Keresztények! Ti hisztek a reinkarnácioban?

Kedves kérdező! Több éve végzek magán szinten vallásközi kutatásokat, és ne aggódj, a problémáról ha lehámozzuk a kaotikus tévképzeteket és marad egy józan tényszerű alap, akkor egész könnyen megérthető, hogy miről is van szó. De röviden:

A reinkarnációban azok az emberek hisznek, akik nem ismerték meg a feltámadás örömhírét.

Vagyis aki tudja, miről szól a keresztény örömhír, az nem hisz egy annál jóval gagyibb elképzelésben, nem lehet valaki keresztény és reinkarnáció hívő is. De bővebben:

Véleményem szerint minden vallás valamilyen valós tapasztalaton alapszik, de az, hogy ezt minek értelmezik, az függ az egyéni lelki szinttől, az embert kürülvevő kultúrától és az Igaz Istentől való távolságától. A hinduk önmaguk és a világ megfigyelésével felfedeztek az emberben egy maradandóbb lényeget és azt is lehet tapasztalni, hogy a mi "öntudatunk" (az egyszerűség kedvéért nevezzük így, mert a keresztény és a hindu emberkép egy kicsit más, valójában nem lehet azt mondani, hogy a keresztény fogalom szerinti lélek megy át egyik testből a másikba a reinkarnáció során, mert a hindu/buddhista lélekfogalom más, összetettebb, változóbb dolog), tehát az öntudatunk függetlenül létezik attól is, hoyg milyen a testünk, hogy elveszíjük-e az egyik karunkat, a lábunkat, stb. Ehhez még hozzájárulhattak a halálközeli élmények is a hindu kultúrában, vagyis hogy az ember meghal és megtapasztalja, hogy kívül kerül a testén (ezt több független megfigyelő is leírta már több vallásban vagy éppen ateisták), de ha siekrül visszatérnie a halálból (pl. klinikai újraélesztés), ezt el tudta mondani, tehát ez megerősítette azt a hiedelmet, hogy a lélek a testtől függetlenül is tud létezni. És akkor a hinduk elkedztek gondolkodni, hogy hát akkor valahogy bekerült a testbe a lélek valami magasabb minőségből, de ha bekerült, akkor átmehet egyik testből a másikba is, stb., és a testtől függetlenül vándolró "lélekből" megalkották a reinkarnáció tanát. Tehát egy rendkívüli, de alapvetően valós lelki tapasztalatot a saját logikájukban helyeztek el. Az agy innentől kiszolgálja a meggyőződést, tehát ha azt akarom, hogy felidéződjenek előttem korábbi életeim, akkor beindul a fantáziám és az agyam szépen szolgáltat nekem ilyen élményeket, mintha azok tényleg megtörténtek volna (álmunkban nem ezt csinálja?), mert hát ha a lelkem független a testtől, akkor ez megtörténhet. Ehhez járult még a karma/kamma tanítása, vagyis az a megfigyelés, hogy az élet eseményeiben van egyfajta "ahogy te mérsz, úgy mérnek neked is" elv, és innen már szép elképzelések születtek az életeken átívelő tökéletesedő vagy bűntetését elszenvedő létezőkről. Sőt, a test és a lélek viszonyára többféle bardo állapotot is kitaláltak... No, de, és itt van egy érdekes fordulat, mert egyszercsak megvilágosodott a fa alatt Shakjamuni Sziddhárta királyfi (közismertebb nevén: Buddha, pontosabban az első buddha állapotba eljutott személy), aki az egész hindu reinkarnáció rendszerét egy rabságnak érezte, amiből szabadulni kell. Egy rossz dolognak, amiből ki kell menekülni (azok már csak a hülye nyugatiak, akik azt hiszik a reinkarnáció egy jó dolog, a buddhisták szerint ez nem jó). A fantáziája neki is nyílvána addig terjedt, hogy az ember a föld élet iránti vágyak húzzák mindig vissza, és a cselekvések generálnak karmát, hogy ismét újraszülessen a földön, ezért a menekülés útja ha minden földi vágytől megszabadulunk és nem cselekszünk, csak meditálunk. És tapasztalta, hogy a földön úgyis minden hiábavalóság, mert ő még mélyebbre ásott és felfedezte, hoyg az ember valódi éne egy örök változatlan én, és a múlandó boldogságok iránti vágy nem felel meg az ember valódi énjének. A világ múlandó változékony állapotát nevezte el a szamszára körforgásának, amiből szabadulni az önmagában felfedezett tiszta örök én természetének jobban megfelelő Nirvánának elnevezett állapotba lehet. No, dióhéjban ez történt, most nézzük meg a kereszténységet.

