Képmutatás, vagy nem? A pápa életmódváltásra, és a szegények támogatására szólított fel.

Te csak mise közben látod, teljes papi díszben. Miből gondolod, hogy amikor a kamerák nem látják, akkor kaviárt eszik és peszgőt iszik?

Ebből ne azt gondold, hogy a katolikus egyház külsőségeivel és fényűzésével egyetértek. Azonban azt sem hiszem, hogy ez a pápa olyan lenne, mint anno a Borgiák voltak. Hogy magánemberként, a falak mögött milyen, hogy mit eszik, mit iszik, miben jár, arról mi nemigen tudhatunk semmit, amit meg nem ismerünk, azt elítélni sem lehet.

Nem. Bár az nyilvánvaló, hogy az egyház és konkrétan Vatikán a múltban nem éppen a legigazságosabban tett szert vagyonra, de ez napjainkban nem hinném, hogy így lenne. Manapság az egyház leginkább karitatív feladatot lát el, a világot pedig a globális tőke zsákmányolja ki. Ma Vatikán abból a vagyonból él amit a múltban - annak a kornak a törvényei alapján - összeharácsolt. Én nem tudok róla, hogy az általam fizetett adó a pápát gazdagítaná. Vatikán egy szuverén állam, azt csinál a saját vagyonával amit akar. A pápa pedig azzal, hogy isten tanításait tolmácsolja, nem rosszat, hanem jót tesz. Ha mégis valaki tud arról, hogy manapság a világ szegény katolikus hívőitől áramlik a pénz Vatikánba, akkor az cáfoljon meg. Én nem hiszem, hogy a pápa fényűzőbben élne, mint bármely ország vezetője, sőt lehet, hogy személy szerint annyit sem fogyaszt, mint egy nyugat európai orvos vagy bármilyen értelmiségi. Tehát nem is értem mire alapozod a kérdésedben megfogalmazott állítást?

Honnan veszed, hogy fényűzően él? De akárhogy is van, legyen ez az ő gondjuk, meg az adakozó híveké.

Vagy hol élsz te? a középkorban? Behajtják tőled a papi tizedet?

Engem sokkal inkább zavar, ahogy a mi vezetőink nyúlják le a pénzemet, és húzogatják a nadrágszíjamat. És közben ők hogy élnek?

A pápával kapcsolatban nincs tudomásom ilyesmi dolgokról. Ha te tudsz konkrétumot, nyugodtan oszd meg velünk.

Mért, szerinted megeszi az aranyait?

Az a baj kedves kérdező, hogy magadból kiindulva, másokról is ilyen kicsinyes gondolkodásmódot tételezel fel. Anélkül, hogy bármit tudnál, csak vádaskodsz. De nem csak rosszindulatú, hanem buta is vagy, mert mit tud egy aggastyán fényüzősködni? Ennyi idős korban az ember már akkor sem foglalkozik ilyen dolgokkal, ha fiatalon ő lett volna a legnagyvilágibb aranyifjú.

Amit pedig mondott az teljesen jogos. Ma a globális tőkéseken kívül minden, valamit is magára adó elme felfogta, hogy így a világ nem fenntartható.

Hogy pedig az egyház mennyiben volt szolidáris a szegényekkel: az iskolák, egyetemek, kórházak többségét az egyház tartotta fenn. A szerzetesi élet egyik fő összetevője pedig mindig is az önként vállalt szegénység volt. Az egyház ugyanis nem csupán Rómából és a püspökökből áll, hanem minden megkeresztelt emberből. Ahogy pedig Kiss Ulrich mondta az Igen idei első számában: az egyházé az egyik leglaposabb hierarchia a világon, ezért is olyan sikeres "vállalatvezetési" szempontból (hívek és a szolgáló papaság: papok, püspökök, és a pápa, ennyi). Gondoljunk bele, az egymilliárd és ötvenmillió katolikusból összesen 4600 a püspök és 430 ezer az áldozópap! Szerzetesből pedig összesen csak egymillió van.

