Miért tiltják a felekezetek a többnejűséget és ágyas tartást, holott a Biblia nem tiltja? Miért toleránsak a válás-újraházasodással szemben, amikor azt számos parancsolat tiltja?

"De nem is ez a kérdésem, hanem azt nem értem, hogy miért van a többnejűség ellen zéró tolerancia, holott nincs ellene törvény, a Bibliában, míg a házasságtörés úgymond megengedett elnézett, bocsánatos bűnnek számít keresztény körökben."

Szerintem kulturális oka van. Nem csak a kultúra alakul a valláshoz, hanem a vallás is a kultúrához. Például a vallás kénytelen volt engedni tudományos kutatások eredményeivel szemben, és jelképesnek beállítani olyan történetet a bibliából amiről korábban azt mondták hogy szó szerint kell érteni.

Az egynejűség/többnejűség kérdése az emberek szabadságával, azon belül különösen a gondolati szabadsággal van összefüggésben. Nem jólét kérdése (Dubai-ban is van többnejűség és Egyiptomban is). Az olyan társadalmakban ahol az emberi szabadságot többre értékelik, a többnejűség kevésbé elfogadott. Azért, mert a nő is ember, és neki is van szabadsága. Az olyan társadalomban ahol az emberi szabadságot kevesebbre értékelik, a nő inkább tulajdon mint ember. Van szabadsága, de kevesebb, a többnejűség könnyebben elfogadott.

A keresztény vallás területileg nagyjából oda esik ahol a gondolati szabadság nagyobb. (Cserébe ezzel a plusz szabadsággal jobban vissza lehet élni amit sokan meg is tesznek.) Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ebben az összefüggésben a keresztény vallás az ok, és a többnejűség elítélése a következmény. Szerintem inkább a gyors szellemi fejlődés és a szabadságjogok tisztelete egymást feltételezik (szabadság nélkül nem lehet szabadon gondolkodni, és akkor a szellem nehezen fejlődik). És egész egyszerűen mivel az emberek ezt a szabadságot nagyobb értéknek tartják, ezért inkább elítélik a többnejűséget. Ezért szükségszerűen ott preferálják az egynejűséget ahol ez a gondolati szabadság megvan.

Valószínűnek tartom, hogy a kereszténység nem véletlenül ezen a területen található. De hogy pontosan mi az összefüggés, hogy mi az ok és mi az okozat, azt elég nehéz lenne kibogozni. Az is valószínű hogy ha a kereszténység nem engedett volna számos helyen és nem tette volna lehetővé a szellem szabadabb fejlődését, akkor most nem keresztények lennénk, vagy butábbak lennénk (vagy akkor valami más vallás tett volna engedményeket és akkor most területileg máshol élnének olyan emberek akik az egynejűséget preferálják).

A többnejűség lehetne szeretetteljes és szabad. De a valóságban az emberek önzők kapzsik és féltékenyek, ezért ez csak elmélet marad. A valóságban az egynejűség jobban megőrzi az emberek személyes szabadságát, mert kevesebb lehetőséget ad a visszaélésekre.

> Hát igen, de a vallásnak pont az a lényege, hogy Istennek akarunk megfeleni, nem pedig az embereknek. Isten parancsolatának, nem pedig az emberi rendeléseknek.

Ez nem igaz. Vagyis igaz akkor, ha a vallás fogalmát így értelmezed. Ha a vallást azonosítod mondjuk az aktuális keresztény egyház parancsaival. Egyébként sem értem hogy ez hogyan lenne ellentétben azzal amit írtam (nevezetesen azzal, hogy az egynejűség kevesebb visszaélésre ad lehetőséget).

> A nők szexuális szabadsága micsoda?

Hogyhogy micsoda? Az a nők szexuális szabadsága. Mi itt a kérdés?

> Szabadság a házasságtörésre, szabadság a paráznaságra, szabadság az abortuszra. Olyasvalamit engedünk meg asszonyainknak, amit Isten sem enged meg nekik. Ez szabadság?

Nem. A szabadság mindenki számára egyenlő jog ahhoz, hogy azt tegyen, érezzen és gondoljon amit akar, feltéve hogy ez nem sérti mások egyenlő jogát ugyanehhez. Aki abortuszt követ el az elég rendesen megsérti mások élethez való jogát. Ezen kívül, ne keverd össze a szabadságot azzal hogy ki mit enged meg. Egy diktatúra csúcsán álló diktátornak például egész sok dolog meg van engedve, és a diktátor ezt éppen pontosan arra használja hogy megnyirbálja mások szabadságát. Ez a példa magában mutatja hogy amit az emberek tesznek, vagy megengednek egymásnak az nem csak a szabadságuk kifejeződése lehet, hanem akár annak ellenkezője is (a szabadság korlátozása, vagy az azzal való visszaélés).

