A zsidók még mindig Isten kiválasztott népe?

Az apostolok korának zsidósága három

irányba tagolódott

1. A „megkeményített” Izrael.

A zsidóság nagy többsége volt ez. Azok,

akik „feszítsd meg”et kiáltottak

nagypénteken, és Pilátus előtt kihívták

magukra és gyermekeikre Isten ítéletét.

Róluk azt is olvassuk a Bibliában: „Az ő

elesésük által jutott el az üdvösség a

pogányokhoz!” Vagyis Isten a hivatalos

zsidóság megkeményedése nyomán

megnyitotta az ő örök idők előtt

elkészített tervét: feltárta a kegyelem

kapuját a világ minden népe felé. A

megkeményedés ítélete a zsidókon már

2000 éve tart, egészen addig tart, amíg a

pogányok teljes számban be nem jutnak,

és (akkor) üdvözülni fog az egész Izrael.

Vagyis a „megkeményített” Izrael

kiválasztása sem szűnt meg, hiszen „Isten

ajándékai és elhívása

visszavonhatatlanok” (Róm 11,26.29) –

Eljön a nap, amikor Izrael felismeri a

Messiását, és megtér hozzá.

2. Izrael népének másik – sokkal szűkebb –

rétegét képezték azok, akik igaz

megtéréssel elfogadták Jézust

Messiásuknak, de megmaradtak a zsidó

identitásukban.

A szombatot és a zsidó ünnepeket

tartották, a tételes mózesi törvényeket is

érvényesnek tekintették és betartották.

Vezetőjükről, Péter apostolról írja Pál,

hogy reá a „körülmetélés evangéliuma”

volt bízva (Gal 2,7) Ez az irányzat 70 után,

a zsidóság szétszóratása után elsorvadt,

illetve beolvadt a pogányokból megtért

keresztények közé. Hozzájuk címezi

levelét Jakab és Péter apostol is: Jak 1,1;

1Pt 1,1.

3. A harmadik irányzat a zsidóságtól

szellemileg elszakadó, a „tételes

parancsolatokból álló törvényt

érvénytelennek” tekintő zsidók voltak (Ef

2,15). Pál volt a vezetőjük, aki Istentől

kapta ezt a különleges elhívást.

Pál apostol, a pogányok apostola, nem

emberektől tanulta, hanem különleges

kijelentésben kapta Istentől a kegyelem

evangéliumát, az egyetemes keresztény

egyház alapokmányát (Gal 1,11–12) Ennek

alapján Pál – bár nagyon szerette zsidó

véreit – Istennek engedve kiszakadt a

zsidóság szellemi közösségéből, és a

Szentlélek által alapítója és építője lett a

„népek” közül megtérő Krisztus testének.

Ebben a testben „nincs többé görög és

zsidó, körülmetéltség és

körülmetéletlenség, barbár és szkíta,

szolga és szabad, hanem minden és

mindenekben Krisztus” (Kol 3,11)

Ismeretes, hogy az utóbbi két Krisztushívő

zsidó irányzat – az ApCsel 15. fejezetének

leírása szerint – „kezet adott” egymásnak,

vagyis a másik fél látását és független

működését elismerve, békességre

igyekeztek egymással. Az első kategóriába

tartozó zsidóság – vagyis a hivatalos Izrael

azonban mérhetetlen haraggal és

gyűlölettel fordult a Krisztust elfogadó

zsidók ellen, különösen Pál, és a

zsidóságból kiszakadók ellen.

A zsidók kiválasztottsága

az utolsó időkben

A zsidók körüli események „az idők

teljessége rendjének” az óramutatója

Régen elhangzott az ígéret: „Én kihozom

Izrael fiait a népek közül, bárhova

kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől,

és bevisszem őket a saját földjükre.” (Ez

37,21). Közel 2000 éves szétszóratásuk

után, a 20. század elején kapu nyílt, és –

bár nagyon lassan – megindult a

hazatelepülési folyamat.

Aztán Isten megengedett egy démonikus,

szörnyű tragédiát: a holokausztot, amely

után megtörtént az, amit mind a zsidók,

mind a politikusok lehetetlennek

tartottak: a tömeges hazatelepülés és a

zsidó állam megalakulása. Most, a 21.

század elején – több, mint 60 évvel az

államalapítás után – megállapíthatjuk

Ámósz próféciájának beteljesülését.

