A bibliai Noéról tudunk valamit a "bárka-sztorin" kívül?

Még egy rövid történetet ír le Noéról a Biblia. Földművelő volt. Részegen meztelenül volt a sátrában. Ezt egyik fia meglátta, és 2 testvérének szólt, azok pedig felöltöztették, úgy, hogy közben nem néztek rá, így nem látták meztelenül apjukat.

Kijózanodva Noé megátkozta azt a fiát, aki meztelenül lkátta, és megáldotta azokat, akik felöltöztették. Az átkozott testvér Kánaán (kánaániták őse) a megáldott Sém (semiták őse) és Jáfet volt.

I. Mózes 9, 20-29

"Noé 900(!!!) évig élt"

És ezt el is hiszed?

Noé (héb. 'nyugalom'; Ter 5,29: 'vigasztal'): pátriárka, az ősatyák közül a tizedik (Ter 5. f.). - Kain utódai közül való, Szem, Jáfet és Kám apja (9,20-27). Az általános erkölcsi romlás közepette igaz és istenfélő ember volt (6,8-9), az Úr szavára megépítette a bárkát, melyben ő és családja (8 ember), s az élőlényekből egy-egy pár menekült meg a vízözöntől (Ez 14,14.20; Sir 44,17). - Amikor a víz apadni kezdett, Noé kibocsátott egy hollót, majd egy galambot, hogy megtudja, van-e már valahol száraz terület. Mindkét madár visszajött. A másodszor eleresztett galamb a csőrében friss olajággal tért vissza. Kiszállván a bárkából, Noé oltárt épített az Úrnak, és égőáldozatot mutatott be (Ter 8,20); Isten szövetséget kötött vele, ennek jele a szivárvány (9,17; Iz 54,9; Sir 44,18). - Földműves volt, Noé kezdett szőlőt telepíteni, s megtapasztalta a bor részegítő erejét. Szemre és Jáfetre áldást, Kámra átkot mondott (Ter 9,20-27). -

Az ÚSz számára Noé a hívő ember példaképe (Zsid 11,7), története az Emberfia második eljövetelének (Mt 24,37-39; Lk 17,26-27), a keresztségnek (1Pt 3,20), Isten igazságos ítéletének (2Pt 2,5) előképe.

Ter 6,13 - Ter 9,17

A vízözön történetét a szent szerző párhuzamos elbeszélések egyesítése alapján mondja el. Innen adódnak a következetlenségek, ismétlések és ellentétek. Babilonból is ismerünk olyan elbeszéléseket, amelyek feltűnő módon hasonlítanak a Szentírásban közölt történethez. De a Szentírás nem azokat veszi át, hanem velük együtt egy forrásból merít: olyan árvízkatasztrófának vagy katasztrófáknak az emlékéből, amelyek a Tigris és Eufrátesz völgyét meglátogatták. Ezt az elbeszélést a Szentírás a kinyilatkoztatott tanítás közlésére használja fel. Ezért ad a katasztrófának egyetemes kiter-jedést. Tükrözi benne Isten igazságosságát és hatalmát, amellyel lesújt a bűnösökre, továbbá irgalmát, amellyel az igazat kiragadja a veszélyből (Zsid 11,7). A vízözön Isten ítélete, s egyszersmind a végítélet előképe (Lk 17,26; Mt 24,37). A vízen keresztül való menekülés pedig a keresztség előképe (1Pt 3,20).