Keresztények! Ti hisztek a reinkarnácioban?

Sok sikert! De talán hasznosabb lenne, ha magukat a szereplőket ismernéd meg személyesen, akikről ez a gúnyirat született és akkor nem hitetnének el Veled ilyen bődületes marhaságokat.

Egyébként visszakanyarodva az alaptémához:

A fenti bugyuta történet (bár nem túl színvonalas), de alapvetően sok hasonlóságot mutat a politeista vallások meséivel, amilyen pl. a görög vagy hindu irodalomban vannak. Ha megvizsgáljuk, láthatjuk hogy a hindu vagy görög istenek, félistenek és egyéb lények és a gyarló emebrek között nincs olyan drasztikus lényegi különbség sem erkölcs, sem tudás terén. Tulajdonképpen a politeista istenek hasonló indulatokkal, tökéletlenségekkel rendelkeznek, mint maguk a gyarló emberek. Ebben a világképben az emberek az istenek játékszereivé válnak. Ebből látszik, hoyg ezek az Istenek nem rendelkeznek azzal a páratlan tisztasággal, mint amivel az Igaz Isten, tehát ezek vagy csak szimplán az emberi elme termékei, bálványai, vagy démonok. Beszédes dolog, hogy azok a nagy alakok, akik a görgö vagy hindu világképből feljebb emelkedtek, vagyis Platón ill. Gautama Sziddhártha Buddha, valami olyan minőség prófétái lettek, amely tulajdonképpen magasabb, mint az ő kultúrájuknak istenei!

Chopra (és a hsonszőrű ezosok) úgy tűnik szintén nem találkozott ezzel a magasabb minőséggel, így jó befogadójává vált a sátáni sugallatoknak, amik minőségileg egy alacsonyabb, politeista színvonalú gondolkodásnak felelnek meg. Aki személyesen megsimerte Krisztust, az tudja, hogy Ő a Bölcsesség teljessége, maga Isten bölcsessége, a bölcselet olyan tökeéltes tiszta ideája, amely sehol msáhol nem található meg. És enm ül fel olyan történeteknek, sőt felháborodik azokon, amelyek őt egy hülyegyereknek állítják be ("kis lélek"). De ismeri az ellenfelet is, aki ravasz és hihetetlenül rosszindulatú. Az elelnség ősképe, iszonyatos és fáradhatatlan gyűlölködő harcos, akiben akkor tömény gyűlölet van leginkább az emebr iránt, hogy vele egyszerűen szóba se jöhet a békekötés. A legemebrgyilkosabb elmék, tömegpusztító diktártorok, szadista jékgyilkosok kispályások hozzá képest, ő az őskor óta szünetelenül csak gyűlölködni, ravaszkodni, csúsztatni, hazudozni, vádolni tud. Egy ilyen lényt nem nevezhet senki más "barátságos léleknek" csak ő maga, mert minden egészséges elme undorodik tőle és ismeri azt a tömény gyűlöletet, ami benne van, és ami nem akkor a leghalálosabb, amikor ordít és a karmait meresztgeti, ahenm akkro, amikor mosolyogva tetszeleg és képmutatón hazudozik, ravaszkodik összevissza. A fenti történet ezért tömény sátánizmus, mert egy ilyen ősellenség barátságos, szereti és oktatja azt, akit valójában a leginkább gyűlöl, akitől ő maga retteg, és aki összehasonlíthatatlanul bölcsebb nála. MInden épeszű embernek hányingere lesz ilyen tömény istenkáromlástól és hazugságtól, azért mondta, hogy ha ilyen sztoriknál egy picit is feltételezzük, hogy igaza lehet, akkor az a mi elménk leépülésének kezdete. Pláne ha még inkább meg akarjuk ismerni a sátáni író további gondolatait... Ennél nagyobb büntetés úgy se lehet...

Mert tudja az elelnfél, hogy kinek mit kell beadnia, hogy elég ha elég fanatsztikus a sztori, azok egyből ráharapnak, akik nemet mondtak a valódi igazságra és egyéni utakat keresnek, úgy érzik, valami titkos tudás birtokába jutottak. És mi a legjobb, mint önmagát barátságosnak beállítani és Krisztust hülyének, aki csak szórakozik, tapasztalni akar, de nem arról szól a sztori, hogy a mi kegyetlen eltévelyedésünk miatt adta az életét, mert annyira szeret minket Ő és az Atya is, hogy kpes életét adni értünk. Ó, nem a Sátán szerint Ő csak szórakozik, mint egy pogány isten. Káromolja ő vígan istent is! Az egész sztoriban ő maga a pozitív hős, mindenki más csak hülye és bólogat ahhoz, amit ő akar. Csavaros logikával azt sugallja a sorok között, hoyg a sötétség a valódi érték, és még mindig nem gyanús, hoyg itt egy valóságosan létező intelligens elme működik és veri át az emebrt saját perverz szórakoztatására...

