Mi a bűn és a következményük? A kereszténységen belül melyek a halálos bűnük és melyek, amik valóban nem is bűnök, csak a hagyományból (egóból) és ítélkezésekből fakadnak? Mit tegyek vagy ne tegyek, hogy ne legyek bűnös?

A bűn következménye a kegyelem, a kegyelem következménye az élet. Az, hogy Isten kit hogyan ítél meg, ha szabad ilyet mondanom, nem érdekel. Isten az ítéletet egészen Jézusnak adta. Nem nekem, nem másnak. Az, hogy megítélés, szembeállítás nem az én dolgom. Az én dolgom "csupán" a szeretet. A szeretetnek van egy koreográfiája, ami a szívben van. De Pál is nagyon jól megfogalmazta:

4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész

Ebbe nem fér bele senki megítélése, de még csak a bűneivel való szembeállítása sem!

A halálos bűn az, ha nem követed az istent. Istengyalázás, stb.

Minden más bűn - beleértve a gyilkosságot is - nem halálos bűn.

"Köszönöm. Az igazságszolgáltatásról mit gondolsz?"

Ha megítélem az igazságszolgáltatást, akkor ítélkezek, amit nem tehetek. Úgy vélem, hogy legyen bármilyen hatalom a földön Isten akaratából van. Tehát alávetem magam Isten akaratának, és a földi hatalom igazságszolgáltatásának, ahogy Urunk is tette ezt, mint bárány a mészárszéken.

"Akkor mi a következménye a gyilkolásnak?"

A nem halálos bűnt, ha megbánod, akkor megbocsátható, és akkor bekerülhetsz a mennyországba.

A halálos bűnnél ilyen lehetőség nincsen.

Az, hogy ezekre az esetekre mit reagálnék, nem tudom, mert nem kerültem ilyen szituációkba. Azt az egyik lehetséges variációt tudom neked elmondani, amit valószínű tenni lehet.

„1. Ha az utcán látsz egy nőt, akit meg akarnak erőszakolni és van nálad egy bunkó, akkor mit fogsz mit csinálni?

A nő sír, könyörög, hogy valaki segítsen....”

Gondolom az erőszakolót már az visszariasztaná, hogy megjelenek. Nem hinném, hogy tanúkra számított. Talán ordítva rohannék felé a bunkóval fenyegetőzve, hogy ezáltal megmeneküljön a hölgy. Remélem, hogy ez elriassza, mert ha nem, akkor sz@rba vagyok. :)

Ez a reakcióm mentesíti a második felvetésedet szerintem. Természetesen nekem nem buli, így remélhetőleg az első reakciómtól elfut az illető. Ha nem, és a nőnek mázlija van, engem fog üldözni az illető, ami szintén megmentheti pillanatnyilag a nőt. Menekülésem során természetesen megteszek mindent, hogy segítséget találjak, akikkel anélkül, hogy bántódása esne az elkövetőnek, leszorítva remélhetőleg eltekint az idiótaságától pillanatnyilag.

„3. Ha téged kérne fel az állam, hogy ítélj el egy embert, akinek olvastál a naplójából és tudod, hogy 6 iskolát készül felrobbantai a többi 40 után, mit tennél?”

Nem vállalom. Az állam ítélkezik, és törvénykezik. Nem foglalja törvénybe, hogy én ítéljek el bárkit is. Nincs meg a végzettségem ehhez. Ha erőszakos eszközzel teszi ezt, mivel értem a kérdésedet, tehát alá kell vetnem az állam akaratának magam, de nem ítélhetek, akkor Isten mellett „vagyok kénytelen” dönteni és nem ítélném el. Az állam nem hinném, hogy olyan degenerált, hogy egy végzettség nélküli ítéletvégrehajtót, bírót nevezne meg egy olyan ítélethozatalra, amire sem szakmailag, és sehogyan sem érdemes.

„4. Ha tudod, hogy ezt az embert senki sem fogja elítélni és látod, hogy egy gombot készül megnyomni, amivel felrobban Magyarország, nálad pedig van egy baromi éles kés, mit tennél?”

Természetesen szintén degenerált, hollywood szerű fantazmagória a kérdés, ha nem haragszol, de gondolom ezt te is tudod, csak megpróbáltál szélsőséges helyzeteket felvázolni. A leghelyesebb imádkozni, mert tudom, hogy egy élő Isten kézben tart mindent, és nincs semmi, még a legszörnyűbb rémtett sem a világon, amiről Ő nem tud, és nem a beleegyezése szerint történik. De valószínű nem így tennék, hanem megpróbálnám megakadályozni a tettében. Mindezt úgy, hogy nem a kést használnám arra, hogy az életét kioltsam.

Az ítélkezés az, ha tettében megítélem, kiközösítem, a fejére olvasom, stb. Nem az, hogy egy bűnt megakadályozok, vagy megteszek mindent, hogy a bűn ne történjen meg. Szerinted melyik felvázolt cselekedetem töltötte be az ítélkezés fogalmát?

Annyiban érdekel, hogy pedofília gyanújával ült, hogy megpróbálnám elővenni a barátságos beszédemet, és megbeszélném vele, hogy ez jutott a fülembe, igaz-e ez? Nem azért, mert meg akarom ítélni, hanem azért, hogy beszélgessek vele, hogy megbarátkozzak vele és tisztábban lássam a reakcióit, érzéseit. Természetesen elkövetnék mindent, hogy ne tudjon lepattintani, de ha erre nem látok kiutat, megpróbálok segítséget keresni, aki vele együtt vigyáz a gyerekekre. Egyszerű az indok, gyerekcsoportra nem vigyázhat egyetlen felnőtt. Ha a felnőttel bármi történik nincs senki, aki a gyerekekre vigyázz. Tehát ez elég nyomós indok, hogy ne tudjon lepattintani.

„Ismertetnéd vele a játék szabályokat? „

Semmiképpen, legalábbis nem a pedofíliával kapcsolatosan semmiképpen.

„Ítélkezésnek minősül a feltételezett bűnmegelőzés? Emlékeztetés?”

Nem, de csak úgy szerintem, ha nem szembesítem vele a gyanúmat. Nem azért van ott, hogy csesztessem.

„Még egy extra kérdés:

Melegnek lenni bűn?”

Letojom. Tőlem távol áll, ne akarjon senki becserkészni, mert feleségem van, se nő se férfi. Ezen felül nem érdekel. Ahogy mondtam, Jézus az egyedüli, aki eldönti, hogy bűn-e vagy sem. A Biblia álláspontja nem érdekel. Szeretem a Bibliát, sokat idézek belőle, és elhiszem az első szavától az utolsóig. Viszont engem nem egy könyv tanít, hanem az élő Isten. Ha Ő nem, akkor semmi más nem érdekel. A Bibliából vess fel bármilyen példát, és neked idézek olyanokat, hogy egyetértek egyfelől, majd idézek olyanokat, amik pont az ellenkező álláspontot képviselik. Ugyanis ha bármilyen magyarázatot nem Krisztus felől, a kegyelem felől, és a szeretet felől kezdesz magyarázni, akkor minden magyarázat szemét.

Ettől függetlenül bibliai párhuzam, hogy kitől is tanuljunk:

1Jn 2,27 És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.

„Ha a társad elmenne egy vele azonos neművel a sátorba és egyértelmű, hogy mit akarnak művelni, akkor ahelyett, hogy megjegyzed, hogy bűnös, inkább közbe avatkoznál?”

Miért, ha ezt megakadályozom, akkor többet nem fog kufircolni azonos neművel? Szerintem itt inkább az ima lenne a mérvadó tett.