Mennyi idő a "hét idő"?

Dán 4,25

Az álom jelentése és teljesedése: Nabukodonozor az ő országlásának vége felé elkevélyedett és elbízta magát nagy hatalmában. Isten tehát megintette őt az eléadott álom által. De miután csak oly kevély maradt (26. 27. v.), büntetésűl az Isten megfosztotta őt eszétől, és oly tébolyodást bocsátott rá, melynélfogva vadállatnak képzelte magát. E tébolyodásban nem is úgy viselte magát, mint ember, hanem mint állat; négy kézláb járt, úgy evett, mint a barom, elhanyagolta teste minden ápolását, s végre a szabadba futott ki az oktalan állatok közé. Emberei engedtek neki ebben; hanem vigyáztak rája, hogy valami veszély ne érje, és meglánczolták, hogy magát meg ne ölje. Valószinűleg arra is vigyáztak, hogy csak oly helyeken tartózkodjék, hol nem volt kitéve alattvalói szemeinek. Igy volt ő hét ideig, azaz, több időszakig (évig, vagy hónapig). Tehát a hét időszak meghatározatlan időtartam, itt valószínűleg évet jelent. Ezek elteltével, miután Isten az ő kevélységét megbüntette, ismét vissza adá neki értelmét, és Nabukodonozor megtanúlván ismerni az Isten itéleteinek igazságát és jóvoltát, méltó lőn ismét visszahelyeztetni országába. – A kaldeus hagyomány, mint azt a régi történelem megőrzötte, beszél Nabukodonozornak egy súlyos betegségéről országlásának vége felé; mi a szentírás előadásával egybehangzik. Egyébként Nabukodonozor viselete a tébolyodottak történetében nem példa nélküli.

Dán. IV. RÉSZ

A 4. és 5. fejezet szorosan összetartozik. A 4. fejezet ezenkívül az Ez 31:3–14-gyel mutat rokonságot. A 4. fejezethez tartozik tartalmilag a 3:31–33 is (ezek a versek a LXX-ból hiányoznak)

Dán. 4,3:31–4:6. Nabukadneccar álmot lát, amelyet Dánielen kívül senki nem tud megfejteni.

A szakasz úgy kezdődik, mint egy antik levél, amelyben meg van nevezve a feladó és a címzett, tartalmaz áldáskívánást és megadja a levél tartalmát (31–32. versek). Ezután egy rövid himnusz következik (vö. Zsolt 145:13). Ez is a levél egy eleme (vö. 2Kor 1:3kk.; Ef 1:3kk.; 1Pt 1:3kk.).

A király az álmot hatalma teljességében kapta. A hatalom és béke adta nyugalmat azonban az álom megzavarta (vö. 2:1). A király a babiloni jövendőmondók kudarcáról maga számol be – mindenesetre most nincs büntetés kiszabva az álomfejtőkre tehetetlenségük miatt: csakúgy, mint a 2. fejezetben, Dánielre hárul az álom megfejtése, viszont az álmot ezúttal a király mondja el, nem Dánielnek kell kitalálni.

Dán. 4,7–15. Az égigérő fának és Isten küldöttének a látomása.

A fa motívumának megvannak a régi keleti paralleljei. Az ószövetségben nem ismeretlen. Az Ez 31:3kk.-ben Asszíria van összehasonlítva a libanoni cédrussal, Ez 17:22kk.-ben a fa Izráelt reprezentálja. Az igaz ember is (Zsolt 1:2) és a gonosz ember is (Zsolt 37:35) hasonlítható fához. Az idilli képben (9. vers) hirtelen jelenik meg az (Úr) küldött(e) – a 10. versben egy személyről van szó, a vav = vav explicativum: „egy küldött, mégpedig egy szent”. A Küldött (LXX: angelos, Aquila és Symmachos: egrégoros) egy közösség nevében beszél, amely közösségnek Isten áll az élén (14. vers).