Ami a fentiből valós élettapsztalat, az megvan a kereszténységben is, csak mint mondtam, a hinduk ezt a saját kultúrájuk rendszerében helyezték al, ahol ismeretlen volt Krisztus megváltó terve, hiszen Buddha pár évszázaddal Krisztus előtt élt, a buddhizmus pedig már előtte is létezett párezer év óta. Tehát amit tapasztaltak az egyrészt az volt, hogy a világ béna, múlandó, de az emberben van egy olyan belső természet, amely a világi múlandóságoknál magasabbrendű. Az "ahogyan ti mértek, úgy mérnek nektek is" elvet Krisztus is megerősítette, de nála ez nem egy személytelen törvény, nem a karma könyörtelen törvénye, hanem inkább egyfajta pedagógiai elv, amelyet a személyes Isten alkalmaz (a buddhistáknál az istenek gyakorlatilag szintén ALÁ VANNAK VETVE a karma univerzális elvének, csak a buddhák szabadulnak meg tőle a nemcselekvéssel! Ilyen szemszögből egy ember buddha magasabb szintte kerül, mint egy isten a busshista logikában! - ebből is látszik, hoyg azok az istenek, akiket ők imádnak, bénábbak, mint az az Isten, aki a keresztények imádnak, hoyg tényleg nem találkoztak szemtől-szembe az Igaz Istennel, inkább csak áttéeles képük, elképzelésük van róla vagy más testetlen lényeket (akár démonokat, ha nem saját bálványaikat) tekintenek isteneknek), illetve a megbocsátás isteni hatalma (amit Krisztus a papoknak is átad) tulajdonképpen übereli a karma erejét, vagyis aki megbocsát, az elengedi a tartozást, az erősebb, mint a hindu karma törvénye! A bűnbocsánatot hirdető Krisztus erősebb, mint bármelyik "hindu isten", mert olyan hatalommal bír, amellyel azok nem! Tehát nálunk nem automatikus könyörtelen ez az elv, hanem egy szerető Isten alkalmazza vagy függeszti fel saját hatalmából, bölcsességében és szeretetében.

Az a tapsztalat is okés, hogy az ember ne a múlandó földi dolgokra vágyjon (és véleményem szerint Buddha leásott az ember teremtett természetéhez, amely a bűn torzulása alatt ott lapul mindenkiben - csak éppen azt nem tudta, hogy ez a természet Valakiről mintázva van, akit Isten Fiának és Megváltónak hívnak, így maradt az a leehtőség, amire az akkori tudása kiterjedt), mert ezek a földi dolgok nem elégítik ki telejsen az embert. A keresztény ezen felül viszont tudja, hogy a világ újra lesz teremtve, és a célja az, hogy a jelen múlandó földi világ szenvedésein megtisztulva végül ebben az új égben és földben leljen igazi hazára, ebben keresse a céljait, a megdicsőülését, erre vágyjon jobban, mint a jelen múlandó földre. A keresztény egyértelműen azért hagyja hátra a jelen földi világot, hoyg ne abba térjen vissza, hanem egy romlatlan világba, ahová Isten kegyelméből és nem saját bizonytalan kimenetelű és évezredeken átívelő erőfeszítéseiből kerül! Tehát itt nem szimplán a vágyak kioltása van, hanem a vágyak magasabb szintre való emelése, magasabb szinten való betöltése. Ez is nagy téma.

És az is igaz, hogy a halál pillanatában a lélek elválik a testtől. De alapvetően a testünk nem egy vendégszálló, hanem az emebri lét hozzátartozója, a test és a lélek között szoros egység van, mert a kettő együtt adja ki azt, amit embernek hívnak. A távolkeleti elképzelés az, hoyg a test nem menekül meg, a lélek tud csak megmenekülni, mivel csak a kettő közti minőségi különbséget érzékelik, és azt, hoyg a kettő el tud válni egymástól, de nem ismerik Isten terveit, aki a testet is megváltja és hatalma van az anyagot is romolhatatlanná tenni, hiszen Ő Maga is testté lett! (Az is nagy téma, hoyg Krisztus magasabbrendű az avataroknál is vagy egyéb állítólagosan megtestesült istenektől, hsizen Ő tulajdonképpen az Mindenség Alapja!) Merthogy az, hogy a halál pillanatában a lélek elválik a testtől már eleve Isten kegyelme, és nem a lélek önmagában fennáló tulajdonsága, mert Isten az, aki nem hagyja, hogy a lélek a személytelen megsemmisülésbe kerüljön az elporladó, földdé váló testtel együtt, ha az ember meghal. De az emebri létet, test és lélek egységét helyreállítja Isten. Nem úgy, hogy ha a lélek vágyik még a földi létre (mert hát igazából a teljes emebri létre vágyik, amihez a test is hozzátartozik, és ez kiolthatatlan), akkor visszatér a földre és megint átmegy a halandóság körforgásán (amiből a megvilágosult Buddha is szabadulni akart!), hanem csak a romlott test pusztul el, halálba viszi magával a bűnt. És ez a világ újra lesz teremtve, és a feltámadó ember már a romlatlan földből nyeri el romlatlan testét! A hinduk fantáziája max. addig terjed ki, hogy a lélek ismét a jelen romlottságba tér vissza, ha erre vágyik, vagy ha meg is szűnik rohadt hosszú idő után a jelen világ, utána Istenből kiáramlik egy újabb világ, ami ugyanolyan halandóságnak van alávetve. Ezzel szembe a keresztény nem egy újabb ciklusról beszél, hanem arról, hogy ha az esetleges hindu "ciklusoknak" is vége szakad és az egész világ, az ég és a föld belép egy örök romlatlan minőségbe, új végtelen korszakba. A feltámadt test már nem romlandó, nem halandó, nem hordoz bilincseket, hanem a lélekhez hasonlóan örökké létező. Na, ez megint az, amire a hinduk fantáziája nem terjedt ki, mivel nem ismerték Isten kinyilatkoztatását, amit Krisztus adott az emberiségnek és az Egyáz őrzött meg.

