A zsidók még mindig Isten kiválasztott népe?

Hali

Nem már nem, azóta amióta megölték Jézust a megváltót,

Ép a minap volt szó róla, hogy a példázat szerint a hivatalosok nem a Test szerinti Zsidók, mert Ők nem fogadták el a menyegzőre való meghívást, ezért Isten az útfélről hívta be az embereket, ami azt jelenti, hogy isz 36-tól Kornéliussal az élén, bármelyik nemzetből való ember lehet királyi papsághoz tartozó, és bármelyik nemzetbe tartozó lehet Isten népének tagja akik a földön levő örök élet várományosai.

A Test szerinti Izraelt, a Szellemi Izrael váltotta fel, és ide bárki tartozhat, ha elfogadja a messiási királyságot és annak alattvalójának tekintve magát tezs a királyságért.

Katy Weaver

Szia!

Nem, és erről maga Jézus Krisztus tett bizonyságot:

"Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét." (Mt 21,43).

A Dániel 12:1 ie. 540 körül íródott, akkor értelemszerűen Dániel népe volt a kiválasztott nép. A péteri prófécia azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy olyan népről beszél, amely "hajdan nem nép volt."

Üdv. Péter

Róm 11:2 Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert...

Róm 11:5 Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.

Ézs 10:21 A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez.

Róm 9:27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izrael felől: Ha Izrael fiainak száma [annyi] volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.

3Móz 26:44 De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem utálom meg őket annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő Istenük vagyok.

A 3.Mózes könyvében íródtak, az i.sz, 534.ben kiszabadult népről beszélt.

Nem a Jézus halála utániról.

ez egy jövendölés volt, amit isz 607. ben beteljesedett és a Babiloni fogságba hurcoltak Cirusz királyt felhasználva Jehova kiszabadította őket.

Ám ha ez igaz lenne, akkor Jézus hazudott, amikor azt mondta, hogy elveszik Tőlük a lehetőséget mások, persze egyénileg Ők is lehetnek része Jehova akaratának, ha elismerik Jézust megváltónak.

De mint nemzet, semmit nem jelent.

Az ilyen magyarázkodások miatt kerül ellentmondásba a Biblia és Jézus kijelentése is, és azt mondjátok hogy Jézust szeretitek, de a szavaitokkal hazugnak kiáltjátok ki Őt

Katy Weaver

Ha meg mindig a zsidok lennenek,akkor nem beszelgetnenk itt,es nekunk mar regen kampo lenne.

Gondolkoztal mar ezen?

7.

Engem például érdekel, ne nyilatkozz Mindenki nevében.

Izrael kiválasztottsága a

múltban

Miért választotta ki Isten a zsidókat?

Lázas elménk felteszi ezt a kérdést olykor

alázatosan Istenhez simulva, máskor

lázadó kérdőrevonással: miért emelte

Isten őket más népek fölé? – Mózes azt

írja, hogy amikor Isten kiválasztotta

Ábrahámot, ezt mondta: „Eltitkoljam-e

Ábrahám elől, amit tenni akarok? Hiszen

Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog

származni, és általa nyer áldást a Föld

minden népe. Mert őt választottam ki

arra, hogy megparancsolja fiainak és háza

népének, hogy őrizzék meg az Úr

útját.” (1Móz 18,17–19)

Hitünknek és Isten munkájának egyik

nagy titka az, hogy miként működik Isten

kiválasztása? Itt mégis feltárul ez a titok

Ábrahámnak (és vele utódainak) a

kiválasztásával kapcsolatosan. Isten, az ő

mindentudásánál fogva előre tudta, hogy

Ábrahám – aki vele személyes kapcsolatot,

beszélő viszonyt ápolt – az ő ismeretét, a

benne vetett hitet tovább fogja adni

utódainak. Isten szuverén döntése szerint

választotta ki Ábrahámot, de ebben a

kiválasztásban benne volt az Isten eleve

ismerete, amely által ő előre pontosan

tudta azt, hogy Ábrahám és az ő utódai,

Izrael népe a későbbi évezredekben

eszköz lesznek abban, hogy Isten ismerete

megmaradjon, majd később kiteljesedjen

ezen a Földön. Lássuk, hogyan valósult ez

meg!