A virágzó, és minden vonatkozásban egészséges fa megcsonkíttatik és vasba veretik, de csak egy meghatározott időre (7 idő: 7 év, 13. vers). A fa képe antropomorf a 13. versben – máris utal Nabukadneccarra. Hogy a „fa szíve” ki lesz-e cserélve, vagy csak elváltozik, az a 13. versből nem derül ki.

A szent őr Isten angyala. A Biblián kívüli irodalomban többnyire ez az angyalok neve. Az angyalok, mint Isten akaratának végrehajtói, azért kívánják a király megalázását, hogy megtérjen, és megadja Istennek a köteles tiszteletet. Az alázatosak felemelkedését már Hanna éneke (1Sám 2,8) is reméli. Ennek megtörténtéért magasztalja az Urat a Boldogságos Szűz hálaéneke (Lk 1,52). A hét időszak meghatározatlan időtartam. Itt valószínűleg évet jelent.

Dán. 4,16–24. Dániel megmagyarázza a király álmát.

Isten azonnal közölte Dániellel az álom jelentését. Az döbbentette meg, hogy meg is valósul. Dániel, aki nagy respektussal van a király iránt, megrémül az álomtól és fél a magyarázatát tudtul adni, de a király felszólítására mégis megmagyarázza.

Nabukadneccar sorsának irányítója maga Isten (21. vers). Nabukadneccar az álom szerint meg fog betegedni (és nem állattá változik). A betegség, amire gondolni lehet, valószínűleg az insania zoanthropica. A 24. vers nem a cselekedetek által való megigazulás gondolatát tartalmazza. A 23. vers világosan megmondja, hogy Nabukadneccaron, illetve birodalmán Isten büntetése teljesedik be, amely addig tart, amíg Nabukadneccar fel nem ismeri, hogy Isten a világ Ura. A büntetés időtartama korlátozott (4:13; 4:20..22). A 4:31kk. inkább arra enged következtetni, hogy éppen a büntetés, illetve a betegségből való gyógyulás érte el Nabukadneccarnál a kívánt hatást. Az égig érő fa találó jelképe a világbirodalom felett uralkodó Nebukadnezárnak. A részletek leírása a birodalom erejét, gazdagságát, jólétét és az ott lakó sokféle népet jelzi. Nebukadnezár megőrül és állatok módjára él. A bábeli emlékek nem említik Nebukadnezárnak ezt a betegségét. Viszont az tény, hogy az utolsó király, Nebunid, élete végén Téma városába zárkózott. Helyette fia, Baltazár végezte, mint régens, a királyi teendőket. Lehetséges, hogy az a fejezet róla szól, Nebukadnezár ismertebb neve csak másolási hiba. A Szentírást kivéve a többi emlékek szívesen elhallgatják a nemzetükre szégyenletes eseményeket.

Dán. 4,25–30. Az álom beteljesedik Nabukadneccaron.

Bábel az ókor egyik világcsodájának számított. Neve jelképe lett a fényes, de törékeny emberi műveknek, valamint az Isten ellen lázadó sátáni és emberi dölyfnek. Így szerepel a Jelenések könyvében is (18,2). Az egész történet a kevélység megalázását szemlélteti: Nebukadnezár akkor térhet vissza az épelméjű emberek közé, ha megalázza magát, és elismeri Isten hatalmát. Az álom és a beteljesedése között egy év telik el. Nabukadneccar, ha talán nem feledkezett is el az álomról, mindenesetre nem törődik vele. Hatalmas birodalmára gondolva büszkeség tölti el. A beteljesedés éppen olyan tragikus, mint amilyennek megjövendöltetett. Nabukadneccar még külsejében is állatokhoz vált hasonlóvá, amennyiben a haja és a körmei elhanyagolt állapotukban állatra emlékeztettek. – A történészek Nabukadneccar idejében nem tudnak kimutatni egy hétéves időszakot, amelyben a királyon ilyen betegség uralkodott volna. A Dán szerzője valószínűleg az utolsó babiloni király, Nabonidus életéből vette a betegség történetét és applikálta Nabukadneccarra.

