Hogyan tudott Jézus tavasszal erjedetlen szőlőlevet, mustot inni?

Szervusz

Válaszoltál a kérdésedre, Krisztus bort használt halála előtt.

Én úgy rakok el télére mustot, hogy ősszel a mustot felfőzöm (ha szükséges cukorral, de többnyire nem), légmentesen lezárom üvegekbe, kidunsztolom, és simán eláll a tél folyamán. Nagyon finom és egészséges üdítő a tél folyamán.

Jézus nem ilyet ivott. A bor, az kiforrott must.

Még hozzátenném a Zitus feleletéhez, hogy Jézus Krisztus nem vetette meg a bort. Elvégre a bor egészséges, ha mértékkel isszuk.

Elsö csodája az volt hogy a mennyegzön, amikor már elfogyott a bor, a vizet borrá változtatta...

A másik, hacsak valamilyen szirupot ivott volna, akkor miért mondták róla az ellenségei, hogy részeges és faló?

Ezt írja a Biblia Lukács 7:33-35 "Éppígy eljött Keresztelö János aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik ti pedig ezt mondjátok ördög van benne.

Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik is, ti pedig ezt mondjátok Íme a falánk, és borivó ember"

Katy

Az egész közösségük egy botrány. Annyi csúsztatások és hazugságok van...

Pedig Jézus és tanítványok is ittak bort és ettek húst. De ezen kívül Dávid, Salamon,, ...Melkhisedek is bort hozott, ószövetségi italaldozat tartalmazott bort....stb.

Nem sió levet hanem bort. Nem branynak

*telefon elküldte.... Sorry.

Szóval nem báránynak látszó tárgyat ettek, közben csak szója volt. :D

Biztos vagyok benne, ha Jézus megjelenne köztük először jól megintenék, majd elzavarnák....Dávidot is....

...és elvárnák a tiszteletet, amire azt mondom: cselekedjenek igazságot és tisztelni fogom őket. Hazugságokat had ne tiszteljek.

Nem szabad összekeverni a részegséget a mértékletesség alkohol fogyasztással.

Amelyik közösséghez nem tartozhatna a Messiás az azért botrányos.

Az a baj az Adventistákkal, hogy a hamis tanításuk alátámasztására nem csak a Biblia tanítását merészelik kétségbe vonni, hanem egy több milliós nép többévezredes hagyományát is meg akarják cáfolni.

Íme:

"Széder este

-a Peszach előestéjének rendje-

Nisszán hónap 15-ének előestéjén,

nisszán 14-én köszönt be Peszach

ünnepe. Ezt az estét Széder estének

nevezik (lél széder).

A széder szó rendet jelent. Nevezik

még ezt az estét az őrködés, a

megőrzés éjszakájának is (lél

simurim).

"Őrködés éjszakája volt ez az

Örökkévalónak, hogy kivezesse őket

Egyiptom országából, ez az éjszaka az, mely az

Örökkévalónak van szentelve, melyet meg kell őrizni

Izrael összes gyermekeinek, nemzedékein át." ( 2Móz. 12,

42)

Az este levezetése a hágádából történik, mely külön erre

az alkalomra megszerkesztett könyv, s lényegében ebben

van az est forgatókönyve: mit, mikor, hogyan, miért kell

csinálni. Ez alapján történik a hagyomány továbbadása,

elbeszélése is: hogyan hozta ki népét az Örökkévaló a

szolgaság földjéről, hogyan lett a zsidó nép néppé,

nemzetté. Ezek mellett pedig mivel "minden

nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát,

mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból" (Peszachi

Hágádá), ezért mindannyionknak személyesen kell

megélnünk a megszabadulás élményét. Emlékeznünk kell

a mi Egyiptomjainkra...

