A katlikusok biztosak a bibliában? (lejjebb kifejtem)

akkor lenne valami abban, amit felvetsz, ha a kimaradt iratok szövege mind mézásmázas, jószívú istenkeként ábrázolná Istent, de nem ebben van a különnbség

Ha te lennél Isten, mit tennél egy Hitlerrel? halála után a kebledre ölelnéd, mert te annyira cuki, szerető, megbocsájtó isten vagy?

"Mi van,ha voltak benne olyan dolgok,ami Jézusnak és Istennek nagyon fontosak,és ezt kiszedték,mert nem tartották annak?"

Akkor tévedtek és a kereszténység hamis. A keresztények viszont úgy gondolják, hogy a kereszténység nem hamis. Ha úgy gondolod, hogy tévedtek, akkor alapíts egyházat, mely apokrif iratokat fogad el a kánonja részének. Legfeljebb nem leszel keresztény.

Pl. az apokrif iratok között vannak gnosztikus iratok. Egy Gnosztikus Egyház nyilván használná őket. A katolikus egyház azonban nem fogja, mert a katolikus egyház a katolikus egyház, nem pedig a gnosztikus egyház, ezért - mily meglepő - a katolikus vallással összeegyeztethető iratokat kanonizálja. A Harry Pottert sem kanonizálta az egyház, mert a Harry Potter nem keresztény szöveg.

A folyton Malakiás 2:1-17-ra hivatozó kolléga bizonyára nem tud olvasni. A magam részéről semmit nem látok abból, hogy ott a katolikusokról lenne szó.

Kérlek szépen a Malakiás könyve a hűtlen zsidókat inti, legyél már eszednél!

A Malakiás (Maleachi) név annyit jelent, mint „küldöttem”, „követem”, s a 3,1-ben fordul elő. Lehet, hogy a név csak az ismeretlen szerzőt jelöli. Maga a könyv hat, hasonló módon felépített részből áll: Jahve vagy prófétája egy mondást tett közzé, amelyet az emberek vagy a papok megvitatnak és amely kiterebélyesedik abban a beszédben, amelyben egymás mellett vannak fenyegetések és ígéretek. Két fő témája van: a papok és hívők istentiszteleti hibái (1,6-2,9 és 3,6-12), továbbá a vegyes házasság és elválások botránya (2,10-16). A próféta meghirdeti Jahve napját, amely megtisztítja a papság tagjait, elemészti a gonoszokat és biztosítja az igazak győzelmét (3,1-5.12-21 a 3,22-24 hozzáadott rész).

A könyv tartalmából datálni lehet a könyvet: későbbi az újjáépített templomban elrendelt istentiszteletnél (516), és előbbi a vegyes házasságok Nehemiás általi megtiltásánál (455) valószínűleg ehhez az utóbbihoz esik közelebb. Szelleme emlékeztet a Második Törvény-könyvre és Ezekielre. A próféta állítja, hogy Istennel nem lehet tréfálni, ő belső vallásosságot és tisztaságot követel. A próféta várja a szövetség angyalának az eljövetelét, amelyet egy titokzatos küldött készít elő (5,1), akiben majd az evangéliumok felismerik Keresztelő Jánost, az előfutárt (Mt 11,10; vö.: Lk 7,27; Mk 1,2). Ez a messiási korszak látni fogja az erkölcsi rend helyreállítását (3,5), az istentiszteletet új rendjét (3,4), amely csúcsát a minden nép által Istennek bemutatott tökéletes áldozatban éri el (1,11).

Mal 2,2: hív szolgálat, pontos kötelességteljesítés által. ...megátkozom, mit ti megáldotok.

Mal 2,3: Elvonom dijatokat és jövedelmeteket. Az áldozatállatok lapoczkája a papok jövedelméhez tartozott (Móz. V. 18,3.). A héber szerint: Megátkozom vetésteket (elvonom tőletek az aratást). ... azon áldozatállatok ganéját, melyek az ünnepeken áldoztattak; azaz, legnagyobb gyalázattal foglak illetni.

Mal 2,4: Ezt a parancsot (ezt a megrovást) intézem hozzátok, hogy hűtlenségtek és hanyagságtok által ne legyek kényszerűlve visszavenni igéretemet, melyet Lévinek tettem (5. v.). A papok Lévi nemzetségéhez tartoztak.

Mal 2,5: Én szerencsét és jólétet igértem neki (Móz. IV. 8,14. 25,12.); és beteljesítettem igéretemet, mert irántam legmélyebb tisztelettel, híven viselte tisztét.

Mal 2,7: Mert a pap Isten követe az emberekhez, és az ő akaratának tolmácsa.

Mal 2,9: s ez által engem megvetésbe hoztatok. Az egész feddőbeszéd a papokhoz, összefüggésben van az újszövetségnek előbb említett áldozatával (1,11.), mely által egyszersmind megjövendöltetik a levitai papság eltöröltetése, kikre nézve a törvény értelme, melyet ők emberi rendelésekké ferdítettek el, az utolsó időben elveszett.