Ámósz ezt írta: „Eljön majd az idő – így

szól az Úr – amikor nyomon követi a

szántó az aratót, a szőlőtaposó a

magvetőt. Must csorog a hegyekről, és

ömlik a halmokról. Jóra fordítom

népemnek, Izraelnek sorsát! Az elpusztult

városokat felépítik, és laknak bennük. (…)

Elültetem őket földjükbe, és többé nem

tépik ki őket földjükből, amelyet nekik

adtam.” (Ám 9,13–15)

Magam is szemeimmel láttam, hogy az

elmúlt évszázadok alatt pusztává és

sivataggá vált Palesztina földje ismét

édenné formálódott. Hatalmas

gyümölcsösökben minden fa tövén csöpög

a takarékos öntözőberendezés csövéből a

víz. A terméketlen Negev sivatag is

termőfölddé alakul. 1948–2006 között 9

régi várost építettek újjá és 24 teljesen új

várost létesítettek. Európa nagyvárosaiba

naponta szállítják a friss virágokat és

gyümölcsöket. A fél Dunántúlnál alig

nagyobb (20 770 km 2 ) Izraelben ma közel

nyolc millió ember él, meghatározó

szerepe van az egész világ politikájában,

ipara, mezőgazdasága a világ élvonalában

termel. A lakosság természetes

növekedésének aránya: évi 1,8 %. Izrael

katonai hatalma pedig – különösen az

1967-es 6 napos háború,

megmagyarázhatatlan, csodákkal is tele

győzelme után – sokak számára

félelmetes.

Lehet mindezeket irigy és dühödt

ellenszenvvel, vagy elismerő csodálattal és

szimpátiával tekinteni: a kiválasztottságot

igazoló tényeken ez semmit sem változtat.

Beteljesülőben lévő prófécia a zsidókra

vonatkozóan

Sok ilyen van. Kiemelem azt, amelyet

Jeremiás mondott: „De eljön majd az idő –

így szól az Úr – amikor nem azt mondják

többé, hogy él az Úr, aki fölhozta fiait

Egyiptom földjéről, hanem azt, hogy él az

Úr, aki fölhozta Izraelt az Észak földjéről

és mindazokból az országokból, amelyekbe

szétszórtam őket. Mert visszaviszem őket

földjükre, amelyet őseiknek adtam. Íme sok

halászt hívatok – így szól az Úr –, hogy

halásszák ki őket. Azután sok vadászt

hívatok, hogy hajtsák össze őket minden

hegyről, minden halomról és

sziklahasadékból.” (Jer 16,14–17) A

zsidók hazatelepülése folyamatban van.

Izraelen kívül legtöbben (mintegy 5,5

millióan) ma az USAban élnek. Az idézett

próféciában az a figyelemre méltó, hogy

Izrael fiainak a hazatelepülése nem az ő

jótetszésüktől vagy készségüktől függ.

Isten megfelelő eszközöket vagy

történelmi körülményeket (halászokat,

majd vadászokat) tud támasztani ahhoz,

hogy a próféciában kijelentett akarata

teljesüljön. – Ezt tette a múltban, és –

bizonyára – teszi a jövőben is.

Próféciák Izrael jövőjére vonatkozóan

Az Izrael jövőjére vonatkozó próféciák

egyrészt félelmetesek, másrészt csodálatos

reménységet tárnak elénk. Zakariás írja:

„Úgy jár az egész ország – így szól az Úr

–, hogy kétharmad részét kiirtják, és

elpusztul, csak egyharmada marad meg.

Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem,

megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt

tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az

aranyat próbálják. (…) Eljön az Úrnak a

napja. (…) Elfoglalják a várost, kifosztják

a házakat, és meggyalázzák az

asszonyokat. (…) De az Úr harcba száll

majd azokkal a népekkel. (…) Megveti

majd lábát azon a napon az Olajfák

hegyén (…) Mert eljön az Úr, az én

Istenem, szentjeivel együtt. (Zak 13,8–

14,5) A hazatelepült zsidókról van szó.

