Ha isten szerint bűn a tudás, akkor miért tette a tudás fáját az édenkertbe?

Szia!

Isten szerint nem bűn a tudás. Az Édenbe helyezett fák pedig közönséges fák voltak. A jó és rossz tudása tapasztalati ismeret. Ugyanez igaz az élet fájára is. Nem a gyümölcsében volt valami elixír, hanem az Istennek való engedelmesség az élet záloga. Isten adja az életet.

Az ember a bűneset előtt csak a jót ismerte a rosszat nem.

Gyakran felmerül ez a kérdés itt a GYIK-en is, hogy miért engedte meg Isten a rossz választásának lehetőségét. Hiszen ennek híján - állítják - máig is a kezdeti tökéletesség jellemezhetné bolygónkat és az emberi életet. Az első látásra tetszetős felvetés gyengéje az, hogy az élet lényegétől, a választás, a személyes döntés és erkölcsi felelősséghordozás képességétől fosztana meg bennünket, tehát éppen attól, ami Isten minden más földi teremtményétől megkülönbözteti az embert. Nem elsősorban az értelmi és alkotóképességünk avat bennünket magasabb rendű lénnyé - hiszen ebben meglehetősen különbözünk egymástól - hanem sokkal inkább az, hogy adottságainktól függetlenül mindnyájan felelősséggel tartozunk azért, amit mondunk, és amit teszünk. Ezért nem vonhatta meg tőlünk Isten a választás jogát, hiszen azzal mintegy erkölcsi automatákká alacsonyított volna bennünket. Az így meghagyott szabadság, a rossz választásának puszta lehetősége, nem jelentette ugyanakkor, hogy a bukásnak szükségszerűen be is kellett következnie.

Az alábbi a szempontok alapján elvárható lett volna, hogy az első emberpár bizalmatlanul fogadja a kísértést, és hűséges maradjon Istenhez:

Egyrészt Isten korlátozta a megkísérthetőség mértékét azáltal, hogy egyetlen pontra, egyetlen fára vonatkozott a tilalom. (Gondoljunk csak bele, mennyivel könnyebb lenne ellenállni a rossz késztetéseknek, ha bennünket is csak egy bizonyos helyen, egyetlen vonatkozásban érhetnének, ahogyan egykor Ádámot és Évát!) Másrészt Isten figyelmeztette az emberpárt, hogy létezik ellenség (nemcsak a kert megmunkálását, hanem "őrzés"-ét is rájuk bízta), és azt is tudtukra adta, hogy milyen következményekkel jár az esetleges engedetlenség. Teremtőjükhöz fűződő kapcsolatuk hátterén elvárható lett volna, hogy a "beszélő kígyó", mint természetellenes jelenség óvatosságra intse őket, különösen a kapott figyelmeztetés ismeretében. Mindenekelőtt annak kellett volna gyanút ébresztenie bennük, hogy a furcsa kígyó állítása ellentétesnek bizonyult Teremtőjükével, akit ismertek, és akinek mindent köszönhettek. Mindezek ellenére az előbbit tisztelték meg bizalmukkal. Nem lehet igazán logikus magyarázatot találni arra, hogy Ádám és Éva miért hitt jobban az ismeretlen tanácsosnak, mint Alkotójának.

A bűneset után azonnal jelentkeztek a bűn máig jól ismert következményei, ami azt bizonyítja, hogy ezek törvényszerű velejárói az engedetlenség minden formájának, függetlenül annak jellegétől, és az általa okozott kár mértékétől. Ezek: a félelem, a szégyenérzet és a felelősség áthárítása.

Üdv. Péter

A 20-as tanulsagos,

Petere logikus.

*5-os.

"Isten adja az életet."

Igen, Ádámnak, Évának, Lázárnak és Jézusnak. Mellette hányszázezer embernek adott halált? Anélkül hogy megérdemelték volna, hogy egyáltalán vétkesek lettek volna?

"Az első látásra tetszetős felvetés gyengéje az, hogy az élet lényegétől, a választás, a személyes döntés és erkölcsi felelősséghordozás képességétől fosztana meg bennünket, tehát éppen attól, ami Isten minden más földi teremtményétől megkülönbözteti az embert."

Az állatok egy jelentős részének is rendelkezésére áll a választás, a személyes döntés és az erkölcsi felelősséghordozás képessége. Tehát ezekből a szempontokból nem különbözünk az állatvilágtól. Arról pedig fogalmam sincs, mi az az erkölcsi automata :)

"Az így meghagyott szabadság, a rossz választásának puszta lehetősége, nem jelentette ugyanakkor, hogy a bukásnak szükségszerűen be is kellett következnie. "

Ha valamire lehetőség adódik, akkor az előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül be is fog következni, csak idő kérdése. Ezt már a fizikusok, matematikusok, statisztikusok, szociológusok, pszichológusok is tudják, pedig nem istenek. Az idő pedig Ádám és Éva életében semmit nem jelentett, hiszen halhatatlanok voltak az alma szakajtása előtt. Tehát az alma szakajtása (avagy a Te fogalmazásod szerint a bukás) eredendően borítékolva volt. Az igen érdekes lenne, ha erről Istennek nem lett volna fogalma.

"Egyrészt Isten korlátozta a megkísérthetőség mértékét azáltal, hogy egyetlen pontra, egyetlen fára vonatkozott a tilalom. (Gondoljunk csak bele, mennyivel könnyebb lenne ellenállni a rossz késztetéseknek, ha bennünket is csak egy bizonyos helyen, egyetlen vonatkozásban érhetnének, ahogyan egykor Ádámot és Évát!)"

Hát nem tudom, a kocsmatöltelékek száma akkor sem csökkenne, ha tíz helyett csak egy kocsma lenne a faluban. Ráadásul amiből csak egy van, az sokkal érdekesebb, mint az, amiből sok van.

"Másrészt Isten figyelmeztette az emberpárt, hogy létezik ellenség (nemcsak a kert megmunkálását, hanem "őrzés"-ét is rájuk bízta), és azt is tudtukra adta, hogy milyen következményekkel jár az esetleges engedetlenség."

Vajon Ádámnak és Évának mi fogalma lett volna az ellenség mint olyan mibenlétéről, ha fogalmuk sem volt róla, hogy mi a rossz?

"Teremtőjükhöz fűződő kapcsolatuk hátterén elvárható lett volna, hogy a "beszélő kígyó", mint természetellenes jelenség"

Miután összegyúrtak agyagból, és az oldalbordádból készítettek neked egy működő, élő nőt, ott álltok mindketten egy édenkert közepén, örökléttel, boldogságban, rácsodálkozva mindenre ami körülvesz, és akkor pont egy beszélő kígyó lenne természetellenes ebben az egész miliőben?

"Mindezek ellenére az előbbit (megj.: a kígyót) tisztelték meg bizalmukkal."

A gyermek is bárkiben megbízik, ha még elég fiatal és elég keveset tud a világról. Ez egy mindennapos jelenség, miért éppen a frissen elkészült Ádámék lettek volna kivételek, akiknek még semmi fogalmuk nem volt a világról?