Mit foglal (hat) magában a spiritizmus?

Mi a spiritizmus? A démonokkal, vagyis a gonosz szellemekkel való együttműködő kapcsolattartás — akár közvetlenül, akár emberi médiumok által. A spiritizmus úgy hasznos a démonoknak, ahogy a csalétek a vadászoknak: vonzza a zsákmányt. S miként egy vadász többféle csalétket használ az állatok csapdába ejtésére, éppígy a gonosz szellemek is a spiritizmus különféle formáit mozdítják elő, hogy ellenőrzésük alá vonják az embereket. (Vö. Zsoltárok 119:110.) E megjelenési formák közé tartozik például a jóslás, a mágia, az előjelek utáni kutatás, a varázslás, a megigézés, a médiumok tanácsának kikérése és a halottaktól való tudakozódás.

Gonosz szellemek vannak,akkor jó szellemek is,honnan veszed,hogy a rossz szellemekkel foglalkozik néhány spiritiszta?Miért tenné,ha jót akar?

az előjelek utáni kutatás???

Isten tiltaná a jó megfigyelőképességet??Komolyan mondom,ha isten azt akarja,hogy maradjunk buták,az nem vezetne semmihez!Isten azt figyeli mikor ébredünk már fel,hisz ezért teremtett minket!Milyen isten,aki butának teremt,és butának is akar tartani?Csak nem a sátánt tiszteled?

Varázslás? hát minek nevezzük a katólikus szertartásokat?Keresztelés,és a többi?Az nem tűnik kissé varázslásnak???

Hogy varázslatos vizet (szent vizet) csöpögtetnek mindenhová?Hogy szimbólumot használnak (keresztet vetnek),akár spiritiszták a védő jeleket a gonosz,ártó szellemek ellen..

Ha egy gyertya mellett imátkoznak,az is felér egy szertartással,varázslással,mert akkor is az elérni kívánt dolgokat kérik istentől,egy spiritiszta sem kér egyebet,csak ő hozzáteszi,hogy a többi embernek is fájdalom mentes boldog életet adjon az isten,mert nem úgy mint átlag ember,ők gondolnak másokra is..nagyon gonoszak,valóban az ördög műve az önzetlenség is..

A Spiritizmus...(Avagy a szellem-hit)

Az újkori spiritizmus megalapítói: Emmanuel Swedenborg (+1772), Allan Kardec, eredetileg Hyppolithe Rivail (+1869) és Davis A. Jackson. Kardec több mint száz éve írt mûve: A szellem könyve. Állítása szerint a könyv azokat a tanításokat tartalmazza, amelyeket maguk a szellemek adtak a spiritiszta tan és a halál utáni élet alapelveivel kapcsolatban. Táblázatot is közöl, amely bemutatja, hányféle módon lehet a szellemekkel kapcsolatra lépni. Tanítása gyökeresen keresztény-ellenes. A spiritizmus egyik mai mestere G. di Simone parapszichológus, aki Párbeszéd az X-dimenzióval c. könyvében valamiféle "igen nagy fejlettségû szellem"-tõl nyert állítólagos közlésekre hivatkozik. A szellem-hit mai, századeleji formájában sok tekintetben érintkezik a New Age különbözõ irányzataival, a Krisna-hittel és a sátánizmussal is. Az irányzat felhasználja a parapszichológia területét (vö. para jelenségek, ti. a megszokottól eltérõ jelenségek), a tudományos fantasztikus irodalom termékeit.

A spiritiszta tan szerint az ember három részbõl tevõdik össze: anyagból (vagyis az állatokéhoz hasonló testbõl), anyagtalan lélekbõl s a kettõ közt kapcsolatot létesítõ ún. perispiritusból. Úgy vélik, ez utóbbi az ember halálakor megmarad és a léleknek éteri, légies testet biztosít. A testben élõk számára ez láthatatlan, de spiritiszta megjelenésekben észlelhetõvé válik (vö. ektoplazma). Többféle szellemet feltételeznek: felsõbbrendû, alsóbbrendû, legalsóbbrendû és egészen gonosz szellemeket, amelyek miközben emberi testbe reinkamálódnak -folytonosan fejlõdnek. Kapcsolatra léphetnek földi emberekkel, akár saját akaratukból, akár médiumok, közvetítõk révén.

A spiritiszták legtöbb csoportja hisz ugyan Istenben, elfogadják Jézusnak mint nagy tanítónak a létét, de tagadják istenségét, a megváltást, a Szentlelket, egyáltalán, a Szentháromságot. A lelkeknek önálló (örök) létet tulajdonítanak így azoknak -felfogásuk szerint- nincs szükségük teremtõre és fenntartóra. Szivesen vonnak párhuzamot tanításuk és a bibliának azon részei között, amelyek az ember halhatatlanságára, örök életére utalnak, de ezeket a helyeket kiszakít ják összefüggéseikbõl, amellett a Szentírást valamiféle alsóbbrendû, gyerekes tanításnak tekintik és nem isteni kinyilatkoztatásnak. Igazában véve egymás mûveire hivatkoznak, így a spiritizmus egyes rétegei végsõ soron körkörösen egymásra épülnek.

