Ha valaki úgy érzi, hogy Sátánnál a helye, akkor az jelentheti azt, hogy Sátán meghívta őt?

Szia!

Nem vallásosnak kell lenni, hanem hívőnek. A keresztények nem valamiben, hanem valakiben hisznek. Krisztus követése pedig nem nélkülözi a szenvedéseket, mivel a Megváltó tanítványai nem ebből a világból valók, következésképpen a világ nem fogadja be őket, és Sátán üldözésének a célpontjaivá válnak (Ján 15,18-19; Jel 12,13). Viszont ha hittel kérik, megkaphatják az erőt a szenvedések elviselésére. Ráadásul Isten gondoskodik az emberről, ha Istennel együttmunkálkodva a jellemváltozásra teszik a hangsúlyt. Jézus ezt úgy mondta, hogy "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."(Mát 6,33)

Bár Sátán - anyagilag - teheti jobbá az életet, egy dolgot azonban nem tud megadni: A bűntől megtisztított, krisztusi jellemet. "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" - mondta Jézus Krisztus (Márk 8,36). A szenvedések egyébként hasznosak is tudnak lenni. Van úgy, hogy Isten azért engedi meg a szenvedést egy ember életében mert fel akarja ébreszteni: "A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg." (Jel 3,19)

Én azt tanácsolnám annak az embernek, hogy gondolkozzon el azon, hogy Jézus Krisztus "embergyilkosnak" és "hazugság atyjának" nevezte Sátánt (Ján 8,44). Nem Sátán az ember jótevője, hanem Krisztus, aki az életét nem sajnálta az emberiségért odaadni, noha a földön játakor maga volta testté lett Isten.

Szervusz

Sátán minden embert "hív". De inkább félrevezeti az embereket. Sőt, a Biblia szerint "jár mint ordító oroszlán" keresi kit öljön meg.

Íme egy meghívás(felkérés): "Ismét magával vitte őt az Ördög, most egy rendkívül magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát és azok dicsőségét, majd ezt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha leborulsz, és imádatot mutatsz be nekem." Máté 5:8,9

Mint látod, Sátán ad. De mindig kér valamit cserébe. Az életedet.

Kedves Kérdező!

Tudnod kell, hogy ,,isten,, sosem lesz a javadra.

Évekig voltam buzgó és hithű...nem a legszebb éveimként emlékszem rá! Az öntudatos ember hamar bele fog unni abba, amit isten állandó parancsaival követel...,,Nézd, de ne érintsd! Érintsd, de meg ne ízleld! Ízleld, de le ne nyeld!,,

Arra buzdít, hogy még önálló gondolataid se legyenek, csak szolgalelkűen engedelmeskedj...Csak bízz benne hűen, de közben félj is tőle!! Egy olyan valakiben tudsz bízni, akitől félsz?

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!" (Péld. 3,5)

Mindeközben ha nem féled, nem engedelmeskedsz neki, akkor lesújt rád és eltapos XD

"Az URat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj! Fölgerjed ellened az ÚRnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről." (5Móz 13,15)

És persze ott az a kis ,,szabad akarat,, amit ad neked, hogy eldönthesd akarod-e szolgálni őt...De csak úgy ,,halkan,, megemlíti, hogy ha nem szolgálod elpusztít :D Olyan ez nekem, mint amikor egy rablógyilkos a fejedhez szorít egy fegyvert és kéri a pénzed...Persze ad neked választást, nem muszáj teljesíteni a kérését, legfeljebb csak lelő!