Ír valamit a biblia az önbeteljesítő jóslatokról?

Jóbnál több helyen szó van erről. Pl.:

"Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás. Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem. Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám."

Jób elkeseredésében írta ezeket a szavakat.

Az emberi élet annyira bizonytalan, annyira tele van nehézségekkel, fájdalmakkal, hogy bizony idönként mindnyájan félünk, hogy valami be ne következzen.

Például a gyermek félhet, hogy elveszíti szüleit. Vagy félhetünk esetleg hogy el ne kapjunk egy járványos betegséget. Vagy nagyon elterjedt a halálfélelem a kétségbeesés, amikor a nö önkontroll esetében valami csomót fedez fel magán, ... ha kedves rokonunk, barátunk hosszú útra megy, azért az eszébe ötlit mindenkinek, szerencsésen érj haza, vigyázz magadra stb.

Ezeket a gondolatokat, ha valaki nem tartja féken, annyira elhatalmasodhatnak, hogy lelki betegségeket is elölidézhetnek, mint a szorongás, depressszió

Ha bekövetkezik belöle valami, ami bizony bekövetkezhet, ez NEM azért, hogy fél töle az ember, hanem azért, mert az élet ilyen bizonytalan....

Vannak a Bibliában jó tanácsok, amiket ha megfogadunk, egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak lehetünk.

Katy

A Biblia szerint a félelem kaput jelent a gonosz számára. Ha már Jóbnál tartunk, ő ezt mondta az esetéről: "Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam." ((Jób 3,25) Tudjuk, hogy a háttérben a Sátán dolgozott, hiszen azt is leírja az előtte levő fejezetekben, de a belépési pontot Jób félelme jelentette a számára. A Példabeszédek 6,2-ben ez áll: "Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel." Bár itt kezességről van szó, de rámutat egy alapvető szellemi törvényszerűségre. Ami az ember szívében van, ha kijön a száján, az olyan erőt szabadít fel, amilyen az ember szívének a tartalma. Ha az ember szívében félelem van, ami tulajdonképpen a rossz dolog bekövetkeztében való hit, kimondva felszabadítja azt a pusztító erőt, ami létrehozza azt a rossz dolgot, vagy ha nem is hozza létre, de mindenképpen negatív befolyást gyakorol az illető életére. Ha az ember szívében bibliai hit van, ami tulajdonképpen nem más, mint Isten Beszédében való hit, és ezt a száján ki is mondja, az Isten erejét szabadítja fel az illető életében. Ez a kereszténység alapja:"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre." (Rm 10,9-10) A kereszténység ott kezdődik el valakinek az életében, hogy hallgatja a prédikált igét, az ige magva belehullik az ember szívébe, és ez a hit megszólal a szájon keresztül.

A félelem is hasonló módon kerül az ember szívébe. A gonoszra figyel, rossz híreket hallgat, nem engedi, hogy eltávozzon a szemeitől, és megőrzi azt a szívében. Amikor ez a félelem megszólal a szánkon keresztül, akkor pusztító erőként szabadul fel. Ennyi.