Mi a véleménye az adventistáknak és Jehova tanúinak Kenneth Haginról?

Ugyanúgy hajtják-e végre napjainkban is a szenzációs csodákat, mint ahogyan Jézus és a korai tanítványai vitték véghez csodálatos gyógyításaikat?

A szolgáltatás költsége: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:8).

Jézus parancsát követve ingyen gyógyítanak-e ma a csodadoktorok?

A sikeresség aránya: „az egész sokaság igyekezett megérinteni őt [Jézust], mivel erő áradt ki belőle, és az mindnyájukat meggyógyította” (Luk 6:19). „Még a széles utakra is kivitték a betegeket, és kis ágyakra meg hordágyakra fektették őket, hogy amint Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjön rá valamelyikükre. A Jeruzsálem körüli városokból is egyre gyűlt a tömeg, hozták a betegeket és azokat, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot, s ezek egytől egyig meggyógyultak” (Csel 5:15, 16).

Meggyógyulnak-e napjainkban mind, akik gyógyulást keresve vallásos csodadoktorokhoz vagy kegyhelyekre mennek?

Arról ismerhetők fel ma az igaz keresztények, hogy képesek csoda útján gyógyítani?

Ján 13:35: „ Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.”

Ezt mondta Jézus. Ha valóban hiszünk benne, akkor a szeretetet, és nem a csodagyógyítást tekintjük az igaz keresztényiség ismertetőjegyének.

Csel 1:8: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek . . . a föld legtávolabbi részéig.”

Röviddel azelőtt, hogy Jézus elhagyta apostolait, és visszatért az égbe, ezt mondta nekik, és nem azt, hogy a gyógyítás lesz a legfontosabb feladatuk. Lásd még: Máté 24:14; 28:19, 20.

Nem arra utal a Márk 16:17, 18, hogy az lesz a hívők egyik ismertetőjegye, hogy képesek betegeket gyógyítani?

Márk 16:17, 18, Kár.: „ Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.”

Ezek a versek az i. sz. V. és VI. századból származó egyes bibliai kéziratokban és fordításokban fordulnak elő. A régebbi görög kéziratok, a Codex Sinaiticus és a IV. századi Codex Vaticanus 1209. számú kézirata nem tartalmazzák. Dr. B. F. Westcott, a bibliai kéziratok egyik szaktekintélye azt mondta, hogy „ezek a versek . . . nem részei az eredeti írásoknak, hanem betoldások” (An Introduction to the Study of the Gospels. London, 1881, 338. o.). Jeromos (Sophronius Eusebius Hieronymus), az ötödik században élt bibliafordító ezt mondta: „szinte egyetlen görög kézirat sem tartalmazza ezt a részletet” (The Last Twelve Verses of the Gospel According to S. Mark. London, 1871, J. W. Burgon, 53. o.). A New Catholic Encyclopedia (1967) ezt írja: „Szókincsben és stílusban oly élesen elütnek az evangélium többi részétől, hogy aligha képzelhető el, hogy Márk írta volna azokat [a 9–20. verseket]” (IX. köt., 240. o.). Egyetlen olyan feljegyzésről sincs tudomásunk, hogy a korai keresztények mérget ittak vagy kígyót vettek fel hívő voltuk bizonyítékaként.

Miért kaptak az első századi keresztények olyan adományokat, amilyen az a képesség is volt, hogy csoda útján tudtak gyógyítani?

Héb 2:3, 4: „hogyan menekülünk meg, ha nem törődünk egy ilyen nagy megmentéssel? Hiszen a mi Urunk által kezdett hirdettetni, és megerősítették számunkra azok, akik hallották őt, miközben az Isten is tanúskodott jelekkel csakúgy, mint előjelekkel meg különféle hatalmas cselekedetekkel, és szent szellemet osztva akarata szerint.”

Így meggyőzően bizonyították, hogy az akkor még új keresztény gyülekezet valóban Isten támogatásával jött létre. De mihelyt ez egyértelműen beigazolódott, szükség volt-e továbbra is ismételt bizonyításra?

1Kor 12:29, 30; 13:8, 13: „Talán mindenki próféta? . . . Talán mindenki gyógyítások ajándékait kapta? Talán mindenki nyelveken szól? . . . A szeretet soha nem vall kudarcot. De legyenek akár prófétálás ajándékai, el lesznek távolítva; legyenek akár nyelvek, meg fognak szűnni . . . Most azonban megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet.”

A természetfölötti ajándékok megszűntek, amikor céljukat betöltötték. Az Isten szellemének gyümölcsét alkotó felbecsülhetetlen tulajdonságok azonban azután is megnyilvánulnak az igaz keresztények életében.