Máté evangéliuma?

Olvasd el ebben a mai egyszerű nyelvezetű fordításban, nagyon érthető és élvezhető, és a hasznodra fog válni...

[link]

Szervusz

Nem tudom mennyire találod rövidnek:

A MÁTÉ EVANGÉLIUMÁNAK tartalma

Jézus bemutatása és a „egek királyságáról” szóló üzenet (1:1–4:25). Máté logikusan Jézus nemzetségtáblázatával kezdi beszámolóját, bebizonyítva, hogy Jézus törvényes, jog szerinti örököse Ábrahámnak és Dávidnak. Ezután Jézus csodálatos fogantatásáról ír, majd betlehemi születéséről, a csillagjósok látogatásáról, és Heródes esztelen öldökléséről, amikor Betlehemben minden két éven aluli fiúgyermeket lemészároltatott. A továbbiakban Józsefnek és Máriának a kisgyermekükkel Egyiptomba való meneküléséről, majd Názáretbe való későbbi visszatéréséről olvasunk. Máté gondosan tereli a figyelmet a jövendölések teljesülésére, hogy megállapítsa: Jézus az előre megjövendölt Messiás (Máté 1:23 – És 7:14; Máté 2:1–6 – Mik 5:2;

Máté beszámolójában ezután egy majdnem harmincéves ugrás következik. Alámerítő János Júdea pusztaságában hirdeti: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközeledett az egek királysága” (Máté 3:2). A bűnbánó zsidókat a Jordán folyóban alámeríti, a farizeusokat és a szadduceusokat pedig az eljövendő haragra figyelmezteti. Jézus is eljön Galileából, és János őt is alámeríti. Közvetlenül ezután Isten szelleme rászáll Jézusra, és egy hang az égből ezt mondja: „Ez az én Fiam, a szeretett, akit én helyeslek” (3:17). Jézus a pusztába kerül, s ott negyvennapi böjtölés után Sátán, az Ördög megkísérti. Háromszor utasítja el Sátánt az Isten Szavából vett idézettel, s végül ezt mondja: „Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: ’Jehovát, a te Istenedet imádd, és csak neki végezz szent szolgálatot’” (4:10).

„Tartsatok bűnbánatot, mert közeledik az egek királysága.” Ezeket a felvillanyozó szavakat kezdi hirdetni a felkent Jézus Galileában. Négy halászt hív el a háló mellől, hogy kövessék őt s „emberek halászaivá” legyenek. Bejárja velük „az egész Galileát végig, tanít a zsinagógáikban és prédikálja a Királyság jó hírét; meggyógyít minden betegséget és erőtlenséget a nép között” (4:17, 19, 23).

A hegyi beszéd (5:1–7:29). Amikor az emberek már tömegestől követik Jézust, ő felmegy a hegyre, leül és elkezdi oktatni tanítványait. Lelkesítő beszédét a kilenc ’boldogsággal’ kezdi: boldogok, akik szellemi szükségük tudatában vannak; boldogok a gyászolók, a szelíd természetűek; boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságosságot; boldogok az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességesek; boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, akiket gyaláznak és akik ellen hazugságot beszélnek. „Örvendjetek és ugrándozzatok örömötökben, mert nagy a ti jutalmatok az egekben.” Tanítványait ’a föld sójának’ és ’a világ világosságának’ nevezi, majd megmagyarázza, mi az igazságosság – ami különbözik az írástudók és farizeusok formalizmusától – és az egek Királyságába való belépés előfeltételeként szabja azt meg. „Legyetek azért tökéletesek, mint ahogyan égi Atyátok tökéletes” (5:12–14, 48).

Jézus helyteleníti a képmutató adakozásokat és imákat. Tanítványait arra tanítja, hogy Atyja neve megszenteléséért, Királysága eljöveteléért és a naponként szükséges dolgokért imádkozzanak. Jézus az egész hegyi beszédben a Királyságot emeli ki. Követőit arra figyelmezteti, hogy ne aggodalmaskodjanak, ne csak az anyagi javakért fáradozzanak, hiszen az Atya tudja, mire van szükségük. „Ezért továbbra is keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat ráadásul megkapjátok” (6:33).

A Mester tanácsot ad a másokkal való kapcsolatainkra vonatkozóan is: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük!” Azon kevesek, akik az élethez vezető utat megtalálják, azok lesznek, akik cselekszik az ő Atyja akaratát. A törvénytelenség cselekvőit a gyümölcseikről ismerik majd fel, és elvetik őket. Jézus azt, aki engedelmeskedik szavainak, a ’bölcs emberhez’ hasonlítja, „aki házát sziklára építette”. Milyen hatással van ez a beszéd a hallgató tömegre? Nos, „elámultak tanítási módján”, mert úgy tanít, „mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók” (7:12, 24–29).

