Ki volt Szent Péter?

Elsőke, ha már ostoba cionista szektás vagy, ne szólj bele, hogy az Egyház mit hisz és mit nem.

Szent Péter az Egyház Jézus hagyományai alapján az Egyház megalapítója és Róma első Pápája volt.

A szektások kedvenc dolga, hogy _mindent_ félremagyaráznak, lehúznak, hogy a saját kis szektájuknak létjogosultságot teremthessenek.

10:59

A katolikus egyház éppen elégszer lejáratta már magát, nincs szükség arra, hogy te is ezt tedd.

Egyébként meg ha a Biblia félremagyarázását említed, nyilván tudod miről beszélsz, ugyanis ennek a katolikus egyház igen nagy mestere, arrol nem beszélve, hogy bizonyos tanításait semmi nem támassza alá a Bibliából, egyedűl a hagyományokra alapozza, és úgy tűnik, hogy a hagyományainak nagyobb tekintéjt tulajdonít mint Isten igéjének, a Bibliának, és ezzel azt mondja a kat. egyh. hogy az ő szavuknak nagyobb tekintéje van mint Istenének.

Péter (a lat. petra, 'szikla' szóból): Simon, Jónás fia, akinek Jézus adta a Kéfa, Petrosz, Petra, Péter, azaz 'Szikla' nevet. Az apostolkollégium feje: Péter apostol.

Péter, Szt, Simon Péter (arámul Kéfa, gör. Petrosz, lat. Petrus, 'Szikla') (Betszaida, Palesztina-Róma, 64 v. 67): apostol, az apostolkollégium feje, az első pápa. - 1. Élete. Apja Jónás, testvére Szt András ap., aki vele együtt halász volt. Meghívása idején Kafarnaumban lakott a családjával. Az ÚSz a 12 ap. közül Péterről, jelleméről, megbízatásáról és tevékenységéről egészen különleges képet ad, hozzá hasonlóan csak Szt Pált jellemzi. Eredeti neve Simon v. Simeon, a Péter nevet, mely pápai feladatát jelzi, Jézustól kapta (Mt 16,18). - Jézus mennybemenetele után Péter a 12 ap. vez-jeként intézkedett Júdás helyének betöltéséről; pünkösdkor Péter kezdte meg az evang. hirdetését; Kornéliusz házanépében Péter vette föl az első pogány családot az Egyh-ba (ApCsel 10), arra hivatkozva, hogy ezt kinyilatkoztatás alapján tette. Vez. szerepét Szt Pál is elismerte (Gal 1,18), akitől tudjuk, hogy Péter az antiochiai egyh-at is meglátogatta (2,11); vsz. rövid ideig Korintusban is tevékenykedett (1Kor 1,12),és az 1Pt alapján Kis-Ázsiában is hirdethette az evang-ot. - Péter róm. napjairól és haláláról tanúskodik Római Szt Kelemen p. levele (90-es évek), Antiochiai Szt Ignác (2. sz. eleje), Gajus presbiter, Szt Ireneus és Tertullianus. Az Egyh. kezdettől fogva vt-ként tiszt., sírja fölé Nagy Konstantin cs. (ur. 306-337) baz-t emelt (Péter sírja). - A Mt 16,18-20 és Jn 21,15-17 szerint Péter az Egyh. sziklaalapja, Jézustól kapott hivatalát emberek halásza (Lk 5,1-11), az oldás és kötés, ill. a kulcsok hatalma jelképek szemléltetik. Ő Krisztus nyájának a pásztora, a Krisztus iránti szeretet tanúsítója és egyben testvéreinek megerősítője (Jn 21,15-17; Lk 22,32). - K-en kétségbe vonják Péter utódjának jogi primátusát (vö. Mt 16,18-20), a prot. egyh-ak pedig minden kiváltságot Péter személyére és az általa elindított igehirdetésre korlátoznak. A kat. teol. ellenben arra hivatkozik, hogy ez a részlet Szt Máté evang-ának hiteles része, nem utólagos betoldás, tehát az ap. igehirdetés témája volt és sugalmazás útján került az evang-ba. Bizonyító ereje abban van, hogy amikor az evang. kv-ét írta, azaz legkésőbb Kr. u. 70 k., az Egyh. hitéből és helyzetéből kiindulva szükségesnek tartotta ennek a jelenetnek a közlését. Hasonló alapon János evangélista is szükségét érezte az 1. sz. végén annak, hogy beillessze kv-ébe Jézus ígéretét, mely szerint Péter lesz nyájának pásztora és az ő megbízásából fogja legeltetni nyáját (vö. Jn 21,15-17). - Az 1. sz. Egyh-a tehát Péterben valóban az Egyh. vez-jét és egysége biztosítékát látta, akkor is, amikor Péter már nem élt. Az ÚSz-ben ránk maradt kijelentések elegendő alapot adnak ahhoz, hogy az Egyh. megfogalmazza Péter legfőbb tanítói és kormányzói hatalmát, és azt, hogy ez a hatalom Krisztus akaratából átszáll Péter utódaira, a pápákra: Péter utóda a mindenkori római püspök, a pápa. Amíg Krisztus nyája a földön vándorol, pásztorra is szüksége van, sőt a későbbi korokban még inkább, mint az ap-ok idejében. Erre utal Krisztus szava: „a Hádesz kapuja”, 'a holtak birod-ának, a pokolnak kapuja' nem vesz erőt Egyh-án.