A történet egyébként ettől függetlenül is ezer logikai sebből vérzik, önmagában is önellentmondásokat tartalmaz, de kár rászánni az időt ezekre. Mert a Sátán se erőlteti fölöslegesen magát, tudja, hogy nem kell mindig tökéletesen logikus sztorit kiagyalnia, mert aki befogadja ezt a tömény mérget, az úgyse fogja végiggondolni az önellentmondásait, az direkt ilyen fantasztikus meséket akar hallani, nehogy már az olvasó maga legyen az, aki ettől megfosztja magát. NA, asszem említettem, hogy a felébredés egyik meghatározó jellegeztessége, hogy az emebr hátat fordít saját fantáziáinak és szembenéz a valósággal. Merthogy a rossz irtózatos elhajkása a jótól valóság, és Isten hatalma nyílvánul meg abban, hogy ezt a helyzetet is uralni tudja, és megmondta, hoyg mi, emebrek hogyan tudjuk szintén uralni a helyzetet: legyőzni a mennyből bukott ellenséget, bűnbánatot tartani és Isten erejével a mennybe emelkedni. Mert a világ, a Sátán sé követői számára a végső büntetés készült el, amit a legtisztább Igazság határozott el.

Utána olvastam Choprának, de amiket ír az nem egészen az amiben én hiszek, de a bemásolt történet egyébként sem tőle származik, hanem egy neale Donald Walsch nevű fickótól és én teljesen mást olvastam ki belőle mint te. A többi hozzászólásodra (Isten igazságosságáról, tüzes tóról és egyéb szívderítő dolgokról) nem kívánok már reagálni, mert ezekről már részletesen leírtam amit gondolok.

Előfordulhat, hogy tévedésben élek és valóban létezik Sátán aki megtévesztett, de ami azt illeti az általa bemutatott Isten számomra inkább rendelkezik Isteni tulajdonságokkal és inkább illik rá a feltétel nélkül szerető Isten megnevezés mint a Biblia igazságos Istenére.

Én csak felszínesen olvastam Deepek Chopra egyik könyvét, mert annyira rosszul lettem tőle, hogy nem tudtam végigolvasni :), de abban is volt ez a "kis lélek" istengyalázat, ezek szerint egy bűnszervezettel van dolgunk. :)

Vedd észre egyébként, hoyg ez a jóságos nagyapó sátáni istenbálvány alkotás semmi más célt nem szolgál, mint azt, hogy ne tarts bűnbánatot. Ha pedig nem tartassz bűnbánatot, nem látod magad és másokat reálisan, nem trész meg, nem közeledsz Istenhez, nem üdvözülsz. Ilyen egyszerű. leült az ősellenség és néhány haverja tanakodni, hogy:

- Figyu, mit adjunk be ezeknek a hívőknek, amitől tuttira elkárhoznak, de nem kelti fel a veszélyérzetüket?

- Hallagssatok rám! - mondá az Őskígyó - Nézzük meg, mi az elengedhetetlen feltétele az üdvözülésnek.

- Hallgassanak az írásra? Kövessék Jézust? Tegyenek jókat? Elfogadják Isten irányítását?

- Ez is kell, de a lényegre koncentráljunk, hát nem értitek? Mi elég büszkék vagyunk ahhoz, hogy ne kérjünk Isten bocsánatából, de ezek a földöncsúszók nem ilyenek, ezek képesek megalázkodni előtte, és akkor az úr megbocsát nekik. Ezt kell tőlük elvenni. Isten olyan, hogy ha ezek a nyávogó kölykök kérnek tőle valamit, akkor ő azt meg is adja nekik, úgyhogy a lényeg az, hoyg ne kérjék a bűnbocsánatot.

- De ez elég alapvető tanítás a kereszténységben... Nem azért, mintha eddig nem tudtunk volna bármit hazugságokra cserélni...