De nagyon szomorú dolog, hogy magukat ekreszténynek nevező egyének is úgy tesznek, mintha nem kapták volna meg Istentől ezt a kinyilatkoztatást és az Örök Élet Evangéliumát, és olyan régi pogány hiedelmekben hisznek és keverik tök idióta logikátlan módon a keresztény tanokkal, amikről kimutatható a Kinyilatkozatatás fényében, hogy tévesek. Legjobb esetben is csak egy Krisztus előtti világképnek felehetnek meg! Mert ISetn Megtestesülése és Evangéliuma az egész unvierzumot kifordította a sarkaiból! Az általános emebri tapasztalatokat téves, információhiányos rendszerben helyezték el és nem ismerik a valódi Isten valódi hatalmát.

NO, remélem, most már érthetőbb a dolog, nyugodtan rágódj rajta, még ha sok is volt, de már több éve foglalkozom ilyen témákkal, így csak hirtelen tudtam ideömleszteni, hoyg kerek képet kapjál. Olvastasd el nyugodtan ezt a haverjaiddal is, és kérdezz(ezek) még, ha valami nem világos. Mert akármilyen szépnek tűnik más vallások rendszere, ha megvizsgáljuk, hogy vaklójában mit is hirdetnek a kereszténységhez képest, akkor elvéreznek.

Kedves Girgoy!

Miért tettem volna jobban? Elvégre Isten szabad akaratot adott nekem. Te talán azt mondod, hogy ez az Isten aki a saját képmására teremtett és szabad akarattal áldott meg, ha nem engedelmeskedem a pokolra fog küldeni az idők végezetéig? Ugyan, miféle szabad akarat volna ez ?

Miért gondolod, hogy nincs bennem alázat Isten tanításai iránt? Honnan tudod, hogy amiben hiszek a saját fantáziám termékei?

Pontosan azt teszem amit tanácsoltál, próbálom megérteni Isten kinyilatkoztatásait, elsősorban Általa. Nem kizárólag egy könyv vagy vallási tanítók által. Olyan nagy baj ez? Őszintén, bűn, hogy nincs bennem félelem, mert nem egy egóval eltelt, bosszúálló,kívételező, figyelmet, imádatot, megbecsülést és ragaszkodást igénylő, a szeretetét feltételekhez kötő Istenben hiszek,(Nem ilyen az Ószövetség Istene?) hanem egy feltétel nélkül szerető,egó és szükséglet nélkül való, békés, mindenkor megbocsájtó Istenben aki minden dolgok forrása, a bölcsesség és a szeretet székhelye és aki nem ítélkezik?

Az általad megismert Isten nem ilyen?

Isten senkit sem küld a Pokolba. A Pokol és a Gyehenna a Sátánnak és angyalainak, valamint a démonoknak készült. Mivel azonban Ádám elbukott, és tudatlanul ugyan, de a Sátán oldalára állt, az ő rabszolgája, azaz tulajdona lett jog szerint. Ahogyan pedig rabszolgák esetében lenni szokott, minden egyes leszármazottja is a Sátán rabszolgájaként látja meg a napvilágot. A Sátán valójában egy túszejtő, sőt, valójában "a" Túszejtő. Minden túszejtő prototípusa. Innen pedig a képlet egyszerű: a Sátán tulajdonai ugyanoda kerülnek, ahova a Sátán. Úgyhogy minden ember számára alanyi jogon biztosított az, hogy a Pokolba, majd a Gyehennába kerüljön. Nyilvánvaló az is, hogy az ítélet alapját a cselekedetek képezik, ezért noha a Biblia nem tanítja egyértelműen, de bizonyos életkor alatt, amikor még az ember nem felelős a tetteiért, még nem vonható felelősségre az ember. Ez az életkor azonban mindössze pár év, és egyénenként változó lehet. A bűn azonban minden emberben ott van, és minden emberben dolgozik, és előbb-utóbb - de a tapasztalat szerint inkább előbb - áttörik, és bűnös cselekedetekben manifesztálódik.

