Jézus azt kéri töllünk, hogy eladjuk mindenünket, és osszuk szét a szegények között?

„könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Lukács, 18:25)

Szerinted aki ma Magyarországon többszörös milliomos vagy milliárdos,az hogy gazdagodott meg? Kihasználta a sok ezer szegényt.Mert drágábban adta neki a termékét,mert kevesebb fizetést adott neki,ő berakta a pénzét a bankba,a szegény meg 20-30 %-os kamattal visszafizette,hogy neki még több legyen.Emberileg kizsákmányolók ők előttem,és nem hiszem hogy helyük lenne a paradicsomban...

16.13.-as vagyok.Egyetértek azzal is,amit írtál.Viszont ez egy annyira összetett és bonyolult kérdés,hogy könyvet vagy könyveket lehetne írni róla,és lehet hogy akkor sem tudnánk meg a helyes utat.Nekem szerencsém volt eddig,munkával töltött életem első öt évét még az előző rendszerben töltöttem,egy hatalmas állami nagyvállalatnál.A cég igazgatójának kockalámpás Ladája volt,nekem Wartburgom.Neki négy szobás családi háza volt,nekem kétszobás panel.Ez akkor szerintem fer volt.

Ma ugyanez úgy néz ki,hogy akik előállítottunk,termeltünk, van egy húszéves autónk,és ugyanaz a kétszobás panel.Akik tönkre vágták a céget,azok fillérekért felvásárolták,csináltak néhány kisebbet belőle,minibálbérért,kifizetetlen túlórákkal kihasználják az ott dolgozókat.Ma viszont van nekik több családi házuk,nyaralójuk,több, új, milliós luxuskocsijuk,hatalmas bankbetétjeik,évente többször járnak a világ másik végére "kipihenni" a fáradalmaikat.Az öt év után Önkormányzati céghez,egészségügyi területre kerültem,ott 16 évig dolgoztam,kiugró embert nem tudnék említeni.Megbecsültek,szerettek,szerettem ott dolgozni.Most az amerikai tulajnak gyűjtögetem a hasznot,tegezni kell mindenkinek mindenkit.Öt szakmám van,és emberileg elég nehezen viselem,hogy a minibálbérért,három műszakban dolgozó,egész életében dolgozó ötvenöt-ötvennyolc éves asszonyokat huszonéves,max. egy érettségivel bíró cicababák ordibálják le,terrorizálják,hajtják mint egy állatot.Szerencsétlenek megvannak alázva,más munkalehetőség híján nem tudnak máshol elhelyezkedni.

Szép is ez a demokrácia.Én inkább rablókapitalizmusnak nevezném...

Jézus ezt egy gazdag embernek mondta, akinek nagy vagyona volt, nem hiszem, hogy egy átlagembertől is ezt kérné.

Hát, ha valami igazán jóságosat akarnál csinálni (ahogy a gazdag is akart, aki megkérdezte Jézustól), akkor igen. De nem arról van szó, hogy gazdag ember nem lehet jó ember, és hogy gazdagként nem üdvözülhet valaki. Csak a gazdagság könnyen hibás útra vezetheti az embert.

tudományos ismeretek.

istenre? SEMMI.

"mennyi hülyeség istenem. fogjátok már fel nincs semmi bibliai fos. EVOLÚCIÓ van. senki sem teremtett embert a bal seggéből"

Köszönjük Emese, meggyőztél minket. De legközelebb, ha valamihez nem értesz, akkor inkább ne foglalkozz vele, mert így csak hülyét csinálsz magadból.

