A Biblia alatamasztja a lelek halhatatlansaga tanitast?

Szia!

A Biblia az ellenkezőjét tanítja. A Szentírás szerint Istené "egyedül a halhatatlanság"(1Tim 6,16).

A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit. A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale1 látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést.

Luther az alábbit írta:

„Nemrég Rómában… megalkották azt a szent hitcikkelyt, hogy az ember lelke halhatatlan. Mert a hitvallásban megfeledkeztünk arról, amit mindannyian vallunk: Hiszem az örök életet. Ugyanakkor Arisztotelésznek, a világi tudomány nagy mesterének segítségével határozatba ment az is, hogy a lélek a testnek a szubsztanciális formája… A filozófusok közt a legkiválóbbak úgy gondolták, hogy a halál eloldja és kiszabadítja a lelket a testből, miután pedig testének lakásából eltávozott, az istenek társaságához csatlakozik és szabad mindenféle testi nyomorúságtól. Ilyen halhatatlanságról a filozófusok álmodoztak, jóllehet azt kielégítően sem megalapozni, sem megvédeni nem tudták. A Szentírás ellenben egészen másként, ti. feltámadásról, és örök életről tanít, és ennek reménységét oly módon tárja fel előttünk, hogy abban nem kételkedhetünk.”

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló kereszténytanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Egy jellegzetes részlet Barth-tól: „Egységben és teljességben látja az embert a Biblia akkor is, amikor meghal… Nem egy test nélkülivé váló lélek szakad el egy lélek nélkülivé váló testtől, hanem egy egész ember… most azon a határon áll, amelyen túl már nincs számára idő, és amelyet átlépni nem képes sem testileg, sem lelkileg.”

Néhány sor Cullmann-tól: „Okvetlenül szükség van Isten új teremtő aktusára, mely az embernek nemcsak egy részét hívja vissza az életbe, hanem az egész embert. Tehát mindent, amit Isten teremtett, és amit a halál megsemmisített. Szókratésznek és Platónnak nincs szüksége semmiféle új teremtő aktusra. Hiszen az ő felfogásukban a test lényegében rossz, és így nem kell, hogy tovább éljen. Az a rész pedig, amelynek tovább kell élnie, a lélek, egyáltalán meg sem hal. Ha meg akarjuk érteni a keresztény feltámadáshitet, teljesen el kell szakadnunk a görög filozófiai gondolatvilágtól.”

Sajnos csak a tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a keresztény tömegek szinte nem is értesültek róla. Ráadásul napjainkban több teológus ötvözni, egyeztetni próbálja a 20. században ismét felfedezett eredeti biblikus tanítást a későbbiekben kialakult hagyományos keresztény felfogással.

Végezetül egy idézet Dr. Nagy Gyula evangélikus teológia professzor dogmatikai teológiai akadémiai jegyzetéből:

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét… megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.”

Üdv. Péter

Így van.

Az új testamentumban a tűz az örök megsemmisülést jelenti, ami azt jelenti, hogy az egyén nem méltó az életre, tehát nincs joga élni

S valóban jól mutatja a héber iratokban, hogy a lélek az maga az ember és nem valami külön álló része az embernek.

Ezt a hitehagyott egyházak vették át idegen vallásos tanításokból, hogy a lélek halhatatlan, vagy is megalkudtak Jézus tiszta tanítását illetően, és beszennyezték azt.

Íme néhány vers:

(Prédikátor 9:5, 6) 5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket. 6 Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.

(1Mózes 2:7) . . .Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.

Nem lelket tett bele, hanem elindította az élet funkciókat, s így lett az ember maga élő lélek

(Ezékiel 18:4) . . .Amely lélek vétkezik, az hal meg.

Tehát az ember mint lélek meghalhat, mert bizony vétkezik....

(Prédikátor 9:9, 10) . . .. 10 Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.

A halál az élet ellentéte:

Amíg élsz tegyél meg dolgokat, mert utána már nincs közöd a nap alatt folyó élethez.

Katy Weaver

Vicces ahogy a két menytagadó szekás egymásnak pacsizik. :D

Mivel a jehovisták az adventistákból szakadtak ki, ezért nem véletlen a sok egyforma tanítás.