Szóval a hal nem bűzlik a fejétől. A Szentszéknek 2500, A Vatikánvárosi Államnak 1400 alkalmazottja van (ez összesen 3900). Az Apostoli Szentszék telkeinek, épületeinek értéke összesen háromszázmillió dollár. Vatikán Városállam éves kiadása százmillió dollár, ennek fele az alkalmazottak fizetése. A bevétel viszont 115 millió dollár átlagosan. Magában a Vatikánban is több segítő szervezet található: a Vatikáni Gyógyszertárban bárkit kiszolgálnak, és olyan gyógyszereket is lehet kapni, amelyek elérhetetlenek Olaszországban. Évente kétszázezer embert szolgálnak ki, ami egyenlő óránkénti százzal. A Vatikáni Gyermekgyógyászati Rendelő évente négyszáz családot, hatszáz gyermeket segít, és több száz leányanyát(!). A támogatottak többsége bevándorolt, akik ingyenes orvosi ellátásban és ingyenes gyógyszerekben részesülnek. A szegény családokat élelmiszerrel is kisegítik. A Szentatya Saját Raktára nevű hely pedig adományokat fogad és oszt szét a rászorulók közt. A XIII. században alapított Apostoli Adományhivatal úgyszintén pénz- és élelmiszeradományokat oszt, leginkább a szegények mellett kórházaknak, börtönöknek, a kábítószerek áldozatait segítő intézményeknek és harmadik világbeli diákkollégiumoknak. Sőt az illetékes plébános ajánlása alapján olyan rászorulóknak is, akiken más segélyszervezetek már nem tudnak segíteni.

Újabb ellenérv: hogy nem a saját vagyonát osztogatja a pápa? Valóban. Mert az nincs neki: a Vatikán és az Apostoli Szentszék nem az ő tulajdona. Évezredek örökségét pedig balgaság volna elherdálni, főleg ha az azokból származó állandó bevételből nagyobb, több jótékonykodásra futja, mint egyszeri eladásukból.

Aki pedig a magyar egyházon kéri számon a szociális érzékenységet, az látogasson el a katolikus.hu-ra, és számolja össze, hány iskolája és szociális intézménye van. Magyarországon a rengeteg iskola mellett 122 kórház, öregotthon, árvaház stb. áll az egyház tulajdonában. Az egész világon pedig 182200 katolikus egyházi oktatási intézményben – az óvodától az egyetemig – ötvenmillió diák tanul. A katolikus egyház világszerte 123 ezer karitatív intézményt tart fönn, ebből 5900 kórház, 16700 orvosi rendelő, 700 lepratelep, 12600 öregotthon, 19500 árvaház, 11500 családsegítő központ, 11600 fogyatékos iskola, és 4450 egyéb intézmény. Az Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa koordinálja többek közt a cigánypasztorációt, amely az egyik legsikeresebb misszió például Magyarországon.

Hiszen Jézus azt is mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet".

http://www.youtube.com/watch?v=sjxbX8Cgh0E

Ez a "gazdag Egyház" című unalom ismételgetett antikatolikus toposz egyáltalán nem új. Igazából a különböző szekták, és egyházellenes emberkék régóta ismételgetik görcsösen, a tényekről tudomást nem véve.

Lássuk hogyan válaszolhatóak meg ezek. A következő írás a '30-as évekből való, az akkori viszonyokat tükrözi, de ma is aktuális!

"Az Egyház mindig a gazdagokkal tartott és elhanyagolta a szegény népet."

Az Egyház egyaránt köteles lelki gondját viselni a gazdagnak és a szegénynek s ezt a kötelességét mindig törekedett is teljesíteni. Voltak püspökök és papok, akik inkább a gazdag emberekkel s nagyurakkal törődtek; de éppúgy voltak mindig papok is, akik sokkal inkább törődtek a szegény emberekkel, mint a gazdagokkal. Sőt a szegény embernek, munkásnak, földmívesnek, régebben a rabszolgáknak is, senki más nem fogta úgy a pártját, mint a papság. Ma is az Egyház áll ki egész mellel a szegény emberek mellett, pl. szociális intézkedéseiben, amelyek miatt ugyancsak haragusznak is rá egyes nagyurak és kapitalisták. Érdekes: sokfelé ma azzal támadják az Egyházat, hogy bolsevista, meg szocialista, annyira a szegények mellett áll ki; s akkor mások meg azt a mesét kintornázzák, hogy az Egyház csak a gazdagokkal törődik! A molnárnak meg a szamarának esete!