- Így van! A kereszténységet fel kell hígitani éppen ezért más tévelygésekkel, hogy ne legyen feltűnő. Figyeljetek ide! MOst már értitek miért dolgoztuk meg előre a világot, a globalizációs, liberlaista, neopogány légiók jól teljesítettek. A következő lépés az, hogy átszínezzük Isten képét olyanra, ami szükségtelenné teszi a bánbocsánat kérését. A távolkeleti vallásokban nincs bűnfogalom, ezt az elemet kell hozzávegyítenünk az új paravalláshoz és kijátszani a bűnbocsánat ellen. Nézzétek: a keresztények úgy látják, Isten a szeretet, a liberlaista légió már eléggé átszínezte a szeretetet, ami gyakorlatilag konfliktuskerülésbe ment át. Az Önzőség légió kondoskodott arról, hoyg a világban állandó konfliktusok legyenek ember-ember, férfi-nő, úr és szolga, szülő és gyerek között, tehát a szeretet így nemtörődömségbe megy át. Ha most beadjuk, hoyg Isten is nemtörődöm, akkor azt fogják hinni, ezt jelenti azt, hoyg Isten a szeretet. Ezek ennyire hülyék, mi meg ilyen jól dolgozunk.

Hatalmas hahota kísérte ezt. Az Őskígyó elmosolyodott és folytatta:

- Tehát a következőt csináljuk: végy egy nemtörődöm Istent és vedd mellé a pogány "nincs bűn" tanítást, keverd össze és kész a főzelék. Az emebrek azt fogják hinni, nincs bűnük, Isten nem is ítéli el őket, és így nem akarnak bűnbánatot tartani. Sosem nyílik fel a szemük, sosem kérik Isten üdvözítését, és azt hiszik, minden a legnagyobb rendben van.

Tapsvihar, ováció, kaján röhögés söpör végig...

- No, kire bízhatom a sztori megírását?

Többen is jelentkeznek, de egy hang túlkiabálja őket:

- Uram, én ismerek pár embert, Chopra, Walsch, stb., akik fogékonyak az ilyen hazugságokra, mert már régebb óta dolgozom őket. Sikerült a saját formánkra igazítani a gondolatait, és egy ilyen sztorit igen könnyen a magukévá fognak tenni. Ráadásul írók, így a gondolataik sokakhoz eljutnak. Én megírom a sztorit, és ha adsz mellém pár társat, akkor segítünk, hoyg elterjedjenek ezek a könyvek a világban, megfertőzünk más írókat, olvasókat, fordítókat, megy ez nekünk, csináljuk már régóta.

- Rendben rádbízom.

- Nem fogsz bennem csalódni, uram! Sőt, tudod mit, ne csak a nemtörődöm Isten és a bűntelen emeber hazugságát tegyük bele, gúnyoljuk egyúttal Jézust is!

- Haha, nagyon jó, ez is fontos, igaz! HOgy gúnyoljuk, hoyg ne legyen feltűnő!

- Hát ez a lényeg, hogy akkor az ő megváltását is át kell színezni. A hívők őt fiúként is ismerik, a fiúról átugrunk a gyerekre, a gyerek pedig tudatlan.

- Haha! Ez óriási! A Bölcsességet tudatlan gyereknek beállítani! Nagyon tetszik ez a terv! Mintha én találtam volna ki! És ez a tudatlan gyerek miért jöjjön el a földre?

- Figyelj, uram, azt akarom, hoyg büszke legyél rám. Tehát tudatlan gyerek, vagyis tapasztalatlan, tehát pusztánm azért jön a földre, ami egy másfajta világ, mint ahol ő született, hogy tapasztaljon! Csupán öncélú játék legyen az egész megváltó terv! A fény megtapasztalja a sötétet, mert a sötét segít a fényt megláttatni!

- Óriási, óriási, zseni vagy, szolgám! Egyébként tudjuk, hogy a pont segít megláttatni a sötétet, de fordítsuk meg, ez a király, mutasd meg mit tudsz!

Erre egy harmadik hang is egyből pedálozni akart a főnökénél:

- Hát akkor miért ne színezzük át urunkat is? Hiszen ha a sötétet állítjuk be jónak, akkor állítsuk be urunkat is barátságos léleknek!

