Ez így nem ellentmondásos?

Sziasztok!

A helyzet a következő: "a szemet szemért, fogat fogért" egy polgári törvény volt, nem önmagában evvel a törvénnyel volt gond, hanem avval, hogy Izráelben elkezdték ezt a törvényt erkölcsi kérdésekben is alkalmazni. A szent írók jobban értették Isten szavát, minthogy olyat írjanak le, amely ellenséges Isten jellemével. Ihletés alatt amúgy sem vegyülhetett semmi Istentől ellenséges dolog az írásba, és megnéztem az imént az eredeti szöveget, avval sincs baj, helyesen fordították le.

Hol van hát az igazság?

Mindenekelőtt kezdjük ott, hogy Jézus Krisztus a hegyi beszédben először elmondja a törvény rabbinikus értelmezését, aztán pedig a saját értelmezését, amely értelemszerűen a helyes. Nézzünk egy példát: a zsidók úgy vélték, hogy a paráznaság csak akkor paráznaság, ha fizikai értelemben paráználkodik. (bizonyos emberek ma esem gondolkodnak helyesen erről a törvényről). Jézus Krisztus azonban elmondja, hogy a paráznaság a szívben (a keleti embereknél ez az értelem szimbolikus kifejezése volt) kezdődik. Nos ezek után nézzük meg a 43. verset, amelyről a feltett kérdés is szól. Az a kifejezés, hogy "gyűlöld ellenséged" nincs benne az Ószövetségben. A legújabb kutatások nyilvánvalóvá teszik, hogy ezt az esszénusok hangoztatták, így terjedt el Krisztus korában a hébereknél. Jó okunk van feltételezni, hogy ez az esszénusi elmélet is a törvény magyarázataként szolgálhatott. Jézus Krisztus azonban világossá teszi, hogy ez helytelen, és Isten törvényétől teljesen idegen.

Szervusz

A fölöttem válaszoló ezt írta: "Jézus Krisztus a hegyi beszédben először elmondja a törvény rabbinikus értelmezését, aztán pedig a saját értelmezését,"

Én is így látom, mert Isten soha nem tanította arra a népét, hogy bárkit is gyűlöljön. Erről beszélt Jézus is:

Máté 5:43-47

Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok, mivel ő felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Nemde az adószedők is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde ugyanezt teszik a nemzetekből valók is?

Hogyan kellett bánni a zsidóknak az ellenségeikkel? Isten ilyen utasítást adott nekik:

2Mózes 23:4

Ha rátalálsz ellenséged eltévedt bikájára vagy szamarára, vidd vissza neki.

vagy:

Példabeszédek 25:21

" Ha éhes, aki téged gyűlöl, adj enni neki kenyeret, és ha szomjas, adj inni neki vizet," (figyeld meg nem azt írta a népének, akiket TE gyűlölsz, inkább aki TÉGED gyűlöl)

Ez az aalapelv igaz a mai kereesztényekre is, ezt Pál apostol meg is erősítette:

Róma 12:20

Hanem „ha ellenséged éhes, adj neki enni; ha szomjas, adj neki inni; mert ha ezt teszed, tüzes szenet gyűjtesz a fejére”.

Sziasztok!

A témával kapcsolatban hadd idézzek Dr. Varga Zsigmond professzor tollából, hátha segít a megértésben:

"E szakaszban világosan látszik, hogy Jézus nem a mózesi törvény, hanem annak helytelen értelmezése ellen tiltakozik. „Gyűlöld ellenségedet!” – ilyen parancs a törvényben nincs, ez önkényes és helytelen emberi „megfelelője” a felebaráti szeretet parancsának. A barát ellentéte az ellenség, a felebarát (ho plésion, héb. réa) egyszerűen a másik ember, különbségtétel nélkül, ennek tehát nincs is ellentéte. Ha a másik emberre Isten valamilyen formában felhívja a figyelmünket, akár úgy, hogy utunkba állítja, akár éppen úgy, hogy ellenségünkké teszi, ezzel csak arra akar figyelmeztetni bennünket, hogy konkrét módon kötelez bennünket iránta a szeretet parancsa. Isten nem tesz különbséget javainak osztogatásában ember és ember között. Szeretete hasonló szeretetre kötelez el bennünket. Aki a szeretetben vallási okokra hivatkozva személyválogató, az nem különb azoknál, akiket lenéz azért, mert más okokra hivatkozva hasonló magatartást tanúsítanak. Szeretet személyválogatás nélkül: ebben van a mi Istenhez igazodó „tökéletességünk”, érettkorúságunk, életünk kiteljesedése."

Üdv. Péter