Krisna-tudatúak szerint ha helyes az a megállapítás, hogy mindenki jólétén munkálkodjunk, mit értünk e 'JÓLÉT' alatt? Az étel-osztásban pl. mennyiben számít, hogy a másik étvágyát kielégítsük?

Az étvágy nem ekvivalens az éhséggel. Az ételosztásnál az éhség csillapítása van előtérbe helyezve, nem pedig az étvágy kielégítése.

Abban egyébként igazad van, hogy az emberek java tényleg az érzéki kielégülést értik jó alatt, de lényegében a feladat az, hogy meg legyenek tanítva arra, hogyan szabadulhassanak meg az érzékeik fogságából...ezt kétféleképpen tehetjük meg:

1. Magyarázattal szolgálunk nekik az érzékeik fogságával kapcsolatban és megmutatjuk, hogy az érzékeken túl is van "valami".

2. Ha nem kimondottan befogadóképesek erre a magyarázatra, akkor egyszerűen a feltétel nélküli szeretettel bánunk velük, azaz megértően, türelmesen, figyelmesen, tisztelettudóan, alázattal, stb, stb. nyilván úgy, hogy semmit nem kérünk/várunk cserébe...és ezt azért, mert ha az eredeti pozitívat sugározzuk feléjük, az annál jobban rögzül a gondolkodásukban, szavaikban és tetteikben.

üdv

29/F

LastOne.Left

Önmagában az, hogy valamiben élvezetét leli az ember, nem baj, bár tényleg sok krisnás hajlamos beleesni egy ilyenfajta felfogásba. A Bhagavad-gítá maga azt állítja, Krisna szolgálatáról is, hogy "örömmel végezhető"... furán nézne ki, ha a gyakorló azon kapná magát, hogy ez tulajdonképpen érzékkielégítés, és pl. nem énekelne többet, mert szereti hallani az énekhangot.

Ami az ételosztás illeti, ami krisnáséknál kiosztásra kerül, az nem egyszerűen kaja, hanem Krisnának felajálott étel, melynek elfogyasztása lelki fejlődést okoz és Krisna szolgálatának része. A hajléktalanok éhesek, megeszik, amit a krisnások adnak nekik, jó esetben ízlik is nekik, és még áldásban is részesülnek - nincs itt semmi ellentmondás.

Az érzéki kielégítést egyébként a helyes hozzáállás szerint nem lebecsülni kéne, és nem is ellenségesen állni hozzá...egészen egyszerűen csak a helyén kéne kezelni, tudni, hogy ha az érzéki kielégülés alá rendeli magát valaki, az lelkileg nem éppen előnyös...Az, hogy a helyén van kezelve az anyagi manifesztáció, az nem azt jelenti, hogy attól elzárkózunk, megtagadjuk, hátat fordítunk neki...a zene attól még ugyanolyan szép lesz...sőt még szebb, csak nem lesz függés a zenére, nem lesz hiányérzet rá, mert tudni fogjuk, hogy a hang mi, és hol a "helye".

üdv

29/F

LastOne.Left