"Rendetlen" keresztény vagyok, ez nagy baj?

Próbálok rendes keresztény lenni, engedelmes, aki nem irigykedik, nem kíván másnak rosszat, él lelki életet, de nem megy.

Járok misére, imádkozok, hálát adok, a tisztaság útján vagyok, szoktam böjtölni. Ezeket betartom, és önkéntes is vagyok több helyen, de a személyiségem nem olyan, mint az engem körülvevő hívőknek. Én az állatkínzókat, gyerekgyilkosokat mélyen elítélem, pedig tudom, nem szabadna. Állandóan fecsegek (butaságokat is), humorizálok (többnyire fanyarul,ironikusan), sokszor vagyok a középpontban, mondjuk erre nem tudatosan kerül sor, csak a nagy szám miatt ez sokszor így alakul.

Összességében, ha jellemezni kéne egy hívő lányt, mondjuk 5 szóban, hát rám nem sok jelző illene. Akaratos vagyok, makacs és törekvő. Nem tudom ezt másképp leírni, de törekvéseim ellenére a természetem kilóg a sorból. Változtatnom kéne? (az az igazság, hogy én nem érzem, hogy kéne, csak látom, hogy más vagyok a keresztényekhez képest is, és a világiakhoz képest is)