Bocs az OFFért

Mk 10,17 - Mk 10,22

(Vö.: Mt 19,16-22; Lk 18,18-23). Az ifjú jónak nevezi Jézust, s az Úr látszólag visszautasítja azzal, hogy ez a megszólítás csak az Istent illeti meg, s ezt arra használják fel a kereszténység ellenségei, hogy Krisztust csak embernek tartsák. Az evangélista legrégebbi magyarázója (Antiochiai Viktor, V. sz.) erre vonatkozólag megjegyzi, hogy Jézus gyakran válaszolt azok gondolata szerint, akikkel beszélt. Az ifjú úgy jött Jézushoz, mint emberi tanítóhoz. Jézus az ifjú dicséretét akarta visszautasítani, s rávezetni őt arra, hogy a földi jóság felett van égi jóság is: az Isten, őt illeti meg minden dicséret.

Az üdvösségre szükséges a parancsok megtartása. Aki azonban többre vágyik, tökéletes akar lenni, az válassza a szegénységet, kövesse Jézust: vagyis engedelmeskedjék, és élje tisztaságban életét. Ezekben van megalapozva a három evangéliumi tanítás.

Jézus a szegénység és az engedelmesség tökéletesebb útját >>ajánlja<<. Ezek az evangéliumi tanácsok - a harmadikkal, az életszűzesség tanácsával együtt, amelyről a 10-12. versben volt szó - arra segítik az embert, hogy Isten és a felebarát szeretetének parancsát maradék nélkül megtartsa, s így eljusson a keresztény tökéletességre.

Márk. 10,17–31. A gazdag ifjú (Mt 19:16–30; Lk 18:18–30).

Az anyagi javak kérdéséről egy „antiparadigmában” tanít Jézus. A kérdés felvetőjéről semmi közelebbit nem közöl Mk, csak az illetőnek Jézus szavaira adott válaszából következtethetünk arra, hogy a farizeusi kegyesség neveltje. Kérdése megszólítással kezdődik (Mt át is formálja, mert a zsidó kegyesség ezt a formát nem tudta elviselni): „Jó Mester!” Jézus visszautasítja ezt a megszólítást, és mint annyiszor, önmaga helyett most is Istenre mutat rá, aki egyedül jó, és aki minden jónak a forrása. A kérdező valami rendkívüli parancsot várhat Jézustól mint az örökélet elnyerésének eszközét, de Jézus a szokványos parancsolatokra utal. Világos, hogy nem másfajta parancsolatokat akar a kérdező elé adni, hanem a „régi törvény” betöltésének módját illetően akarja próbára tenni. A kérdező ezt nem érti: ő azt hiszi, hogy van mire hivatkoznia eddigi étet folytatása alapján. A törvény formai megtartása szerinte igazságának szilárd alapja, Jézus viszont tartalmi próba elé állítja. Ha valóban megtartotta a törvényt, akkor élő kapcsolata van a törvény tartalmával, a szeretettel. Akkor viszont félre tud tenni mindent, ami akadályozná a szeretet megtestesítésének, Jézusnak a követésében; mivel gazdag, ez az akadály nyilván éppen a gazdagsága. A gazdag nem állja ki a próbát, és Jézus szomorúan nézi küzdelmét: azt, ahogyan minden jószándéka ellenére csődöt mond ebben a kérdésben. A tanítványok kérdésére egy hiperbólikus példázattal válaszol, amelyből az tűnik ki, hogy a gazdagság – emberi lehetőségekben való bizakodás, Isten országa szemszögéből nézve kizáró ok, mert az Isten országába való bemenetel nem emberi lehetőség, ezt a legbecsületesebb emberi igyekezet sem biztosíthatja. Egyedül Isten adhatja meg, mert ő nem ismer lehetetlent sehol, ahol az ember egyébként kételkedik vagy aggályoskodik is. Viszont ezen a ponton félre kell állnia minden formájában az emberi számításnak. A tanítványok joggal hivatkozhatnának arra, hogy Jézusért mindenüket elhagyták, és úgy látszik, hogy joggal kérdezősködhetnének: mi lesz ezért a jutalmuk. De Jézus arra eszmélteti őket, hogy egyrészt bőséges kárpótlást kapnak Isten országa új rendjében mindazért, amit a régi világban eldobtak maguktól; másrészt Isten országának rendje gyökeresen megfordítja a földi értékelésmódot.