagyis az élek szándékos elsatírozását, ami által könnyebben tudnak a »zavarosban halászni«:

„Az evolúció nagyon pontosan csak úgy írható le, ha fajokról nem is beszélünk, sőt, a populáció is csak egy hozzávetőleges csoportosítás. A pontosabb leírás csak azt rögzíti, hogy milyen egyedek, miféle tulajdonságokkal, miféle génkészlettel éltek, és miféle utódokat hoztak létre. Ha ilyen szintre visszük a leírást, akkor az a kérdés, hogy "mikor és hogyan alakult ki egy új faj", értelmetlen, pontatlan kérdés. Hiszen ami történt, hogy bizonyos egyedek bizonyos csoportjai egyre nagyobb valószínűséggel szétváltak, és genetikusan-morfológiailag kétféle irányba sodródtak a különböző környezet által létrehozott különböző szelekciós nyomás hatására. Egy bizonyos ponton túl a pongyola fogalomrendszerrel már mondhatjuk praktikusan azt, hogy két külön fajról van szó. De ennek nincs egy pontos időpontja, hiszen minden fokozatos, nagyon apró mutációk, és reprodukciók során ment végbe. Fokozatosan, és nem egy csapásra, és nem egy bizonyos ponton.” (forrás:

[link]

Világosan látható, hogy "pongyola fogalomrendszer"-nek nevezi a fajt, amelynek egyébként nem sok értelme van, mert az evolúcióban minden állandó képlékenységben van, mint felhő az égen, igazán nem lehet a felhő éleit sem meghatározni, mert a szüntelen változás szétcsúszó-összeolvadó állapota figyelhető csak meg, érhető tetten. Na, itt aztán lehet a 'zavarosban halászni', ami egyébként is az evolúció jellemző stratégiája.

Pontosan az általam idézett öt példa bizonyítja, hogy fenti fajfogalom köszönő viszonyban sincs a valósággal, de az alábbi megfogalmazás annál inkább:

"A faj azon variálódásra képes élőlények típusa, amelyeknek változékonysága genetikai determináltságuk függvényéig terjed a külső és belső tényezők típusra gyakorolt hatása következményeképp, és azon túl nem."

Hogy ez mennyire működik a valóságban, lássuk pl. a gyümölcslégy esetét. A gyümölcslégy mint faj, variálódásra képes típus /sokféle formáját létrehozták/, a változékonysága csak azon mértékben realizálható /csak olyan mértékben és minőségben variálható/, amilyen mértékben a genetikai determináltsága /meghatározottsága/ ezt megengedi /tehát genetikailag bizonyos határok közé van szorítva a variálhatósága/, és amit a külső és belső tényezők /az emberi beavatkozások, besugárzások, direkt mutációk kényszerítése, stb./ reá gyakorolnak, ill. amit azok belőle kiváltanak.

Leegyszerűsítve: a gyümölcslégy egy variálódni képes típus, de csak addig a határig képes variálódni, amit a genetikai felépítése megenged, és ezt a variálódást külső ráhatásokkal érik el, amiknek következtében az variálódik. Az a keret, amelyen belül a variálódás végbemegy, az a típus, más szóval az a faj.

A sor elején a gyümölcslégy van, és a sor végén is az össze-vissza gyötört gyümölcslégy van, nem tudja /tudta/ a neki genetikailag megszabott keretet átlépni, csak variálódni a kereten belül, saját típusán, saját faján belül.

[Morgan, Goldschmidt, Muller, és más genetikusok is szélsőséges hatásoknak, melegnek, hidegnek, fénynek, sötétnek tették ki a gyümölcslegyeket, vegyszerekkel és sugárzással kezelték őket. Mindenféle mutáció előfordult a kísérleti állatok körében, gyakorlatilag a mutációk teljes skálája, a szinte észrevehetetlentől a rémálomszerűig. Ember által előidézett evolúció? Nem igazán. A genetikusok szörnyszülöttei közül nagyon kevés volt képes életben maradni a tenyésztőlombikon kívül. A gyakorlatban az összes mutáns elpusztul, terméketlen, vagy visszafajzik a tenyésztés előtti ősi típusra.]