- Ó, nagyon jó ez a terv, csak folytassátok! Épp elég ideig hívtak engem ősellenségnek, most legyen a nevem barátságos lélek! Hahaha! Tudom, hoyg annyira hülyék az amebrek, hoyg ezt is meg tudjuk velük etetni! Legyen csak büszke rá Isten, hoyg ilyen ostobákat teremtett, minket az okosakat meg elvetett! ÉÁn leszek a barátságos lélek! És tudom már, miért! Mert azért ölöm meg Jézust, hogy segítsek neki az öncélú tapsztalásban! Igen, igen, ezt írasd meg! Sőt, tudod még, mi a méreg a hívő emberben! Ha megsajnál engem! Tudod, Isten szított ellenségeskedést köztem és a hívők között, de ha a hívő a szeretetre hivatkozva megsajnál engem, akkor leteszi a kardot és mi szabadon élsőködhetünk rajta. Írd úgy, hogy én mindezt az istengyilkos tettet csak azért teszem meg, mert szeretem a fiút és segítem a tapasztalásban, de kérem, hoyg jusoson eszébe, hyog én valójában egy jóságos barátságos lélek vagyok, és így sajnáljanak a hívők. HOgy nekem ezt a rossz szerepet el kellett vállalnom szeretetből... Hát, így lesz tökeéletes, nagyon tetszik! Ennyi tömény hazugságot kell lenyomnunk, de ügyesek vagyunk, meg tudjuk csinálni!

És megalkották a történetet, a fülébe sugdosták a befogadó előre megdolgozott emebereknek, és elterjesztették a világon... Utána óriásiakat röhögtek azon, hoyg ennyi tömény hülyeséget is meg tudtak etetni az emberekkel... És az emberek mentek és mentek a kárhozatba, bezárva szívüket a valódi szeretet és igazság előtt, azelőtt, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne veszzen, hanem örök élete legyen... Az emebrekért életét adó Bárány hiába kopogtatott az emberek szívének ajtaján, ők elzavarták a kopogtatót, mert zavarta beteges fantáziavilágukat...

De maardtak jók is, akik beengedték a Bárányt, vele ettek és ittak, és várták, hogy egyszer majd rendet tesz a világban...

Eh, megint elgépelés, ebből látszik egyébként, hoyg én másolok, hanem ilyen sztorit kapásból rittyenthet ki bárki, nem nagy színvonal. De egy szót véletlenül töröltem, azt azért javítom:

"Egyébként tudjuk, hogy a pont A FÉNY segít megláttatni a sötétet, de fordítsuk meg,..."

Vagyis nem a sötét segít megláttatni a fényt, hanem a fény a sötétet, mint arra próbáltam korábban is utalni, az egész kis lelkes istengyalázat a világ feje tetejére való állítása, ezért okoz biztos elmezavart az ilyen elméletek magunkévá tétele.

Most látom, hogy a "Beszélgetések Istennel" c. könyvet tényleg nem Chopra írta, hanem Walsch. Csak pár éve ez a könyv meg Chopra egyik könyve egyszerre került a kezembe, de egyiket sem olvastam végig, csak belenéztem, ezért keveredett a 2 hasonló szerző a fejemben, de ez a "Kis Lélek" ökör sztori maradt meg leginkább bennem és ezt szokták ezosok. Kiegészíteném még azzal az én sztorimat, hogy:

- Walcsh amúgyis egy mosolygós szakállas bácsi, bizalomgerjesztő reklámarc.

- Tökéletes választás! És legyen a műá címe: Beszélgetések Istennel!

- Hát ezek után minimum, hogy ez a címe! Szórakozzuk ki már egyszer jól magunkat! MIlyen jó lesz nézni, ahoyg hullik a sok hülye ember... Hehehehehe....

Bűnbánat: Hát ha nem is nevezem bűnnek a tévedéseimet, de én speciel este át szoktam gondolni, hogy mit tettem, gondoltam aznap amit nem érzek helyénvalónak ill. mit mulasztottam el megtenni, és noha tudom, hogy Isten ezért nem fog kárhoztatni, megszoktam bánni ezeket, már csak azért is, mert hátráltatták a lelki fejlődésemet. Nem tudom, hogy más spirituális ember, hogyan van ezzel, én azt hiszem ez nálam a vallásos neveltetésből megmaradt, berögzült szokás.

