Az utóbbi időkben azt látom, hogy sok támadás éri a katolikusokat. Van valakinek kérdése? Írja le bátran.

Kedves hozzászólók!

Én írtam a kérdést. Nagyjából erre számítottam. Annyi kérdés érkezett, hogy előre is elnézést kérek, de nem tudok egyszerre mindegyikre olyan válasz írni, hogy az kielégítő legyen. Ezért egyszerre csak egy-egy észrevételre tudok reagálni. Bizonyára megértitek (munka, család, tanulás, stb...)

Annyi a szeretetteljes kérésem, hogy tartsuk tiszteletben egymást, és kerüljük a trágárságot, és az oktalan személyeskedést.

Köszönet a sok észrevételért! Hamarosan elkezdem a válaszok írását.

Szeretettel és imával értetek.

Kedves hozzászólók!

Első válaszom a történelemhez kapcsolódik, és szeretném idézni Borbelitz Pál Professzor urat:

11./1. Az Egyház túlélte a Nyugat-Római Birodalom bukását, és átmentette a Nyugat kultúrájába a görög filozófiát, és a római jogrendet. Nem engedte ezeket végleg elsüllyeszteni, hiszen ezek óriási kincsek az emberiség történelmében.

Integrálta a népvándorlás során Nyugatra özönlött népek kultúrájából mindazt, ami a kereszténységgel összeegyeztető volt. Befogadó volt.

11./2. Bevezette a teremtés fogalmát Újszövetségi értelmezésében, ami hiányzott a korábbi kultúrákból. (Ószövetségi értelemben, értelmezésében meg volt.)

11./3. Világosan megkülönböztette Istent és a világ fogalmát, rámutatott, hogy a kettő nem keverhető össze. (Indiában a tehenet szentként tisztelik.) Lelke csak az embernek van! A Biblia is írja, hogy Ádámba és Évába lelket lehelt az Úr. Az embereken kívül a többi teremtménnyel ezt nem tette meg.

„Isten nevét hiába ne vegyed!” Ne káromkodj! Ne esküdözz másnak!

11./4. Hirdette az ember méltóságát, amiből az emberek Isten előtti egyenlősége, és a jogegyenlősége következik. A kereszténység eszméjének hirdetéséért 300 éven át a római pápák vértanúk lettek. (Példátlan áldozat egy eszméért az emberiség történetében. A Római Birodalomban a rabszolga nem volt teljes értékű ember!)

11./5. Bevezette a kultúra és a civilizáció parancsát. (Az embernek feladata és kötelessége az, hogy megismerje és alakítsa a környezetét. Ez nem jelenti az ész nélküli kizsákmányolást)

11./6. Az inkarnáció (megtestesülés) jegyében értelmezte a kapcsolatot Isten és a világ között, nem panteista (nem Istent és a természetet azonosító) felfogásban, nem a „mindent Isten” felfogásában. („És az Ige testé lőn! Isten emberré lett! Itt van közöttünk!”)

11./7. Megadta a misszió parancsát, az Evangélium hirdetésének parancsát. A tapasztalatot, a Jézussal való találkozás örömét közölni kell! Hirdessétek az evangéliumot mindig, még akkor is ha az nem könnyű. A tapasztalat közlésének vágya az embertől nem idegen tulajdonság!

11./8. A megváltás, a „felszabadítás” értéke. A bűntől, a bűntudattól meg lehet szabadulni, nem kell, hogy végigkísérjen bennünket egész életünkben. A világ egyensúlya megköveteli, hogy a bűnös bűnhődjön, a jó pedig elnyerje a méltó jutalmát.

11./9. Az elesettek az igazán értékesek! „Amit a legkisebbeknek és legelesettebbek közül egynek megtesztek, azt nekem teszitek!” (Jézus)

11./10. Az erkölcsi rend megalapozása. Az erkölcsi rend koronája a szeretet. Az erkölcs szerzője Isten!

11./11. A szó és a tett egysége! (Élj úgy, ahogy az evangéliumot hirdeted!)