AZ ÜNNEPI ASZTALON A KÖVETKEZŐK TALÁLHATÓK:

-széder tál

-BOR (a hálaadás jeleként)

-egy nagy és díszes serleg (Elijáhu/Illés serlege)

-egy tálka sós víz (a könnyek szimbóluma)

-három darab macesz(pászka)

-ünnepi gyertyák

A széder tálon a következők vannak:

-balra felül egy főtt tojás(bécá), mely jelképezi a

Szentélyben bemutatott ünnepi áldoztot, ugyanakkor a

gyász jele is, mivel már nem áll a Szentély...

A tojás emlékeztet még a mulandóságra, de az új

kezdetre, az újjászületésre is.

-jobra felül egy darab sült hús(zroá), mely a Szentélyben

bemutatott bárányáldozat jelképe. Jelképezi még a

kinyújtott kart is, mert: "...kivezetett Isten minket onnét

kinyújtott kézzel és hatalmas karral..." (5Móz.26,8 )

-középen található a keserűfű(máror), mely általában

torma

-ez alatt van a harószet, az alma, dió, bor fahéj keveréke,

mely emlékeztet a vályogvetésre, a "malterre", mellyel

őseink a szolgaság ideje alatt dolgoztak

-balra, a keserűfű alatt valamilyen zöldség(kárpász) van,

mely lehet zeller, retek, főtt burgonya. Ez emlékeztet a

tavaszra, az örök megújulásra.

-legalul ismét a kesrűfű van(máror), mely az egyiptomi

élet keserűségére emlékeztet.

AZ EST FOLYAMÁN 4 POHÁR BORT ISZUNK emlékezve arra, hogy

az Örökkévaló megszabadított, megmentett, megváltott,

népévé fogadott bennünket.

Mi pedig már Illés poharát, a Messiásváró poharat is

felemelhetjük hálaadással-és bevezetett minket Kánaán

földjére. Elhívásunk, szolgálatunk területére..."

Forrás: [link]

(Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő

ZSIDÓ KÖZÖSSÉG

JHVH NISSZI Szolgálat)

"A peszáchi Hágádá, a zsidó szabadság olvasókönyve –

rendhagyó könyv, melynek nincs szerzője. Az évezredes

gyűjtemény – melynek alapjai az Írásban eredeznek és

nagy része még a második Szentély idején állt össze.... Több mint valószínű, hogy az amoriták korában (emoreusok, akiknek a maradékát Saul király vágatta le Dávid idejében) a Hágádá első része

– az étkezésig – már készen volt, a mai formájában,

néhány jelentéktelen eltéréssel."

Forrás: [link]

Vagyis a pészach estének az étkezési rendje, még Dávid király idejében íródhatott, és ezt hagyományozták azóta is tovább a zsidók.

"aminek a gyökere az adott gyülekezetben White "prófétaaszony" tanítása"

Már rengetegszer el lett mondva, hogy a h.n. adventista hitvallás, >>nem<< E.G. White tanításában gyökerezik, hanem kösös Bibliatanulmányozáson. Sőt, a h.n. adventista hitvallást/kommentárok közül rengeteget megtalálsz az ókori illetve középkori irodalomban. Az adventista tanítások ugyanis az előreformációs, vagy reformációs mozgalmakban gyökereznek. Például az 1260 éves próféciáról szóló magyarázatot, amelyet a Nagy Küzdelemben részletez, nem maga találta ki, hanem Gottlob Thube már a 18. század végén prédikált róla, ugyanígy Cressner 200 évvel korábban e prófécia alapján 1800 körülre tette a vadállat bukásának idejét.

Tehát ismétlem: Nekünk, adventistáknak a hitvallásunkat nem E.G. White alkotta meg, hanem az előreformációs mozgalmakban gyökerezik. Ami azon fennakad, az sem E.G. White műve, mert ő nem vallott mást, sohasem, mint amire az Egyház tagjai eljutottak a Bibliatanulmányozásban. E.G. White tanácsokat adott és helyeselt, vagy adott esetben elutasított egy adott dolgot. Neki megvolt a maga szerepe a közösségben, ahogyan másoknak is, de senki sem bízta rá azt a feladatot, hogy egyetemes hitvallásokat alkosson, sőt, ő maga buzdított a Szentírás tanulmányozására.