Azaz rossz a kérdés. Isten nem küld a Pokolba. A kérdés inkább az, hogy hogyan tudod elkerülni, hogy oda kerülj alanyi jogon? A megváltás pontosan azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a tulajdon vérével fizetett azért, hogy ne kerülj arra a helyre, se te, se senki más. Ez az isteni szeretet kifejezésének a csúcspontja. Ha pedig szóba hoztad, az Ószövetség Istene a Krisztus volt, mielőtt emberré vált volna. Ő volt az a személy, Aki Mózessel beszélt a csipkebokorból, Ő volt, Aki kivezette a zsidókat Egyiptomból, Aki segítette őket a pusztában, és Aki bevezette őket a Kánaán földjére. Az Isten szeretet. Ez így van. De Isten kizárólag jogszerűen járhat el, mivel Ő a Jogosság Istene. Amíg az ember a Sátán tulajdona, addig semmit sem tehet érte azon kívül, hogy minden Számára elérhetőt megtesz azért, hogy az ember életét megmentse, ebben a világban azonban Istennek korlátai vannak. Ezek a korlátok jogi természetűek, ugyanis Isten Mindenható. A jogi korlátokon azonban nem tud átnyúlni, mert akkor a saját Beszédét kellene figyelmen kívül hagynia, de ezt nem teheti meg. Ez Neki olyan lenne, mint a mi számunkra az, hogy egyik kezünkkel áthatoljunk a másikon: lehetetlen.

Ha ezt az egy életedet nem használod fel arra, hogy kikerülj a rabszolgai pozícióból, akkor Isten semmi többet nem tud érted tenni, pedig továbbra is szeret. Nálad van a következő lépés. Nincs olyan állapot, hogy valaki független. Akik leghangosabban hirdetik a függetlenségüket, azok vannak leginkább megkötözve, csupán ők gondolják azt, hogy az a szabadság, ha szabadon engedik az ösztöneiket és mindent megtesznek, ami a kezük ügyébe esik. Akik átélték már Jézus Krisztus szabadítását, azok tudják már, hogy nem az a szabadság, ha bármit megtesznek, ami eszükbe jut, hanem az, ha nem muszáj megtenni azt, amit nem akarnak. Hol az a tolvaj, drogos, bagós, prostituált, homokos, aki ezt meg tudja csinálni? Az ember vagy az egyik oldalhoz, vagy a másikhoz tartozik, nincs szellemi senki-földje. Istenhez pedig azok az emberek tartoznak, akik elfogadták Jézus Krisztust, újjászülettek és a bennük levő új természet egyre nagyobb befolyást nyer az életükben. A többi embert hívja Isten, de menniük kell, ha meg akarnak menekülni. Ha valaki nem él a megtérés lehetőségével, az a Pokolba fog kerülni, méghozzá úgy, hogy közben Isten szereti, de semmit sem tud tenni érte. Jézus nem azért jött, hogy vallást alapítson, hanem azért, hogy megmentse azt, ami már réges-régen elveszett:"Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala." (Mt 18,11)Az elveszett dolgokra az ember legyinteni szokott, és leírja a listáról. Isten azonban úgy határozott, hogy a Mission: Impossible leges legelső részét nem engedi át Tom Cruisnak, hanem a tulajdon Fiára osztotta ezt a szerepet, mert itt nem lehetett megismételni a jelenetet. Ha Krisztus elbukott volna, akkor nem csak mi buktunk volna, hanem velünk együtt Ő is. Ez a szeretet.

13: Ez csak egy "városi legenda", sosem szerepelt semmilyen régen a keresztény tanok között a reinkarnáció, ez egy hindu tanítás.

15: Istenem, hányszor fogom még hallani ezt a modern tévelygést?!

Amiről te írsz, az a Sátánnak szinte e legelső csapdája, amibe rengetegen belesétálnak azok közül, akik túl nagy szintre nem jutottak el a kereszténységben (vagy bármelyik vallásban). Nézd: miből gondolod, hogy Tehozzád inkább szól a Szentlélek, mint az ószövetségi prófétákhoz, szent apostolokhoz, egyháztanítókhoz? Szerintem nagyon nem lövök félre azzal, hogy Ők sokkal több üldöztetést szenvedtek el Istenért, sokkal szentebb és buzgóbb életet éltek, sokkal szorosabban Rá voltak utalva Istenre (saját túlélésük érdekében is), jobban hallották az Ő hangját, és Isten nagyobb tekintélyre is emelte Őket az Ő nyájában - mint Téged (vagy közülünk bárkit). Tehát ha úgy gondolod, hoyg ők magyarázzák rosszul a Bibliát, Te pedig jól, akkor akkor gőg van benned, mint egy falu! Márpedig a gőggel nem fér össze a Szentlélek, hanem tudod mi fér vele össze, ki érzi jól magát a társaságában? A Sátán! És tudjuk, hoyg a Sátán el tudja játszani, hogy ő a világosság angyala, sőt el tudja hitetni, hogy Isten szól Hozzád, amikro pusztán ő sugallja a ogndolatokat. MIvel ravasz, ezért nem direkt rossznak tűnő gondolatokat sugall, hanem oylanokat, amik egyfajta "felsőbbrendűbb" "ezoterikus" "misztikus" "bennfentes kinyilatkoztatott" "megtisztított" kereszténységnek tűnnek. Szinte már többszáz ilyet láttam, sokan végül a pszichiátrián kötöttek ki, mert igen intenzív lett a hamis prófétai alteregojuk és skizofrének lettek. De a legtöbben szimpla eretnekké váltak. Ugyanezt a szöveget nyomták le mellé: hoyg Isten a feltétel nélküli szeretet. És tudod miért? Mert a Sátán ezt a mérget adagolja hozzá az eretnekség mérgéhez, hogy le tudd azt nyelni. Mert ha tartasz attól, hoyg Isten bünteti azt, ha valaki az Íráshoz hozzátesz valamit, vagy abból elvesz valamit (mint olvassuk az Írásban), akkor esetleg jelentkezik benned egy egészséges és üdvös vészharang, hogy talán nem kellene ezt csinálni, de így, hoyg közben adagolva van Neked az elelnfél részéről, hoyg ó, semmi gond, Isten megbocsátó, elnéző, stb., így a vészharangot állandóan elnémítja az ördög. Ez bizony nem játék.