Megtérés:Azt írod, ha nem tartok bűnbánatot, nem térek meg és nem közeledek istenhez, azaz nem fogok üdvözülni. Érdekes, mert nálam ez a folyamat úgy történt, hogy életem első 10-15 évében vallásos voltam, a szó legteljesebb értelmében, majd megrendült a hitem a vallásomban és a következő 20 évben abszolút világi életet éltem, Istent gyakorlatilag teljesen kizárva az életemből.Kb 3 éve egy krízishelyzetbe kerültem, amikor végső elkeseredésemben Istenhez fordultam és végül átadtam neki az életem feletti irányítást, a kezébe adtam a lelkemet és beengedtem Őt a szívembe. Ekkor érezhetően pozitív változások kezdtek történni az életemben, gondolkodásomban. Nap mint nap nagyon szilárdan érzem isten jelenlétét az életemben. A kérdéseimre, imáimra mindig kapok válaszokat, különböző módokon és szívből hiszem, hogy Isten vezetésének köszönhető az is, hogy vallásos élet helyett spirituális életet kezdtem élni, bár nem állítom, hogy egy vallásos ember nem élhet spirituálisan. Csalódtam a vallásokban és a vallásos emberek képmutató viselkedésében, bár vannak/voltak vallásos emberek akiket példaképnek tekintek.

Jézus Krisztus: hiszem, hogy isten fia (mint ahogy hiszem, hogy mind azok vagyunk)és inkább tekintek rá megvilágosodott mesterként mint tudatlan kisgyerekként. Ha valaki tudatlan, az én vagyok, nem Jézus. Bár lennék annyira tudatlan mint Ő.A megvilágosodott mesterek pedig már nem feltétlenül azért jönnek a földre, hogy saját tapasztalatot szerezzenek, mert Ők már elérték a tapasztalat szerzés csúcsát, ők már pontosan tudják, hogy Kik ŐK, hanem azért, hogy minket vezessenek, segítsenek, tanítsanak, példát mutassanak.Ezért hiszem, hogy Ő a világ világossága, a legtökéletesebb példa arra, hogy hogyan kellene élnünk az életünket, hogyan kellene viszonyulnunk a világhoz, és egymáshoz, és persze megmutatta a legrövidebb utat az üdvösséghez. Sajnos azt tapasztalom, hogy a Krisztus hívő keresztények nagy része messze nem úgy él ahogy Jézus tanította.Elég megnézni, hogy itt ezen a fórumon, hogyan beszélnek egymással a különböző keresztény felekezetek hívei.

Az én szívemen kopogtatott a Bárány és én nem zavartam el, nem is szándékozom ezt tenni,de úgy látszik én gyári hibás lehetek, mert ezután kezdett el kibontakozni beteges fantáziám és a szavaiddal élve még hülye is maradtam.:), de ezzel azt hiszem együtt tudok élni, mert szívből hiszem hogy Isten az életem szerves része,bízom benne így ha tévedésben élnék, Ő fel fogja nyitni a szemem.

Sötétség: Nem emlékszem, hol neveztem a sötétséget jónak a fény ellenében. A sötétség nem más mint a fény hiánya. se nem jó, se nem rossz. Szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk tapasztalni, hogy mi a fény.

Egyébként sajnálom, hogy végül nem olvastad el a Beszélgetések Istennel c. könyveket , mert kíváncsi lettem volna, hogy mivel, hogyan cáfolod meg a benne leírtakat, Még talán meggyőznöd is sikerült volna,:)legalábbis nagyobb eséllyel mint hülyeségnek titulálni valamit aminek a tartalmával nem is vagy tisztában.

Helyesírás: nem azon múlik, hogy másolsz, vagy fejből írsz Egyszerűen vissza kell olvasni amit írtál mielőtt elküldöd és akkor csak 1-2 hiba csúszik be, amit esetleg nem vettél észre.

Sátán: tegyük fel, hogy létezik és minden úgy igaz ahogyan a vallásod tanítja. Még a Biblia is azt írja, hogy Lucifer tökéletesnek lett teremtve, az angyalok közül is kiemelkedett tökéletességében, majd gonosszá vált. Számomra elgondolkodtató, hogy Isten tőlünk tökéletlen emberektől elvárja, hogy egyetlen földi életünk néhány 10 éve alatt(kinek mennyi jut)döbbenjünk rá, hogy többek vagyunk a testünknél, hogy létezik egy Forrás Akitől származunk, aki megteremtett minket,találjunk rá az egyetlen helyes útra, fogadjuk Őt a szívünkbe,és éljünk az Ő példamutatása, tanítása szerint( és ez sikerül is többeknek!) miközben a legtökéletesebb angyalának erre nem volt elég több ezer év sem, ő még mindig ott tart, hogy gyűlöli Istent akinek a tökéletességét köszönheti és Aki bár megtehette volna, hogy miután ellene fordult elpusztítja Őt, mégsem tette, velünk emberekkel ellentétben akiket viszont (Noé és cs. kívételével), teljes egészében eltüntetett a föld színéről amikor bűneink kezdtek elszaporodni, és nem ez volt az egyetlen alkalom amikor Isten állítólag komplett városokat pusztított el,hogy igazságosságát demonstrálja. Mi emberek mégis még mindig képesek vagyunk bízni benne, imádni Őt, átadni neki az életünket,hinni benne, bár sose láttuk míg Sátán, az egykor tökéletes angyal erre képtelen és legfőbb célja, hogy minket is pusztulásba rántson.