Hogy mire alapozzuk a menny létezését?

„senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”

Én megyek hozzá. És te?

Jézustól tudjuk azt is, hogy Isten házában sok „hajlék” van, és Ő azért ment el előttünk, hogy helyet készítsen a számunkra. Szava a biztosíték arra, hogy egy napon visszatér a földre, és bennünket is elvisz magához (Jn 14:1-4)

Apropó elvisz... szerinted hová fognak a még élők elragadtatni? De menjünk tovább.

A „lélek alvása” azt a feltevést takarja, miszerint az elhunyt lelke „alszik” a feltámadásig és az utolsó ítéletig. A „lélek alvása” nem biblikus elgondolás. Amikor a Biblia azt mondja a halottakról, hogy elaludtak vagy elhunytak (Lk 8:52; 1Kor 15:6), az alatt nem szó szerinti alvást ért. Az alvás csupán a halál egyik hasonlata, mivel a halott ember úgy tűnik, mintha aludna. Amint meghalunk, rögtön találkozunk Isten ítéletével (Zsid 9:27). A hívő ember a testét elhagyva az Úrhoz megy (2Kor 5:6-8; Fil 1:23), míg a hitetlenek számára a halállal mindjárt elérkezik az örök szenvedés a pokolban (Lk 16:22-23).

Ugyanakkor a végső feltámadásig egy ideiglenes mennyben (a paradicsomban) (Lk 23:43; 2Kor 12:4) és egy ideiglenes pokolban (a Hádészban) (Jel 1:18; 20:13-14) tartózkodnak az elhunytak lelkei. Amint azt a Lukács 16:19-31-ben láthatjuk, az emberek sem a paradicsomban, sem a Hádészban nem alszanak. Azt azonban mondhatjuk, hogy a testük „alszik”, amíg a lelkük a paradicsomban vagy a Hádészban van. A feltámadáskor a test „megelevenedik”, és örökkévaló testté alakul át, akár a mennybe, akár a pokolba jusson is az illető. A paradicsomból az új égbe és az új földre kerülnek az emberek (Jel 21:1), míg akik a Hádészban voltak, a tűz tavába vettetnek (Jel 10:11-15). Hogy ki hová kerül, teljes mértékben attól függ, hogy Jézus Krisztusba vetette-e a reménységét, és tőle várta-e az üdvösséget.

Jézus nem olyanról mondott példát, ami nem létezik, lásd szegény Lázár esete. Nevén nevezte, és tudjuk, hogy név szerint ismeri bárányait.

Mit tudunk még? Hogy vannak fenn lelkek és van fönn sokaság. Rengetegen vannak és nem csak a ti általatok kinevezett vének, akik képesek voltak azt hazudni nektek, hogy csak ők kerülhetnek oda.

A hazug jehovista vének és ellen white a pokolban rohad. A hazugságaik, amikkel embereket választanak el Istentől, égbe kiált.

Utolsó sok pontatlanság és félreértés van a kommentárodban.

Talán ha jobban odafigyelnél a Bibliai versekre, és nem éltetne téged annyira a gyülölet más keresztények ellen, jobban megértenéd, hogy a versek, amiket leírtál egyáltalán nem támasztják alá a lélek halhatatlanságát.

Látod és ezt le tudom írni anélkül, hogy buta gyülölettel szidnám a vallásvezetöidet, akik sajnos roszul magyaráznak neked. Látszik, hogy egyáltalán nem elvasod el a verseket a Bibliádból.

No mond csak meg nekem, hol volt Dávid király pünköskor, amikor a tanítványok megkapták a Szent Szellemet?

Magyarázd meg kérlek, miért írja a Biblia, hogy Jézus Krisztus "elsöszülött a halottak közül"? Tudod hol van ez a Bibliai vers?

A koldus Lázár történetét próbáld meg elolvasni többször egymás után, állj meg és gondolkodj el alaposan rajta. Rájösz, hogy csupán szemléletés. Tudod hogy Jézus sokat használta a szemléltetéseket?

Tudod, hogy a Bibliában a "halál" szó az ember életében megtörténö nagy változásokra is vonatkozik?

Találtál már erre Bibliaverset?

Katy