Ki teremtette a teremtőt?

Valóban azért lesz valaki ateista, mert úgy látja, hogy Istenre nincs bizonyíték. És ez logikus 100% mértékben, hogy csak azt kell elfogadni többé-kevésbé biztosan, ami bizonyított és ellenőrizhető. (de egyelőre nem minden megvizsgálására és megértésére képes az ember)

A hívők hipotézise viszont az, hogy a világ magától nem létezhet, ezért kell Isten.

És Isten ettől lesz Isten, hogy ő a teremtő. (nem egy nagy tojás, hiszen a tojás az csak tojás).

Elvetni sem szabad mindent, amit nem ismerünk.

Persze ettől a hívők nem tudják, mi Isten. De ott a Biblia, egyeseknek érzések (ima meghallgatás) és látomások stb...

Ha Isten létezik akkor sem biztos, hogy a keresztény és lehetne még sorolni az érveket.

Az ateista hipotézis pedig az, hogy a világ létezhet magától (hiszen itt vagyunk), Isten (ha létezhetne) akkor sem létezik, mert semmi jele.

Nekem mindegy, ki mit gondol.

Az az elvem, hogy széndákosan ne ártsunk a másiknak, hanem inkább segítsük egymást. Ne romboljunk, hanem fejlődjünk.

#11. Miért ne? Miért igen!

Hogy másoknak (nem embereknek, ha vannak) mi erről a véleményük, majd elmondják, ha találkozunk és beszélgetünk. Addig is az az ésszerű, ha azt vizsgáljuk, ami számunkra érdekes. Így aztán csak az általunk megtapasztalt univerzum számít (mondom, ha van másik, az annak számít, aki azt észleli).

Ha semmi szabályt nem tekintünk, és hagyjuk gondolataikat szabadon, megkötés nélkül szárnyalni, akkor bárhonnan bárhová lejuthatunk, az se nem igazolható, se nem cáfolható. De minek létezzünk egy ilyen zagyva világban. Jobb, ha rendszert teremtünk magunk körül. Már csak az eligazodás és komfort kedvéért is. És ebben az értelmezésben az eredeti kérdés értelmezhetetlen. AZ csak a "semmi se számít" dimenzióban értelmezhető, ott pedig az a jó válasz: "bárki, akit csak akarsz. és ha nekem az nem tetszik, majd egy másikat akarok. Vagy semmit".

Tudom, hogy az a hívők elleni egyik fő kérdés, hogy ha Isten létezhet, a világ miért ne létezhetne?

Én mindenkinek a hitére bízom.

Voices-of-Echoes: de az, hogy mi a bizonyított az nem egy nagyon merev dolog. Inkább úgy fogalmaznék, hogy azt érdemes jelenleg igaznak elfogadni, amit a jelen ismereteink alátámasztanak. És ez az alátámasztás nem egy matematikai bizonyítás erejű, hanem ennél gyengébb azért. Ahogy kiderült, hogy téves a Newtoni elmélet kiderülhet a mostani összes tudományos elméletről is. De ez nem gond. Szóval a tudomány nem azt mondja, hogy csak a 100%os dolgokat kell elfogadni. De Isten léte mellett nem igazán látszik, hogy racionálisan nézve mi szól.

Az gond, hogy ha ez a hívők hipotézise, akkor az önellentmondó vagy legalábbis önkényes. Ha egyszer megengedik, hogy valami magától létezzen, akkor azt miért tagadják meg a világtól? Vagy ha nem létezhetik semmi sem magától, akkor Istennek léte is egy tőle különböző okra kellene hogy visszavezethető legyen. Egyszerűen ilyen szempontból semmit nem tesz a dologhoz, hogy bevezetünk egy Istent., mint egy extra létezőt. Hogy ez még jobban látható legyen: miért ne Isten apja legyen aki magától létezik? Istennek még kell teremtő, de az apjának már nem. Látszik, hogy semmit nem tesz hozzá az egészre a plusz egy lény. Isten is pont ugyanilyen ráaggatott dolog a világra. Nem lesz jobban magyarázott tőle semmi. Ahogy Isten apjától sem lesz az. Szóval ez az egész egy gyengébb lábakon álló valami. Nem arról van szó, hogy pont egálban van a két érvelés.

Az ateista hipotézis szerintem az, hogy:

vagy a) a világ vagy örökké létezett

vagy b) a világ ok és előzmény nélkül létrejött (ekkor lehetséges hogy a semmi szüljön valamit)

vagy c) egy végtelen lánc van végtelen okkal ami létrehozza a világokat. a világot egy teknős hordozza azt egy másik és így tovább. de ez bizonyos értelemben azonos az a) val. csak ott tágabban értjük a világot.

Azt, hogy miért van valami és miért nem semmi az egy olyan kérdés ahol megáll minden ismeret. De ettől nem kerülünk közelebb Istenhez.

okean:

"Azt, hogy miért van valami és miért nem semmi az egy olyan kérdés ahol megáll minden ismeret. De ettől nem kerülünk közelebb Istenhez."

Így van. Istenhez az imákon keresztül kerülhetünk közel.

Esetleg a (jó) cselekedetek hatásának és elemzésének megélésén vagy a jó szívesen keresztül (amikor szenvedéssel találkozunk).

Ő az okok okozója :D

Na most tuti több olyan dolgot is leírtam, amibe simán bele tudnál kötni, ha akarnál :P

De azért jó volt beszélgetni veled:)

Ennek ellenére bármennyit gondolkodok, hiába találom néhányszor nem racionálisnak Istent, nem tudok nem hinni benne. (pedig nem félek a haláltól és tőle sem és nem várok cserébe nyalókát sem).

:D Szerintem amiről itt írsz azokba sokkal nehezebb belekötni, mint az eddigiekbe. És tényleg, ha lehetne sem érzi értelmét az ember és így nem is akar.

Nekem pont ott kezd értelme lenni a vallásnak, ahol elhagyja a racionalitást. Ha megnézzük Ábrahám történetét szerintem ott is ezt látjuk. Különösen Izsáknál. És a hit ugrása kifejezés is ezt fejezi ki szerintem. Hogy az ember elhagyja a biztos ésszerű talajt. Nem olyan vidék ahova elvezet az érvelési lánc, hanem az megtörik. És erről a semmi fölött álló párkányról kell valamerre ellépni, már segítség és támasz nélkül.

Én hagyományos értelemben nem vagyok vallásos, de pl az egyik ember akit legjobban kedvelek nagyon mélyen és nagy komolysággal az, szóval nincs bennem egy elutasítás erre felé.