"A tulajdonjog lopás."

Az igazságtalanul szerzett tulajdon csakugyan az, de az igazságosan szerzett tulajdont csak a fogalomzavar tekinti lopásnak.

Tulajdonjog nélkül az emberek nem becsülnének meg semmit, nem törekednének igazi szorgalommal a nemzeti és családi vagyon gyarapítására, nem dolgoznának kedvvel és szeretettel; tulajdonjog nélkül a lusta, a korhely, a tudatlan és hanyag embernek éppoly joga lenne a megélhetésre, mint a szorgalmasnak, igyekvőnek, körültekintőnek. Tulajdonjog éppen ezért mindenütt van, még a primitív ősnépeknél is, sőt még a túlzottan szocialista orosz Szovjet is kénytelen volt sok tekintetben visszaállítani a tulajdont. Az államnak és társadalomnak mindössze az a kötelessége, hogy a túlságosan könnyű vagyonszerzést, és főleg a mások lelkiismeretlen kizsákmányolását akadályozza meg s minden becsületes, dolgos embernek illő megélhetést biztosítson.

"Ma szociális reformok kellenek, azt pedig a kereszténység nem adja meg."

Tegyünk különbséget! A szociális reformok törvényes végrehajtására elsősorban csakugyan az állam és nem az Egyház hívatott. De a reformok erkölcsi alapjainak megállapítása, azok sürgetése s a polgároknak a szükséges reformok megvalósítására való sarkallása és kötelezése igenis elsősorban az Egyház feladata s az Egyház ennek a feladatnak minden más tényezőnél erőteljesebben meg is felel.

Mit tett a szociális reformok terén a liberális államhatalom? Maga is a kapitalista téveszmék szolgaságába süllyedt s engedte proletárrá alacsonyodni a szegény dolgozók tömegeit, engedte magasra felburjánozni a kapitalista túlkapásokat s a gyengébbek könyörtelen kihasználását. Mit tett a liberális állam a marxista téboly megelőzésére és sokáig csak megfékezésére is? Az Egyháztól elszakadt liberális államvezetés lassankint a kommunizmus pokla felé kergette a félvilágot. Egyedül az Egyház hirdette a helyes megoldást, amikor már egy félszázaddal ezelőtt kiadta az első nagy szociális enciklikát a munkásság védelmében: XIII. Leó pápa Rerum novarum körlevelét. És egyedül a kereszténységnek volt meg mindenkor az a szellemi és erkölcsi ereje is, hogy bátran odalépjen a hatalmasok s gazdagok elé s éppúgy hirdesse nekik a szociális igazságosság és szeretet törvényeit, mint ahogy a munkásságot és szegénységet óvta a céltalan és törvénytelen kilengésektől.

"Szent István az egyházi vagyont az állam vagyonából alapította, ez tehát ma is az államé."

Ennek a mondatnak mind a főtétele, mind a következtetése bizonyíthatatlan és valótlan.

Először is nem áll, hogy Szent István az egyházi vagyont állami vagyonból alapította. Hiszen állami vagyonról akkoriban még beszélni sem lehetett. Ő a saját törzsi vagy családi vagyonából hasított ki bizonyos részeket az Egyház számára. Olyan részeket, amelyekkel azt tehetett, amit akart.

De másodszor: még ha állami vagyonból alapította volna is az egyházi vagyont, ezzel ennek tulajdonjoga az alapítványra és annak kezelőjére, az Egyházra szállt át s így az semmiféle formában többé nem az államé és nem is a királyé, hanem az Egyházé. Bizonyos felügyeletet gyakorolhat felette a király mint főkegyúr, de az egyházi vagyon éppoly sérthetetlen és még szentebb, mint bármely más vagyon.

Harmadszor: meg kell jegyezni, hogy mindenfajta vagyon között az államnak is és a népeknek is az egyházi vagyon hajt legtöbb hasznot, mert az közcélú vagyon s annak fenntartása elsőrendű közérdek. Hiszen mesebeszéd és félrevezető jelszó, ha bizonyos elemek az egyházi vagyon helyett állandóan "papi vagyont" mondanak, mintha annak célja pusztán a papok és főpapok mérhetetlen gazdagítása lenne. A valóságban ez az egyházi vagyon rengeteg kulturális, iskolai, karitatív és egyházi intézményt táplál s ezáltal tömérdek kiadástól tehermentesíti a népet és az államot.