Nemcsak azért, mert ha hiszel a reinkarnációban, akkor nem igazán hiszel a megváltásban, és nem igazán töröd magad, hogy tökéletes legyél, mert ráérsz párezer éven át is, hanem azért is, mert ha a megszentelt tekintélyes tanításból csak egyetelenegyet is elvetsz, akkor ezzel kaput niytottál a Sátánnak, ahol ő egyre inkább benyomul és egyre több dolgot fog elvetetni benned a tanításból. Tudja ő, hogy melyek azok a tanok, amelye elvetése nem annyira feltűnő módon megy szembe a tanítással, viszont következményei akkor is azt idézik elő, hogy nem azon a módon tartod lehetségesnek az üdvözülést, ahogy Krisztsu azt kínákja - tehát nem is üdvözülsz! Úgyhogy szépen tovább súgdossa ő a gondolataidat, amikről nem tudod eldönteni, hogy kitól származnak, de azt hiszed Istentől, és aztán szépen lesiklassz az üdvösség útjáról és a Sátán sót röhög a markában Rajtad!

De kapsz még egy gyógymondatot, amit nemrég olvastam egy szent egyháztanítótól, rágódj rajta:

"Istennél senki sem jobb, de Ő se bocsát meg annak, aki nem kéri a bocsánatát."

Lehet, elsőre keménynek hangzik, de pont azért ilyen Isten, mert senkire se erőltet semmit, mindent a mi akaratunkkal együtt visz végbe. Az eretnekek pedig nem igen szoktak bűnbánatot tartani, ez az első képesség, amit az ellenfél kigyomlál belőlük valami ravasz magyarázattal...

16: Kedves Asperrimus. Érdekes elgondolás, de finomíthatok rajta pár dolgon, ha megengeded?

1. Istent mindenhatóságát nem korlátozzák saját törvényei sem. Ez paradoxon lenne. Ha alkotott egy törvényt és azt később betartja, annak nem az a magyarázata, hoyg nem nyúlhat át saját kezén, hanem az, hoyg annakidején tökéletes bölcsességgelhozta meg azt a törvényt vagy elhatározást, előre látva a jövőt is, és az olyan elhatározás, amely érvényes és frankó tud maradni az idők végéig is. Krisztus ahalála előtti imájában egyébként utalt rá, hogy az Atyának midnen lehetséges, még az is, hogy ne kelljen meghalnia a Fiának a mi megváltásunkhoz, miért ne tudta volna Isten, aki az egész világot a szavával teremtette, kiragadni egy mozdulattal a bűnből az embert? Ugyanakkor Krisztus kereszthalála is önkéntes volt, nem (jogi vagy más) kényszerből történt (Jn 10: 17-18). Itt arról volt szó inkább, hogy mindenféle Istent (akár az Atyát, akár a Fiút) kényszerítő kötöttségek nélkül, ami csorbították volna az Ő mindenhatóságát, egyszerűen ez volt a mi megváltásunknak a legjobb módja. Mert így Krisztus egyrészt helyreállította az Atya iránt az emeber engedelmességét emberi természete révén, másrészt megmutatta, hoyg Isten annyira szeret minket, hoyg képes meghalni is értünk és a legmélyebb helyről felhozni az embert.

2. Azzal se értek teljesen egyet, hoyg a Sátánnak ilyen hatalma lenne az emebriségen. Akkor Isten már kezdetben azt modnta volna, hogy ezért a tettért alávetlek téged, ember a kígyónak, de egyáltalán nem ez történt. Ő ellenségeskedést szerzett a kígyó és az asszoyn ivadéka között és már előrevetítette, hogy ez a harc a kígyó vereségével fog végetérni, mert az asszoyn ivadéka a kígyó fejére tapos (a legyőzés legmegalázóbb formája). Ezután a Sátán ezt a harcot egyből önmagűról emebrtársunkra akarta irányítani, amikor Káinnak a testvérgyilkosságot sugallta. De már akkor megmondta Isten, hogy nem rabszolgák vagyunk, hanem: IMóz 4: 6.