Dán. 4,31–34. Nabukadneccar felgyógyul.

Ez a fejezet is, mint a 2. és 3., Nabukadneccar Isten-dicsőítésével végződik. A király megtapasztalta Isten mindenható voltát és óv a túlzott emberi magabiztosságtól, kevélységtől (34. vers). A főemberek szívesen helyezik vissza trónjára, mert tudják, hogy az erőszakos változás az egész birodalmat megrendítheti.

1914: Az aratási idő vége vagy kezdete?

Az 1914-es évnek továbbra is központi szerepe van Jehova Tanúinak számításaiban. A Russell által megjósolt események elmaradása miatt radikálisan átértelmezték. Míg Russell évtizedeken át a földi kormányzatok végét és Krisztus királyságának földi felállítását várta 1914-re, 1914 után ő is majd követői is a mennybe helyezték Krisztus trónralépését, és az első világháborút annak jeleként értelmezték, hogy a Sátán ekkor hullott le az égből. 1914 tehát többé nem az aratási idő vége, hanem a kezdete, amelyre az ítélet fájdalma és az „utolsó nemzedék" jelenléte jellemző. Azt, hogy 1914 után milyen kimagyárazásra és átértelmezésre volt szükség a „komoly bibliakutatók" részéről, Franz Stuhlhofer történész „Charles Taze Russell - der unbelehrebare Prophet" (=Ch. T. Russell - a javíthatatlan próféta) című könyvében részletesen dokumentálta (90kk). Különböző „kerülőutakat" ír le a „be nem teljesedett próféciákkal" kapcsolatban, például a „próféciák" relativizálása vagy átértelmezése elmaradásuk után annak állítása, hogy az „Őrtorony" olvasói túl sokat vártak és félreértették a „próféciákat", a prófécia láthatatlan beteljesülésének állítása, sőt néha még a tévedés beismerése is. Stuhlhofer így summázza „1914"-gyel kapcsolatban: „Russell... egy sor konkrét előrejelzést tett 1914 előtt. Ezek az előrejelzések mindenestül félresiklottak; egyes esetekben semmi sem történt, máskor meg éppen az ellenkezője. Russell úgy gondolta, hogy az armageddoni csata már el is kezdődött, és 1914-től világszerte béke fog uralkodni. Ehelyett olyan heves háború tört ki 1914-ben a nemzetek között, amely boldog békeidővé tette a megelőző évtizedeket" (90. o.). Az 1986-ban kiadott, revideált „Igazi béke és biztonság - hogyan találhatod meg?" című Őrtorony-irat kitér erre a paradox helyzetre és annak értelmezésére: „Első pillanatra talán szokatlannak tűnik, hogy éppen egy példa nélküli háború jellemezte a földön Krisztus trónra emelését. De ne feledjük, hogy 'a világ uralkodója' Sátán, az Ördög (János 14:30). Ő nem szerette volna azt látni, hogy Isten Királysága irányítja a föld ügyeit. Hogy elterelje a figyelmet a Királyságról [sic! L. G.], olyan háborúba vezette az embereket, amelyben a szuverenitásra irányuló saját igényeiket kívánták támogatni. ... 'Háború tört ki az égben...a nagy sárkányt, az Őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre és az angyalait vele együtt levetették.'... (Jel 12:3-12)." (74. o.) Hogyan magyarázta 1995-ig az 1914-ben történteket az Őrtorony Társulat? Először is az 1968-ban kiadott „Az igazság, mely örök élethez vezet" című iratból idézek: „Arról az időről, amelyben most élünk, a Biblia mint az 'utolsó napokról 1, vagy a 'vég idejéről' beszél. (2Tim 3:1; Dán 11:40) A tények azt mutatják, hogy ez egy meghatározott ideig tartó időszak, amelynek kezdete és vége pontosan meg van határozva. Elkezdődött 1914-ben, amikor Isten Jézus Krisztust a mennyben királyként trónra emelte. S véget ér akkor, amikor Isten a dolgok e jelen gonosz rendszerét megsemmisíti. ... Mikor fogunk már ott tartani? Isten Fia, Jézus Krisztus adja meg a választ. Miután felhívta a figyelmet arra a sok dologra, melyek mutatják, hogy 1914 óta 'a vég idején' élünk, ezt mondta: 'Semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek a dolgok meg nem történnek. 