Máté evangéliuma?

"Milyen vonatkoztatásokban hordozzák a tanítványok Jézus küldetését? "

Ezt a kérdést nem értem.

A 12 tanítványt Jézus választotta, hogy tanítsa őket és később hirdessék az IGÉ-t.

"Személyiségének mely vonásai teszik Jézust fontos alakká?"

Engedelmes, igazságos, jószívű, türelmes, becsületes, őszinte, bölcs, szerető (Isten fia)

"Mi a példabeszéd?"

Amikor nem a nyers igazságot tálalod elő szakszavakkal, bonyolult fogalmakkal, hanem egy mesét mondassz el, amelynek a tanulsága maga a lényeg.

"Miféle hit él a tanítványokban Jézus iránt? Mi a tartalma Jézus Péterre adott áldásának? Mi Péter szerepe a tanítványok körében? Milyen az ő hite? "

A tanítványok, hiszik, hogy Jézus a messiás. A Péter név jelentése kőszikla. És Péternek élő hite van.

Máté 16

"

18

De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

19

És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen."

A többi kérdésre nem tudok válaszolni.

"Miként képviselik a gyermekek azokat, akik bejutnak Isten országába? "

Ezt a kérdést nem értem.

"Miért kell a keresztényeknek megbocsátaniuk egymásnak? "

Mert az egész törvény arra épül, hogy szeressük egymást. És ha szeretjük egymást, akkor megbocsátunk a másiknak.

És ha nem bocsátunk meg, akkor átkot mondunk a Miatyánkban magunkra és nekünk sem fognak megbocsátani.

"Mi a szerepe Júdásnak? Hogyan értelmezhetők tettei? "

Csókkal árulta el Jézust 30 ezüstért. Később pedig öngyilkos lett. Értelmezze aki akarja.

"Jézus hogyan uralja a szenvedéstörténet eseményeit? Milyen elemekből derül ki, hogy minden az Isten akarata szerint történik?"

Jézus nem tagadja meg Istent, sem az embert. Továbbra is olyan marad amilyen volt. Az utóbbira válaszol aki akar.

Ha ötöst szeretnél, akkor hivatkozni is kell a Bibliából és vársz mások válaszára:)

Nem Péterre építi az egyházat, mert Jézusra építkezünk nem Péterre.

(Máté 16:18, 19) 18 Én pedig azt mondom neked: te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet, és a hádesz kapui nem fognak diadalmaskodni rajta. 19 Neked fogom adni az egek királyságának kulcsait, és bármit kötsz is meg a földön, az meg lesz kötve az egekben, és bármit oldasz is fel a földön, az fel lesz oldva az egekben.”

Erről a Krisztusról mondták az ősi próféciák azt, hogy egy kő, melyet az építők elvetettek (Zsoltárok 118:22; Lukács 20:17). Ilyen próféciákra gondolva Jézus feltárta, hogy Isten arra a kőre, vagyis sziklára fogja építeni a gyülekezetet, melyet Péter éppen most azonosított.Vagy is Krisztust azonosította az előtte lévő versekben.

Péter volt az a ’szikla’, amelyre az egyház felépült?

Máté 16:18, Kat.: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Figyeld meg a szövegkörnyezetben [13., 20. vers], hogy a gondolatmenet középpontjában az áll, hogy ki Jézus.)

Kit tekintett ’sziklának’ vagy ’szegletkőnek’ Péter apostol és Pál apostol?

Csel 4:8–11, KNB: „Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok! . . . a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez [az ember] itt előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett.«”

1Pét 2:4–8, KNB: „Járuljatok [az Úr Jézus Krisztushoz] . . . Ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá . . . Azért áll az Írásban: »Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül.« Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig »ez az a kő, amelyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett«. Ezenkívül »a botlás köve és a botrány sziklája«.”

A levelében Péter apostolnak és vénnek nevezi magát, semmi többnek (1Péter 1:1; 5:1).