Isten „megtisztítja” őket. – Mit jelent ez? –

Annyit tudunk, hogy Izrael mai

lakosságának 45%a Istentől, hittól

elforduló, liberális gondolkodású. További

38% pedig nem hitből, hanem

hagyománytiszteletből tartja meg a

vallásos ünnepeket. 17 % a vallásos

zsidók aránya, Ők is sok egymással

hadakozó irányra szakadozva, ősi, merev

szabályokhoz ragaszkodó hívők. A

megtisztító fájdalmas ítéleteknek Jézus

Krisztus megjelenése vet majd véget, és

akkor megvalósul az is, amit ugyancsak

Zakariás próféciája mond el: „Azon a

napon meg fogok semmisíteni minden

népet, amely Jeruzsálemre támad. Dávid

házára és Jeruzsálem lakóira pedig

kiárasztom a könyörület és a könyörgés

lelkét. Rátekintenek arra, akit

átdöftek…” (Zak 12,9–10) Vagyis akkor

megvalósul az, amit Pál apostol ír:

„Üdvözülni fog az egész (akkor ott élő)

Izrael” Teljesül, amit Ézsaiás prófétált: „A

maradék megtér: Jákób maradéka az erős

Istenhez. Mert ha annyi volna is néped,

Izráel, mint tengerparton a homok, csak a

maradék tér meg.” (Ézs 10,21–22) A Biblia

több kijelentése szerint ekkor és ezek

után a megtért Izrael közreműködésével

Jézus Krisztus ezen a Földön megvalósítja

az Ő békekirályságát. Teljesülnek az erre

vonatkozó próféciák is: „Az uralom az Ő

vállán lesz, és így fogják nevezni:

Csodálatos Tanácsos. Erős Isten,

Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!

Uralma növekedésének és a békének nem

lesz vége a Dávid trónján és országában.”

(Ézs 9,5–6) János – a mennyei látnok –

így szól erről: „ezek életre keltek, és

uralkodtak a Krisztussal ezer

esztendeig.” (Jel 20,4)

A próféciák arról szólnak, hogy akkor a

népek rokonszenvvel és szeretettel

fordulnak majd Izrael felé. Zakariás írja:

„Bár átkozottak voltatok a népek között,

Júda háza és Izrael háza, én megsegítlek

benneteket, és áldottak lesztek.” (Zak 8,15)

Ézsaiás így látja: „Meghajolva járulnak

eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak

mind, akik megvetettek, és így neveznek:

az Úr városa.” (Ézs 60,14) Mikeás ezt

látja: „Eljön a sok nép, és ezt mondják:

jöjjetek, menjünk az Úr hegyére, Jákób

Istenének házához! Tanítson minket

útjaira, hogy ösvényein járjunk. Mert

Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje

Jeruzsálemből” (Mik 4,2). Meg kell

állapítanunk, hogy ma az emberek

többsége vagy valamiféle tartózkodó

fenntartást, vagy egyenesen antiszemita

indulatokat hordoz szívében a zsidósággal

szemben. Krisztus királyságában szívből

fakadó szeretet és békesség uralkodik

majd Izrael és a népek között.

A messiáshívő zsidók

Fő jellemzőjük, hogy élő hittel elfogadják

az Újszövetségben kijelentett Jézus

Krisztust, mint Messiásukat, ugyanakkor

megmaradnak zsidó identitásukban. A

körülmetélés evangéliumát hirdető Péter

apostol és az akkori zsidók közül megtért

Messiáshívő gyülekezetek utódai ők most

az idők végén. Előhírnökei azoknak a

zsidóknak, akik majd a visszatérő Jézus

Krisztusban „felismerik azt, akit

átszegeztek”, és mély bűnbánatban

megtérnek a Messiáshoz.

Mint említettem, Kr. u. 70 után elsorvadt,

majd megszűnt ez az irányzat. Egyedül

Isten tudja, hogy azóta hol, mikor és hány

zsidó jutott Messiáshitre és maradt

zsidónak. Tudunk arról, hogy például

1413ban Aragóniában (Spanyolország

északkeleti része) 27 rabbi és velük

mintegy 5000 zsidó lépett erre az útra. Az

akkori inkvizíciós egyházi fegyelem

lehetetlenné tette a megmaradásukat. A

19. századból három rabbi neve ismeretes,

akik – egymástól teljesen függetlenül

személyes hitharcuk eredményeként élő

hittel fogadták el és nyilvánosan

megvallották, hogy a názáreti Jézus

Krisztus a világ Megváltója. Tették ezt

úgy, hogy maradtak zsidók. Egyik közülük

(Lichtenstein Izsák) a magyarországi

Tápiószelén volt rabbi. A másik kettő

orosz, illetve bolgár zsidó volt.

Hitrejutásuk és zsidóként való

megmaradásuk megható történetek

A mai zsidó identitásban maradó

evangéliumi misszió az USA-ban

bontakozott ki az 1960-as, 70-es években.

Akkor a lázadó fiatalok tömegei között

kialakult Krisztus-mozgalom

mellékágaként a megtérő zsidó fiatalok

hozták létre a „Jews for Jesus” irányzatot.