1 (Máté 24:34, ÚV) Melyik nemzedékre gondolt? ..."Ezek a dolgok' azok az események, amelyek 1914 óta már megtörténtek, s amelyek még megtörténnek egészen e gonosz rendszer végéig (Mt 24:33)... Ez azt jelenti, hogy már csak rövid idő van hátra, mielőtt eljön a vég!" (94k). 1968-ban írták le ezeket a mondatokat, amikor azok, akik 1914-ben fiatalok voltak, már a hetedik évtizedüket taposták. Időközben (25-30 évvel később) az Őrtorony Társulat az „1914-es" tétele miatt egyre inkább lépéskényszerbe került, mivel ma már alig él valaki az akkori nemzedékből. Egy ideig azzal segítették ki magukat, hogy egyre lejjebb szállították az akkor élők korát, és így nyertek néhány évet. így az 1984 május 1-jei Őrtoronyban elhagyták a tudatos érzékelést, mint feltételt, és az 1914-es határidőt az akkor született csecsemőkre vonatkoztatták: „Ha Jézus ilyen értelemben használta a 'nemzedéket', mi pedig 1914-re alkalmazzuk, akkor e nemzedék csecsemői most 70 évesek vagy idősebbek." Találóan jegyzi meg Raymond Franz az ilyen (át) értelmezésről: „Minden évvel persze egyre nehezebb ezt a tant és minden hozzá kapcsolódó igényt fenntartani. 1984-ben 70 év telt el 1914 óta. Egyszer majd az 1914-es 'nemzedékre' vonatkozó tanítást már nem lehet anélkül fenntartani, hogy el ne veszítse minden hitelét" (Franz 1991, 330. o.). 1995 óta az Őrtorony Társulat valóban ejtette az 1914-es nemzedékről szóló tant, ami persze nem jelenti azt, hogy maga az 1914-es év is elveszítette volna jelentőségét az Őrtorony Társulat számára (ld. alább). Ezért most egy kicsit részletesebben foglalkozunk ezzel az évszámmal. Jehova Tanúinak „1914-tételével" kapcsolatban a következő kérdéseket kell feltennünk: Valóban fenntarthatók-e azok a számítások, amelyek az „1914-es" dátumhoz vezettek? Továbbá: Mi a „genea" fogalom jelentése Mt 24,34-ben, amelyet az Őrtorony Társulat „generáció"- nak fordít, és - többféleképpen - az „1914-es nemzedékre" vonatkoztat? Hogyan jut az „1914-es" dátumhoz az Őrtorony Társulat? Abból indul ki, hogy Kr. e. 6071606-ban Jeruzsálem Nebukadneccar általi lerombolásával véget ért Izrael teokratikus mintauralma, és elkezdődött „a nemzetek ideje". A Kr. e. 607/606 tehát a kiindulási pont, ezzel kezdik számításaikat. Utána azt kérdezik, hogy meddig tart „a nemzetek ideje". A válasz Dán 4-ben található, ahol Dániel Nebukadneccar álmát magyarázza. Itt olvasható: „Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja" (Dán 4,22). A „hét időt" tehát „a nemzetek idejével" magyarázzák. Hogyan törhető meg azonban évszámokkal ez a „hét idő"? Ennek megválaszolásához a Jelenések könyvéhez „ugranak", ahol „három és fél időről" van szó. Az eljárás folytatását az „Igazi béke és biztonság - Hogyan találhatod meg?" című Őrtorony-iratból vett alábbi idézet világítja meg: „A Jelenések 11,2.3 azt mutatja, hogy 1260 nap egyenlő 42 hónappal, vagy három és fél évvel. A Jelenések 12,6.14. verse ugyanannyi napot (1260 napot) említ, de úgy utal rájuk, mint 'időre [1], időkre [2] és fél időre1 vagyis három és fél 'időre1. Ezen idők mindegyike 360 napból áll (3 1/2 x 360 = 1260). Ezen prófétai 'idők' minden napja egy egész évet tesz ki, annak az elvnek alapján, amely szerint: 'egy napot egy esztendőért' (4Móz 14,34; Ez 4,6). A 'hét idő' tehát 2520 évnek (7 x 360) felel meg. I. e. 607 őszétől számítva, amikor Isten előképes királyságát Júdában Babilon leigázta, a 2520 év i. sz. 1914 őszéhez vezet el bennünket (606 1/4. + 1913 3/4 = 2520). Ez volt az az év, amikor 'a világ királysága' Jézus Krisztus kezébe adatott (72k). Bármennyire is következetesnek tűnik első pillantásra ez a számolóművészet, a vele szemben felhozható kifogások igen súlyosak. Csak a leglényegesebb négyre szorítkozom:

