1 Tim.2,12. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak. Ezt szó szerint kell érteni?

Szervusz

Légy óvatos, amikor egy írást valakire vonatkoztatsz. Talán jobb lenne, ha előbb alaposan útánnanéznél személyesen. Ne hogy hamis tanítónak bizonyúlj Isten előtt.

Én is ezt tettem. Magam jöttem rá, mit miért tanít Isten. Az általad idézett vers azt jelenti, nő GYÜLEKEZETBEN (általában) nem taníthat. De miért hinnéd el ezt nekem,? Sok sok mindenféle választ írnak majd. Ne itt keresd a válaszokat az Írásokra, ha megengeded ezt a tanácsot. De természetesen szabadon dönthetsz:)

Szia!

A nőknek nem tilos a tanítás. Ha az lenne, akkor senki se járassa a gyermekeit iskolába...

Pál szavaiból ma is sokan a nők, az asszonyok bizonyos fokú háttérbeszorítását, vagy egyenesen lenézését olvassák ki. Ezekre az igeversekre hivatkozva keresztény közösségek nem engedik meg a női szolgálatot a gyülekezetben. Ezzel szemben a következőket kell az Ige alapján megállapítanunk. Az apostol okfejtéséből világos, hogy kijelentéseit bizonyos problémákkal a háttérben fogalmazza meg. Efézusban, de Korinthusban is sajnálatosan elterjedt a "versengés", a másokon való "uralkodás". Ahogy az I.Tim. 1:3-4, 6-7 verseiből is láthatjuk, a helytelen viselkedés eszmei alapjai is gyorsan felépültek, hiszen a régi élet, az óember begyakorlott "rossz szokásai" adták ehhez az indítást. Talán nem véletlen, hogy az Efézusbeliekhez írott levélben olvasható a férj és a feleség egymásnak való kölcsönös engedelmessége (5. fejezet) és a "lélek fegyvereinek a felöltözése" (6. fejezet). Efézusban feltételezhetjük, hogy olyan "női mozgalom" támadt a gyülekezeten belül, mely magának igényelte volna az irányítást a tanításban (2:11-15), a házasságot tiltó aszkézisben (4:3) és a diakóniai szolgálatban (5:1-13).

A "fecsegés" többszöri említése is erre utal mindkét levélben (I.Tim. 1:6, 5:13; II.Tim. 3:6-9).

Az apostol a józan életre és gyülekezetvezetésre buzdít, miként Péter is a maga leveleiben (lásd pl. I.Pt. 1:13, 5:8 stb.). Ez pedig nem tűri el a férfi-nő megkülönböztetést, fölényességet és részrehajlást. Pál nem az asszonyok megvetését tanítja Timótheusnak, hanem - előbb a férfiak (2:8), majd a nők felől érkező - rossz befolyások kivédésére ad példát! Efézusban és Korinthusban erre mindenképpen szükség volt. Az ifjú munkatársat pedig apostoli szóval külön is védelmezni kellett!

A 12. versben tehát az olyasféle "tanítást nem engedi meg" Pál, mely "a férfiún uralkodik". Ennek érvénye ma is áll. Gyakran előfordul ugyanis, hogy hívő férjek a "szüntelenül csepegő" hitvestársi beszédnek engedve hoznak rossz döntéseket. A befolyásolhatóság érzékeny területe a házasság, de a gyülekezeti élet is.

Hogy mennyire nem minden tanítástól való távolmaradást említ Pál, bizonyítja, hogy női próféták többen is szerepelnek Isten megváltási tervében (Debóra, Hulda, Anna stb.), ami pedig a tanítást illeti, Priscillát, Akvilla feleségét ugyancsak "munkatárs"-nak nevezi (Rm. 16:3).

A 11-12. versekben kétszer is említett "csendesség" szintén arra utal, hogy a hit kérdéseiben ne a beszélni tudás, hanem az isteni parancsolatok ismerete döntsön. A szakasz befejező megjegyzése nyilvánítja majd ezt ki: boldog lehet a házasság, de szélesebb értelemben a hívő nők és férfiak gyülekezeti élete is, föltéve, ha "megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel" (2:15).

Üdv. Péter

Tragikus, hogy ez a sületlenség egyáltalán felmerülhet egy állítólag fejlett világban, és próbálják 2000 éves masszív legendákkal és annak írott variánsaival alátámasztani és cáfolni.

Komolyan mondom alapjaiban kérdőjelezi meg a vallásos ember értelmi képességeit.

köszönöm :)

(kiakaszt a népbutítás :( )