A másik gondolatom pedig az, hogy vajon célravezetőbb-e gyűlölnünk Sátánt, és ellenállnunk neki, mint pl. összefogni és imádkozni az ő bűnbánatáért és visszatéréséért Istenhez, hiszen a közös ima ereje egyazon célért csodákra képes. Persze tudom, ez hülyeség, miért is tennének ilyet a keresztények, hiszen a Biblia azt mondja hogy Sátán megátalkodottan gonosz és nincs más dolgunk, mint várni a végítéletet amikor is Isten végre megelégelvén a sok pusztítást és teremtményei szenvedését végre örökre ártalmatlanná teszi ősellenségünket és persze vele együtt minden romlott követőjét és persze azon jószándékú ámde bugyuta embereket is akik hagyták magukat megtéveszteni ettől az agyafúrt lénytől.

Ha úgy van ahogy írtad, hogy Isten gyűlöli a bűnt és eleve az volt a terve, hogy majd megállítja Sátánt, vajon miért nem tette ezt már akkor meg amikor fellázadt ellene, ezzel megakadályozva az emberiség egész kálváriáját?

Na végre, ha nem is vagyunk még a célnál, legalább 1 lépést tettünk afelé! 

Írtam, hogy azért nem olvastam végig a könyvet, mert rosszul lettem tőle (meg nem is az enyém volt egyébként), mazochista pedig nem vagyok, nem csinálok ilyet sűrűn, de néhány könyv van, amit meg lehet érteni, hogy eldob az ember, mert sajnálja a rá szánt időt, de az idézett sztorit így is cáfoltam, nem? (Bár belső ellentmondásaira még nem is tértem rá, de nincs is nagy kedvem sok időt szánni rá)

Az önvizsgálat ilyen formában is valamelyest hasznos, de ez csak az első lépés, ezt annak kellene követnie, hoyg személyesen bocsánatot kérsz attól, aki ellen elkövetted a bűnt, mert önmagát mindenki vígan felmenti, ettől még nem fog javulni véglegesen a helyzet, mert csak a valódi bűnbánat és (egy másik valódi személy általi) bűnbocsánat képes begyógyítani a bűn okozta sebet.

Megtérés: ha ez így történt, akkor a legvalószínűbb magyarázat, hogy tényleg felébredt benned az Istenhez való tartozás vágya ismét, és ez zavarta az ellenfelet és sikeresen lerabolt mielőtt a valódi Istenhez tértél volna vissza.

De ha pl. csak annyi tartott volna vissza, hogy a régi egyházközségedben nem érezted jól magad, még mindig kereshettél volna más közösséget, mint magányosan kóborolsz tovább a farkasok prédájaként. Ez egy kicsit olyan, mintha az elkóborolt bárány azt mondaná, hogy nem megyek vissza a nyájhoz, inkább keresek magamnak egy álpásztort, aki olyan, amilyennek én alkotom meg és akinek csak én leszek a nyája. Meghallja ezt egy arra kóborló magányos farkas, aki tudja, hogy a jó pásztornak nyája van, de ő eljátsza, hogy egy barit is legeltet, mintha ez lenne a normális, csakhogy ne térj vissza a nyájhoz. Alkotsz magadnak egy istent, aki neked jó, és ebben segít az ellenfél is, pedig a vlódi Istent eléggé zavarja a bálványimádás – nem hiúságból, hanem azért, mert ezzel szakítjuk meg vele a legbiztosabban a kapcsolatot és kárhozunk el. Akinek hiányzik Isten, az Őt keresi, akinek van egy álistene, az a valódit nem fogja keresni…

A valódi bűnbánó nem szab feltételeket, ha megnézed a tékozló fiú egyáltalán nem azt akarta, hogy legyen egy másik apja vagy feltételekkel jött vissza, nem: ő a valódi apjához, a valódi korábbi családjához tért vissza, ahol akár béresként is jobb volt neki, semmit nem kért, csak hogy ott lehessen ismét a korábbi apai házban. De ezt még egyszerűbben megfogalmazva hallottam már egy szerzetestől: „Ha nincs valóságos lelki vezetőd, a Sátán mindig jelentkezik, hogy betöltse ezt az űrt.”