A Királyságról szóló prédikálás kiterjesztése (8:1–11:30). Jézus sok csodát tesz: leprásokat, bénákat és démonok által megszállt embereket gyógyít. Még a szél és a hullámok feletti hatalmát is megmutatja a vihar lecsendesítésével, majd egy leányt támaszt fel a halálból. Mély részvétet érez a tömegek iránt, amikor látja őket elcsigázottan és kivetetten, „mint a pásztor nélküli juhokat”! Tanítványainak ezt mondja: „Az aratás nagy, de a munkások kevesen vannak. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (9:36–38).

18 Jézus kiválaszt 12 apostolt, s megbízza őket a prédikálással. Pontos utasításokat ad nekik arra vonatkozóan, hogyan végezzék munkájukat, s tanításuk központi témáját így emeli ki: „Amikor mentek, prédikáljatok és ezt mondjátok: ’Elközeledett az egek királysága!’” Bölcsen és szeretettel erre inti őket: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” „Legyetek óvatosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok!” S noha számíthatnak közvetlen hozzátartozóik részéről gyűlöletre és üldözésre, Jézus emlékezteti őket: „Az, aki megtalálja lelkét, elveszti azt, és aki elveszíti lelkét énmiattam, megtalálja azt” (10:7, 8, 16, 39). Ilyen útravaló birtokában elindulnak tanítani és prédikálni a kijelölt városokba. Ezért jaj e nemzedéknek és azoknak a városoknak, amelyek az ő hatalmas tettei láttán sem tértek meg és nem bánták meg bűneiket! Akik viszont tanítványaivá lesznek, felüdülést találnak lelküknek.

Jézus tanácsot ad tanítványainak (18:1–35). Kapernaumban való tartózkodása során Jézus beszél tanítványainak az alázatosságról, az elveszett juh megtalálásának nagy öröméről, és a testvérek között támadt nézeteltérések rendezéséről. Péter ezt kérdezi: ’Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek?’ Jézus így válaszol: „Mondom neked: Nem hétszer, hanem hetvenhétszer.” Ennek a pontnak a kiemelése végett Jézus elmondja arról a rabszolgáról szóló példázatát, akinek elengedett a gazdája hatvanmillió dénár adósságot. Ez a rabszolga később találkozott egyik rabszolgatársával, akit mindössze száz dénár adósság miatt bebörtönöztetett. Emiatt az irgalmatlan rabszolga is hasonló sorsra jutott: a börtönőrök kezébe került.* A lényeget Jézus így fogalmazza meg: „Hasonló módon bánik veletek is az én égi Atyám, ha nem bocsáttok meg szívetekből, ki-ki az ő testvérének” (18:21, 22, 35).

Jézus prédikálószolgálatának utolsó napjai (19:1–22:46). Most gyors egymásutánban peregnek az események; a feszültség akkor hág a csúcspontra, amikor a farizeusok és az írástudók egyre nagyobb haragra gerjednek Jézus prédikálószolgálata miatt. Egy alkalommal meg akarják fogni a válás kérdésében, de sikertelenül; Jézus rámutat, hogy a válásra az egyedüli Írás szerinti alap a paráznaság. Majd egy gazdag ifjú jön Jézushoz és megkérdezi, mi az örök élet elnyerésének útja, de szomorúan távozik, amikor megtudja, hogy mindenét el kell adnia és Jézust kell követnie. A munkásokról és a dénárról szóló példázat ismertetése után Jézus újra beszél haláláról és feltámadásáról, s ezt mondja: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és lelkét váltságdíjul adja cserébe sokakért” (20:28).

