A Máté 16:18 a katolikusokról szól? (Hallottam katolikusokat ezzel érvelni). A 19-ik vers pedig mit jelent?

Szia!

Nézzük a tényeket:

A (Máté 16,18) értelmezésénél sokat segít au eredeti szöveg. Két kulcsszót kell megérteni:

Péter = petrosz = kődarab

Kősziklán = petra = sziklás talaj.

Ha Jézus azt mondta volna, hogy "te petrosz vagy, és én erre a petroszra építem az én egyházamat, akkor lenne valóságtartalma a katolikus teológiának. Jézus azonban azt mondta az eredeti szöveg szerint, hogy "te petrosz vagy és én erre a petrára építem az egyházamat" - Vagyis nem Péterre! A kősziklának tehát más jelentése van, Krisztust jelképezi (vö. 1Kor 10,4)

Még annyit megjegyeznék, hogy Péter apostol nem igényelt soha elsőbbséget a többi apostol közt, hiszen akkor Jézusnak azt a tanítását tagadta volna meg, miszerint "És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:" (Márk 10,44). Ez a saját nyilatkozatából is kitűnik: "A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs" (1Pét 5,1).

Péter tehát nem tartotta magát Pápának, hanem úgy nyilatkozott magáról, mint akik a többiek presbitertársa.

És utána rögtön Sátánnak nevezi Pétert :D

Na erre mit lépsz?

Máté16-

12. Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.

13. Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?

14. Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

15. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?

16. Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

17. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.

18. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

19. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.

katolikusok már hosszú ideje Jézusnak a Máté 16:18-ban feljegyzett szavaival támasztják alá azt az állításukat, hogy Krisztus Péterben alapozta meg az egyházat. Itt ez áll: „te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet”. E szavakat még fel is írták latinul a római Szent Péter-bazilika kupolájába.

A nagyra becsült egyházatya, Szent Ágoston egy időben szintén úgy vélte, hogy a gyülekezet alapja Péter. Ám életének a vége felé másként értelmezte Jézus szavait. A Számvetések című munkájában amellett érvelt, hogy az egyház, vagyis a keresztény gyülekezet Jézusra épült, és nem Péterre.

Jézus Péterre bízta „az egek királyságának kulcsait”, melyekkel Péter megnyitotta az utat először a zsidók és a prozeliták, majd a szamáriaiak, végül pedig a nem zsidók előtt, hogy a Királyságba jussanak (Máté 16:19; Cselekedetek 2:5, 41; 8:14–17; 10:45). És nyílt természetéből adódóan nemegyszer ő volt az apostolok szószólója (Cselekedetek 1:15; 2:14). Vajon mindez azt jelenti, hogy a korai gyülekezet feje volt?

A szövegkörnyezetből azonban kiderül, hogy ezzel nem arra utalt, hogy Péter irányítja a gyülekezetet, hanem arra, hogy milyen szerepet tölt be a zsidóknak való prédikálásban.

Bár Péter felelősségteljes feladatokat látott el, a Bibliában sehol sem állítja azt magáról, hogy a gyülekezet feje, és hogy ezért joga lenne döntéseket hozni a tanítványokat érintő kérdésekben. A levelében apostolnak és vénnek nevezi magát, semmi többnek (1Péter 1:1; 5:1).

Jézus utalt rá, hogy ez a keresztény „gyülekezet” meg fog alakulni. Körülbelül egy évvel a halála előtt ezt mondta az egyik apostolnak: „te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet, és a hádesz kapui nem fognak diadalmaskodni rajta” (Máté 16:18). Péter is, és Pál is helyesen értette meg, hogy maga Jézus a megjövendölt szikla. Péter azt írta, hogy akik mint „élő kövek” épülnek szellemi házzá a sziklán, vagyis Krisztuson, ’különleges tulajdonnak szánt nép, hogy mindenfelé hirdessék annak kitűnő tulajdonságait’, aki elhívta őket (1Péter 2:4–9; Zsoltárok 118:22; Ézsaiás 8:14; 1Korintusz 10:1–4).

Mit hitt Ágoston (Augustinus Aurelius), akit a katolikus egyház szentnek tekint?

„Papságom ugyanazon idejéből Donatus levele ellen is írtam egy könyvet . . . E könyv egyik szakaszában azt mondtam Péter apostolról: »Rá mint kősziklára épült fel az egyház« . . . De tudom, hogy a későbbi időben az Úrnak azokat a szavait, hogy »Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat«, igen gyakran úgy értelmeztem, hogy Arra épül, akit Péter megvallott ezekkel a szavakkal: »Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia«, s így Péter, aki a nevét erről a kőszikláról kapta, az erre a kősziklára épült egyháznak a személyét képviselte, s megkapta »a mennyek országa kulcsait«. Mert azt mondták neki, hogy »Péter vagy«, nem pedig azt, hogy »A kőszikla vagy«. »A kőszikla Krisztus volt«, őt vallotta meg az egész egyház Simonnal együtt, aki a Péter nevet kapta” (The Fathers of the Church—Saint Augustine, the Retractations. [Washington, D.C., 1968] Mary I. Bogan fordítása, I. könyv, 90. o.).

Ez szól a katolikus-régi katolikus(nem az ébredéseseknek):

Jelenések 2-

18. A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, a kinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és a kinek lábai hasonlók az ízzó fényű érczhez:

19. Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.

20. De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.

21. Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg.

22. Íme én ágyba vetem őt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből.

23. És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.

Ebben a petrosz-petra érvelésben az a hiba, hogy Jézus és Péter nem görögül beszéltek egymással, hanem arámiul, és ha elhangzott ez a mondat, akkor az minden bizonnyal arámiul történt. Az arámi nyelvben pedig mindkét esetben „kefa” szó szerepel, mert az nem tesz különbséget.

Amúgy valóban van különbség jelentésében a két szónak, de ne feledjük, hogy az ógörög nyelvtani nemeket használ, így egyetlen szógyöknek két különböző eseti alakja is lehet. Ha Jézus éppen Péterre mondja, hogy szikla, akkor törvényszerű, hogy a Petrosz szót kell használnia, ugyanis itt Simon neme és neve nem mondhat ellent egymásnak. Ha Simonnak azt mondaná, "te vagy Petra", akkor az olyan, mintha magyarul olyasmit mondana, hogy "Te Józsi vagy, de ezentúl Melinda leszel", tehát egyszerűen nem stimmelnek a nemek, nem adhatunk egy férfira egy semleges nemű nevet, ez a nemekkel operáló nyelvek sajátja.

Persze, valóban létezett a fent említett jelentésbeli különbség a két szó között, de ez egyáltalán nem volt élesen elhatárolható kategorikus jelentés, hanem adott esetben, helyzettől függően használták a kettőt, és az adott helyzetnek megfelelően használták egyiket-másikat, inkább érzelmi szempontból megközelítve. Mai magyar példával élve: a kő és a szikla két jelentésében eltérő szó, mégis adott esetben használhatjuk a szikla helyett a kő szót, vagy a kő helyett a sziklát, noha szótári szempontból elvileg eltér a jelentésük, mégis, mivel közeli jelentéstartamúak, ezért összemosódnak.

A görög ebben a mondatban ugyanolyan kétértelmű, mint a fordítások. Mert érthetjük Jézus ebbéli tudatos különbségtételét úgy is, mint hogy Petroszként Jézus rámutat Simonra, hogy "ez a kő", majd petraként hivatkozik rá, ezáltal hangsúlyozva Péter valódi lényegét, hogy ő "ezt a követ" teszi meg alapkővé, egy jóval mélyebb, metaforikusabb jelentést ad neki.