Miért tiltják a felekezetek a többnejűséget és ágyas tartást, holott a Biblia nem tiltja? Miért toleránsak a válás-újraházasodással szemben, amikor azt számos parancsolat tiltja?

"De nem is ez a kérdésem, hanem azt nem értem, hogy miért van a többnejűség ellen zéró tolerancia, holott nincs ellene törvény, a Bibliában, míg a házasságtörés úgymond megengedett elnézett, bocsánatos bűnnek számít keresztény körökben."

Szerintem kulturális oka van. Nem csak a kultúra alakul a valláshoz, hanem a vallás is a kultúrához. Például a vallás kénytelen volt engedni tudományos kutatások eredményeivel szemben, és jelképesnek beállítani olyan történetet a bibliából amiről korábban azt mondták hogy szó szerint kell érteni.

Az egynejűség/többnejűség kérdése az emberek szabadságával, azon belül különösen a gondolati szabadsággal van összefüggésben. Nem jólét kérdése (Dubai-ban is van többnejűség és Egyiptomban is). Az olyan társadalmakban ahol az emberi szabadságot többre értékelik, a többnejűség kevésbé elfogadott. Azért, mert a nő is ember, és neki is van szabadsága. Az olyan társadalomban ahol az emberi szabadságot kevesebbre értékelik, a nő inkább tulajdon mint ember. Van szabadsága, de kevesebb, a többnejűség könnyebben elfogadott.

A keresztény vallás területileg nagyjából oda esik ahol a gondolati szabadság nagyobb. (Cserébe ezzel a plusz szabadsággal jobban vissza lehet élni amit sokan meg is tesznek.) Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ebben az összefüggésben a keresztény vallás az ok, és a többnejűség elítélése a következmény. Szerintem inkább a gyors szellemi fejlődés és a szabadságjogok tisztelete egymást feltételezik (szabadság nélkül nem lehet szabadon gondolkodni, és akkor a szellem nehezen fejlődik). És egész egyszerűen mivel az emberek ezt a szabadságot nagyobb értéknek tartják, ezért inkább elítélik a többnejűséget. Ezért szükségszerűen ott preferálják az egynejűséget ahol ez a gondolati szabadság megvan.

Valószínűnek tartom, hogy a kereszténység nem véletlenül ezen a területen található. De hogy pontosan mi az összefüggés, hogy mi az ok és mi az okozat, azt elég nehéz lenne kibogozni. Az is valószínű hogy ha a kereszténység nem engedett volna számos helyen és nem tette volna lehetővé a szellem szabadabb fejlődését, akkor most nem keresztények lennénk, vagy butábbak lennénk (vagy akkor valami más vallás tett volna engedményeket és akkor most területileg máshol élnének olyan emberek akik az egynejűséget preferálják).

A többnejűség lehetne szeretetteljes és szabad. De a valóságban az emberek önzők kapzsik és féltékenyek, ezért ez csak elmélet marad. A valóságban az egynejűség jobban megőrzi az emberek személyes szabadságát, mert kevesebb lehetőséget ad a visszaélésekre.

> Hát igen, de a vallásnak pont az a lényege, hogy Istennek akarunk megfeleni, nem pedig az embereknek. Isten parancsolatának, nem pedig az emberi rendeléseknek.

Ez nem igaz. Vagyis igaz akkor, ha a vallás fogalmát így értelmezed. Ha a vallást azonosítod mondjuk az aktuális keresztény egyház parancsaival. Egyébként sem értem hogy ez hogyan lenne ellentétben azzal amit írtam (nevezetesen azzal, hogy az egynejűség kevesebb visszaélésre ad lehetőséget).

> A nők szexuális szabadsága micsoda?

Hogyhogy micsoda? Az a nők szexuális szabadsága. Mi itt a kérdés?

> Szabadság a házasságtörésre, szabadság a paráznaságra, szabadság az abortuszra. Olyasvalamit engedünk meg asszonyainknak, amit Isten sem enged meg nekik. Ez szabadság?

Nem. A szabadság mindenki számára egyenlő jog ahhoz, hogy azt tegyen, érezzen és gondoljon amit akar, feltéve hogy ez nem sérti mások egyenlő jogát ugyanehhez. Aki abortuszt követ el az elég rendesen megsérti mások élethez való jogát. Ezen kívül, ne keverd össze a szabadságot azzal hogy ki mit enged meg. Egy diktatúra csúcsán álló diktátornak például egész sok dolog meg van engedve, és a diktátor ezt éppen pontosan arra használja hogy megnyirbálja mások szabadságát. Ez a példa magában mutatja hogy amit az emberek tesznek, vagy megengednek egymásnak az nem csak a szabadságuk kifejeződése lehet, hanem akár annak ellenkezője is (a szabadság korlátozása, vagy az azzal való visszaélés).

> Ha mondjuk a gyerekeimne megengednék bűnös dolgokat, pl. dohányzás, kábitószer, ivászat, ez hosszú távon szabadság lenne számára, vagy pedig rabság és függőség?

Hatalmunkban áll megtenni olyan dolgokat, amik nem jók. Holnap reggel mikor fölébredsz, kimehetsz a konyhába, megfogod az első kést ami a kezedbe kerül és belevágod a szomszédba vagy a gyereked kutyájába. Megteheted? Igen. De hogy ez szabadság lenne? Ha ezt te szabadságnak tartod, akkor összekevered az önkényt a szabadsággal. Sokan úgy gondolják, hogy minél több a szabadság az egyik ember számára, annál kevesebb marad a többi számára. Ez egy paradoxon. A paradoxont az okozza, hogy a szabadságot mint fogalmat rosszul értelmezik, és ez szükségképpen ellentmondásra vezet. Ha valaki úgy értelmezi a szabadságot mint mindenki számára egyenlő jogot, akkor a paradoxon megszűnik.

Azt is el kell mondani, hogy ami az egyik nézőpontból nézve szabadság, az egy másik helyről nézve hatalomnak látszódhat. A hatalmat mindig ki kell egyensúlyozni a neki megfelelő mértékű felelősséggel. A szabadság nem "ingyen van". A szabadságot ki kell vívni, azért meg kell küzdeni.

A te konkrét kérdésedre válaszolva: amíg a gyermekedért részben te vállalod a felelősséget, addig részben neked áll hatalmadban megmondani hogy mit tegyen és mit ne. Ahogy nő a gyerek és egyre inkább képes felelősséget vállalni a saját tetteiért, úgy csökken a te felelősséged, és úgy nő a saját szabadsága. Aki úgy ad szabadságot a gyereke kezébe hogy nem tanítja meg a vetés aratás törvényét (azaz azt, hogy a döntéseinknek következménye van ami visszahat ránk), az felelőtlenül viselkedik. A szülő saját bűne ilyenkor az, hogy a szabadságot (avagy hatalmat) olyannak adja akiben nincs meg a megfelelő felelősségérzet. Az a szülő sem jár el helyesen aki mindig a gyermeke helyett akar dönteni még akkor is, ha a gyereke felelősen tudna dönteni, vagy ha a hibájából képes lenne tanulni. A kettő közötti arany középutat kell megtalálni. Ez az arany középút nagyon sok dologtól függ, amiket az adott konkrét helyzetben kell figyelembe venni. Erre nem lehet olyan szabályt hozni ami előre meg van írva egy könyvben. Azért, mert az összes lehetséges helyzet előre nem ismert. És azért is, mert az embereknek joguk van a hibázáshoz is (!), mert csak ezáltal képesek tanulni.