Ezzel megkezdődik Jézus emberi életének utolsó hete. Jézus győzelmesen, királyként vonul be Jeruzsálembe, „nőstény szamár vemhén” (21:4, 5). A templomot megtisztítja a pénzváltóktól és egyéb haszonlesőktől. Ellenségeinek gyűlölete akkor éri el tetőfokát, amikor ezt mondja nekik: „Az adószedők és a szajhák megelőznek benneteket Isten királyságában” (21:31). A szőlőről és a menyegzői ünnepélyről szóló félreérthetetlen szemléltetése eléri célját. Ügyesen megválaszol a farizeusok adófizetéssel kapcsolatban felvetett kérdésére; ezt mondja nekik: „Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené” (22:21). Hasonló módon veri vissza a szadduceusok fogós kérdését is, és a feltámadás reménységét hangsúlyozza. A farizeusok ismét kérdéssel fordulnak hozzá a törvénnyel kapcsolatban; Jézus azt válaszolja nekik, hogy a legnagyobb parancsolat Jehovát szeretni mindenekfelett, a második pedig a felebarátunkat szeretni úgy, mint önmagunkat. Ezután Jézus megkérdezi tőlük: „Hogyan lehetséges, hogy Krisztus Dávidnak a fia is és Ura is?” Kérdésére senki nem tud válaszolni, s ezután nem merik őt kérdezni (22:45, 46).

„Jaj nektek, képmutatók!” (23:1–24:2). Jézus a templomban a tömeghez beszélve másodszor leplezi le élesen az írástudókat és a farizeusokat. Nemcsak magukat tették alkalmatlanná a Királyságba való bejutásra, hanem minden ravasz dolgot elkövetnek, hogy másokat is megakadályozzanak a bemenetelben. A meszelt sírokhoz hasonlóan kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak romlottsággal és rothadással. Jézus így összegezi ítéletét: „Házatok pusztán marad” (23:38). A templomból távozva Jézus megjövendöli a templom pusztulását.

Jézus megadja jelenlétének „jelét” (24:3–25:46). Az Olajfák hegyén tanítványai érdeklődnek Jézustól ’jelenlétének jele és a dolgok rendszerének befejezése’ felől. Válaszában Jézus rámutat arra, hogy lesznek totális háborúk, „nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad”, továbbá élelmiszerhiányok, földrengések, törvénytelenségek, a „királyság e jó hírének” az egész földre kiterjedő hirdetése, ’a hű és értelmes rabszolga kijelölése Urának minden vagyona fölé’, és az összetett jel sok más jellegzetességét ismerteti még (24:3, 7, 14, 45–47). Jézus ezt a fontos jövendölést a tíz szűzről és a talentumokról szóló példázattal fejezi ki, amelyek szerint örömteli jutalom vár a hű és éber szolgákra. Befejezésül a juhokról és a kecskékről szóló példázatról beszél, amely szerint a kecsketermészetű emberek elmennek „az örök levágásra, az igazak pedig az örök életre” (25:46).

Jézus utolsó napjának eseményei (26:1–27:66). A Pászka megünneplése után Jézus valami újat vezet be hűséges tanítványaival. Meghívja őket, hogy vegyenek a kovásztalan kenyérből és a borból mint testének és vérének jelképéből. Ezután a Getsemáne-kertbe mennek, ahol Jézus imádkozik. Júdás fegyveres tömeg kíséretében jön és elárulja Jézust egy képmutató csókkal. Jézust a főpap, a papi elöljárók és az egész Szanhedrin elé viszik, ahol hamis tanúkat sorakoztatnak fel ellene. Péter, Jézus jövendölésének megfelelően, megtagadja Jézust, amikor próba elé kerül. Júdás lelkiismeret-furdalást érezve Jézus vérdíját a templomba szórja, majd elmegy és felakasztja magát. Reggel Jézust a római kormányzó, Pilátus elé vezetik, aki a papok által felizgatott csőcseléknek adja át őt megfeszítésre. A tömeg ezt kiáltja: „Vére szálljon reánk és fiainkra!” A helytartó katonái kigúnyolják Jézus király voltát, majd elviszik a Golgotára, ahol két rabló közé felfeszítik, feje fölé pedig ezt az írást függesztik: „Ez Jézus, a zsidók királya!” (27:25, 37). Néhány órai szenvedés után Jézus végül is délután három órakor meghal; testét az arimateai József tulajdonában levő új emléksírba helyezik. Ez volt az egész történelem legeseménydúsabb napja!

Jézus feltámadása és utolsó utasításai (28:1–20). Máté a beszámolójának végére a lehető legjobb hírt tartogatja. A meghalt Jézus feltámadt – újra él! A hét első napján Mária Magdolna és a „másik Mária” korán reggel a sírhoz mennek, és ott az angyal bejelentését hallják erről az örömteli tényről (28:1). Megerősítésként maga Jézus is megjelenik előttük. De az ellenség megpróbálja eltussolni Jézus feltámadásának tényét, s ezért lekenyerezik a sírnál őrt álló katonákat, hogy azok ezt mondják: „A tanítványai az éjjel odajöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.” Később Galileában Jé