Miért gazdagok a lelki szegények? -Azon túl, hogy övék a mennyek országa,

Pontosabban így hangzik:

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Térj meg! Az úgynevezett boldogság-mondások a megtérés folyamatát vetítik elénk. Krisztus előtt Keresztelő (vagy Bemerítő) János ezt 'egyszerűen' így mondta: térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.

Nekünk fizika órán mondta mindig a tanár úr, mert nem voltunk túl zsenik... :D

Szerintem azt jelentheti, hogy boldog vagy, mert nem tudod, hogy mennyi mindent nem tudsz, és ezért nem zavar.

“Boldogok a lelki szegények, mert övék a menynyek országa.” (Mt 5:3)

Krisztus olyanokat hirdet boldogoknak, országa polgárainak, kiket a világ szán és megvet, miáltal a keresztény világnézetet homlokegyenest ellentétbe állítja a világ felfogásával. (V. ö. Kor. I. 1, 27. sk. Jak. 2, 5.) Lukács a nyolc boldogság helyett csak négyet említ : a szegénységet, éhséget, sírást és üldözést ; de azok ellentétével is megvilágítja a boldogságok értelmét. Lelki szegények azok, kik a földi javakhoz rendetlenül nem ragaszkodnak, boldogságukat nem bennük keresik, azokat másoktól nem irigylik, Istentől rendelt sorsukban megnyugszanak ; ha pedig földi javakban bővelkednek, azokat Isten dicsőségére és embertársaik javára használják. Lukács egyszerűen szegényeket mond (6, 20.), s érti alattuk a kis embert, a gyengét és elnyomottat. Krisztus a boldogságok közt első helyen említi a szegénységet, mert ez legjobban megfelel a világról való lemondásnak és a túlvilági törekvésnek ; persze, ha az nemcsak az erszény, hanem a szív szegénysége is. A szegényt kevesebb érdekszál köti a világhoz. Általában az evangélium kedvez a szegénységnek (Máté 6, 19—21; 10, 9. sk. 11,5; 13,22 ; 19,21. skk. Luk. 6, 24 ; 12, 33. sk. Jak. 2, 2—7.); szerinte a szegény Isten barátja, az Isten országának kiváltságos osztálya. A gazdagságot lehet ugyan jól is használni, lelki szegénységgel párosítani, az erény eszközévé tenni. (Sir. 31, 8. skk. Máté 6, 20. Csel. 4, 32. skk.) De annyi bizonvos, hogy a gazdagság nagy kísértés, gond és veszedelem. Az evangélium ezen tanítása elhárítja a gazdagság és szegénység harcát, s egyetlen megoldása a ma annyira égető társadalmi kérdésnek. Sok régi és új magyarázó a lelki szegények alatt az alázatosakat érti; újabban pedig némelyek az egyszerű jámbor népet, mely tanulékony, engedelmes szívvel fogadta az Ür tanítását. A lelki szegények jutalma a mennyek országa. Már e földön is jobban beülik és Krisztus idejében is könnyebben belépett a lemondást hirdető és túlvilági boldogságot ígérő egyházba a szegény, mint a gazdag ; a másvilágon pedig Isten a földi nélkülözésért mintegy adósa neki a boldogsággal (Luk. 6, 24.), melyből a gazdag mar e földön kivette részét.

Boldogok (itt és ott) azok, kiknek szivök e világ javaihoz nem ragaszkodik, kik azok hiányát békével tűrik, s ama javak birtoka mellett, a mennyország után úgy törekszenek, mintha azokat nem is bírnák (Kor. I. 7,29.30.); ezek a keresztény érzület mennyországát magokban hordozzák, s túl a síron megnyerik a mennyországot (lásd Máté 3,2.). Ezeknek ellentétei, kik nem úgy éreznek, ama gazdagok, kikre az Úr jajt mond Luk. 6,24.. A földi jó magában foglalja mindazt, mik a földön vagyunk, a mit bírunk és tehetünk. Azért, a ki ezekben érzésére nézve szegény, alázatosnak is mondathatik. Azért értik többen a lelki szegények alatt az alázatosokat. A világ azt mondja: Mily boldogok a gazdagok, kik pénzzel és mindennemű jóval bírnak!