Mal 2,10: A próféta e verstől a 16.-ig más vétséget ró meg, melybe az izraeliták az által keveredtek, hogy pogány nőkkel léptek házasságra (Ezdr. I. 10,3. Ezdr. II. 13,23.). Mózes törvénye csak a kananei nők házasságát tiltja a héberekkel, nehogy ezek ily viszonyok által bálványozásra csábíttassanak (Móz. II. 34,15. Móz. V. 7,3.). Más külföldi nőket vehettek az izraeliták feleségűl, ha azok a bálványozásról lemondtak. A babiloni fogságból lett visszatérés után ama tilalom kiterjesztetett minden külföldi nőre, kiket gyermekeikkel együtt kivetettek a nép közől (Ezdr. I. 9,2. 10,3. Ezdr. II. 13,23.), valamint a vegyes házasságok minden időben roszaltattak (Móz. I. 24,1. s követk. 26,34.35. 27,46. 28,8. Kir. III. 11,1. s követk. Ezdr. I. 9,10. Ezdr. II. 13.); mindazáltal a zsidók erre nézve nem engedték magokat korlátoztatni elöljáróik és prófétáik által. Ez ellen harczol itt a próféta, megmutatván, hogy az izraeliták mindnyájan egy ősatyától, Ábrahámtól származnak, s egy Istent tisztelnek, ennélfogva csak egymás közt szabad házasságra lépniök, nem pedig külföldi nőkkel stb.

Mal 2,11: Júda és Izrael alatt a héber nép értetik. Különösen Jerusalemben köttettek ilynemű házasságok.

Mal 2,12: Minden izraelita, legyen ő a csábító vagy az elcsábított, ha még oly buzgó tisztelője is az Úrnak, kiírtatik.

Mal 2,13: Némely zsidók az ő zsidó feleségeikhez még külföldi ágyasokat is vettek, mi által törvényes nőik jogai csorbíttattak, kiket olykor egészen is elbocsátottak. Ezek az oltár körüli helyet, hol csak öröm- és hálaénekeknek kellett volna zengedezni, eltöltötték sohajaikkal és panaszaikkal, s azt eszközlötték, hogy Isten nem fogadta kedvesen a neki bemutatott áldozatokat.

Mal 2,14: Azért, mivel az Úr tudja házasságodat ifjúságodban eljegyzett feleségeddel.

Mal 2,15: Nem ugyanazon egy Isten alkotta-e őt, s lehelte beléje, mint beléd, a lelket (lásd a 10-ik jegyz.)? S nem az-e czélja Istennek e vegyítetlen házasságoknál, hogy Ábrahám ivadéka tisztán föntartassék? Mások a hébert így: Nem ezt tette-e az az egy is, kinek lelke még fenmarad? Mit tett ez az egy? Kereste az Istentől megigért ivadékot. Több értelmező szerint, a próféta itt a zsidók azon ellenvetésére van tekintettel, kik Ábrahámnak (az egynek Izai. 51,2. Ezekiel 33,24.) példáját hozzák föl magok mellett, mivel ő is Sára mellé a külföldi Hágárt vette feleségűl; úgy, hogy a vers értelme ez: Ábrahám sem tett úgy, mint ti tettetek; még őt lelkesítette az isteni szellem, mely titeket elhagyott; mert mit tett ő? Talán boszantani akarta törvényes feleségét, Sárát, vagy épen elhagyni őt, vagy állati ösztön kielégitése volt czélja? Épen nem. Ő Hágárt csak azért vette el, mert felesége adta őt neki, hogy tőle Istennek tisztelőket nemzzen. Az ő cselekedete tehát nem ment ki titeket.

Mal 2,16: A próféta ismét a zsidók egy ellenvetését hozza föl, és megczáfolja azt. Isten maga engedte meg az elválást (Móz. V. 24,1. s követk.), így szólnak a zsidók. A próféta azt feleli: De sérelmet követ el feleségén, ki őt elbocsátja (minden könnyelmű okból, mint ez a külföldi nőkkel való házasságoknál legtöbbször megtörténik).

Mal 2,17: A próféta a népnek még egy káromló beszédét rója meg, azon, Istent káromló következtetést, hogy Isten előtt tetszeni kell az istentelennek, mert gyakorta szerencsés. A zsidók ugyanis az őket környező pogányokat sokkal jobb helyzetben látták, mintsem ők voltak, mióta a babiloni fogságból visszatértek. A próféta megfelel a következő részben, hogy a Messiás eljő, s az istenteleneket mind megbünteti, de mindenekelőtt a levitákat és izraelitákat vonja számadásra.

ez a veszélyes marhaság ahhoz vezethet, hogy holnaptól mindenki gyilkolhat szabadon, mert Isten úgyis megbocsájt...

Istent sérted azzal, ha azt feltételezed róla, hogy nem igazságos