Mi lenne, ha egy egyházüldöző kormány az egyházi vagyont elvenné? Az lenne, hogy ettől kezdve hihetetlenül fel kellene emelni az egyházi adókat s ugyanakkor az államra oly új terhek nehezednének, amelyek nagyságban és összegszerűségben felülmúlnák az egész elrabolt egyházi vagyont. Így sem a nép, sem az állam nem nyerne vele, hanem éppenséggel veszítene.

"Az fizesse a papot és az Egyházat, akinek szüksége van rá!"

Úgy van, mondjuk mi is. De hozzátesszük; vagyis mindenki, mert az Egyház erkölcsi munkájára, nemzetépítő közreműködésére az egész nemzetnek, mindenegyes polgárnak szüksége van.

Éppúgy mondhatná valaki azt is, hogy "az fizesse a bírót a csendőrt, a katonaságot, a tanítót, akinek szüksége van rá". Persze, az oktalanok és erkölcstelen emberek nem ismerik el ezeknek a foglalkozásoknak szükségességét, ahogy az iskolakerülő nebulók sem fizetnék a tanítót, ha őket kérdeznék. Ugyanígy vagyunk a papsággal. A legnagyobb igazságtalanság lenne, ha ez alól a közteher alól csak éppen a lelkiismeretlen és vallástalan embereket vennék ki, tehát éppen azokat, akiknek legnagyobb szükségük volna az Egyház erkölcsnemesítő munkájára.

"Szent István az egyházi vagyont azért létesítette, hogy abból a főpapok bandériumokat állítsanak ki."

Tévedés. Szent István a honvédelmi hozzájárulást megkívánta az Egyháztól, de nem ezt tette az egyházi vagyon céljává. Szent István nem bandériumokra adta az egyházi vagyont, hanem arra, hogy az Egyház anyagi gondoktól menten s a hívek újabb megterhelésétől függetlenül láthassa el a vallási élet szükségleteit, az Egyház kulturális s egyéb feladatait. Egyébként az Egyház ma is hozzájárul a honvédelem terheihez, mint bármely más vagyon (hadikölcsön, felszerelési hozzájárulások, mindennemű nemzeti és népjóléti adakozás és terhek viselése).

"Amikor olyan szegény az ország és annyi benne a nyomorgó ember, akkor nincs értelme annak, hogy ilyen óriási vagyon legyen egy-egy egyházi ember kezén."

Ha az a vagyon és az a bírtok az egyházi ember egyéni tulajdona lenne s azt ő egyszerűen a maga céljaira vagy rokonai gazdagítására használhatná fel, akkor ez csakugyan tűrhetetlen helyzet volna. Azonban itt ismét szem előtt kell tartani, hogy az ellenséges részen és ellenséges szándékkal "papi vagyonnak" nevezett egyházi vagyon a valóságban nem papi vagyon, hanem egyházi vagyon. Vagyis nem egyszerűen a papoké és főpapoké, hanem az Egyházé. Az Egyházi Törvénykönyv pedig szigorúan előírja, hogy az egyházi javadalom hozadékából a javadalmasnak csak annyit szabad önmagára fordítania, amennyi az ő állásának megfelelő "tisztes" megélhetéshez szükséges; a többit a javadalmas súlyos bűn terhe alatt köteles szegénygondozásra vagy egyházi célokra fordítani.