Ha pedig ez a gyümölcslégynél fennáll /és a többi négy általam idézett példa esetén is fennáll/, akkor ez minden más tipusra is ugyanúgy jellemző kell hogy legyen, amit azért nem vizsgáltak, mert nagyságrendje miatt vizsgálhatatlan.

Pl. tudjuk hogy van emberi faj /ami egy típus/, azon belül léteznek variációk /európai, mongoloid, sötét bőrű, stb./, de a variációk mennyiségét és minőségét nem lehet kimeríteni /mint a gyümölcslégynél), viszont a gyümölcslégy példája alapján kizárható, hogy az emberfaj saját faján kívülről származna, vagy képes lenne saját fajtípusának határait bármikor a jövőben áttörni.

A fenti öt példa bizonyítja, hogy nagyon is létezik faj, létezik fajhatár, azon belül léteznek variációk, amiknek határai genetikailag megszabottak. Hogy amit az evolúció Darwin nyomán állít, hogy egyik fajból keletkezett az összes többi láncreakciószerűen, ennek semmiféle bizonyítéka nincsen éppen a fajtípusok áttörhetetlensége következtében, de hogy mégis erőltetik ennek az elméletnek a fenntartását és minél szélesebb körben lévő elfogadottságát, ez az evolúcióban hívők szándékos filozófiai alapállásának következménye.

Tailor nevű felhasználó idézetei:

"olyan új tulajdonságokat eredményező mutációk jelentek meg, amelyek egyetlen szülő generációban sem voltak jelen, "

Csak olyan új tulajdonságok jelenhettek meg, amik genetikailag a faj részét képezték és ezt előhozták a reá gyakorolt hatások, de gyümölcslégy maradt, tehát a stabil fajtípus határát nem törte át, csupán variálódás történt meghatározott keretek között.

„Az evolúció nem ugrásokat jelent egy élőlény szempontjáéból, hogy van egy ilyen lényed, ami varázsütésre hopp, egyszercsak teljesen más élőlénnyé válik! A populációszinten megnyilvánuló folyamatos változások is az evolúció részei.  „

A változások szót ki kell cseréni variálódásra. »A populációszinten megnyilvánuló folyamatos variálódások is az evolúció részei«, viszont variálódásokon túli részei az evolúciónak nincsenek, hanem csak a filozófia állítja ezt.

„ mitől pinty egy pinty”

A genetikai programozottsága folytán pinty, és nem sas, vagy repülő mókus. Bár a nevet az ember adta neki, de nyilván mert nem keverte össze pl. a verébbel. Aztán hogy neked nem világos a pinty mibenléte, gondolom a tehénnel is így vagy meg minden mással. Talán ha tanulmányozod azt, minek alapján nevezte pintynek azokat a madarakat Darwin, és nem gólyának, talán közelebb kerülsz a megoldáshoz, de ebben nem vagyok biztos.

„ha egy mutáció hátrányt jelent „

Előnyt vagy hátrányt, a fajtípus meghatározása tekintetében nincs jelentősége. Hogy egy réten sok eső esik vagy szárazság van, teljesen mindegy, a rét az rét marad így is, úgy is.

„ meddig kutya egy kutya”

Ameddig nem nyávog, nem röfög, nem brekeg és nem csiripel... stb.

"A "megfigyeléses" cáfolatok pedig egyenesen szánalmasak."

Nem az egyetlen evolucionista szellemiségű nyilatkozó vagy, aki úgy gondolja, hogy ő fentről osztja a lapokat, és ami alatta van, az szánalmas.

Azt nem te döntöd el, hogy mi a szánalmas, mivelhogy nem körülötted forog a világegyetem!

Másrészt pontosan a megfigyelés által lehet bizonyítani valamit, hiszen a megfigyelés és a tapasztalat kéz a kézben járnak. De a megfigyelés a cáfolatra is jó.