Az Úr Jézus Krisztus életét, tanításait, s a ker. anyaszentegyház alapvető hitigazságait magában foglaló új-testamentomi szent iratokban ez a szó, hogy bor aránylag kevésszer fordul elő, mindenesetre sokkal kevesebbszer, mint az Ó-Testamentomban. A görög nyelvben, melyen az Új-Testámentom írattatott, a magyar bor szónak és fogalomnak az oinos görög szó felel meg.

Minekelőtte nyelvészeti és írásmagyarázati vizsgálatnak vetnők alá azon új-testámentomi helyeket, melyekben e szó előfordul, meg kell említenünk a következőket:

A Krisztus születését megelőzőleg két, vagy három száz esztendővel az Alexandriában nagy számmal élő zsidók annyira elgörögösödvén, hogy az Ó-Testámentumot az eredeti zsidó nyelven olvasni és használni képtelenek lévén, 178. oldal görög nyelvre lefordíttatták a héber Bibliát. Mivel a közfelfogás szerint e nagy munka elvégzesére 70 tudós egyesítette az ő erejét és tehetségét, azért az ekképpen előállított görög nyelvü Ó-Testámentomot Septuagintának nevezik a tudományos, theologiai irodalomban. Ezen Septuagintát készítő zsidó tudósok a yain és tirosh szót mindenütt a görög oínos szóval adták vissza, ellenben a részegítő italt jelentő shekar szó lefordítására, – 9 helyt az Ó-Testámentomban, – Methuo(20) (jelentése ittas vagyok) szóból képezték egy új görög kifejezést, s amikor nyomatékossá akarták tenni a shekar szónak igazi értelmét és jelentését, akkor egyszerüen sikera szó formájában átültették azt a görög nyelvbe, 12 bibliai versben alkalmazván e szót, melyet ő utánok, Lukács evangélista is átvett és használ az ő evangéliumának 1. r. 15-ik versében. Ezt annak bizonyítására hoztam fel, hogy már a Septuaginta készítői is megtették némileg a különbséget az Ó-Testámentomi különböző bor kifejezések között, és a fogalmi különbözőségeket fel kell ismernünk minekünk is.

179. oldal Oinos – οἴνος – a görög nyelvben jelenti első sorban a szőllőtőkének a gyümölcsét, vagy nedvét. Általános értelemben jelentett egyéb gyümölcsből készített mindenféle italt is, de mégis leginkább a szőllőből készült bor jelzésére használtatott szó. Alig lehet kétség a felől, hogy a szó gyökét a héber yain szó képezi, melyből viszont a latin vinum képződött idők folyamán. Hogy az Új-Testámentomban előjövő ezen oinos szó alatt nem csupán a szőllőből készített bort, hanem egyéb gyümölcsből előállított bárminő szeszes és szesznélküli italt is lehet értenünk, alma, körte, datolya és lotus magból való, nagyobbjára. ízletes és tápláló italokat, azt mutatja az is, hogy a görög nyelvben a tulajdonképpeni bor, vagyis a szőllőből készitett ital jelzésére rendszerint az oinos ampelinos (Ján. 15,1. és Mát. 26,29.) kifejezés használtatott. Oinos egy jelentésű a latin vinum szóval.

Az ős keresztyén korszakban és az azt közvetlenül megelőző korszakban élt pogány írók műveiben (Pliniusnál(21), Aristotelesnél élt Kr. 180. oldal szül. előtt 3-400 esztendővel) Plutarchnál, Catonál stb. részletes leírást találunk arról, hogy miképpen állították elő keleten a sokféle ízletes, de teljesen ártalmatlan hatású italokat a különböző gyümölcsök kisajtolása által. A rómaiak legnagyobb lírikus költője, Horátius, kiről bor-dicsőítő verseiért sokan azt feltételezik, hogy nagy barátja volt a dobzódásnak, azt írja egyik költeményében, hogy nincs édesebb bor, mint a lesbiai, mely olyan mint a nectár, ártatlan hatású és nem részegítő.