Ami az inkvizíciót illeti. Valóban egy döbbenetes mészárlás lett az eredménye. Azonban a Katolikus Egyház vette magának a bátorságot, hogy kiálljon, és a Szentatya (Szent II. János Pál pápa) azt mondja: Hibáztunk, bűnt követtünk el, Bocsássatok meg!

Még egy válasz az egyik kedves kérdésre: Igen, olvasom a Szentírást. A polcomon van mindhárom: Károli, Szent István, és a Jeromos is.Arról, hogy ki-ki melyik fordítást fogadja el, nem szeretnék vitát nyitni, mert akkor a héber Iratokból fogok beemelni héberül. Azt gondolom nem ez a jelen fórum célja.

Imádkozok mindannyiunkért!

Kedves 2. és 16. hozzászóló!

A korábban írt válaszom arról, hogy mit adott a Katolikus egyház a világnak, valóban nem biblikus. Nem is lehet az, hiszen az érintett korszakokban a kinyilatkoztatás lezárattatott, tehát a Biblia Isten által sugalmazott megírása utáni időkről van szó. Ezek tények, ha számodra nevetségesek, azzal nem tudok mit kezdeni. Ezek nem szerepelnek a 60-as, 70-es, és a 80-as évek erősen kommunista beállítottságú tankönyveiben.

Ami a türelmetlenségedet illet, sajnálatos. A bölcsesség velejárója a türelem is. A bolg célja nem az, hogy uszítsuk egymást, acsarogjunk, hanem az, hogy érveljünk.

Te kérdezted:

"Miért emeltétek egy magasságba Máriát Jézussal? A Biblia ezt is tiltja."

Jézus és Mária egy magassága a mennyeket jelent számunkra. Jézusnak, mint a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) egyik tagjának az imádat jár, Máriának, mint Istenszülőnek pedig tisztelet jár.

Nos. Azt írtad, hogy Bibliát olvasó keresztény vagy. Máriával kapcsolatban ajánlom figyelmedbe az alábbi szakaszokat: Jn 19,36; Lk 1,28;30;34;42. Máriára (Jézus anyjára) a Szentlélek szállt le, Isten választottja. Neked van bátorságod és bölcsességed vitatkozni a Szentlélekkel?

"Miért térdeltek le szobrok és képek előtt, amiken szentek vannak és miért imádkoztok azokhoz? Mikor a Biblia ezt is tiltja?"

Ezzel kapcsolatban ajánlom figyelmedbe az alábbi szakaszokat, amelyek arról szólnak, miért szabad kérni Mária (Jézus anyja), és a szentek közbenjárását: Róm 15,30; 1Kor 12,12-27; Ef 6,18-19; 1Tim 2,1-7; Zsid 13,7.

A kereszténység első másfél évezredére az volt jellemző, hogy a hívek nagyobbik része nem tudott írni és olvasni. A képek és a szobrok szerepe és jelentősége nem az volt ami pl az amerikai indiánok totemjeinek (ők a totemeket és az amuletteket imádták, imádják). A keresztény emberek számra a szobrok és képek nem jelentenek mást, mint emlékezést. Az imádatunk és a tiszteletünk nem a szobroknak vagy a képeknek szól! Az imádat egyedül az Istené (Tízparancsolat...). A katolikus templomokban látható 14 db. stáció kép, vagy dombormű pedig azt jelképezi, hogy mindig emlékezzünk Jézus elítélésére, szenvedésére, halálára és feltámadására, ahányszor csak átlépjük a küszöböt. Röviden: a katolikus szobrok és képek nem bálványozott tárgyak számunkra. Ahányszor letérdelek a templomban, vagy az út szélén a kereszt előtt, vagy egy zarándokhelyen az oltár előtt, nem a tárgy miatt teszem, hanem az Atya, a Fiú, a Szentlélek, Mária, vagy valamelyik szent miatt.

Ismét visszatérek a történelemhez. Luther Ágoston-rendi szerzetes volt. Amikor szembekerült a katolikus egyházzal, ő nem kérte a szobrok és képek égetését! Ő nem vérfürdőkkel kísért reformokat szeretett volna, de már akkor is voltak vallási fanatikusok.