Jelentős számú megtért zsidó fiatal

indította el a Messiáshívő zsidóknak ezt

az evangéliumi mozgalmát, amelynek fő

jellemzője, hogy zsidó identitásukban

megmaradva lettek Jézus Krisztus

tevékeny követői. Becslések szerint ma az

USA-ban mintegy 300 000 messiáshívő

zsidó él, és az egész világra kiterjed

evangelizációs szolgálatuk. Elsősorban a

zsidóság felé.

A legfontosabb és legizgalmasabb a

Messiáshívő zsidók missziója Izraelben. A

teljes lakosság létszámához viszonyítva

Izraelben még kevesen, 10-15 ezren

vannak, de a terjedésük aránylag gyors.

1520 évvel ezelőtt még csak néhány

százan voltak. A gyülekezetik önállóak,

nincs közös szervezetük, a legtöbb

gyülekezetnek önállóan megfogalmazott

hitvallása van. Megalakult ugyan a

„Messiáshívő Zsidó Szövetség”, de nem

minden gyülekezet csatlakozott hozzá.

Van még egy másik közös szervezetük is:

a „Messiási Akció Bizottság”. Ez utóbbi

1997ben azzal a céllal jött létre, hogy a

Kneszetben képviselje a Messiáshívő

zsidók érdekeit.

A gyülekezetek istentiszteleti alkalmai

mozgalmasak, tág teret kap a dicsőítés, de

legfontosabb az igehirdetés és a

tanúságtételek. A gyülekezetek közötti

különbségek leginkább abban

mutatkoznak, hogy milyen mértékben

gyakorolják istentiszteleteiken az ősi zsidó

vallási szokásokat (a sálak, a kipa, a

Tóraolvasás, stb alkalmazását), illetve

milyen stílusú zenével dicsőítik az Urat.

Imaházaikban nincs kereszt, hanem

menóra, mégpedig égő mécsesekkel.

Vannak gyülekezeteik, amelyek csak

megtérő zsidókat fogadnak be a tagjaik

sorába, más gyülekezetek befogadják

azokat is, akik nem rendelkeznek zsidó

gyökerekkel. Például egy unkaöcsém évek

óta a Jeruzsálemi Héber Egyetem

kutatójaként dolgozik. Ő a 230 tagú

„Jeruzsálemi Üdvösség Háza” nevű

Messiáshívő gyülekezet tagja.

Lelkipásztoruk lengyel származású, neve:

Meno Khalisher . Ebben a gyülekezetben a

zsidó ünnepeket ünnepelik, de

istentiszteleteiken – zsidó szertartások

nélkül – az evangéliumi keresztény

gyülekezet szabadságában dicsőítik az

Urat.

Izrael állam törvényei védik a

vallásszabadságot, így a messiáshívők

működését is. Mégis sok és durva

támadást szenvednek el, az ortodox zsidók

részéről. (Úgy, mint Pálék az első

században.) Egyrészt a törvényhozást és a

hivatalos szerveket igyekeznek

befolyásolni a Messiáshívők ellen,

másrészt a fanatikus ortodox zsidók

támadásokat intéznek Messiáshívő

gyülekezetek, imaházaik, és Messiáshívő

személyek ellen. (Például bombát dobnak

az imaházukra, vagy a lakóházaikra,

kiközösítik, csúfolják a gyermekeiket stb.)

– A lakosság nagy többsége azonban

rokonszenvvel fogadja a Messiáshívőket

és a tevékenységüket. Általában szívesen

átveszik a röplapjaikat és meghallgatják

őket az utcai rendezvényeiken,

folyamatosan vannak megtérők a

gyülekezeteikben.

„Egy az Úr, egy a hit, (…) egy az Istene és

Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett,

és mindenek által és mindenekben!” (Ef

4,5–6) Magasztaljuk Istent azért, hogy az

ő végtelen bölcsessége által kiválasztotta a

zsidó népet, amely megőrizte számunkra

ennek az egy Istennek a hitét és

ismeretét. E nép fiaként ideadta az ő

egyszülött Fiát, aki által teremtetett

minden, mennyen és a földön, hogy halála

és feltámadása által örök életet és

üdvösséget ajándékozzon, hit által

kegyelemből zsidónak és nem zsidónak.

Évezredek sok értetlensége és

gyűlölködése után – Jézus Messiás

visszajövetelének küszöbén – ideje, hogy

zsidók és keresztények hitben és

szeretetben testvéri közösségre találjunk

egymással, és boldog reménységben

várjuk őt az értünk visszaérkező mennyei

Vőlegényt.