Krisztus “lelki szegényeken” nem ügyefogyottakat és félkegyelműeket ért, ahogy ezt a szocialista s egyéb vallásgyalázók mindenáron értelmezni szeretnék, hanem a lélekkel fogadott és gyakorolt szegénységet, a földi javakhoz való túlzott ragaszkodásról való öntudatos lemondást, vagyis; a lélek belső szabadságát a pénzzel, kinccsel, anyagisággal szemben.

Hogy Jézus ezt csakugyan így érti: a szív, nem pedig az értelem szegénységeképpen, kiviláglik abból, hogy ugyanezt a krisztusi kijelentést (Mt, 5, 3) Szent Lukács evangéliuma egyszerűen így mondja; “Boldogok ti szegények!” (6, 20), valamint abból, hogy Krisztus Urunk a szegénységet máshol is sűrűn dicséri (Mt. 6, 19-21; 10, 9; 11, 5; 13, 22; 19, 21 stb.), viszont az oktalanságot és esztelenséget állandóan korholja s okosságra int (Legyetek okosak, mint a kígyók.” Mt. 10, 16).

Nem kell az evangéliumot erőszakosan kiforgatni az értelméből!

“Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5:5)

A szelídek örökölni, birtokolni fogjak a földet, nem ezt a sárgömböt, melyért az erőszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. (V. ö. Zsolt. 37, 11.)

Szelídek, kik nem haragusznak, nem veszekesznek, nem versengenek, hanem inkább tűrnek és hallgatnak. A világ azt mondja: Mily boldogok, a kik mindenen áttörhetnek, és mindenben erőt nyernek! Ezeknek a jutalma az, hogy mindenütt békében és nyugodtan élnek; egyszersmind: ezek fogják bírni a jövendő örökséget. A földet, országot gyakran nevezik a próféták képleg a mennyország helyett.

Ez nem más mint egy elcsépelt, naív hippi-szerű mondat az első keresztényektől, akik komolyan ebben hittek, mert szörnyen idealisták voltak.

A középkori egyház aztán arra használta fel ezt a mondást, hogy a jobbágyok, szolgák elfogadják szegény sorsukat annak örülvén, hogy a túlvilágon majd jobb lesz, miközben a gazdagabb, rafináltabb emberek és az egyház dőzsölt a vagyonban.

szerintem a lelki szegénység a vágytalanságra utal, amikor már az egyénben nem dúlnak a vágyak mindenféle dologra, ugyanis a vágy az az ördög eszköze, ha el akarjuk választani a dolgokat, ugyanis a vágy hiányérzeten alapul, és eközben az egyén csak önmagára gondol, azaz önző, viszont aki Istennel van, annak biza nincsen hiány...ezért is övék a menny(amúgy mindenkié, csak észre kell venni). :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Szia!

A lelki szegények azok az emberek, felismerik, hogy megváltásra van szükségük. A Biblia igazságai, és azok közül is a legfontosabb a megváltás nem a felfuvalkodott lelkűeknek tárul fel, akik azt hiszik, hogy gazdagok, és semmire sincs szükségük, hanem azoknak, akik alázatosak és "megtört szívűek."

Csak egyetlen gyógyító forrása van a bűnösnek, és csak egyetlen kútja a lelki szegényeknek. A büszke szív ki akarja érdemelni az üdvösséget, ezzel szemben mind a mennyre való jogcímünk, mind alkalmasságunk Krisztus igazságában rejlik. Az Isten semmit sem tehet az ember megmentésére, amíg az meg nem győződik saját gyengeségéről, le nem vetkőzi minden önelégültségét, s alá nem veti magát Isten irányításának. Ekkor kaphatja meg az ajándékot, melyet Isten nyújtani kíván.

Az Isten semmit sem tart vissza a szükségét átérző lélektől. Az ilyen embernek szabad bejárása van hozzá: Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. Ilyen értelemben gazdagok tehát.

Üdv. Péter