Jézus az imájával összhangban arra képezett ki másokat, hogy evangéliumhirdetők legyenek. Idővel elküldte apostolait, hogy önállóan prédikáljanak, és ezt mondta nekik: „Amint mentek, prédikáljatok, és mondjátok: »Elközeledett az egek királysága.«” Vajon hasznosabb lett volna, ha olyan programokat szerveznek, amelyekkel mérsékelhették volna koruk társadalmi gondjait? Vagy talán bele kellett volna bonyolódniuk a politikába, hogy felvegyék a harcot az akkor oly közkeletű korrupcióval? Nem. Jézus másként határozta meg, mit kell tennie minden keresztény evangéliumhirdetőnek. Ezt mondta a követőinek: „Amint mentek, prédikáljatok” (Máté 10:5–7).

Személyisége:„Ki volt Jézus? Isten Fia? A héber Biblia megígért Messiása? — teszi fel a kérdést az Encarta 1996-os évkönyve. — Vagy csak egy ember, még ha rendkívüli is?” Ezek olyan kérdések, melyeken jó, ha elgondolkodunk. Miért? Mert nem kisebb a tét, mint az életünk és a boldogságunk. Minden attól függ, hogy kinek tartjuk Jézust, és hogy mit mutatnak a tetteink, hogyan viszonyulunk hozzá. „Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van — mondja a Biblia —; aki [azonban] nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet” (János 3:36).

Más, mint a többi ember

Miután a Biblia elbeszéli, mit tett Jézus a jeruzsálemi templomban, amikor 12 éves volt, azt írja, hogy hazatért Máriával és férjével, Józseffel, és „továbbra is alárendelte magát nekik” (Lukács 2:51, 52). Felnőtt korára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy más, mint a többi ember.

Amikor Jézus lecsendesített egy háborgó tengert, egy rémült barátja így kiáltott fel: „Kicsoda ez”? (Márk 4:41, Békés—Dalos-fordítás). Jézus végül koholt vádak alapján a római kormányzó, Poncius Pilátus elé került. Pilátus biztos volt Jézus ártatlanságában, és megindította, hogy Jézus a kegyetlen és igazságtalan bánásmód ellenére is méltóságteljesen viselkedett. Ezért a tömeg elé vitte, és csodálatának hangot adva így kiáltott: „Íme, az ember!” A zsidók viszont ezt válaszolták: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát” (János 19:4–7).

Amikor Pilátus meghallotta, hogy Jézust ’Isten fiaként’ emlegetik, félelem fogta el. Korábban már jelentették neki, hogy a felesége Jézusról álmodott, és a felesége úgy utalt Jézusra, hogy ’az az igazságos ember’ (Máté 27:19). Pilátus ezért most azon gondolkozott, hogy kicsoda valójában ez a Jézus. Bár tudta, hogy Jézus galileai, megkérdezte tőle: „Honnan való vagy?” Mivel Jézus nem válaszolt, a beszélgetés hamarosan be is fejeződött (János 19:9, 10).

Jézus egyértelműen ember volt, de más, mint a többi ember; ő korábban szellemszemély volt. Az égben úgy ismerték, hogy a Szó. Aztán Isten csoda útján átültette az életét Mária méhébe. „A Szó tehát testté lett — tanúskodott János apostol —, és közöttünk lakozott” (János 1:1, 2, 14, 18; Jelenések 3:14).

Miért kellett, hogy Istentől származzon?

Mielőtt az első ember, Ádám gyermekeket nemzett volna, bűnt követett el. Egy lázadó angyal, akit onnantól kezdve Ördögnek és Sátánnak neveztek, sikeresen rávette Ádámot, hogy ne engedelmeskedjen Istennek. Emiatt Ádám nem lehetett többé Isten fia, mint ahogy Isten figyelmeztette is, hogy ez fog történni, ha nem engedelmeskedik neki. Ádám tehát elszenvedte a tette következményeit. Elvesztette a tökéletességét, megöregedett, és idővel meghalt (1Mózes 2:15–17; 3:17–19; Jelenések 12:9).