> Ha mondjuk a gyerekeimne megengednék bűnös dolgokat, pl. dohányzás, kábitószer, ivászat, ez hosszú távon szabadság lenne számára, vagy pedig rabság és függőség?

Hatalmunkban áll megtenni olyan dolgokat, amik nem jók. Holnap reggel mikor fölébredsz, kimehetsz a konyhába, megfogod az első kést ami a kezedbe kerül és belevágod a szomszédba vagy a gyereked kutyájába. Megteheted? Igen. De hogy ez szabadság lenne? Ha ezt te szabadságnak tartod, akkor összekevered az önkényt a szabadsággal. Sokan úgy gondolják, hogy minél több a szabadság az egyik ember számára, annál kevesebb marad a többi számára. Ez egy paradoxon. A paradoxont az okozza, hogy a szabadságot mint fogalmat rosszul értelmezik, és ez szükségképpen ellentmondásra vezet. Ha valaki úgy értelmezi a szabadságot mint mindenki számára egyenlő jogot, akkor a paradoxon megszűnik.

Azt is el kell mondani, hogy ami az egyik nézőpontból nézve szabadság, az egy másik helyről nézve hatalomnak látszódhat. A hatalmat mindig ki kell egyensúlyozni a neki megfelelő mértékű felelősséggel. A szabadság nem "ingyen van". A szabadságot ki kell vívni, azért meg kell küzdeni.

A te konkrét kérdésedre válaszolva: amíg a gyermekedért részben te vállalod a felelősséget, addig részben neked áll hatalmadban megmondani hogy mit tegyen és mit ne. Ahogy nő a gyerek és egyre inkább képes felelősséget vállalni a saját tetteiért, úgy csökken a te felelősséged, és úgy nő a saját szabadsága. Aki úgy ad szabadságot a gyereke kezébe hogy nem tanítja meg a vetés aratás törvényét (azaz azt, hogy a döntéseinknek következménye van ami visszahat ránk), az felelőtlenül viselkedik. A szülő saját bűne ilyenkor az, hogy a szabadságot (avagy hatalmat) olyannak adja akiben nincs meg a megfelelő felelősségérzet. Az a szülő sem jár el helyesen aki mindig a gyermeke helyett akar dönteni még akkor is, ha a gyereke felelősen tudna dönteni, vagy ha a hibájából képes lenne tanulni. A kettő közötti arany középutat kell megtalálni. Ez az arany középút nagyon sok dologtól függ, amiket az adott konkrét helyzetben kell figyelembe venni. Erre nem lehet olyan szabályt hozni ami előre meg van írva egy könyvben. Azért, mert az összes lehetséges helyzet előre nem ismert. És azért is, mert az embereknek joguk van a hibázáshoz is (!), mert csak ezáltal képesek tanulni.

Sok jó hozzászólást látni, de sok butaság is van köztük. Félremagyarázás. Okoskodás. "Nincs megírva, de..." Ez nevetséges.

Szögezzünk le két fontos dolgot:

1. Isten Igéje tiltja a válást. Tehát főszabály szerint a válás bűn. Az Ószövetségben és az Újszövetségben is. Csak a házasságtörés bibliai válóok (a brutális férj, veszekedős asszony, alkoholista/kábítószeres/pénzszóró/szerencsejátékos/beteg stb. házastárs pl. nem az!). Ha veszélyes/káros/lehetetlen az együttélés, akkor lehet külön (egyedül, nem egy feleség/férj pótló személlyel!) élni, de válni akkor sem. A Biblia szerint. Ahogy helyesen írták, a halál nem válóok, de nyilvánvaló okból lehetővé teszi az újraházasodást. Az előzőekből következik, hogy aki házasságtörés miatt vétkes félként válik, annak üdvössége még lehet (ha megbánja a bűnt és megtér), de az Úrban házassága már nem (hacsak a megcsalt vissza nem fogadja). A vétlen félnek nyilván az üdvössége nem volt veszélyben és egy esetleges újraházasodással sem lesz (ha egyébként nem bűnös). Az, hogy a polgári törvények mit mondanak a válásról és a házasságról, üdvösségi szempontból nem igazán releváns. Megengedhetik, de attól az még bibliai értelemben bűn marad. Egyébként ez az azonos neműek házasságára is igaz. Isteni definíció szerint (házasság=férfi+nő) ez is bűn. Tehát nem a polgári törvénykönyv szerint, Isten szerint. Az állam átvette az eredeti definíciót, de manapság próbálja módosítani. Nyilván társadalmi nyomásra történik ez, de ez Istent pont nem érdekli. Akinek fontos az üdvösség, vegye ezt figyelembe.