I. Krisztus előtt a politeizmus

tengerében Izrael volt egyedül az a

sziget, amely megőrizte az egy teremtő,

láthatatlan Isten ismeretét és hitét

Az özönvíz, majd Bábel után a föld

szétszéledt lakói elszakadtak Istentől, az

egy igaz, láthatatlan, szent és teremtő

Isten ismeretétől. Teljessé lett a hitbeli

zűrzavar, általánossá lett az ember által

alkotott, a sötétség szellemiségét árasztó,

és a testiességet kiszolgáló sokistenhit.

Óriási jelentősége volt annak, hogy Isten

talált egy embert, aki az ő ismeretére

törekedett. Kiválasztotta hát Ábrahámot és

utódait, hogy – sok engedetlenségük és

gyarlóságuk ellenére is – több évezreden

át, hűséges prófétáik által őrizzék meg az

egy teremtő Isten ismeretét, vegyék át

tőle és örökítsék meg az Ő kijelentéseit.

Pál apostol felteszi a kérdést: „Mi a zsidó

előnye?” Aztán így válaszol: „Elsősorban

az, hogy Isten rájuk bízta igéit.” (Róm 3,1–

2) A Bibliában kijelentett hitet és az igaz

Isten ismeretét – az ó és újszövetségi

Szentírást – számunkra, keresztények

számára is a zsidók vették át Istentől, és

ők őrizték meg. A Biblia írói – egy

kivétellel – valamennyien zsidók voltak.

II. Jézus Krisztus, az Isten Fia,

emberként zsidónak született,

zsidóként élt és váltotta meg a világot

Jézus a földi életében nem hagyta el zsidó

hazáját, sőt azt mondta: „Én nem

küldettem máshoz, csak Izrael házának

elveszett juhaihoz.” (Mt 15,24) Emberi

síkon Jézust a zsidóság ajándékozta a

világnak, még akkor is, ha akkor a

hivatalos zsidóság vallásos és féltékeny

vakságában elvetette őt. Hol is jelenhetett

volna meg máshol, mint egy olyan nép

fiaként, amely – még ha élettelen

vallásosságba merevedve is – egyedül

képviselte ezen a földön az egy igaz Isten

hitét és ismeretét? A korabeli zsidóság

döbbenetes példa arra, hogy

Krisztusgyilkos az a vallásosság, amelyből

hiányzik a Szentlélek által munkált

bűnismeret, megtérés és újjászületés.

Ha az egyetlen helyes istenismerettel

rendelkező nép arra volt képes, hogy

megölje a Messiását, mennyivel inkább

megváltásra szorultak az Istentől távol élő

népek! – Jézus pedig önként vállalt

halálával és feltámadásával kaput nyitott

az üdvösségre zsidónak és nem zsidónak,

mindazoknak, akik felismerik elveszett

állapotukat, és hittel szívükbe fogadják őt.

III. A Jézus által kiválasztott

tanítványok, az apostolok,

valamennyien zsidók voltak

Az ő szolgálatuk felmérhetetlenül nagy

jelentőségű az Evangélium győzelmes

terjedésében. Az a 120 személy, akik

pünkösd napján a felházban beteljesedtek

Szentlélekkel, a 3000, akiket ugyanezen a

napon beépített a Szentlélek a Krisztus

testébe, szintén Izrael fiai voltak. Igaz,

hogy a hivatalos Izrael elvetette a

Messiást, de a zsidóságnak egy rétege

befogadta Jézust. Pál apostol a saját

példájára hivatkozva teszi fel a kérdést:

„elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla!

Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám

utódai közül. Isten nem vetette el az ő

népét, amelyet eleve kiválasztott” (Róm

11,1–2.5) Így tehát most is van maradék a

kegyelmi kiválasztás szerint. Vagyis a

kegyelem kapuja folyamatosan nyitva állt

és nyitva áll minden zsidó ember

számára. Sőt Pál így fogalmaz: „elsőként

zsidónak”. Hiszen Jézus saját szeretett

népének tekintette Izrael fiait.