A Biblia leírja, hogy mit okozott Ádám engedetlensége mindannyiunknak, a leszármazottainak: „egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek . . .” (Róma 5:12). Sajnos mindnyájan örököltük ősatyánktól, Ádámtól a bűnt és annak végzetes következményeit: az öregedést és a halált (Jób 14:4; Róma 3:23).

Csak úgy volt lehetséges a szabadulás ebből az állapotból, ha kapunk egy tökéletes atyát, egy olyan atyát, aki nem örökölte a bűnt és annak rettentő következményeit. Nézzük meg, hogyan gondoskodtak számunkra erről az új atyáról, a tökéletes Ádám megfelelőjéről.

Mély érzésű és melegszívű

Kötelesség tudó, engedelmes, önfeláldozó szellemű, egyszerű életű, Mesteri Tanító

A szeretet kimagasló példája

ha kellett együtt érző:„Jézus könnyekre fakadt

Jézus gyengéd és mély érzésű személyisége bontakozik ki. Különféle érzéseket mutatott ki: sajnált egy leprást (Márk 1:40, 41); szánalmat érzett azok iránt, akik elutasítóan viselkedtek (Lukács 19:41, 42); jogos felháborodást érzett a kapzsi pénzváltók miatt (János 2:13–17). Jézus, mivel együtt érző ember volt, könnyekre tudott fakadni, és nem rejtette el az érzelmeit.

Segítő kész, a nőkkel is kedvesen bánt, nem tekintette alacsonyabb rangúnak őket.

Jézus kiegyensúlyozottan tekintette az életet. Nem az anyagiakat helyezte az első helyre. Úgy tűnik, nagyon kevés vagyona volt. Azt mondta, hogy „nincs hová fejét lehajtani”

Kisgyermekek:

„Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb az egek királyságában” (Máté 18:3, 4).

Milyen mély értelmű szemléltető példa ez az alázatosságra! Képzeljük csak magunk elé a jelenetet! Termetes, komoly felnőttek körülállnak egy csöpp gyermeket. A férfiak szeme a gyermekre szegeződik. Milyen félénk és bizalommal teli teremtés! Mennyire távol áll tőle a rosszindulat és a versengés! Mennyire engedelmes és szerény! Igen, ez a kisgyermek ragyogóan megjelenítette, mit is foglal magában az Istennek tetsző alázatosság.

(Máté 6:14, 15) 14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek a vétségeiket, égi Atyátok is megbocsát tinektek; 15 míg ha nem bocsátjátok meg az embereknek a vétségeiket, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétségeiteket.

megbocsátása attól függ, hogy mi készek vagyunk-e megbocsátani másoknak (Márk 11:25).

Jézus elmondott egy szemléltetést, amelyből kiderült, hogy megbocsátónak kell lennünk, ha szeretnénk elnyerni bocsánatát. Beszélt egy királyról, aki nagylelkűen elengedte egy rabszolgája hatalmas adósságát.(több millió Dollár) A király később kíméletlenül megbüntette ugyanezt a férfit, amikor az nem volt hajlandó egy rabszolgatársa jóval kisebb tartozását elengedni.(100. dollár) Jézus a következő szavakkal zárta ezt a szemléltetést: „Hasonlóképpen fog bánni az én égi Atyám is veletek, ha ki-ki közületek meg nem bocsát szívéből a testvérének” (Máté 18:23–35). A tanulság egyértelmű: a bűn miatti adósságunk, melyet mindannyiunknak elenged, összehasonlíthatatlanul nagyobb bármekkora vétségnél, amelyet netán ellenünk követnek el.

Sokkal nagyobb a vétkünk Isten felé, mint egymás felé

Júdás

Iskariót Júdás eleve arra volt rendelve, hogy elárulja Jézust?