Jézus: Ha valamelyest járatos vagy a Bibliában, akkor beugorhat az a jelent, amikor megkérdezte Jézus, hogy minek tartják Őt az emberek, és a legtöbben prófétának tartották. Mondhatnám úgy is, hogy „megvilágosult mesternek”. De nem ez volt a helyes válasz. Az „Isten egyszülött Fia” nagyságrendekkel feljebb van minden prófétánál, de minden teremtménynél is, és ennek megértéséhez az Atya megvilágosító kinyilatkoztatása kell, és nem emberi spekuláció. Tehát én nem is győzködlek, hogy mindannál jóval nagyobb Jézus, egy páratlan kozmikus létező, akiben az egész teljesség benne van és nem volt tudatlanabb korábban sem – egyszóval nem egy megvilágosult mester, nem is avatár, hanem valójában Ő volt a kozmosz alapja (többek között), mert semmilyen emberi győzködés nem mutatja meg, hogy ki volt Jézus valójában, csak ha megnyílunk a valódi Isten valódi kinyilatkoztatására (amire az egész Biblia Kezdetbentől Ámenig felkészíti az embert, de ha már ezt a legkézzelfoghatóbb felkészítő alapot is kritizáljuk, a büdös életben nem jövünk rá, ki volt valójában Krisztus).

„mert szívből hiszem hogy Isten az életem szerves része,bízom benne így ha tévedésben élnék, Ő fel fogja nyitni a szemem”

A szemedet már itt a GyK-n is nyitogatja, de erőszakkal nem fogja. Ő nem misztikus mutatványokkal kápráztat el, hanem ilyen hétköznapi beszélgetésekkel szólít meg, mint ahogy a hülye helyesírási hibás Girgoy írogat, vagy a sarki Mari néni megszólít, stb. Ne Te akard Istent a saját igényeidre szabni, mert ez a bálványalkotás folyamata, a valódi Istent a valóságban találjuk meg.

Sötétség: Ez a mondat (amit mos Te is megismételtél sajátodként), hogy szükséges a sötét, hogy lássuk a fényt, az idézett könyvből származott. Én meg pont fordítva gondolom: a Fény mutatja meg a sötét hiányosságait, a fényhez képest látjuk a hiányt, az elhajlást, tehát a fénynek nincs szüksége sötétségre, a fény inkább leleplezi a sötétséget. Aki a sötétben érzi jól magát, az keveri úgy a kártyát, hogy az jöjjön ki, mintha a fény nem tudna sötét nélkül létezni, tehát a sötét egy jó pozitív dolog, és a fényben lenne bármi hiányosság. Holott a sötét egyszerűen a hiány, a negatív. A fény vígan tud sötétség nélkül is létezni és sötét nélkül is ugyanolyan ragyogó marad! Látod, így működnek a sátáni agyafúrt csalások. A cél az, hogy ő ne lepleződjön le, hanem ő látsszon pozitívabbnak és Isten negatívabbnak.