a) Nebukadneccar nem Kr. e. 607/606-ban, hanem 587-ben rombolta le Jeruzsálemet (ld. feljebb). így hamis a kiindulópont -, vele együtt az eredmény is.

b) A Dán 4-ben szereplő „hét idő" Őrtorony Társulat szerinti magyarázata puszta allegorizálás. Semmi más nem derül ki a szövegből azon kívül, hogy Nebukadneccart „hét időn" át gyötri valamilyen elmebetegség, és mindaddig elveszik tőle a királyságot, amíg fel nem ismeri, hogy egyedül „a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja" (vö. Dán 4,13.22). Dán 4 nem magyarázza meg közelebbről a „hét időt", de a Septuaginta és Josephus (Antiquitates [=A zsidók története] X 216) alapján elfogadható, hogy „hét évről" van szó. Feltűnő, hogy a „hét idő" mennyire Nebukadneccar sorsához kapcsolódik, így az ezen túlmenő magyarázat rendkívül ingatag talajon áll: „... hét időszak teljék el így fölötte ..." (13. v.); „A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király! (21. 187 v.); „Hét időszak telik el így fölötted..." (22. v.); „Mindez megtörtént Nebukadneccar királlyaV (25. o.).

c) A Jel 12,14-ben szereplő összesen „három és fél idő" (szó szerint: „ideig, időkig és idő feléig" - a kiadó) is minden valószínűség szerint szórói-szóra „három és fél évnek" értendő, amit a párhuzamos jelölések: „42 hónap" és „1260 nap" (Jel 11,2k; 12,6) még hangsúlyoznak is. Mint feljebb már bemutattam, feltehetően a nyomorúságnak az Antikrisztus uralma miatti idejére vonatkozik, amely hét ( 2 x 3 1/2) évig tart. Az, hogy az Őrtorony Társulat Nebukadneccar közelebbről nem jellemzett „hét idejét" kapcsolatba hozza a Jelenések könyvének „három és fél idejével", a „lóugrásos" módszer tipikus példája, amely összefüggésükből kiragadja és önkényesen kombinálja az igéket.