[link] Péter primátusa az Újszövetségben

[link] Péter az a szikla...

[link] "... erre a sziklára építem egyházamat"

Mi címen nevezzük a pápát Péter jogutódjának? Vajon Szent Péter a római püspökre hagyta-e különleges joghatóságát?

Szent Péter igenis mint római püspök halt meg: ebben ma komoly történészek között nincs többé vita. A törvényes római püspök Szent Péter apostol törvényes utódja s így különleges joghatóságának is örököse. Mert hiszen Krisztus Urunk, ahogy az Egyházat magát s az ő egész művét nemcsak néhány évre vagy évtizedre szánta, hanem mindenkorra: "a világ végezetéig", ahogy ő maga mondja, úgy annak alkotmányát is, vagyis a központi egyházkormányzatot, Péter főapostoli tisztjét, mindenkorra alapította. Nem Szent Péter hagyta tehát utódaira a pápai hatalmat, hanem maga Jézus rendelkezett így, amikor Szent Pétert Egyházának fővezetésével bízta meg s mint magát az Egyházat s annak lényeges kormányzati rendszerét, úgy ezt a fővezetői tisztséget is örök életűnek rendelte.

Van-e arra bizonyíték, hogy Péter csakugyan Rómában élt és halt meg?

Erre számos bizonyíték van s ezek alapján ma már a komoly protestáns történészek is kénytelenek meghajolni e történeti tény előtt. Maga Szent Péter apostol első levelének végén (5, 13) világosan céloz arra, hogy ezt a levelet Rómából ("Babilonból") írja, vagyis az akkori pogányság központjából. Világosan tanúskodik Szent Péter római időzéséről Római Kelemen († 97), Antióchiai Ignác († 107), Korinthusi Dénes († 170 körül), Irenaeus († 202) s mások. Soha az ősegyház írói közt erre nézve kétség nem merült fel s ma már minden komoly protestáns történész is elismeri azt.

A pápaság tana nincs benne a bibliában.

De bizony benne van és mennyire benne van! Persze nem ezzel a szóval: pápaság; hiszen az a szó sincs benne: Szentháromság. De benne van a lényege, a fogalmi tartalma, mégpedig egészen világosan. Benne van Jézus szavaiban az a határozott rendelkezés, hogy ő Egyházát Péterre mint kőszálra építi s ez lesz az Egyház szilárdságának feltétele, amelynél fogva "a pokol kapui nem vesznek erőt rajta". Határozottan benne van a Szentírásban, hogy Jézus Péternek, a főapostolnak, adja át a mennyek országának, vagyis az Egyháznak kulcsait, ami nyilván annyit jelent, hogy őt teszi meg az Egyház legfőbb kormányzójának, törvényhozójának, vezetőjének. Amit Péter megköt vagy megold a földön, azt az Isten is megköti vagy megoldja az égben. Lehet-e a pápai teljes jogú egyházi kormányzóhatalomnak világosabb kifejezése a bibliában? Azonkívül Jézus világosan mondja azt is, hogy Pétert egész nyája őrzőjévé, vezetőjévé, pásztorává teszi: "Legeltesd a bárányaimat is, a juhaimat is!" (Máté 16, 18 k.; Ján. 21, 15-17.) Aki azt mondja, hogy a pápaság nincs benne a bibliában, az félrebeszél. Az éppen oly jogon azt is mondhatná, hogy magának a Szentháromságnak a tana sincs benne a bibliában.

