Hogyan kell nyáron öltözködnie egy keresztény nőnek?

Keresztény női öltözetre nem lehet olyan receptet adni, hogy ezt és ezt vedd fel, hiszen elfogadható a nadrág és szoknya is, innentől kezdve inkább általánosságban, de fogod érteni.

Lényeg röviden, hogy ne legyen szexuális felhívás az öltözködés, vagy éppen annak hiánya.

Tehát pl. egy cicanadrág, vagy feszülős felső nem fér bele.

Ugyanígy nem fél bele egy mély dekoltázs, vagy ujjatlan ruha ahol oldalról belátni, vagy nem hord melltartót, vagy túl rövid a szoknya-(mondjuk térd feletti), vagy átlátszó holmik vagy ha lehajol akkor belátni...stb

Szerintem érthető annak aki akarja érteni.

Praktikus inkább egy nem túl feszülős nadrág, vagy ha szoknya, akkor hosszabb és nem átlátszó.

A női ruházat attól még nőies , ha nem a formákat hangsúlyozza, sőt!

Ha a formákat hangsúlyozza, az világi, inkább riban-cos.

értsd ahogy akarod, attól még így van.

Ha egy nőnek nincs annyi esze, hogy ne a testével akarjon kitűnni, akkor ott gond van.

Akkor is gond van, ha egy keresztény nő nem érti meg, nem öltözhet úgy, mint egy világi-bűnös ember, mert ha ugyanúgy nincs semmi gátlása és könnyen összetéveszthető egy útszéli riban-ccal, akkor belső értékeiből hiányzik a Krisztusi természet, sőt ffi-ak felé szexuális üzeneteket küld.

Egy keresztény nő nem engedheti ezt meg magának.

Belenéztem egy párral feljebb levő ajánlott videóba, ahol egy feneket épphogy pólóval takaró hölgy is táncol. Ennyi épp elég volt abból a kereszténységből. Semmi közük nem volt hozzá. Ők maximum képmutató, hagyományokat tisztelő vallásos emberek, értékek nélkül.

Ha a kereszténység nem különbözik a világtól értékítéletben, életmódban, ruházatban, erkölcsben, gondolkodásban, beszédben....akkor az semmiképpen nem nevezhető kereszténységnek.

Különböző vallásos színezetű neveket magukra aggathatnak, de az a lényegen nem fog változtatni. Képmutatás és hazugság.

Nem gondolom, mint ahogy azt sem gondolom, hogy megértetted magát a kérdésfelvetést és ahhoz képest el tudtad helyezni a válaszomat. A kérdés az volt, hogy hogyan kell öltöznie egy keresztény nőnek, nem pedig az, hogy hogyan kell öltözködnie egy emancipált nőnek, és mit gondol erről a világ.

A válasz egyértelmű, már ha valaki belülről is ismeri a Bibliát, nem csupán kívülről. A korábbi válaszok kifejtették a Biblia álláspontját, azaz a válasz az, hogy úgy kell öltöznie egy keresztény nőnek, hogy ne legyen kihívő, és ne irányítsa a férfiak tekintetét bizonyos női testrészekre. Ezt nagyon sokan tudják is, ahhoz viszont sokan túl naivak, hogy arról is tudjanak, amiről én írtam, ezért írtam le. Most már ezt is tudják. Aki ezt a tényt tagadja, az vagy naiv nő, vagy nem akarja, hogy ők is tudják. Te melyik kategóriába tartozol?

Kedves Asperrimus!

"A korábbi válaszok kifejtették a Biblia álláspontját, azaz a válasz az, hogy úgy kell öltöznie egy keresztény nőnek, hogy ne legyen kihívő, és ne irányítsa a férfiak tekintetét bizonyos női testrészekre."

Mert különben a férfi ösztönösen ráveti magát? :)

Lehet, hogy rossz vallásnál vagy...;)

Nem igazán ez a lényeg, hanem a helyes önismeret és a tiszta lelkiismeret a nőknél és a férfiaknál egyaránt. Teljesen felesleges öltöztetni vagy vetkőztetni bárkit, ha csak "meszelt sírok". Azt javaslom, hogy a külsődlegesség helyett inkább a lelkiek felé forduljunk. Azt pedig, hogy ki hogy éli azt meg, ne mi akarjuk eldönteni.

Asperrimus!

Abba a kategóriába tartozom, aki nem mást vesz elő azért, amiért nem a másik a hibás. Ha én álló cerkával reagálok egy kihívó öltözetű nőre és ez engem zavar, akkor nem a nőn kezdem a számonkérést, hanem magamon. Ugyanis a vágy bennem ébredt és a ez azt jelenti, hogy elvesztem az érzékszerveim keltette vágyakozásban. Ha én vesztem el a vágyaimban, akkor nem a nőt öltöztetem fel, hanem felébredek, hogy van még dolgom. Ellenkező esetben elgondolkodnék a nagy testű afrikai futómadarak és a homok összefüggésének nem létező legendáján. Márpedig a én problémámat látszólag úgy megoldani, hogy azért a másik a hibás farizeus megoldás.

Ja, azt kifelejtettem, hogy minden alkalommal tudok uralkodni a tekintetemen és nem hagyom elkalandozni, csak a történelmi hűség kedvéért említem meg ezt is.

Ismerem a világot, amiben élek, és hetente csupán kétszer van alkalmam keresztény hölgyek társaságában lenni, kivéve a feleségemet és a lányaimat, az időm nagyobb részében kereszténynek nem nevezhető, nálam tíz-húsz évvel fiatalabb nők között kell dolgoznom, úgyhogy biztosíthatlak, hogy edzésben vagyok. A fentebbi vitatott válaszom azoknak a keresztény hölgyeknek szól, akik tisztességesen akarnak öltözni, nem a magam védelmére írtam, csak te hallod ezt ki belőle, meg a másik két jópofa válaszoló.

Asperrimus!

Jól csűröd-csavarod (majdnem), csakhogy ez még mindig a más szemében a szálka esete, ugyanis a vágy benned ébred. Ne attól várd a megoldást, hogy beöltöztetsz másokat, hanem vállald a felelősséget a gondolataidért és érzelmeidért. Ne hárítsd másra a felelősséget! A vágy benned ébred, figyeld csak meg! Ha ezt nem teszed, akkor szubjektumod világa előled elzárva működik és az egó éppen ezen virul.

És azt gondolod, hogy aki keresztény nő, az kifejezetten ribncosan fog öltözködni? :)

Nem feltételeztem, hogy TE személy szerint nem tudsz uralkodni magadon, de azt igen, hogy aki nem tud uralkodni magán és ezért a kísértés tárgyát szeretné eltüntetni, ahelyett, hogy magában győzné le a kísértést, az nem keresztényi. (És itt Pietrosollal értek egyet)

Aki pedig keresztény, az lelkiismerete szerint nem fog erkölcstelenül öltözködni- ahogy az igazi keresztény legyőzi a kísértést (ha lát erkölcstelenséget).

:) :) kedves kérdező!

Most aztán hámozgathatod a neked tetsző választ.

Bocsánat, de jót szórakoztam az írásaitokon:) igazán szórakoztató :)