Isten elvárásai és a Sátán: pontosan azért „várja el” (pontosabban: adja meg a lehetőséget) Isten, hogy egyetlen életben rátaláljunk a helyes útra, mert Ő úgy rendezte el a dolgokat, hogy egyetlen életben is rá lehessen találni. Mint írtam, a belső választások naponta történnek az emberrel, itt állandóan dönt Isten ellen vagy mellette. De nem csak ez igaz, hanem Isten Igéje elterjedt a földön, vannak templomok, ahová be lehet menni, miért kellene ehhez többezer év, amikor Isten az orrunk elé tolta az üdvösséget. Bőven elég egy emberélet ahhoz, hogy döntsünk Isten mellett vagy ellene. A tökéletesedés folyamat persze nem ugyanez, az valóban egy hosszabb folyamat, ami jelen életünkben elkezdődik és tart egy örökkévalóságon át. A Sátán eleve egy olyan világban élt, ahol Isten közvetlenebbül látszódott, tehát neki nem volt szüksége hosszabb, közvetettebb megismerési folyamatra, ráadásul az angyalok tisztábban látják a dolgokat, nagyobb idősíkban, így az ő döntéseik is véglegesebbek, mint az emberi döntések. Az angyaloknak is van szabad akaratuk, de szolgáló lelkek, nem olyan „Istengyermeki” tulajdonságokkal lettek megalkotva, mint mi. Tehát ha egy szolgáló lélek, aki közvetlenül látja Istent és Tőle kapja ragyogását, szabad akaratából kifolyólag mégis Isten ellen dönt, az egy végleges döntés. Mi nem nagyon érthetjük meg teljesen ezt a döntést, hogy mi játszódott le a Sátán fejében, de mindenbizonnyal felfuvalkodott, a ragyogására nem úgy tekintett, mint amit Istentől kapott, hogy Őt szolgálja, hanem úgy, mint amivel Istenhez hasonlónak érezte magát, azt hitte, Ő is eljátszhatja Istent. Elképzelhető, hogy Isten hatalmára lett irigy és önmaga szolgáló lényegével került ellentmondásba, amikor a kapott ragyogását saját hatalomként használta fel, hogy magával ragadjon más angyalokat, és a kapott észt rossz célra is fel tudja használni, rombolni is tud vele. Nem érthette meg, hogy a valódi hatalom az alázattal és irgalommal is párosul. Ezt mi emebrek, jobban értjük, ha megtapasztaljuk Isten irgalmát, ezért nélkülözhetetlen, hogy a démonok helyét a mennyben olyanok töltsék be, akik ismerik Isten irgalmát és alázatát. Akikhez Isten alázatos formában jött el és akiknek bűnbocsánatot hirdet. Mindezt látta a Sátán is, de továbbra se bírta azt mondani: tévedtem, bocsáss meg nekem. Tehát jogos az Ő pusztulása és a mi emelkedésünk. De ha mi nem a bűnbánat és alázat útján emelkedünk fel, hanem ugyanúgy csak önmagunk ragyogását akarjuk, ebben tetszelgünk és Isten ellen fordulunk, mint a Sátán, akkor mi sem jutunk fel a mennybe, mert nem a valódi Istennel akarunk közösségben lenni. A drámának azért engedett Isten hosszú lefolyást, hogy mindez a teremtmények, az egész kozmosz számára nyílvánvalóbb legyen. A Sátánnak ezer lehetősége lenne megtérni attól, hogy látja, hogy Isten miket csinál az emberrel, hogy megmutatja milyen a valódi hatalom, de a Sátán konokul kitart saját tévedése mellett, mert a tévedés szó neki nagyon égő. Nem a mi imáink, részvétünk használ a Sátánnak, ez semmit nem számít nála, az egész emberiség megváltásának drámája, Isten megtestesülése, halála és feltámadása az, ami a legjobban meg kell hogy ütköztesse a Sátánt saját hibájával, de makacsul marad a hibájánál. Isten ismeri a démonokat és minket, ezért mondja, hogy a leghasznosabb, ha harc van köztünk és a Sátán között, ahol Ő segít minket a harcban. A fénylő angyalt a földre veti, és megmutatja, hogy egy porból alkotott teremtény is le tudja győzni! Ez gyógyírként szolgálhatna a Sátán gőgjére, de nem ismeri el továbbra sem tévedését. Isten ezer módon bizonyítja a Sátán bűnösségét, ne higgyük, hogy mi érzelgős sajnálatunk ehhez bármit adhatna még, ez csak nekünk rossz, mert akkor feladjuk a Sátán elleni harcot, aki kívülállóként jött be egy jónak teremtett világba, ahol Isten minket tett meg úrnak. Isten velünk együtt űzi ki a tévelygés, gőg, bűn, rombolás lelkét a mi világunkból, mert mindent a teremtmények szabd akaratával old meg. Ha megnézed egyébként, mi csinált a Sátán első lépéseként. Először a saját gőgjét akarta beültetni az emebrbe, utána, amikro ISten harcot szerzett közöttük, akkor ezt a kardot önmagáról embertársunkra irányította. A bűnbeesés után a testvérgyilkosságot sugallta az embernek. Nekünk nem egymást kell ölnünk, nem egymásra haragudnunk, hanem a Sátán ellen küzdenünk! Ha elfordítja az ember a Sátánról a kardot, akkor azt embertársa ellen fogja fordítani! Nekünk egymással kell békében élnünk, Istennel szemben alázatosnak lennünk és a Sátánnal szemben győzedelmesnek. Ha megnézed, ilyennek lettünk megalkotva. A Sátán pedig ravasz módon pont az ellenkezőjét akarja elérni: egymással szemben legyünk békétlenek, Istennel szemben felfuvalkodottak és a Sátánt hagyjuk győzni felettünk… Dióhéjban erről szól minden.