Imádkozok, hogy a türelem, a bölcsesség, és a szeretet vezessen mindannyiunkat.

Kedves Anxo!

Nem tudok válaszolni a kérdésedre. Mást mondanak a Katolikusok, és mást a Protestánsok. Ha lehetőséged van olvasni régi görög Bibliát, akkor az igazi élmény. Arról nem szeretnék vitát indítani, hogy ki szerint melyik milyen, mert a lényeg nem ez, hanem az, hogy olvasd minél gyakrabban valamilyen olvasási rend alapján. Sok ilyen van. Letölthetőek olyanok, amivel 1 év alatt, és amivel 2 év alatt lehet elolvasni a Szentírást. Azt kell figyelni, hogy a Katolikus Biblia terjedelmesebb, mint a protestánsoké.

Örülök kérdésednek.

Szeretettel és Imával.

Kedves 2. hozzászóló!

Ezt írtad: "Az üdvösség feltétele a hit és nem a cselekedet. Ők cselekedet alapján neveznek szentnek valakit. A hitet csak Isten látja."

Véleményem szerint az üdvösség eléréséhez nem elegendő kizárólag csak a hit. Milyen hit az, amit nem kísér hitben járó cselekedet is. Jézus pontosan erről beszélt a farizeusoknak pl. a Mt 6,2-16 és a Mt 23,13-29 szakaszokban. A puszta hit, és a parancsolatok gépies betartása nem tuti belépő a mennyekbe. A hit mellett kell a szeretetteljes, segítő és megbocsátó tettek sokasága (tudod: gyűjtsetek kincseket az üdvösséghez, ne a földi létnek).

A hitet szerintem nem csak Isten látja.

Néhány példa:

1. Árpád-házi Szent Margit (Klissza, 1242. január 27. – Margit-sziget, 1270. január 18.[1]) IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő leánya, Szent Erzsébet unokahúga. A zárdában már életében is szentként tisztelték.

2. Lisieux-i Szent Teréz (Alençon, 1873. január 2. – Lisieux, 1897. szeptember 30.) Kármelita rendi római katolikus szerzetesnő. Eredeti teljes neve: Marie-Françoise-Thérèse Martin. Már életében szentnek tartották.

3. Szent II János Pál Pápa. Vitán felüli az élete, és tettei.

És még lehetne sorolni a szenteket sorba-sorba. A hitüket nem csak Isten látta, látja, hanem azok is, akik találkoztak velük. (Nekem is volt szerencsém látni Szent II. J.P. pápát.) Ezeknek a találkozásoknak pedig sok irodalma van. Mindegyikben leírják, hogy mekkora hittel szembesültek azok akik találkoztak pl. a fenti emberekkel, még azok életében.

"A Biblia mink ez, élő embereket nevez szentnek. Akkor miért hullák nálatok a szentek? "

Azt hiszem a mondatod úgy kezdődik, hogy a Biblia, mint az,...

A szenté avatásnak a Katolikus egyházban szigorú és kötött szabályozása van. Erről részletesen lehet olvasni a Vatikán, vagy a Magyar Katolikus Egyház hivatalos oldalain is. A szabályokkal lehet vitatkozni, lehet azokat kritizálni, de nem érdemes. 2000 éves hagyományokon alapul. Ami a szenteket illeti, ők valóban már a mennyekben vannak. Hullának a fizikai testet nevezik. A mennyekben nem a fizikai test tartózkodik. Szumma-szummárum: nem a halott testeket tiszteljük.

Egyéb iránt sokat gondolkodtam, hogy melyik keresztény felekezetnek van élő szentje (nem szentéletű embere, hanem szentje). Nem tudok ilyenről.

Imával és szeretettel.

Kedves Anxo!

Újra végignéztem a hozzászólásokat. Ha van válaszod a Katolikus hit védelmében, esetleg igehelyek, írd le bátran.

Bátorság!

Szeretettel