És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?

7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

Tehát szó sincs itt rabszolgaságról, inkább arról, hogy már akár a bukott, megváltás előtti emebr is képes bezárni az ajtót a gonosz előtt és felébe kerekedni! A probléma inkább az, hogy ezt az emebrek nem teszik. Ezért nem alanyi jogon, hanem önszántukból ajtót nyitnak a gonosznak és válnak a követőjévé. De az emebr önszántából az Új Ádám, Krisztus követőjévé is válhat. Tehát nincs teljes kényszer, jogi megszorítások egyik oldalon sem.

Az viszont igaz, hogy az emebriség állapota nagyot romlott a bukáskor (sőt egyesek szerint azóta folyamatosan romlik), és az isteni hasonlatosság eléggé eltorzult. De Krisztus ezt se valami kalapácsütéssel állítja helyre, hanem úgy, hogy ha elfogadjuk Őt, és újjászületünk a Lélektől, akkor egymásban lakozunk, és Krisztus belülről fokozatosan formál át minket az Ő isteni képmsására, miközben a bűnös világ elmúlófélben van körülöttünk. Aki a világgal tart, ugyanúgy elmúlik a világgal, tűzre vettetik az ördögökkel és a régi földdel együtt. Aki viszont az Élet testének tagja lesz, az megmenekül.

De visszatérvbe erdeti témánkhoz: az Utolsó Ítélet - amely semmilyen szinten nem hozható össze a reinkarnáció tanával - pont arról szól, hogy a dolgok végleg szétválnak, és a jelen világ annak midnen gonoszságával és bűnével elpusztul véglegesen. Az Új Ég és az Új Föld már egy örök romlatlan minőség és egység. Ez merőben más, mint ahogy a hinduk látják a világ ciklikus körforgását... Bizonyos szemszögből a mi Örömhírünk a hindu világ halála.

(És Sziddhárta Buddha is ebből a körforgásból szeretett volna menekülni, csak még nem ismerte Krisztust.)

Kedves Girgoy!

Bizonyos dolgokat nem mond ki egyértelműen a Biblia, de utal rá. Az egyik ilyen utalás éppen a Sátán lázadása és bukása. Nincs leírva pontosan, hogy hogyan történt és miért. Le van írva, de nem pontosan, nem egyértelműen, ezért ez nem is annyira alapvető a kereszténnyé válásban, nincs is benne a Zsidó 6,1-2 által felsorolt alaptanításokban, így nem tekinthető üdvösségi kérdésnek. Hasonlóképpen a Sátán királyságának a működése is csupán érintőlegesen van leírva, bár ha valaki beleássa magát a Bibliába, akkor sok információt fog találni, ha Istenre nyitott szívvel keresi az ezzel kapcsolatos válaszokat. Kérdezheti valaki, hogy miért foglalkozna egy keresztény a Sátán királyságának a működésével? Miért nem elég, ha csak Isten dolgait keresem a Bibliában? Alapvetően azért, mert amit a Biblia tartalmaz, azok mind Isten dolgai, és ha a Biblia beszél a Gonosz munkájáról, akkor annak jelentősége van. Minden hadsereg kiképezi a katonáit az ellenfél stratégiáit illetően, mert ellenkező esetben az ellenfél előnyben lesz a harc során. Különösen igaz ez egy olyan ellenféllel kapcsolatban, amelyik már az ember megteremtése előtt létezett, minden dologról tud, ami az emberiséggel kapcsolatban megtudható a számára és soha nem pihen és nem alszik. Ez pedig nem csupán a Sátánra igaz, hanem a gonosz angyalokra is. A maguk területét egészen pontosan ismerik és azonnal átlátják azokat az összefüggéseket, amikről nekünk fogalmunk sincs, hogy egyáltalán léteznek. A démonok nem feltétlenül lumenek, de nekik is sokezer éves tapasztalatuk van, úgyhogy a fölényük vitathatatlan.

