Hogyan tudott Jézus tavasszal erjedetlen szőlőlevet, mustot inni?

"Ellen White-ot Isten a Hetednapi Adventista Egyház számára hívta el, így írásainak egy része kizárólag belső használatos anyag. "

Csak egy kitérő, bocsánat.

Ez annyira hasonlít nekem arra, mikor a Tanúk azt mondják, hogy a Biblia nagy része a felkenteknek íródott..

Vicces...

„Azt is megtehettem volna, hogy belinkelem az egész könyvet, akkor meg mindenki keresgethetné az oda vonatkozó részt, így azonban egyszerűbb, hogyha egyszerűen ráirányítom a figyelmet.”

Te bemásoltad az egész könyvet, illetve oldalt. Csak ennyit kellett volna tenned:

[link]

Na, mindegy, ez mostanra már csak kákán a csomó keresése, ha bemásoltad, hát bemásoltad.

De akkor egy kicsit megpróbálom megcincálni a bemásolt szöveget, mert nagyon sok minden nem tetszik belőle.

„Az ős keresztyén korszakban és az azt közvetlenül megelőző korszakban élt pogány írók műveiben (Pliniusnál(21), Aristotelesnél élt Kr. 180. oldal szül. előtt 3-400 esztendővel) Plutarchnál, Catonál stb. részletes leírást találunk arról, hogy miképpen állították elő keleten a sokféle ízletes, de teljesen ártalmatlan hatású italokat a különböző gyümölcsök kisajtolása által.”

Egyfelől hivatkozás nélkül említ forrásokat, de a forrásokat nem nevezi meg részletesen, hogy utánanézhető legyen, másfelől nekünk a tartósítással vannak gondjaink, nem azzal, hogy gyümölcsökből remek friss italokat nyerhetünk-e vagy sem.

oooooooooooooooooooooooooooooo

„A modern bibliamagyarázók egyértelműen tanítják, hogy a keleti népeknél a bor szó alatt általában ártalmatlan italt értettek, mint a minő ital gyanánt mi a kávét, teát, vagy csokoládét használjuk, a mely utóbbi italok a régi időkben ismeretlenek voltak.”

Bocsánat, de kik azok a „modern bibliamagyarázók”? Adventista tanítók talán? Én is modern Bibliamagyarázó vagyok, mégsem tanítok ilyesmit… :D Egyfelől modern vagyok, meg magyarázom a Bibliát is, bár nem tanítom, de én biztos nem magyarázom így. :D

Megint hivatkozik valakikre, de igazából senkire.

oooooooooooooooooooooooooooooo

„Dr. Smith, Dictionary Greek and Rom. Antiq. czímű kiváló müvében 1051-ik lapon így magyarázza az oinos készitése 181. oldal módját: “Palesztinában, közelebbről Libánonban és Jeruzsálem környékén készítették a legjobb borokat. A szőllö nedvét kisajtolás után azonnal felfőzték és syruppa sürítették. Ha a bort édes és szeszmentes állapotban akarták prezerválni, akkor azt szurokkal bekent új tömlőkbe tették el (ez teszi érthetővé a Krisztus által használt mélytartalmu hasonlatot az ó és új tömlőről, (Luk. 5,37-39), légmentesen elzárva a mustum lixivicum-ot az erjedéstől. A szurokkal bevont tömlőt aztán vagy hideg vízbe tették, vagy nedves homokba temették el mintegy 6-8 heti időre. Az ilyen bor a legegészségesebb italnak tekintetett.””

Légmentesen elzárva? Ez a borkészítés alapfeltétele is. Gondolom hallottál már a kotyogóról. Nem véletlen, hogy felteszik forrás közben a hordóra. A CO2 kiszorítja az oxigént a hordóból. Fontos az oxigénmentes állapot, mivel nem oxidálni és megbuggyantani akarják, hanem erjeszteni. Ha szabad egy megjegyzést, Dr. Smith az 1051. lapon nem tárta fel tudtommal a forrását, hogy az általa felvázolt lé készítés fortélyait milyen forrásból szerezte.

Azt állítja, hogy ha szeszmentes állapotba kívánták megőrizni, ahhoz légmentesen lezárt új tömlőkbe tették. A borrá erjedési folyamatoknak nem sok köze van az oxigénhez, tehát ez a megállapítás valótlan. Oda élesztőgombák, és cukor kell főleg. (Megjegyzem, az élesztőmentes szőlőlé teológiai csavar már ott bukik, hogy az élesztőgombák magán a gyümölcsben (-ön) vannak, és nem az erjedés folyamán lesznek a mustban.) Az, hogy szurokkal kenik be a tömlőt, miért nyer értelmet Jézus által említett ó- és új tömlő példázata? Eddig Smith nem értette, csak a szurokkal nyert erről értelmet? Ezt én nem értem.

