Az antikrisztus 7 évre békeszerződést köt, de a 7 év felénél megszegi a szerződést. Ez hol olvasható a Bibliában?

Főleg, hogy ez nem is a Jelenésekben van hanem a Dánielben:

Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés. Dániel 9:27

Tisztelt Kérdező!

Sehol. Ez a Dániel 9,27-nek egy sajátos értelmezése, amely az utolsó évhetet kitolja a végidőre. Ha jól tudom, ez pönkösdi-karizmatikus értelmezés (javítsatok ki, ha tévedek). Mások szerint azonban ez a prófécia már beteljesedett IV. Antiochos Epiphanesz idejében. A protestáns teológia és a zsidó magyarázat is ezt vallja.

----------------

Véleményem szerint Dániel 70 évhétről szóló jövendölés Messiási prófécia teljes egészében úgy, ahogy van. Gábriel azt mondja Dánielnek, hogy "hetven hét szabadott" az ő népére, ez 490 valóságos évet jelent, amely az első században lejárt. Mivel a jövendölés alanya a Messiás, ezért értelemszerűen is az Ő szereplésével van kapcsolatban a 27. vers is.

Szia kérdező.

Igen Dániel könyvében van

Milyen ’szövetség lett sokakkal megerősítve’ a 70. évhét végéig, vagyis i. sz. 36-ig? A törvényszövetség i. sz. 33-ban lett hatálytalanítva, amikor Jézust oszlopra feszítették. Azáltal azonban, hogy Jehova i. sz. 36-ig érvényben tartotta az ábrahámi szövetséget a testi Izraellel, meghosszabbította a zsidók iránti különleges kegy időszakát. Ezt azon az alapon tette, hogy ők Ábrahám leszármazottai voltak. Az ábrahámi szövetség ’az Isten Izraelére’ még mindig érvényes (Galácia 3:7–9, 14–18, 29; 6:16).

A Törvényszövetség ugyan el lett törölve i. sz. 33-ban, de még nem ért véget az az időszak, amely alatt Isten különleges kegyben és figyelemben részesítette a zsidókat. Ez az időszak i. sz. 36-ig tartott, amikor is Péter az istenfélő itáliai Kornéliusznak és háznépének, valamint más nem zsidóknak is prédikált (Cselekedetek 10:1–48)

A Messiás „egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget” — jelenti ki a Dániel 9:27. Itt az ábrahámi szövetségről van szó; azt erősítették meg hét éven, vagyis „egy héten át”, Jézus, a Messiás megkeresztelkedésétől és nyilvános szolgálatának az elejétől, azaz i. sz. 29-től kezdve. Annak, hogy valaki ehhez a szövetséghez tartozzon, mindössze az volt a feltétele, hogy Ábrahám héber leszármazottja legyen. Ez az egyoldalú szövetség nem tette lehetővé, hogy valaki Jehovának átadott állapotban legyen.

A kritikus idő „a hét fele”, azaz az utolsó évhét közepe volt.

I. sz. 33 elején, amikor egy kínoszlopon meghalt, a próféciával összhangban Krisztus ’kiirtatott’, és emberi életét váltságként adta az emberiségért (Ésaiás 53:8; Máté 20:28). A Törvényben előírt állatáldozatokra és ételáldozatokra nem volt többé szükség, amikor a feltámasztott Jézus bemutatta feláldozott emberi életének értékét Istennek az égben. Bár a zsidó papok a jeruzsálemi templom i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásáig továbbra is mutattak be áldozatokat, ezeket az áldozatokat Isten nem fogadta el többé. Egy jobb áldozat váltotta fel őket, egy olyan, amelyet sohasem kellett megismételni. Pál apostol ezt írta: „[Krisztus] egyszer s mindenkorra felvitt egyetlen véresáldozatot a vétkekért . . . Mert egyetlen áldozatvitelével mindenkorra bevégzettekké tette a megszentelődőket” (Zsidók 10:12, 14, Csia fordítás).

Sok zsidó, katolikus, és protestáns bibliatudós egyetért abban, hogy a jövendölésben szereplő „hetek” kifejezés évheteket jelent. Az ökumenikus kiadású Revised Standard Version így adja vissza ezt a verset: „Hetven évhét határoztatott el a te népeddel kapcsolatban.” Ez a 490 éves időszak i. e. 455-ben kezdődött, amikor Artaxerxes király Nehémiást felhatalmazta, hogy „helyreállítsa és megépítse Jeruzsálemet”. (Nehémiás 2:1–8.) Hatvankilenc évhéttel később, vagyis i. sz. 29-ben Jézus alámerítkezett és felkenetett. Így lett Krisztussá vagy Felkentté, azaz Messiássá. „A [70-ik] hét közepén”, i. sz. 33-ban, „kiirtatott”. Áldozati halála engesztelést szerzett az emberiség bűneiért, és ez a mózesi törvényben elrendelt állatáldozatok „megszűnéséhez” vezetett.

E megbízható jövendölésre való tekintettel, az első évszázadban élő zsidók „tudták, hogy a Dániel által rögzített hetven évhét most már a végéhez közeledik; ezért senkit sem ért váratlanul Alámerítő János bejelentése, hogy Isten királysága elközelgett”. (Manuel Biblique, írta Bacuez és Vigouroux.)

Penu Dunham.