Jézus azt mondta, hogy legyetek ravaszak, mint a kígyó. Én tanulmányoztam a kígyókat, tartottam is régebben pár fajta siklót, amik tulajdonképpen teljes jogú kígyók és minden vonatkozásban úgy is viselkednek, mint a veszélyesebb fajok, csak ártalmatlanok. Elmondhatom, hogy a kígyók esetében semmiféle ravaszságot nem tudtam felfedezni. Elég buta állatok. Ha a kezemet bent hagytam, nem tudták megkülönböztetni a tápláléktól, ha ugyanazt az egeret kezdte két sikló nyelni, akkor jobban tettem, ha beavatkoztam, mert az egérrel együtt az egyik benyelte volna a másikat, és mind a kettő elpusztult volna. Rosszul lát, a hallása sem valami fejlett, csak a szaglása. Az igazi óriáskígyókon kívül az összes többit könnyű elpusztítani, egy hozzáértő számára a mérgeskígyók sem jelentenek komoly veszélyt, ha számítanak a támadásra. Jézus nem róluk beszélt. Az 1 Mózes 3,1-ben mondja a Biblia, hogy "A Kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, amit az Úristen teremtett." Ez a Kígyó azonban nem egy kígyó volt, hanem egy szellemi lény, akit a Biblia Kígyónak nevez, és a Jelenések könyvében egészen pontosan meg is nevezi:"És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének." (Jel 12,9) Jézus azt mondta, hogy legyünk olyan ravaszak, mint a kígyó. Melyik kígyó?Az a Kígyó, amelyik ravasz volt, és becsapta Évát. Jézus azt mondta, hogy a keresztények éppen olyan ravaszak legyenek, ahogyan a Kígyó megvezette az embert, de mindeközben olyan szelídek legyenek, mint a galamb. A galamb pedig nem okvetlenül szelíd állat. Ha úgy alakul kiszedi a másik szemét is a belharcok során. Az a galamb, akire Jézus utalt, ugyanaz a Galamb, Aki Jézusra rászállt és rajta is maradt. Vagyis a ravaszságot, amit Jézus elvár a követőitől, az emberek érdekében, a Szent Szellem által kell gyakorolni. Vagyis Jézus szerint van mit tanulni az ellenségtől. Mit is? Stratégiát. Ha másért nem is, azért, hogy be tudjuk azonosítani. De az emberek megnyerése érdekében akár fel is használható a Kígyóéra hasonlító ravaszság. Csak ennek nem a gonosz a forrása, hanem Isten, és nem az ember ellen, hanem az érdekében.

A Sátán azt mondta Jézusnak, hogy a világ fölötti hatalom neki adatott - azt is mondhatta volna, hogy pókeren nyerte a blöffjével - és annak adja, akinek akarja. Jézus ezt nem cáfolta, pedig ha nem lett volna igaz, arról Ő biztosan tudott volna. Pál apostol ennek a világkorszaknak az istenének nevezi a Sátánt. Arról beszél a Biblia, hogy a gonosz megkötözte az embereket, és ahhoz, hogy ki lehessen rabolni, ahhoz előbb meg kell kötözni, és csak azután lehet tőle elvenni a kincseket. Ezek a kincsek elsősorban emberek. Gondolod, hogy Isten megengedné a Sátánnak, hogy megvakítsa az embereket az Evangéliumra, amit éppen azért kell hirdetni, hogy az emberek megmeneküljenek? Miért kell közbenjárni az emberekért? Isten nem engedi őket megtérni? Isten mindenkinek parancsolja, hogy megtérjen. A Biblia szerint az ember rabszolgaságban van.

Káin még jóval könnyebb helyzetben volt, mint mi. Mikor Isten azt mondta a sötétség fölött, hogy legyen világosság, akkor világosság lett. Mivel ez a legelső napon történt, a Napot, a Holdat és a csillagokat pedig csak a negyedik napon teremtette meg Isten, számomra teljesen logikus, hogy ez nem fizikai, hanem szellemi világosság volt, ami úgy lehetséges, ha Isten Szelleme minden szellemi gonoszságot kiszorított a világból. A Biblia beszámol arról, hogy Isten létrehozott egy búrát. Én úgy látom, hogy ez a búra egyrészt egy párafüggöny volt, ami egyenletes klímát biztosított a vízözön előtti Föld számára, másrészt pedig egy áthatolhatatlan szellemi fal is volt, ami a Föld térségéből kiszorított gonosz angyalokat kívül tartotta a második égnek nevezett zónában. Az általunk első égnek nevezett térség az, ahol mi élünk, a Földdel, a Nappal, a Holddal, a bolygókkal, és az egész látható Univerzummal együtt. Tehát Ádám és Éva egy szellemileg sterilizált világba lett belehelyezve. A Sátánnal történt találkozás egyáltalán nem egy véletlen baleset volt. Az embernek át kellett esnie ezen. Az lett volna a feladata, hogy visszautasítsa a Sátán próbálkozását. Egész addigi életében, aminek hosszát nem mondja el a Biblia, erre a találkozásra volt felkészítve. Az ember azért lett megteremtve, hogy Isten igazságának a koronatanúja legyen.