Miért tették hideg vízbe 6-8 hétig? És mi lett azután vele? Mi történt a „cefrével” a 6-8 hét alatt a hideg vízben, ami megakadályozta, hogy azt követően kihozva a melegre ne erjedjen meg a lé? Az erjedési folyamat eleve hőtermelő, ennek szabályozására alkalmaznak már hűthető tartályokat borkészítés során, de ez nem az erjedés megakadályozása, hanem annak szabályzása. Gondolom, az megvan, hogy hűvös pincékben állítják elő a bort. Nekem úgy tűnik, hogy az akkori hordókról olvashatunk, amit anno tömlőkkel oldottak meg. Elzárták a levegőt, hűvösre tették, hogy ne buggyanjon meg, hanem a gombák elvégezzék a dolgukat néhány hét alatt, és bor legyen a szőlőléből.

Tanulmányútra ajánlok ősszel egy borospincét, kérdezd meg a szőlősgazdát, hogy hogyan készül a bor. Ugyanis a tömlő esetében ugyan azt olvasom.

ooooooooooooooooooooooooooooooooo

„Arra az ellenvetésre, hogy az ilyen édes bor-tól is meg lehetett részegedni, mit mutatni látszik az, hogy az első pünkösdkor tartott nagy összejövetel alkalmával a jeruzsálemi zsidók azt a megjegyzést tették az apostolokra, hogy 182. oldal azok “édes bortól részegedtek meg” – feleletünk az, hogy ezt a megjegyzést a zsidók az apostolok iránti rosszindulatból, gyűlöletből s azért tették, hogy e megjegyzéssel nevetségessé tegyék az új hit hirdetőit.”

Ez oké, hogy csúfolódásból mondták, viszont ez ékes bizonyítéka, hogy az édes bor kifejezés nem erjedetlen gyümölcsre értendő, hanem megrészegíttető borra.

oooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Majd ezután felhoz helyeket az újszövetségből, ahol borral kapcsolatos idézeteket olvashatunk. Az, hogy teológiailag néhány helyen problémák vannak, ezek az idézetek pro és kontra nem bizonyítanak semmit, de erre a cikk írója is valószínű rájöhetett, mert nem is akar bizonyítani semmi lényegeset.

oooooooooooooooooooooooooooooooooooo

„Jézus nem élt olyan asketikus, önsanyargató életet, mint a minőnek folytatására Ker. János, kétségtelenül szent szándékból, vállalkozott. – De ebből nem következik, hogy Ker. János szentebb életű egyén lett volna, mint Jézus”

Na, várjunk egy kicsit, mit értünk az alatt, hogy szent életű? A szent szó Isten számára (vagy valami számára) elválasztottat jelent.

„Jézus, ha ivott is, részegítő italt biztos hogy nem ivott.”

Ilyen kijelentést nem tartalmaz a Biblia, a cikk írója következtet, bizonyítékok nélkül, pusztán azért, hogy megerősítse másokkal hitelvét, de nem ismerte a két évezreddel ezelőtti Jézust. De ha igen, akkor gondolom, összedől a világ benne…

„Ő tanítónak, Izrael népe és az egész emberiség tanítójának vallotta magát”

Ő a megváltó, és király. Szerintem egy Istentől küldött embert, és uralkodót nem biztos, hogy ildomos hitelvek alapján korlátok közé szorítani. A farizeusoknak és írástudóknak sem tetszett egy-két szokatlan dolog. Nem úgy tanította az embereket, mint ők, szombaton gyógyított, kalászt tépetett a tanítványokkal, ágyat cipeltetett egy emberrel, sarat csinált, és nem úgy jött el, ahogy ők várták a messiást. Nekem ez a fejezet is egy picit úgy tűnik, hogy hasonlít ahhoz a mentalitáshoz. Ha nem azt csinálja, amit elképzeltünk, akkor valami nem stimmel.

„A farizeusok persze még így is ráfogák, hogy dobzódó és részeges. De hát nem történik-e meg ma is, hogy a mértékletességi ügy legtisztább életű képviselőjére is ráfogják rosszakarói, vagy ellenségei, hogy részeges és dobzódó, holott az illető talán soha életében nem is kóstolt szeszes italt?”

Jaj, de furcsa, csak nem visszanyal a fagyi? Ha iszom szeszes italt, akkor nem jól értelmezem a Bibliát, már-már nem vagyok keresztény életű, sőt, ha csak esténként iszok egy pohár bort, akkor nem férek bele az adventista értékrendbe. Nekem így hangzik visszafelé…

„Luk. 5,37. ….mert a régi tömlőben levő erjesztő anyagok nem alkalmasok arra, hogy a kegyelemből való megigazulás tana azokban a tartályokban tisztán megtartathassék.”

Na, tessék átfutni még egyszer az ó- és újtömlős példázatot, mert erjedésről ott bizony egy szó sincs. Miért kell rányomni mindenre a teóriánkat?