Csakugyan a javadalmast nemcsak az egész egyházi adminisztráció költségei terhelik, hanem templomok, plébániák, iskolák felett kell a kegyuraságot ellátnia, rengeteg zárda, karitatív és kulturális intézmény fenntartásához hozzájárulnia, úgyhogy a legnagyobb takarékosság és önzetlenség mellett is sokszor még múlhatatlan egyházi szükségletekre sem jut. Hány fontos katolikus vállalkozás, templomépítés, sajtókiépítés stb. marad el csak azért, mert az egyházi vagyon hozamából nem telik annyi mindenfélére. Az egyházi vagyon tényleges hozama is a legtöbb esetben sokkal, de sokkal kisebb, mint azt a közvélemény hiszi, s viszont sokkal nagyobb terheket visel, mint azt a közönség tudja. Nálunk pl. illetékegyenértéki adó címén az állam úgyszólván újra meg újra megvéteti a tulajdonossal, vagy legalább is újra meg újra megváltatja ezt a vagyont. Sajnos azonban, nem lehet tagadni, hogy az egyházi javadalmasok közt akad, aki nem követi jövedelme felhasználásában szigorúan az Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseit s kelleténél többet költ egyéni célokra vagy rokontámogatásra. Előfordulhat az is, hogy egyik-másik javadalmas hozzá nem értő gazdálkodással juttatja súlyos helyzetbe az egyházi vagyont. Ezek azonban mégis inkább szórványos esetek s ilyenkor maga a felsőbb egyházi hatóság szokott kötelességszerűen közbelépni, hogy a hibák és visszaélések megszüntettessenek. Hiba mindenütt előfordulhat, de ha a hibák miatt mindjárt az intézményeket akarjuk megszüntetni, szüntessük meg akár magát az államot is mindjárt vagy az adózási rendszert s az állami bevételeket. Még ha minden visszaélést ideszámítunk is, akkor is bizonyos, hogy a híveknek és magának az államnak sokkal nagyobb terheket kellene viselniök, ha nem volna egyházi vagyon, mert akkor az egyházi, kulturális, iskolai és jótékonysági feladatok ellátása, amelyet ma nagyrészben az egyházi vagyon visel, mind az állam és a hívek nyakába zúdulna.

"Az egyházi vagyon nagyrészt földbirtok, amely úgysem hoz sokat; viszont a kisemberek földéhségét csak a nagybirtok gyökeres leépítésével lehet megszüntetni."

Ha ez csakugyan így van: az Egyház bizonnyal nem zárkózik el az egyházi vagyon állagának olyan rendezésétől, amelyet a nemzet létérdeke követel, főleg ha az ilyen átrendezéssel az egyházi vagyonnak célvagyon-jellege kifelé is még jobban kidomborodnék. Ez elsősorban formai kérdés. Lényeges azonban, hogy az ilyen átalakítások esetén az egyházi vagyonnak sem állagát, sem biztonságát ne veszélyeztessék, s az egyházi vagyonhoz mint közérdeket szolgáló vagyonhoz ne legelőször, hanem inkább legutoljára nyúljanak.

Ki a franc kíváncsi ilyen kisregényre? Már nem azért. Nem kéne minden kereszténységgel kapcsolatos kérdéshez bemásolgatni ilyen hülyeséget.

Mondok egy titkot: ha két-három mondatban foglalnád össze, lenne, akit érdekelne is a véleményed.

De átnéztem pár kérdést, és mivel mindenkit lebarmoztál, akinek nem tetszett a COPY+PASTE hadiműveleted milliomegy kérdésnél, csak ugyanazzal tudok válaszolni: egy műveletlen, tiszteletlen barom vagy. :/

Kedves kérdező! Szerintem képmutatás. Erre mondják, hogy vizet prédikál és bort iszik. Ha tényleg olyan fontos az oh-de-szent pápának a szegények támogatása, kezdhetné mondjuk a példamutatással: adja el a billió aranyékszerét és ossza szét a pénzt. Na?

Képmutatás a javából.

Az egyház és a papok a legnagyobb szentségtörők. Visszaélnek a vallással, az a sok idióta meg hisz nekik, mint a tévénézők a mónikasónak.

"adja el a billió aranyékszerét és ossza szét a pénzt. Na?"

Na, te egy ökör vagy! mert nincs neki billió aranyékszere. Másrészt, a Vatikáni vagyont milyen alapon osztogathatná el? Az nem az övé. Az csak nálunk divat, hogy zaciba teszik meg szétlopják az állami vagyont.

Harmadszor, mit érne vele ha szétosztaná a világ szegényei között? Mindenkinek jutna egy meleg tea.

Talán inkább azokat kellene támadni, akik földönfutóvá teszik az emberek millióit pl. a mostani válsággal, és nem azt aki ez ellen szót emel.