d) Ugyanez vonatkozik a Jel 11,3-ban és 12,6-ban szereplő „1260 nap" „1260 évként" való magyarázatára. A „napok" „évekkel" való magyarázata teljesen nyilvánvalóan ellentmond az „1260 nap" és a Jel ll,2k-ben szereplő „42 hónap" párhuzamának, továbbá az ott leírt és időben szűkre szabott eseményeknek (mégha az egész Jelenések könyvét allegorikusán is értelmezzük, ahogyan Jehova Tanúi teszik; erről majd később részletesebben). Mindenekelőtt azonban a Bibliában semmiféle ilyen általános érvényű alapelv nincsen, miszerint „egy nap egy év' hanem csak bizonyos helyzetekben alkalmazza ezt az eljárást, ilyenkor - éppen 4Móz 14,34-ben és Ez 4,5k-ben - világosan jelzi is. Ezzel szemben Jel 11-12-ben sehol semmi utalás nincsen erre az „alapelvre", tehát nincs rá ok, hogy a „napokból" „éveket" csináljunk. A 2Pt 3,8-ban szereplő kijelentés is: „... az Úr előtt egy nap anynyi mint ezer esztendő..." a közvetlen szövegösszefüggés része. Türelemre kell intenie és vigasztalnia a Krisztus visszajövetelére váró gyülekezetet. Hamis lenne absztrakt szabályt csinálva belőle Jel 11- 12-re alkalmazni. Az elmondottak alapján az 1914-es év nem tartható. Ezzel a „generáció" kérdése is magától feleslegessé válik, vagyis hogy azok-e, akik tudatosan érték meg 1914-et (korábbi változat), vagy pedig azok-e, akik akkor születtek (későbbi változat, a legújabbat ld. alább). Mégis, a teljesség kedvéért szeretnék kitérni a Mt 24,34-ben szereplő „genea" kifejezésre, amely e tan alapjául szolgál. Az „Újszövetségi Teológiai Szótár" a „genea" következő jelentéseit nevezi meg az általános görög szóhasználatban: ,Születés, származás ... utódok... nemzetség, közös származással kapcsolatban ... nemzedék, mint időmeghatározás, emberi életkor ... korszak is. Az Újszövetségben a „genea" „időszak, szakasz ... fajta értelmében fordul elő, de a „legtöbbször a kortársakat" jelenti. Az „ez a nemzetség" („hé genea auté") fordulat „mindenekelőtt időben értendő". „Azonban mindig elítélő mellékjelentése" van, így a „gonosz nemzedék", a „házasságtörő nemzedék" vagy a „hitetlen nemzedék" (ThWNT 1/1933, 660k). Jézus ebben az értelemben gyakran zsidó kortársaira vonatkoztatja, akikhez először küldetett (Mt 15,24), akik jelt kívánnak tőle (vö. lKor 1,22), és akik elvetik mint a megmentőt (vö. Mt 12,38kk; 16,4; 17,17; Mk 9,19.stb.). E sokféle jelentési lehetőség mutatja, milyen nehéz Mt 24,34-ben pontosan meghatározni a „genea" fogalmát. Az emberi nem (emberi faj) általában? „A zsidók nemzetsége" általában? Vagy kifejezetten Jézus zsidó kortársai! Az utolsó nemzedék Jézus visszajövetele előtt? A fentiek alapján arra a magyarázatra hajlok, hogy az „ez a nemzedék" Mt 24,34-ben a Jézus korabeli zsidó népre vonatkozik. Ezt még az is aláhúzza, hogy Jézus előtte a „fügefáról" beszél, amely a Szentírásban mindig Izraelt szimbolizálja (Mt 24,32k; vö. lKir 5,5; Mt 21,19k; Lk 13,6kk; Jn l,48kk). Gerhard Maierrel és más egzegétákkal együtt az .a véleményem, hogy Mt 24par-ben egy távoli és egy közeli prófécia van egymás mellett. A két szál, ill. perspektíva egymásba fonódik. „Az egyik szál a még meglévő templomtól a templom lerombolásáig fut, a templom meggyalázásán és Júdának a rombolás okozta nyomorúságán át. A második szál a templom lerombolásával indul, és Jézus visszajöveteléig fut. Ekkorra világszerte ínség, üldözés, hamis próféták, a népek missziója, végső nyomorúság, kozmikus változások és a gyülekezet egyesülése a visszatérő Jézussal lesz meghirdetve. Az elsőt Izrael, a másodikat a népek távlatának nevezhetjük" (Maier II/1980,267. o.). Jézus tulajdonképpen a tanítványok két (vagy három) különböző kérdésére válaszol. Első válasza a jeruzsálemi templom lerombolására vonatkozik, hiszen az Olajfák hegyéről ezt láthatta maga előtt tanítványaival együtt. ,Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Ő azonban így szólt hozzájuk: 'Hát nem látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.' Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, (első kérdés) és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" (második és harmadik kérdés). Az első kérdésre véleményem szerint Jézus világos választ adott: „...nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik." A közeli beteljesedés Jeruzsálem és a templom lerombolásával a római seregek által Kr. u. 70-ben megtörtént -, ezt a betelj esedést érte meg „ez a nemzedék", amely megmentőjét, Jézus Krisztust keresztre feszítette. R. Franz „A lelkiismereti konfliktus" című könyvében egy régóta szolgáló Őrtorony-misszionárius kérdését idézi, aki erről a lehetőségről szólt: „Franz testvér, nem lehet, hogy Jézus az 'ez a nemzedék'-kel csak az akkori emberekre gondolt, akik megérték Jeruzsálem pusztulását? Ebben az esetben minden összeillene" (Franz 1991,210. o.). Némileg bizonytalanná teszi ezt az értelmezést az „addig, amíg mindez meg nem történik". Ha a „mindez" minden Mt 24-ben ábrázolt eseményre vonatkozik (ami egyáltalán nem biztos), „ez a nemzedék" mégiscsak megérné a végidők fejleményeit Jézus visszajöveteléig és a világ végéig. Ekkor ugyan az „ez a nemzedék/nemzetség" az egyéb nyelvhasználat alapján a zsidókra vonatkozna, de általában a zsidókra, nem csak Jézus kortársaira. Gerhard Maier erre a magyarázatra hajlik: „'...ez a nemzedék/nemzetség' általában a zsidók nemzetsége. A föld egyetlen hatalma sem irthatja ki őket. Sem a középkori zsidóüldözések, sem a XIX. századi oroszországi pogromok, sem a náci koncentrációs táborok megsemmisítő gépezete nem volt képes rá. A 'fügefa' Jézus visszajöveteléig létezik" (Maier E/1980,297. o.). Akár a közeli, akár a távoli várakozás a helyes -, itt mindenesetre megint megmutatkozik, hogyan próbálnak Jehova Tanúi Izraelnek, mint az üdvösség népének helyére lépni. Azt, hogy milyen abszurd spekulációkhoz vezet ez a kísérlet, már láttuk.

„Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja" (Dán 4,22).

Tehát semmi más nem derül ki a szövegből azon kívül, hogy Nebukadneccart „hét időn" át gyötri valamilyen elmebetegség, és mindaddig elveszik tőle a királyságot, amíg fel nem ismeri, hogy egyedül „a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja" (vö. Dán 4,13.22). Dán 4 nem magyarázza meg közelebbről a „hét időt", de a Septuaginta és Josephus (Antiquitates [=A zsidók története] X 216) alapján elfogadható, hogy „hét évről" van szó. Feltűnő, hogy a „hét idő" mennyire Nebukadneccar sorsához kapcsolódik, így az ezen túlmenő magyarázat rendkívül ingatag talajon áll: „... hét időszak teljék el így fölötte ..." (13. v.); „A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király! (21. v.); „Hét időszak telik el így fölötted..." (22. v.); „Mindez megtörtént Nebukadneccar királlyal" (25. o.).

Mi az a "nemzetek ideje" és meddig tart?

"És elhullanak fegyver élén, és fogságra hurcoltatnak minden néphez, és Jeruzsálemet taposni fogják a népke, mígnem betelik a nemzetek ideje." (Lk 21:24)

Először is az egész Lukács 21,20-24 témája Jeruzsálem pusztulása (vö. Máté 24,15-22; Mk 13:14-20).

Mígnem betelik a nemzetek ideje, míg a pogány népek uralkodnak, míg eltelik a világtörtént, és míg eljön a nemzetek megtérésnek ideje, tehát az ítéletnapig, a világ végéig. (Vö. Joel 3,2. 12; Róm 11,25. skk.)