A Sátán bevádolta Istent az ember előtti világ előtt, hogy Isten nem szeretetből, hanem hatalommániából teremtette és tartja fenn a Mindenséget. Isten számára két lehetőség volt. Vagy erővel eltörli a Sátán lázadását, de akkor azok a hazugságok, amikkel megvádolta Istent benne maradtak volna a levegőben, és magában hordozta volna ez a szituáció, egy következő lázadás lehetőségét, vagy pedig belemegy egy törvényes bizonyítási eljárásba, melynek során bebizonyítja kétséget kizáróan az összes angyali lény és minden más teremtmény előtt, hogy Ő a szeretet, a Sátán pedig hazug, és rosszindulatú. Ez a bizonyítási eljárás tulajdonképpen egy kozmikus méretű jogi per, ahol a Sátán a felperes, és Isten az alperes. A Sátán a vádló, Isten pedig a vádlott. Természetesen Isten nem mondott le a trónról, hanem úgy vetette alá magát ennek az eljárásnak, hogy közben továbbra is irányítja a fel nem lázadt Univerzumot, amit mi Mennynek nevezünk, vagy harmadik égnek. Itt száz százalékosan megvalósul Isten uralma. A második ég éppen azért lett létrehozva, hogy a fellázadt angyalok vizsgálati fogságát le lehessen bonyolítani. Ki lettek lakoltatva a Mennyből. A felperes azonban bizonyos feltételek mellett bemehet a Mennybe, lásd a Jób könyvét. Isten felállított egy vizsgáló bizottságot, akiknek az a feladatuk, hogy a bizonyítékokat megvizsgálják és értelmezzék. A szabályokat nem Isten hozta a perrel kapcsolatban, hanem egy tanács. Enélkül a tanács nélkül Isten nem avatkozhat be a Föld térségébe jogszerűen.

Amikor a hatnapos teremtés megtörtént, az már a bizonyítási eljárás része volt. Ezért minden nap azzal végződött, hogy Isten mindent megvizsgált, megvizsgálták az angyalok is, és mindent jónak találtak. Jegyzőkönyvbe is lett véve, mi is olvashatjuk, hogy minden jó volt. Ebbe a minden tekintetben jó világba került az ember, akinek feladatokat adott Isten. Egészen biztos vagyok abban, bár a Biblia nem részletezi, hogy a teremtésétől fogva egészen addig a bizonyos napig arra készítette fel Isten az embert, hogy a Sátánnal való találkozás során győzzön. Ádám nem Isten Fia volt, de minden vonatkozásban olyan volt a természete, mint a Názáreti Jézusé, amikor emberként élt a Földön. Legyőzhette volna a Sátánt. Fel volt készítve. Egyetlen egy kikötés volt. Ádám nem tudhatott a jó és gonosz konfliktusáról, hiszen ő volt a koronatanú. Neki kellett volna demonstrálnia azt, hogy Isten jó, azáltal, hogy az Ördög minden ravaszsága ellenére Istent választja. Isten mindent megtett Ádámért, de abba a szituációba nem avatkozhatott be: az embernek egyedül kellett volna győznie. Sajnos azonban, bár minden vonatkozásban fel lett készítve, mégis elbukott. Ekkor kattant a bilincs zárja Ádám és Éva csuklóján, és ekkor kerültek a Sátán uralma alá. Ekkor azonban még csupán egyedül ő volt ebben a világban a sötétség képviselője. Az a szellemi fal ugyanis, amit Isten létrehozott, továbbra is kinn tartotta a gonosz angyalokat. A gonosz angyalok, majd a démonok akkor kezdtek beszivárogni a világba, amikor az emberek belemerültek a bűnbe. Káin megkísértésekor nem is biztos, hogy volt a Sátán személyén kívül más gonosz lény is a világban, hiszen Jézus azt mondja róla, hogy emberölő volt kezdettől fogva. Úgyhogy sokkal könnyebb dolga volt Káinnak, hogy uralkodjon a bűnön, mint a ma élő embereknek. A bűn mértéke szabja meg a gonosz angyalok és démonok számát ebben a világban. Minél nagyobb és nehezebb a bűn, annál több gonosz angyal hatolhat be a Föld atmoszférájába, és annál több démon szabadulhat ki a Mélységből.

Volna tovább is, de mindaz amit fentebb leírtam, nincs konkrétan leírva a Bibliában, csupán tele van olyan utalásokkal, amelyek ezt a forgatókönyvet valószínűsítik. Ez azonban csak homályosan látható, ezért biztosan vannak benne hibák is. Az azonban szintén biztos, hogy sok tekintetben pontosan ez történt. A többinél elszabadult a fantáziám. A képzelet használata azonban nem bűn, csak akkor, ha összetévesztem a tényekkel. Ezt azonban nem tettem. Ha nem tudod elfogadni amit mondok, én nem hibáztatlak. Különösen azért nem, mert annyira elterjedt nézet a vallásos világban, hogy Isten uralja az egész világot, hogy annyira áthatja a közgondolkodást, hogy még újjászületett, Szent Szellemmel betöltekezett hívők is nehezen vetkőzik le az ó emberrel együtt. Pedig ez a Biblia szerint tarthatatlan álláspont, hiszen miért is kellene úgy imádkoznunk az Atyához, hogy "legyen meg a Te akaratod, mint a Mennyben, azonképpen itt a Földön is", ha evidencia lenne Isten akaratának a megvalósulása?