2. Isten Igéje nem tiltja a többnejűséget. Sem az Ószövetség, sem az Újszövetség. Igaz, nem is propagálja. Figyelembe veszi, elfogadja, hogy volt és van. Ezért szerepel a már említett gyülekezeti vezetőkre vonatkozó feltétel. Nem egyértelmű egyébként, hogy ez az "alacsonyabb szentség" miatt lenne! Kor 7,32-33 szerint aki feleséget vesz, arra visel gondot, szóval aki többet vesz, az többre (+gyerekek!), tehát hatványozottabban kevesebb figyelme marad a gyülekezeti teendőkre, igaz? Az idegen férfival/nővel való kapcsolat viszont egyértelműen tiltott (az a paráznaság/házasságtörés). Aki nem a felesége, az nyilván idegen, de nincs olyan, hogy nem lehet több felesége. Talán valahogy úgy van ez, hogy Isten tökéletes akarata az 1:1 kapcsolat és a megengedő akarata az 1:n. Nem lehet kijelenteni egyértelműen, hogy bűn, mert nincs ilyen ige.

Az "ágyas" egy érdekes kérdés. Salamonnak 700 felesége (királynék/hercegnők) és 300 ágyasa volt. Ha nem feleség, csak ágyas, akkor az milyen kapcsolat? Nem tudom a választ, de Salamon történetének vége egyébként sem sikersztori. Mikor Dávid ágyasait "felpróbálta" Absolon, Dávid továbbra is gondoskodott róluk, de "özvegységben" éltek haláluk napjáig. Mintha meghalt volna a férjük, hiszen Dávid nem ment be többet hozzájuk. Nem "feleség", de valamilyen szempontból mégis úgy kezeli?

Miért volt a többnejűség elterjedt régen és nem az mostanában? Több elemzést olvastam a témában, sok érdekességet találtam.

1. A férfiak gyorsabban pusztultak, mint a nők, ezért "férjhiány" volt. Egyébként a férfiak várható életkora ma is alacsonyabb, de régebben sokkal inkább az volt (fizikai terhek, védelem, vadászat, háborúk, stb.).

2. Egy nő önállóan nem tudott megélni (szüksége volt védelemre, ellátásra).

3. Egy férfi könnyen teherbe tud ejteni több nőt, de fordítva nem gyakori (adott időben).

4. Az előzőből is következik, hogy egy férfinak szinte korlátlan mennyiségű gyermeke tud születni egy adott évben, fordítva nem működik (kivéve ikerszülés).

5. Fontos volt a szaporodás gyorsítása és az orvostudomány fejlettlensége okán, hogy rengeteg gyermek szülessen. Még a 20. század első felében is sok gyermek nem érte meg a felnőttkort. Belegondolni is rossz, mi lehetett régebben.

Nem láttam még leírva, de van itt még egy dolog. Ha megengedett a poligámia, az emancipáció miatt a nőknek is meg kellene engedni, hogy több férjet tartsanak (csak érdekességként: ilyenre egyébként nincs példa a Bibliában), ami a fentiek mellett nem nagyon működhet, úgyhogy inkább a férfiakat is letiltották a felvilágosult társadalmak.

A válás tiltása jó dolog. Legyünk felelősek a tetteinkért! Amit vállalunk, tartsuk is meg. Jóban, rosszban. Vagy ne vállaljuk, de akkor nincs szex sem! Ha fontos az üdvöségünk, akkor tudjuk, hogy a házasság előtti/azon kívüli/a helyetti szex bűn. Isten szerint. Ezért is kell házasodni ugye, mert házasságban viszont egy szent és élvezni való dolog, sőt kötelesség! A szexről és leginkább az alkalmi szexről vagy "futó kalandról" egy megjegyzés. Aki férfiként gyereket csinál egy nőnek és utána otthagyja, a gyerekéről sem gondoskodik, azt nagyon durván meg kellene büntetni. Úgy értem úgy, hogy ez többet már soha, semmilyen körülmények között ne történhessen meg +1x. Nem, az abortusz nem megoldás.

A többnejűség jár előnyökkel, de terhekkel is, ami összességében valszeg nem teszi egyszerűbbé az életet. Nem a legendás dalt akarom félreértelmezni, bár Bob Marley igazán kipróbálta a dolgot. Amennyire tudjuk, kb. 9 nőtől volt 9-13 gyereke. Hivatalos felesége neki is csak egy volt viszont.;-)