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

„Luk. 10,34. “És járulván hozzá, békötözé annak sebeit, olajt és bort töltvén azokba.” Alig lehet legkisebb kétség is a felől, hogy a bor, mit az irgalmas szamaritánus ez emlékezetes alkalommal a példázat szerint, használt vala, – gyógyitó erejű, gyógyitó hatású, és így föltétlen szeszmentes bor volt. Fel kell ezt tételeznünk már csak azért is, mert másnemü bort a zsidók nem is használtak, és útra nem is vittek magukkal.”

Itt hivatkozik egy forrásra, bemásolom:

„Columella (Lucius) hírneves római mezőgaz­dasági író, Seneca kortársa: az elsö ker. században élt legkiválóbb írók egyike, Scriptures rei rusticae cz. művének, 12. köt. 51-ik fejezetében még a receptet is megadja arról, hogy miként készítették abban az időben az oinelaion-t, vagyis az olaj, gyümölcsnedv és bizonyos növények gyökereinek a kifőzése által előállított gyógybort, melyet a zsidók és rómaiak egyaránt használtak sebek kimosására. „Végy 90 pint legjobb musthoz 80 font olajat. Tégy egy zsák gyógynövény gyökeret a hordóba, körülbelül arra a helyre, hol a must és az olaj összetalálkoznak. Kilenc nap mulva öntsd le az ola­jat, vedd ki a zsákot és töltsd meg ezt új gyökerekkel. A hordóba tölts újra 80 font olajat és hagyd azt ott 7 napig.” Mint nyilvánvaló, az olaj azért használtatott, hogy megakadályozza a mustnak a levegővel való érintkezését, az erjedési processus bekövetkezését. A rómaiak ezt a gyógyitalt Oleum Gleucinnum-nak, a görögök Oinelaion-nak nevezték.”

Az olaj nem akadályozza meg az erjedést, ráadásul az olajat leöntik ezután, tehát a folyamat szabad utat kapott. Az élesztőgombák köszönik, jól lesznek. A borkészítés reneszánszának klasszikus leírását olvashattuk. Ez egy erjedt, tehát alkoholos, gyógynövényes lé. Nem tudom, hogy mond-e valamit az, hogy svédcsepp? Gratulálok a cikk írójának, süt belőle a hitelv és a meggyőződés, de az alátámasztás elég bizarr. Attól gyógybor, amitől a svédcsepp is az. Gyógynövények alkoholos kivonata. Az alkohol nem a folyékony gonosz, hanem gyógyászatilag egy remek tartósító és fertőtlenítő folyadék. Ettől gyógybor a gyógybor. Ezért töltött bort a sebre, hogy lefertőtlenítse. A gyógynövények alkoholos kivonata meg hatványozottabban elősegítette a felépülést.

Nem, nem folytatom, még csak az egyharmadánál járok a cikknek, és már terjedelemben egy nem szívesen elolvasható mennyiséget írtam. Ha nem haragszol, egyszerűen sem kedvem, sem időm ezt folytatni, mert kínálja a kötekedést az írás. Ez a fajta adventista meggyőződés alátámasztása nulla, bocsáss meg. A teológiai oldalával talán a későbbiekben foglalkozom, hogy mennyire is alátámasztható a Bibliából etimológiai ismeretek nélkül is, hogy a bor, mint szeszesital van jelen az írásokban, és számtalan esetben gyógyszerként, illetve pozitív megjelölésként.

Szia

Összegezve a lényeg, ami a kérdésemre vonatkozik: a cikk (a bemásolt szöveg) ad egy lehetőséget, miszerint hogyan tartósították a szőlőlevet, hogy ne erjedjen meg.

Az írja, hogy tömlőbe tették a levet, légmentesen lezárták szurokkal, majd másfél, két hónapig hűvös helyen tartották. Kérem szépen ma a bort úgy csinálják, hogy hordóba töltik (tömlő) légmentesen lezárják, egy kotyogót tesznek rá (szurok), és pincébe tartják néhány hétig, míg kiforrja magát. Tehát az, hogy ez a tömlős dolog lenne a megoldás arra, hogy a szőlőlé ne forrjon el tavaszig, ez pont az ellenkezőjét bizonyítja, így csinálták az alkoholos bort.

Vettél már banánt? Tedd a polcra két hétre (és ne fél évre) nézd meg mi lesz vele. A leveket teljesen más technológiával tartósítjuk ahhoz képest amik rendelkezésre álltak anno.

Ahhoz, hogy a szőlő ne erjedjen meg, a benne lévő élesztő gombát el kell pusztítani, csíramentesíteni kell. Ezt ma Na-benzoáttal, szalicillal (tehát gombaölőkkel), főzéssel, vagy akár sugárzással valósítjuk meg. Ezek közül egyedül a főzési technikával lehetett akkor megvalósítani. Viszont akkor alkoholmentes szörp lesz belőle, és ezután is teljesen légmentesen kell tárolni. Viszont ezt az alkoholmentes cukros szörpöt miért is öntötte a példázatban a szamaritánus a sebbe? Mert oda fertőtlenítő alkoholos lét kellett öntenie.