A modern bibliamagyarázók egyértelműen tanítják, hogy a keleti népeknél a bor szó alatt általában ártalmatlan italt értettek, mint a minő ital gyanánt mi a kávét, teát, vagy csokoládét használjuk, a mely utóbbi italok a régi időkben ismeretlenek voltak.

Dr. Smith, Dictionary Greek and Rom. Antiq. czímű kiváló müvében 1051-ik lapon így magyarázza az oinos készitése 181. oldal módját: “Palesztinában, közelebbről Libánonban és Jeruzsálem környékén készítették a legjobb borokat. A szőllö nedvét kisajtolás után azonnal felfőzték és syruppa sürítették. Ha a bort édes és szeszmentes állapotban akarták prezerválni, akkor azt szurokkal bekent új tömlőkbe tették el (ez teszi érthetővé a Krisztus által használt mélytartalmu hasonlatot az ó és új tömlőről, (Luk. 5,37-39), légmentesen elzárva a mustum lixivicum-ot az erjedéstől. A szurokkal bevont tömlőt aztán vagy hideg vízbe tették, vagy nedves homokba temették el mintegy 6-8 heti időre. Az ilyen bor a legegészségesebb italnak tekintetett.”

Arra az ellenvetésre, hogy az ilyen édes bor-tól is meg lehetett részegedni, mit mutatni látszik az, hogy az első pünkösdkor tartott nagy összejövetel alkalmával a jeruzsálemi zsidók azt a megjegyzést tették az apostolokra, hogy 182. oldal azok “édes bortól részegedtek meg” – feleletünk az, hogy ezt a megjegyzést a zsidók az apostolok iránti rosszindulatból, gyűlöletből s azért tették, hogy e megjegyzéssel nevetségessé tegyék az új hit hirdetőit. Maga a szent író, Lukács is megjegyzi, hogy a zsidók ezt “patvarkodásból” (csúfolódva) mondották. (Ap. Csel. 2,13.) Az apostolok maguk annyira alacsony motivumú támadásnak vették e megjegyzést, hogy a rossz indulat, gúny és gyűlölet e megnyilatkozására egyébbel felelni, mint azzal, hogy a részegség vádját egyenesen és határozottan visszautasiították, nem is tartották méltónak. Ha a keresztyénség ellenségei valami hamis vádat koholnak, vagy támasztanak az Úr Jézus Krisztus szent vallása ellen, azt nem kell mindjárt készpénz gyanánt elfogadni.

Az Oinos szó a következő helyeken fordul elő az Uj-Testámentomban:

Máté 9,17. “Sem pedig az új bort nem töltik hitvány(22) tömlőkbe, mert elszakadoznak a tömlők, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek, hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindenik megmarad.” Hogy miképpen lehet e szentírati 183. oldal helyből azt kimagyarázni, mint azt több írásmagyarázó teszi, hogy itt Jézus engedélyt ad híveinek a szeszes italokkal, vagyis a szesztartalmú borral való élésre? – én azt megérteni nem tudom. Helyesen fogva fel a szentírati helyet, nincs itt egyébről szó, mint arról, hogy Jézus az Ő tanítványainak szívére, lelkére akarta kötni azt, hogy az evangéliumi tudományt igyekezzenek a farizeusok és szadduczeusok minden megtévesztő tanításaitól tisztán megőrízni és tisztán tovább adni. Mint a hogy a szőllőnek frissen kipréselt nedve csak úgy maradhat meg a maga édességében és tápláló erejében, ha az új tömlőbe tétetik el (mert a régi tömlőt lehetetlen úgy kítisztítani, hogy abba új bort az erjedés veszélye nélkül tehessen el valaki!), épp úgy a ker. vallás is egészen új életet hirdet és követel. Ugyanaz a követelmény ez, mit Pál apostol hangsulyoz az Efezusbeliekhez írott levelében (4,22.) tudniillik, hogy vetkezzük le az ó-embert és öltözzük fel az új embert.