Tehát mígnem a népek is, melyek azalatt a kereszténységre térnek, megfutják pályájokat és itéletre megérnek (lásd Joel 3.), midőn majd a zsidók megtérnek (Rom. 11,25. s követk.), és a világitélet bekövetkezik.

A 25-33-as vers ennek megfelelően a világ végéről szól.

Jézus visszatérése eleve nem kiszámítható (Lk 17:20, Mt 24:44, Csel 1:7). Az i. e. 607-es dátumot a történettudomány cáfolja (i. e. 587). Jézus első "jelenléte" látható volt, a második is az lesz (Jel 1:7, Mt 24:15,27,30, Csel 1:9-10 stb.). A katasztrófák a vég előjelei, nem egy elnyúló vég utójelei (Mt 24:3,14), türelemre is csak az Úr visszatéréséig van szükség (Jak 5:7). Nem 1914, hanem az 1. század óta igaz, hogy az utolsó napokban élünk (1Jn 2:18), Krisztus uralma nem látható (Zsid 2:8), de az övé (Mt 28:18), láthatatlanul velünk van (Mt 18:20, Mk 16:20). A "pogányok ideje" még tart (ld. Közel-Kelet).

Jehova tanúinak szektáját 1880-ban alapította Charles Russel az USA- ban, s elsôdleges céljuk kezdetben a Biblia komoly tanulmányozása volt. Az alapító az elmélyült Biblia-tanulmányozás hatására hamarosan fontos felismerésre jutott: kiszámította, hogy a világvége 1914-ben fog bekövetkezni. Az érdekesség kedvéért áttekinthetjük Russel számításait: Jeruzsálem pusztulása, amelyet ô Kr. e. 607-re tett, számára a ,,nemzetek idejének'' (Lk 21,24) kezdetét jelenti. Dán 4,16-32 szerint ez ,,hét idôn'' keresztül fog tartani. Egy ,,idô'' a Jel 12,6-14 szerint 360 napot foglal magában, míg a Szám 14,34 azt bizonyítja, hogy egy nap egy évet jelent. Ebbôl kifolyólag a ,,nemzetek ideje'' 2520 év, s ha ezt hozzáadjuk a Kr. e. 607-es esztendôhöz, megkapjuk az említett 1914-es évet. Russel számítása figyelmen kívül hagyja a bibliai számok szimbolikus értelmét, csakúgy, mint azt a történelmi tényt, hogy Jeruzsálemet Kr. e. 587-ben rombolta le Nebukadnezzár király... Amikor az 1914-es év nem hozta meg a várt eredményt, elkészült az új magyarázat: Ebben az évben lépett fel Krisztus a mennyei trónra és kezdte meg a végsô harcot a Sátán ellen, amely láthatatlanul folyik. 1914 óta gyülekeznek a seregek a Földön, és készülôdnek a végsô csatára, az Armageddonra, amelyben Krisztus gyôzedelmeskedik és megkezdi ezeréves uralmát. Ennek az uralomnak a kezdetét századunkban már két idôpontra is megjövendölték: elôször 1925-re, majd legutóbb 1975-re A jehovisták várakozása szerint a világ végén 144 000 igaz -- természetesen kizárólag Jehova tanúi közül- elragadtatik majd a mennybe, míg a többiek -- szintén jehovisták -- a Földön maradnak, és paradicsomi állapotok között élhetnek majd. A jehovista paradicsom képét jól ismerhetjük az Ôrtorony című kiadványukból: Jól öltözött nyakkendôs úriember, aktatáskával a kezében, szeretô családja körében látható, miközben a háttérben az oroszlán cicaként dorombol és a medve bárgyú képpel bámul a világra. Ezek a naiv, gyerekes elképzelések mégis sokakat rabul ejtenek, hiszen ,,emberarcú'' paradicsomot ígérnek: nem kell szenvedni, meghalni, minden olyan lesz, mint a Földön, csak tökéletes formában. Igazi materialista paradicsom.

[link]

[link]

[link]