Tudományosan senki nem igazolta állítólagos "tapasztalásaikat". Semmiképpen sem. Felfogásuk nem is annyira "kereszténység utáni", mint ahogy õk állítják, hanem sokkal inkáb kereszténység elõtti, hiszen régebbi vallási tudatformák világába nyúlnak vissza, és keresztényellenes is.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A spiritizmus a kereszténység, és fõleg a Katolikus Egyház csõdjét hirdeti, és minden eszközzel harcol is a hagyományos vallás kihalásáért. Ennyiben egy cipõben jár a materializmussal, így a marxizmussal is, amely szintén a vallás kihalását helyezte kilátásba, még ha anyagelvû alapon is.

A spiritizmus beszél ugyan a lélek halhatatlanságáról, sõt örök létérõl, de ezt a továbbélést nem tekinti üdvösségnek, már csak azért sem, mert Isten létét sem fogadja el, aki üdvözíthetné az embert. A továbbélés módját inkább reinkarnációs séma szerint gondolja el, hogy ti. a lelkek idõnként újra visszatérnek, majd ismét kilépnek a testbõl. A keresztény felfogás -a "kezdetek" oldala felõl- nem tekinti öröknek a lelkeket, másrészt nem egyszerûen a lélek halhatatlanságát hirdeti, hanem az egész ember célbaérését, ami elválaszthatatlan Krisztus mûvétõl és amely Isten ajándéka. 1.Ami a spiritizmus ideológiai alapját -a szellemek " örök voltát"- illeti, a Szentírás szerint egyedül Isten örök: az örökkévalóság királya (1. Tim. 1,17), Isten az eget, a földet (Ter. 1,1) s így az angyalokat is a világgal együtt teremtette, az ember pedig a testével együtt kapja a lélek "lehelletét" (vö. Ter 2,7). Minden egyes ember külön-külön is Isten képmása (Ter 1,27), az emberi méltósággal nem fér össze, hogy alélek más-más testet öltsön fel.

2.A spiritizmus és az okkultizmus bizonyos formáiban a szellemek nem személyes valóságok, hanem személytelen õserõk, esetleg a kozmosz, a világ-egész megnyilvánulási formái. Számos természetgyógyász hivatkozik ilyenfajta kozmikus erõkre. - Ez a felfogás a lelket és szellemet az anyag, esetleg az anyagi energia mintájára képzeli el. A két létsíkot pedig nem lehet összekeverni. Az anyagvilág elgondolások-törvények hordozója, ami személyes programozót feltételez, éppúgy, ahogy az emberi kultúra az ember elgondolását és szabad döntését tükrözi. A végsõ ok nem lehet kisebb, mint teremtménye, az ember. A világ mögött nem személytelen szellemek, hanem a világon kívül álló Személyes Isten áll!

3.Isten szava világosan és határozottan tiltja a spiritizmust: "Ne adjon köztetek senki, aki... bûbájosságot ûz, szellemet vagy lelket kérdez, halottakat idéz. Aki ilyet tesz, útálat tárgya az Úr szemében." (Más. Törv. 18,9-13) Veszélyes játék: számos ember jutott el akár egyetlen spiritiszta szeánszon való részvétel után is pszichiátriai kezelésre, igen sokaknál a feloldhatatlan félelem lesz a "fa" "gyümölcse".

Azon állításaikkal, hogy "megszólaltatják"a halottakat. Valójában nincs szó szellemek jelentkezésérõl. A "médiumok" e világ üzenetét közvetítik. A halottlátó" az elhunyt hozzátartozójának emlékképeibõl rakja össze "ismereteit". Keresztény felfogás szerint a halállal a meghalt ember végképp kiszakad ebbõl a világból, transzcendens, világfölötti létrendbe lép át: ott "az Úrral leszünk" (1. Tesz. 4,17). Egyedül Krisztus tért vissza a holtak közül (1.Tessz. 4,14). Semmiféle olyan "channeling" (csatorna) nincs a túlvilágra, mint amirõl a modern spiritizmus (fõleg már a New Age, az Új Korszak ideológiája) beszél. Tegyük hozzá: még ha jelentkezhetnének is a túlvilágon lévõk akkor is méltatlan lenne hozzájuk, hogy egyesek szórakoztatására, mintegy "viccbõl" csak úgy pórázon "elrángassák" õket. Mindez nem fér össze sem a halottak, sem az élõk emberi méltóságával.

A Katolikus Egyház mindig tiltotta a spiritiszta szeánszokon való részvételt. Legutóbb a Hittani Kongregáció 1917. ápr. 24- iki döntésével, amelyet akkor XV. Benedek pápa is megerõsített. Úgy tûnik, az újabb századforduló ugyanazok elé a kihívások elé állította egyházunkat, mint az elõzõ.

Világszerte százezren, hazánkban mintegy százan lehetnek. A spiritiszták nagy példányszámban terjesztik az olyan sci-fi irodalmat, amely ufókról, átalakulni képes szellemekrõl, szellemek visszatérésérõl mesél. megkörnyékezik a gyászolókat, akik szeretnének valamit tudni eltávozott szeretteikrõl. Az élet nehézségeibe belefáradt embereknek- fõként "magasabbrendû" tudásra szomjazó értelmiségieknek, a közép és felsõbb társadalmi rétegek tagjainak különleges kikapcsolódást, extázist, transzállapotot igérnek, ami valóságos ópiumként hat a lelkekre.