Mindig is jellemző volt, hogy inkább az idősebbek jártak az istentiszteletre?

Hát mikor ők voltak fiatalok még az volt a normális, hogy rengetegen jártak templomba, és nem fognak ezzel felhagyni azért mert változik a világ, hiszen ők ebben hisznek.

A másik amit észrevettem, hogy sok ember időskorára "válik" vallásossá, ezt sose értettem, de rengeteg esetet láttam már.

Szia!

Én vidéken járok misére.

Sokszor megfordult ez a fejemben:

A 25 főből 20 már idős néni és bácsi.

A fennmaradó 5 pedig csak néha esik be egy-egy misére.

Mi lesz, miután a 20 idősebb testvért magához szólítja az Úr? Be lehet majd zárni a templomot itt? Ki viszi tovább itt helyileg az egyházi énekeket, szokásokat?

Számomra ijesztő ez a jövőkép.

29/N

Szia!

Annak, hogy egy gyülekezet, közösség milyen, egyik fokmérője, hogy mennyi fiatal található ott! Hála Istennek hozzánk szívesen jönnek a fiatalok. Ebben a negyedévben kifejezett programsorozatot állítottunk számunkra össze a bibliai próféciák témájában: [link]

Üdv. Péter

Ismét a 2. válaszoló vagyok.

Sajnos előttem is az a jövőkép látszik kibontakozni, amit az 5. válaszoló ír.

Az, hogy az egyéb neoprotestáns kisegyházak tele vannak fiatalokkal, az valóban tény. Ahonnan én jöttem el egy történelmi egyházhoz, ott meg éppen az volt a jellemző, hogy a fiatalokat "szervezték be".

Nem az igehirdetéssel sikerült megfogniuk, hanem a lazasággal. Amikor jeleztem, hogy azért hiába nem éppen a gyülekezeti házban vagyunk, a viselkedésre akkor is figyelni kellene, akkor jöttek azzal a "vezetők", hogy jaj, de ők fiatalok, majd növekednek a hitben és akkor ...

Én ezzel nem tudok azonosulni.

Inkább vagyok egy üresedő, de a hagyományos keresztény értékeket megtartó közösségben, mint egy fiatalokkal feltöltött, liberális neoprotestáns kisegyházban.

Egy Római Katolikus

Szervusz

Találtam a témával japcsolatos cikket, amely szintén az egyház látogatottságának csökkenő tendenciájával foglalkozik, elköldöm neked:

Európa hátat fordít az egyházaknak?

Európa nagy részén több mint 1600 éven át magukat kereszténynek valló kormányok uralkodtak. Vajon most, hogy már a XXI. században járunk, virágzik a vallás ezen a kontinensen? Steve Bruce szociológus a 2002-ben megjelent könyvében arról számolt be, hogy Nagy-Britanniában „a XIX. században szinte minden házasságkötés vallásos szertartás keretében zajlott” (God is Dead—Secularization in the West). Ám 1971-re az angol pároknak csupán a 60 százaléka kötött házasságot templomban, 2000-ben pedig csak a 31 százalékuk.

A londoni Daily Telegraph vallási ügyekkel foglalkozó munkatársa ezt írta erről az irányzatról: „Az összes nagy egyház — az anglikán és a római katolikus egyháztól kezdve a metodista és az egyesült református egyházig — hosszú távú hanyatlást tapasztal.” Egy beszámolóra reagálva megállapította: „Nagyon is valószínű, hogy Nagy-Britannia egyházai 2040-re a tönk szélére jutnak, mivel a lakosságnak mindössze két százaléka fogja látogatni a vasárnapi istentiszteleteket.” Hasonló kijelentések láttak napvilágot a vallásról Hollandiában is.

„Határozottan úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedekben országunk egyre inkább elszakad a vallástól — olvasható a Holland Társadalmi és Kulturális Tervek Hivatala által készített egyik jelentésben. — 2020-ra várhatóan a lakosság 72 százaléka semelyik felekezethez sem fog tartozni.” Egy német hírforrás szerint „a németek egyre nagyobb számban fordulnak mágiához és okkult erőkhöz azért a vigaszért, melyet azelőtt az egyházakban, a munkájukban és a családban találtak meg . . . Az ország különböző részein templomok zárják be kapuikat, mivel elfogynak a hívek.”

Azok az európaiak, akik még járnak templomba, általában nem arra kíváncsiak, hogy mit kíván meg tőlük Isten. Egy olaszországi jelentésből kiderül, hogy „az olaszok a saját életvitelükhöz szabják a vallásukat”. Egy olasz szociológus így fogalmaz: „Csak azt fogadjuk el a pápától, ami kedvünkre való.” Ugyanez mondható el a Spanyolországban élő katolikusokról is, ahol a vallásosságot felváltotta az anyagiasság és az arra való törekvés, hogy itt és most legyen Kánaán.

Ezek az irányzatok szöges ellentétben állnak azzal a keresztényi élettel, amelyet Krisztus és a követői tanítottak és éltek. Jézus nem „svédasztalos” vallást kínált, ahol mindenki maga döntheti el, hogy mi tetszik neki és mi nem. Ezt mondta: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.” Jézus tehát azt tanította, hogy a keresztényi életpálya áldozatokkal és fáradsággal jár (Lukács 9:23).

"Számomra ijesztő ez a jövőkép."

Számomra meg biztató és örömteli.

Be kell látni, hogy az egyházak egyszerűen lemaradtak. Nem képesek tartani a tempót az ókori mesékkel és porcelán módjára összetörő világképükkel a gyorsulva fejlődő tudásunkkal.

És ez így van jól.

Semmi értelme sincs elavult nézetekkel butítani nemzedékeket, amikor sokkal kézzel foghatóbb és értelmesebb válaszokat is kaphatunk a kérdéseinkre.

A fiatalok nagy része ezt látja, az idősebben nem óhajtanak feladni valamit amiben egész életükben hittek.