Mindenesetre az sincs benn a bibliában, hogy Luther vagy Kálvin Istentől rendelt reformátorok lettek volna s tanításaik hitelt érdemelnek. Hát akkor ezt milyen alapon hiszik, akik "csak azt hiszik, ami benn van a bibliában"?

Az apostolok mind egyenlő rangúak voltak, sőt Szent Pál maga mondja, hogy erélyesen szembeszállt Péterrel.

Szent Pál a megkeresztelt zsidóknak a mózesi törvény alól való mentesítése ügyében csakugyan több következetességet kívánt Szent Pétertől s ennek a gyakorlati vagy módszeri kérdésnek tekintetében hibáztatta Péter eljárását. Ez azonban még semmiképpen sem jelenti, hogy nem ismerte volna el joghatósági fölényét. Lehet valakinek a kormányzati eljárását bírálni, erélyesen is, ez még nem jelent sem forradalmat, sem a főhatóság elvi megtagadását. Hogy az apostolok nem voltak egyenrangúak, hanem Pétert ismerték el fejüknek, mutatkozik abban is, hogy a Szentírás Pétert mindig megkülönböztető módon említi s Péter az, aki az első ú. n. apostolzsinat határozatát ünnepélyesen kihirdeti. (Csel. 15, 28).

A "kőszikla" szóból nem lehet Péter elsőségére következtetni. Nem Péterről, hanem a hitről mondja Jézus, hogy ez az a kőszikla, amelyen az ő Egyháza épül.

Ez a magyarázat kereken ellene mond a tényeknek. Jézus nem Péter hitét jelölte meg kőszálnak, hanem Pétert magát. A hit csak előfeltétel volt, az alap, amelyért azután ez a kitüntetés érte Pétert, a hit birtokosát. Annyira Péter személyét emeli itt ki Jézus, hogy ünnepélyesen még az atyja nevét is felemlíti: "Boldog vagy Simon, Jónás fia..." "Én pedig mondom neked: te kőszikla vagy": itt is nyilvánvalóan a személyt emeli ki.

Megerősíti ezt mint egyetlen lehetséges magyarázatot az összefüggés is, névleg a következő szöveg, ahol Jézus a mennyek országának a kulcsait is rábízza Péterre. Egy merő elvont hitre nem lehet kulcsokat bízni, vagyis - mivel a kulcsok hatalma a keleti nyelvekben ezt jelenti - kormányzó s törvényhozó joghatóságot ruházni át. "Amit te megkötsz a földön... amit te megoldasz a földön..." szintén mind nyilvánvalóan személyt illető kitüntetés és megbízás. Végül a János evangéliumában foglalt felszólítás is: "Legeltesd az én juhaimat, bárányaimat" sehogy sem magyarázható puszta hitre, mert nem a hit az, ami legeltet, hanem csakis a személyre, akit Jézus nyája legeltetésével, Egyháza kormányzásával megbíz.

Mindez oly világos, hogy maga a protestáns teológus Pfleiderer is megjegyzi: ezt a jézusi kijelentést csak az irányzatos felekezeti elfogultság magyarázhatta máskép, mint a pápaság értelmében.

Azonban Jézus csakhamar utána sátánnak nevezi Pétert! Csak nem alapíthatta Egyházát "sátánra"?

Sajátságos ellenvetés! Hogy milyen értelemben nevezi Jézus Pétert "sátánnak", külön kérdés. De akármily értelemben nevezi, azért csak ott marad a jézusi szó, hogy igenis erre a Péterre mint kősziklára építi Anyaszentegyházát. Le lehet ezt tagadni? Meg nem történtnek tekinteni? Csak azért, mert egy másik krisztusi kijelentés ennek látszólag ellentmond?