A gyümölcslegyeken való kísérletezés azért jó példa, mert rövid a tenyészidejük, 11 naponként reprodukálják magukat. Végeztek kisérleteket a gyümölcsléggyel, tbk. pl. úgy, hogy 3000, azaz háromezer egymást követő reprodukációt végigkövettek, s uramfia, a 3000-edik repro után még mindig gyümölcslégy maradt az a gyümölcslégy...

Ha majd a tudósoknak sikerül a gyömölcslégyből valami mást létrehozniuk, ami nem gyümölcslégy, tehát áttörik a fajhatárt, akkor gyere vissza. Addig meg a szánalmasságodat ne lógasd ki az ablakodba, mert az a saját felfuvalkodott pökhendiségednek a rongyos zászlaja, belső ékességednek külső megnyilvánulása.

"köszönőviszonyban sem vagy a cikk tárgyával."

Kedves Barátom! Nyilván nem kívánok veled olyasmiről vitázni, amely vitának felsőbb szinten sincs értelme, pontosan az ilyen szubjektív leminősítések miatt. Az egész evolucionista tábor idiótának és primitív tudatlannak tartja az Istenben hívőket, és ahogy ezt kifejezik, az mutatja is a lelki világuk sármosságát.

Az erre való választ el lehet intézni azzal, hogy a hitetlenek sorsa az örök halál, legalábbis Jézus ezt tanította, és Jézusnak volt is olyan hatalma, hogy ezt mondhatta. Hogy itt evolúciós oldalról röhögés jön, ezt nem kommentálom. Minden szó, amit egy evolúciót tagadó hívő kimond, alap arra, hogy a másik szidja az Istent, vagy a hívőt vagy az egész hívő társadalmat, kinek mi tetszik és mire van belső késztetése. Ezen a topikon különösen buzgók a bugris ateisták, úgy hogy ez ténykérdés.

Olyasmiről meg nem fogok vitázni, hogy mi a kutya és mi a pinty. Ha érdekel, járj utána kutyatenyésztőknél és pintytenyésztőknél. Ezzel kapcsolatos válaszaimban céloztam rá, hogy az anatómiai vitatkozásba nem megyek bele, mert a sárbírkózásra azoknak van szükségük, akik minden fűszálba belekötnek, csak hogy a saját teóriájukat órákon át magyarázhassák, miközben magukat kellően okosoknak és felvilágosultaknak állítsák be.

Itt a lényeg az, hogy léteznek olyan vizsgálatok, amelyek világosan bizonyítják, hogy élőlények, amelyek más élőlényektől világosan megkülönböztethetőek, alapvetően semmiféle külső és belső hatásra nem változnak meg olyan mértékben, hogy más élőlényekké váljanak!

A Darwin által vizsgált pintyek pintyek maradtak mind a mai napig, s fajhatár nem lett áttörve, majd csak akkor lehet erről beszélni, ha mondjuk egy húspiacon egy pintyet el tudsz adni fácánként. Ha meg a vevő azt mondja, hogy ne nézz hülyének, akkor vele vitatkozzál arról, hogy szerinted mi a pinty, amit fácánként akarsz eladni neki.

Darwin azt a mesét akarta eladni, hogy a rövid távú és apróbb változások ugyanúgy érvényesek hosszú távra és a legszélesebb körben, amire semmiféle bizonyítéka nem volt és ma sincsen rá. Az istenhívők (bibliaismerők) tábora nem fogja a pintyet fácánként megvenni a piacon, akármilyen színű tollruhát is adsz rá, és akármilyen csőrt ragasztasz az orrára, mert az akkor is pinty marad.

Darwinra hivatkozva úgy gondolják az evolucionista szellemiségű emberek, hogy az elmélet által intelligens módon tagadhatják meg az Istent, miközben persze ehhez az intelligens istentagadáshoz hozzátették az istenhívők leminősítését is. Az emberi természetből ez fakad, ami egy kész tény.

A lényeg: a rövid távon vizsgálható élőlények alapvető változatlansága bizonyítja, hogy áttörhetetlen korlátok léteznek az élőlények átváltozásában.