Kedves 7-es válaszoló.

Tisztelettel megjegyzem, hogy nem kell ahhoz őrtorony, hogy a Bibliából rá gyere arra, hogy a Zsidó nemzet már nem kiválasztott.

Hiszen a biblia nem hazudik, és ha valamit mond akkor össze kell vetni más versekkel, és az egész Bibliával, s akkor megkapod a helyes választ,

Az őrtorony pedig csak egy kis pluszt nyújt a tájékozottság terén, a világ állapotát tekintve.

Lám lám, egyes magukat "keresztényeknek" vallók, milyen gyűlöletet indítottak el mások ellen.

Ha az inkvizíció idején élnénk, akkor már megöltél volna, bár Krisztus nem adott rá engedélyt.

Sajnálom, és remélem, egyszer Te is megtanulod hogy az egyet nem értés miatt nem kell "háborút" indítani senki ellen.

Galata 5:22,23

Nagy bajban vannak azok, akik Izrael kiválasztottságát tagadják, mert ők nem tudják értelmezni a jeleket. Izrael állammá vált 66 éve és ezzel sem tudnak mit kezdeni.

Mi lesz akkor, amikor Izrael nem csak fizikailag, hanem szellemileg és istentiszteleti rendtartásban is helyre áll? Ugyanis ez fog következni az írások szerint.

Mit fognak az ellenzők akkor szólni?

...és mit szólnak majd ahhoz, mikor Jézus, aki soha nem tagadta meg zsidó mivoltját, vissza fog jönni. Na hová? :D

Izrael/ Jeruzsálem /Olajfák hegye.

Az övéihez/népéhez. Most akkor mi lesz? :D

Ez botrány sokaknak, de attól még Isten beszéde eddig is beteljesedett az ellenzők nemtetszése ellenére és ezután is be fog. :)

Keresztények hivatalos szentek, már aki...., de legfőbb hiba, ha az Izraelnek szóló ígéreteket ki akarják sajátítani maguknak.

Érdemes megfontolni, hogy ha valamelyik prófécia címzettjénél az áll hogy Izraelnek szól, akkor azt kéretik szó szerint venni! :D

Olvasás/ szövegértési tudás kell csak hozzá és egy nem túlságosan átmosott agy. :D

"A zsidók még mindig Isten kiválasztott népe?"

IGEN.

( Ahhoz, hogy valakinek el lehessen hinni az ellenkezõjét, az illetõnk prófétának kellene lennie, de az utolsó próféta Maleakhi ( Malakhiás ) volt ( ie 5. század ).

Az Örökkévaló - áldott Õ - örök és VÁLTOZATLAN, Tórája is az. Nem változtatja meg esküjét.

Viszont nem lehet elégszer mondani azt, hogy mit jelen "kiválasztott nép"?

( "... megismertem őt, hogy meg fogja parancsolni az ő fiainak és az ő házának maga után, hogy őrizzék meg az Örökkévaló útját, cselekedvén igazságot és jogot ..." [ fiainak és az ő házának maga után - utódainak, leszármazottainak ] ( Ezt Ábrahámról mondta. Mózes elsõ könyve, 18. fejezet,19. vers - [link] ) - Természetesen ez nem jelenti, hogy mások nem haladhatnak az ÚR útján, nem cselekedhetnek igazságot és jogot ... :)

A szövetséget azután megkötötte Izsákkal, Jákobbal, végül a Szinaj alatt az egész néppel, akik azt mondták rá: "násze vnismá" - "megtesszük és meghallgatjuk." ( Mózes második könyve, 24. fejezet, 7. vers )

Ezzel jött létre a vallás és a szövetség I-ten és a nép között, ezzel lett a "választott nép", aminek tartalma, hogy megtartják ( "megteszik" ) mindazt, amit I-ten mondott.

Ettõl kezdve a Világ végéig I-ten választott népe, mert Õ örök és változatlan.

Helyesen mondta válaszoló: a Biblia nem hazudik. ( Nagy B vel, de nem ez a lényeg. )

Ezért kellfigyelmesen elolvasni - az elejétõl. Persze, aki nem olyan jó héberbõl, annak kell keresnie jó fordítást.

Zsidó fordítás: [link]

Továbbá az un Hertz Biblia, címe: Mózes öt könyve és a haftárak , ez azonban sajnos nincs a neten, viszont forgalomban van, megtalálható könyvtárban is.

Katolikus: [link]

Protestáns: [link]