Látszólag! Mert figyeljünk csak jobban: Jézus nem "nevezi" Pétert egyszerűen sátánnak, hanem amikor az a közelgő kínszenvedéstől akarja elriasztani Jézust, emez így felel: "Távozzál, sátán", ami inkább annyit jelent, hogy "ne hallgass, Péter, e sátáni gondolatra", "távoztasd el a sátánt tőled és tőlem", "ne kísérts és ne légy olyan, mint a kísértő sátán!" Ez az erélyes rendreutasítás még nem jelenti azt, hogy Jézus a Péterre vonatkozó előbbi ünnepélyes ígéreteit és kijelentéseit most egyszerre visszavonta volna; látjuk ezt abból, hogy amit itt Máténál Péternek ígért, azt Jánosnál, feltámadása után teljesíti is és újra megerősíti.

Egyébként a "sátánra" való utalás a kálvini magyarázkodással sem volna sehogy sem összeegyeztethető, mert Jézus éppoly kevéssé bízhatta volna Egyházát egy sátán hitére, mint annak személyére.

Az ilyen mesterkélt kibúvók jellegzetes példái annak a furcsa szentírásmagyarázatnak, amely egy látszólag neki kedvező szón nyargal s arra egész elméleteket épít s ugyanakkor az összefüggést mellőzi és három-négy-öt más, világos jézusi mondást fölényesen figyelmen kívül hagy. Pedig az Úr igaz szándékait igazán csak úgy ismerjük meg, ha szavait mind, egyszerre vesszük figyelembe s azokat úgy egyeztetjük, hogy valamennyinek megmaradjon a komoly és elfogadható értelme.

A helyzet világos: Jézus igenis Pétert jelölte meg leendő Egyháza fejévé; viszont egy hibás megjegyzésért erélyesen rendreutasította őt. A kettő közt nincs semmi ellentmondás.

A "mennyek országának kulcsai" nyilván csak gondnoki, "kulcsári" feladatot jelentenek, az Anyaszentegyház külső ügyeinek rendezését, de nem joghatóságot és felsőbbséget.

Nem így van; mert az "ország" vagy város kulcsainak átadása a régi nyelvekben mindig a teljhatalmú kormányzás jogát jelentette. Ez tűnik ki egyébként Jézus következő magyarázó szavaiból is: "Amit te megkötsz a földön, meg lesz kötve mennyben is" stb., vagyis: nemcsak az Egyház anyagi gondját bízom rád, nemcsak a külső, adminisztratív teendőket, hanem: a törvényhozást, kormányzást, a lelkek teljesjogú irányítását, mégpedig úgy, hogy minden e nemű tevékenységed isteni tekintéllyel történik s a mennyben is helybenhagyást nyer.

"Legeltesd az én bárányaimat, juhaimat": ez csak annyit jelent, hogy: tápláld őket az én igazságaimmal. De nem jelent kormányzói felsőbbséget az egész Egyház felett. Táplálni még nem annyi, mint kormányozni.

Csakhogy a "legeltesd" szó a görögben nem éppen csak etetést, mezőre vezetést és táplálást jelent, hanem általában: pásztorkodást, gondoskodást, vezetést, kormányzást. Ezért nevezi pl. Homérosz is a királyokat "népek pásztorainak". A pásztor nemcsak táplál, hanem vezet, irányít, óv, gondoskodik; ő a nyáj főnöke, kormányzója.

Ez meglehetősen gyenge védekezés!

Krisztus az ő Egyházanak csakugyan elsődleges és láthatatlan alapja (fundamentum principale); de ez nem zárja ki, hogy Péter, sőt vele egységben a többi apostol is az ne legyen:(Ef 2,20) másodlagosan és tőle való állandó függésben.

Tehát nem kell kijátszani egymás ellen különböző bibliaverseket.

A Máté 16. fejezetében igen is Simon Péter apostolt nevezi Jézus sziklának.

Különböző nemben pedig azért áll, mert amikor egy férfi neve, akkor nyilván hímnemű alak kell, az Egyház szó pedig nőnemű.

Ez előfordul más esetekben is.

Ld. Patikus --> Patika.

Vicces lenne azt mondani, hogy a patikusnak semmi köze a patikához, csak azért mert ugyannak a szónak két különböző nemű alakjaként szerepel... ;)