Isten is sajnálkozik az állatok halála miatt?

A kérdésed nem az állatokkal való kegyetlenkedésre vonatkozott. Aki az állatokkal kegyetlen, az az emberekkel is az. Igenis van helye az állatvédelemnek, de nem a mai formájában. Az állatvédők már-már az emberekhez hasonló jogokat követelnek az állatoknak, némelyek még többet is, pedig sok ember szó szerint nyomorog, télen megfagy, sőt akár éhen is hal. Egyesek elrabolnak fiatal lányokat és fiúkat, belövik őket heroinnal és prostitúcióra kényszerítik. Mások rátelepednek egyes embercsoportokra, képletesen szólva szívják a vérüket. Például Magyarországon évről évre több ember csúszik le a mély szegénységbe, míg sok milliárdos ugyanitt megtöbbszörözi évről évre a vagyonát. Az egészségügyi ellátás akadozik, sok helyen már hónapokat kell várni, hogy valaki sorra kerüljön, és mindig a pénzhiányra hivatkoznak. Meglátásom szerint az állatvédelem ezekhez, és sok más nem említett dologhoz képest huszadrangú kérdés, ami csak arra alkalmas, és a politika is csak azért karolta fel, hogy az igazán fontos dolgokról elterelje a nagyérdemű public figyelmét. Sok állatvédő egyébként megszállottként igyekszik az állatokat az emberek elé helyezni. Fültanúja voltam, amikor egy állatvédő, akinek konfliktusa volt egy értelmileg sérült emberrel, azt mondta, hogy az állatok helyett az ilyeneken kellene kísérletezni. Ez számomra egyáltalán nem volt meglepő, de jól illusztrálja, hogy mi a probléma az állatvédőkkel.

Ha jól emlékszem 1974-tól az összes magyarországi kétéltű és hüllő védett, nem tudom mikortól számos kisemlős, a sün, a mókus, az ürge, stb. Nyilván oka volt a védelemnek, de tény, hogy meglehetősen ügyetlenül működik. Eső után képtelenség úgy haladni az úton Bács-Kiskun Megyében, de megkockáztatom, hogy máshol is, hogy ne vasaljuk ki százával, sőt ezrével az elszaporodott zöld varangyokat. Tisztában vagyok azzal, hogy hasznos a tevékenysége, és ha tehetem kikerülöm, de nem igazán látom indokoltnak a külön védelmet. Az elmúlt években a sünök is jelentősen elszaporodtak, legalábbis az utakon kilapított példányok erről tanúskodnak. Vagy például tavaly előtt, amikor a rétet kaszáltam egy motoros kaszával, minden négyzetméteren legalább egy hat-nyolc centiméteres imádkozósáskát láttam, ami szintén védett. Tudom azt is, hogy a mocsarak lecsapolásával jelentősen leszűkült a kétéltűek szaporodási lehetősége, vagy például a mocsári teknős élettere, amit még a szélnek eresztett ékszerteknősök is veszélyeztetnek, de nem az lenne a hatékonyabb állatvédelem, ha ahelyett, hogy egy tollvonással védetté nyilvánítanak fajokat, inkább az élő és szaporodó helyeiket védenék? Persze, nyilván nem itt a GY.K-n fog ez a kérdés megoldódni.