Zsolt 41:9: „a velem békében levő ember is, akiben bíztam, és kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.” (Figyeld meg, hogy a prófécia nem mondja meg, Jézus melyik közeli társáról van szó.Nem Isten, hanem „az Ördög [volt az, aki] a szívébe adta Iskariót Júdásnak, Simon fiának, hogy árulja el [Jézust]” [Ján 13:2]. Júdás ahelyett, hogy ellenállt volna a sátáni befolyásnak, engedett annak.)

Ján 6:64: „Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta . . . ki az, aki el fogja árulni őt.” (Nem a teremtés kezdetétől, nem is Júdás születésének időpontjától fogva, hanem Júdás áruló magatartásának ’kezdetétől fogva’. Vesd össze: 1Mózes 1:1; Lukács 1:2 és 1János 2:7, 13; e szövegek mindegyikében a ’kezdet’ viszonylagos értelemben használatos. Figyeld még meg a János 12:4–6-ot is.)

Jézus, a bűnnek ebben a szakaszában, tudott olvasni Júdás szívében, és ekkor már meg tudta jövendölni, hogy el fogja őt árulni (János 13:10, 11). Jézus tehát nem a Júdással való megismerkedésének „kezdetétől”, hanem az árulóvá válás gondolatának megszületésétől „kezdve” tudta, hogy Júdás őt el fogja árulni (János 6:64).

Milyen elemekből derül ki Isten akarata, abból, hogy előre megmondta, mi fog történni, s Jézus ne tudta befolyásolni az eseményeket, de alávetette magát a küldetésének.

Amit az emberek iránt érzett szeretete miatt csinált végig

Maga tehetetlen csecsemőként született, tehát nem befolyásolhatta a történéseket.

22 A Messiás mások betegségeit viselte, és hordozta fájdalmaikat. Jelképesen szólva felemelte terheiket, átvette a saját vállára, és hordozta őket. És mivel a betegség és a fájdalom az ember bűnös állapotának a következménye, a Messiás mások bűneit hordozta. Sokan nem értették a szenvedéseinek az okát, és azt hitték, hogy Isten büntetése alatt áll, aki gyűlöletes betegséggel verte meg. A Messiás szenvedése abban jutott csúcspontra, hogy átszúrták, összetörték és megsebesítették — ezek a kemény szavak erőszakos, fájdalmas halálra utalnak. De halálának megváltó ereje van; alapot biztosít azok talpra állításához, akik eltévelyedtek a vétkekben és a bűnben, és segít nekik békére lelni Istennel.

„Hagyta magát lesújtani”

25 Vajon a Messiás kész volt szenvedni és meghalni? Ézsaiás ezt mondja: „Kínoztatott, pedig alázatos volt [hagyta magát lesújtani, »NW«], és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ézsaiás 53:7). Élete utolsó éjszakáján Jézus „több mint tizenkét légió angyalt” hívhatott volna a segítségére. Ám ő ezt mondta: „De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?” (Máté 26:53, 54). Nem, „az Isten Báránya” nem ellenkezett (János 1:29). Amikor a papi fejedelmek és az idősebb férfiak hamisan vádolták őt Pilátus előtt, Jézus „semmit sem válaszolt” (Máté 27:11–14). Nem akart semmi olyat mondani, ami esetleg megzavarhatná azt, hogy teljesítse Isten rá vonatkozó akaratát. Jézus kész volt meghalni mint áldozati Bárány, mert teljes mértékben tudatában volt annak, hogy halála megváltja majd az engedelmes embereket a bűntől, a betegségtől és a haláltól.

Szia!

Szerintem tisztáznod kellene, hogy melyik egyházból várod a válaszokat, mert a kérdésed egy részére más és más az keresztény egyházak véleménye.

Nem az egyházak véleménye számít hanem Isten szava a Biblia.

A szent írást egyféle képen kell értelmezni, s ezt onnan tudjuk, hogy a biblia összhangban önmagával.

Már pedig az egyházak különféle értelmezése nincs összhangban még egymással sem, nem hogy a bibliával.