Máté 11,19. “Eljött az embernek Fia, eszik és iszik, és ezt mondják felőle: Imhol a dobzódó és részeges ember, a fukaroknak és a bűnösöknek barátjok.” Jézus itt maga-magáról mondja, hogy Ő eszik és iszik. Igen, de e szavaiból egyáltalán nem lehet azt kimagyarázni, hogy Ő szeszes itallal élt volna 184. oldal csak valaha is. Azért, hogy őtet “dobzódónak és részegesnek” nevezték, vagy gúnyolták, még nem következés, hogy Ő tényleg az is volt. Hiszen a farizeusok istenkáromlással is, meg ördöngősséggel is megvádolták Őtet, – de azért van-é okos ember, ki e vádakat igazaknak fogadja el? Jézus különben maga is rámutat a vád tarthatatlanságára és gonosz indulatból való fakadására, midőn felemlíti, hogy Keresztelő Jánosba meg épp azért kötöttek bele ezek a farizeusok, mivelhogy ő sem nem evett, sem nem ivott, Ő benne, (t. i. a Jézusban) pedig azt kifogásolják, hogy Őtet enni és inni látják. A képmutató vallásosságú embereknek semmi sem tetszik, a mit mások igaz buzgóságból cselekszenek. Véleményükkel nem érdemes törődni, mert tetszésüket úgy sem lehet megnyerni.

Márk, 2,22. “Senki nem tölti az új bort régi hitvány tömlőkbe: mert az új bor elszakasztja a tömlőket és a bor elomol, a tömlők is elvesznek, hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.” A János tanítványainak és a farizeusok követőinek adott ezen megjegyzések világos, hogy a Kr. által létesített kegyelmi szent szövetségre vonatkoznak, szemben az Ó-Testámentomban lefektetett és az Ó-Testámentom által képviselt törvényből való megigazulás elvének.

185. oldal Márk, 15,23. “És adának néki inni mirhával csináltatott bort, Ő pedig nem ivék.” –Jézus ez órában szenvedéseinek tetőpontján állott. Elvégezvén tökéletesen a nagy munkát, az emberiség megváltásának szent feladatát, mellyel mennyei Atyja részéről megbízattatott, és melyet a bűnben vergődő emberiség iránti véghetetlen szeretetből önként is elvállalt: mint Főpap most az engesztelő áldozatot hozta meg az emberiségért. Vajjon íly váltságos pillanatban, midőn a szentek szentébe belépendő volt, szabad lett volna-é néki elfogadni és magához venni azt az erős szesztartalmú italt, – mellyel a pogány százados katona őtet, – kétségkívül szánalomból, – megkínálá, holott Jézus, ki nem jött a törvény eltörlésére, hanem annak betöltsére, jól ismerte a mózesi törvényt, mely tíltja a papoknak áldozás alkalmával szesz italt inniok? (III. Móz. 10,8-11.) Jézus mint igaz Izraelita és mint tökéletes főpap utasította vissza a keresztfán való szenvedései közepette a szánalomból hozzája felnyújtott részegítő italt.

Luk. 1,13-18. "Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szűl néked fiat, és az ő nevét nevezed Jánosnak. És az lészen néked örömedre és vígasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén, mert 186. oldal nagy lészen az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és még az ő anyjának méhétől fogva szent Lélekkel bételik. És az Izrael fiai közzül sokakat megtérít az ő Urukhoz Istenekhez, mert ez ő előtte fog járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az atyáknak szíveket a fiakhoz fordítsa, és az engedetleneket az igazaknak bölcsességekre, hogy az Úrnak készítsen tökéletes népet.” Keresztelő János életének szépsége, Isten előtt való kedvessége, prófétai tisztségre való elválasztásánák hivatottsága, méltósága egyrészt azon alapult és úgy volt lehető, hogy ő bort és részegítő italt nem ivott. Mi hatása is lett volna az ő megtérésre felhívó szózatának ott Judea pusztájában, minő előfutárja lett volna ő a Messiásnak, – hogyha nem ékeskedett volna az önmegtartóztatás erényével?