A darwini elméletet védelmező tudományfilozófus szerint nem léteznek elkülönült fajok, úgymint „kutya”, vagy „macska”, hanem folyamatos átmenet van a fajok között. Azonban hogy hogy nem, ezeket az átmeneteket nem látjuk. Így aztán egy félelmetes alternatíva tárulkozik fel előttünk. Lehet, hogy mégis vannak a fajok. És a kutya, sőt a macska is az?!

Itt jön a te ködösítésed, hogy mi egyáltalán a kutya, mi egyáltalán az élet, mi egyáltalán a létezés, mi lehet, hogy nem is létezünk... Nagyos sok ilyen emberrel találkoztam már, úgy hogy egy bizonyos szintű eszmecsere után értelmetlen a további párbeszéd.

Az Isten azért engedte meg, hogy a hitetlenség ilyen széles körben kifejlődjön, hogy mindenki világosan kimutathassa az állásfoglalását, melyik oldalra tartozik. Utána olyan módon fogja elbírálni, ahogyan döntött.

Az evolúció jön azzal a teóriával, hogy a bojtosúszós halak az átmenet a vízi és a szárazföldi élet között. Azután kiderül, hogy ugyanúgy megvannak a vízben ezek a halak ma is, mint átváltozásuk /?/ idején, vagy utána.

Sebaj, az evolucionista szellemiségű tudós gyárt egy újabb elméletet. Köszönöm, szépen de én erre az előadásra már nem megyek be. Hogy a Szabadegyetemen mindenféle teóriát szabadon elő lehet adni tudományos színezetben, köszönöm, de én erre már nem vagyok vevő.

Szerintem létezik kutya és macska, külön-külön, és az egyik nem a másik. Hogy a Biblia azért nem igaz, mert valamikor a macska kutyát kölykezett és valamikor a kutya ismét macskát fog kölykezni, ezt meghagyom nektek, darwinistáknak.

A nemesítés korlátai arra utalnak, hogy a fajok változásának lehetősége korlátok közé van szorítva, ami megakadályozza egy újabb faj kifejlődését, evolúcióját. A nemesítés folyamata egy gumiszalag kifeszítéséhez hasonlít: egy ponton túl a gumi elszakad, vagy visszapattan.

Ezek az eredmények a fajok antievolúciós jellegzetességére mutatnak rá: amikor a változások túllépnek egy bizonyos határt (a változásra/variációs lehetőségekre való képesség a génállományban hamar kimerül – ezt a jelenséget nevezik genetikai homeosztázisnak), a faj tagjai sterilekké válnak és kihalnak, vagy fokozatosan visszatérnek alapvető, természetes formájukhoz.

Genetikai homeosztázis: A populáció azon sajátossága, hogy genetikai egyensúlyra törekszik, és a változásokkal szemben ellenállást fejt ki.

A genetika mondta ki (mindenki számára hallhatóan), hogy a tenyészállatok tulajdonságai csak egy megadott programon belül változtathatók, nem lehet nyúlból rókát csinálni. /Micsurin is azt hitte, bármelyik növényt keresztezheti a másikkal./

Úgy hogy a Darwin-pintyedet próbáld másnak eladni fácánként. És nem ragaszkodom ahhoz, hogy újra elővegyed az evolucionista ábrájú kártyáidat, és azokból következtess arra, ami soha nem volt és soha nem is lesz.

Darwin nem látta azt amit te sem látsz, csak láttatni akarsz. Hogy minden egy őssejtből keletkezett, ez egy világnézeti hipotézis. Hipotézisekkel meg nem lehet jóllakni. Konkrét tényekkel igen. Az pedig konkrét tény, hogy a tenyészállatok tulajdonságai csak egy megadott programon belül változtathatók, nem lehet nyúlból rókát csinálni.

Amit a tenyésztő a maga kis körében tapasztal, ugyanazt mutatja nagyban a Nagy természet...

Na itt van vége a történetnek. A Biblia igaz, a hitetlenek pedig ítélet alá kerülnek!