Mi a különbség a spiritizmus és az okkultizmus között?

okkultizmus (a lat. occultum, 'elrejtett, titokzatos' szóból): 1. Elnevezése. Az okkult kifejezést tudományos szempontokkal az Oxfordi Értelmező Szótár szerint először 1545: használták. Az okkultizmussal rokon az ezoterika, a mágia, a boszorkányság, köztük sok az azonosság és az átfedés. A babona nem felel meg teljesen az okkultizmus tartalmának, annak elterjedtebb, hétköznapi v. népi formáit jelöli. - 2. Mibenléte. Az okkultizmus olyan rendszer és gyakorlati tudásanyag, amely egy adott nép, kultúra, vallás általános, közismert rendszere mellett speciális, kevés beavatottnak szóló, titkos eszközöket alkalmaz. Főbb területei: az alkímia, az asztrológia (mely sajátos világnézetet és jóslási műfajt is jelöl); a jóslás egyéb formái (Tarot-kártya, tenyérjóslás, Uija-tábla, Ji King stb.); a spiritizmus (szellem- és halottidézés); az újabb időkben a channeling, az energiagyógyászat, a Feng Shui, az ufo-hit, a sátánizmus és a konkrét mágikus rítusok (inga, varázsvessző, varázskard, varázskör, varázsigék, átkok, amulettek, különféle meditációk, mantrák stb.). - Az okkultizmus olyan hiedelem, melyben a különböző gyakorlatokba vetett bizalom a kozmosznak és titkos erőinek rejtett ismeretére, nem pedig egy istenség ismeretére alapozódik. Az okkult tudás és a mágikus gyakorlat jellemzően a kölcsönös megfelelések eszméjétől függ, amely a legtöbb okkult rendszerre jellemző egység-elméleten (monizmus) alapul, amelyben egyesít mindent: csillagokat, bolygókat, színeket, emberi testrészeket, drágaköveket, távoli eseményeket. A mágia alapelve így szól: „amit itt teszek, az ott is megtörténik”. Az okkultizmus emellett magába foglalja a szellemekbe, a démonokba, a tündérekbe, „elementálok”-ba, félistenekbe vetett hitet, amelyekkel azok kerülhetnek kapcsolatba, akik birtokában vannak a megfelelő tudásnak. - 3. Eredete. Elterjedt a vallástörténet racionalista művelői körében az a nézet, hogy minél primitívebb egy közösség és a vallása, annál mágikusabb. Valójában a mágia nem szülője a vallásnak, csupán rendszeresen megjelenik a perifériáján. Az okkultizmusnak és a mágiának 2 forrása: a) a vágy, hogy Istent és a megszokottat megkerülve, rejtett, nem nyilvánvaló módon (itt az ellentét az empírikus-kísérleti tud-nyal!), akár távolból, rövidre zárva a hatáskifejtés útját, a fáradságtól kímélve magát („a karosszékben ülve”) gyakoroljon uralmat, saját hasznát keresve; b) kiválasztott, bölcs emberekbe (guru) vetett meg-megújuló hit, akik be tudnak vezetni abba „a másik világba és titkaiba”. Ezért járnak együtt az okkultizmussal az ezoterikus beavatások és a hatalommal rendelkező, megvilágosodott emberi vezetők tisztelete (guruizmus). - 4. Megjelenési formái. Minden földrész kultúráiban megjelennek az okkult és mágikus gyakorlatok. a) Az ókori India és Kína holisztikusan gondolkodó (minden Egy) rendszereiben a kutatás megtalálta az európai gnoszticizmuséihoz hasonló elemeket és gyakorlatokat. Az indiai alkímia „szervesen kapcsolódik a jógához és tantrához, vagyis a sajátos pszichomentális technikákhoz. (...) Kínában az alkímia közvetlenül kapcsolódott a taoista titkos gyakorlatokhoz. (...) Ny-on pedig a görög-egyiptomi, valamint reneszánsz alkímia rendszerint összekapcsolódott a gnoszticizmussal és a hermetizmussal, vagyis egy titkos, okkult hagyománnyal.” (Eliade: okkultizmus és boszorkányság, 70. o.) A buddhizmus, mely kezdetben figyelmen kívül hagyta a mágiát, nemsokára feltöltődött ezzel az általános jelenséggel, különösen Kínában és Tibetben. -

b) Az európai, ny-i okkultizmus az ősi babiloni és egyiptomi tudásban gyökerezik, mely sajátosan az újplatonizmus és a gnoszticizmus, azon belül a hermetikus írások (Corpus hermeticum) által maradt fenn és továbbítódott. Hermész Triszmegisztosz mitikus alakja köré rendeződik a kk-ban az ókori anyag, benne az alapvető jelszó: „amint fent, úgy lent”; ez a hagyomány a mágikus művészet talaja. A kk. Eu-ban a zsidóság miszticizmusa, a kabala tovább erősítette az okkult gyakorlatokat. A reneszánsz idejében kiemelkedik Paracelsus, J. Reuchlin, Nettesheimi Agrippa, Johannes Trithemius, Valentin Weigel, Jakob Böhme. Itáliában is jelentősek ekkoriban az okkultizmussal foglalkozó újplatonikus filozófusok, köztük Giovanni Pico della Mirandola, Giordano Bruno. Az okkult tudás további állomásai a titkos lovagrendek, a 17. sz. titkos bölcsességet ápoló testvériségek, melyek egyike később megkapta a rózsakeresztesek nevet. A 18. sz. elejétől a szabadkőművesség továbbít ilyen hagyományokat. 1750 u. alapította a modern spiritizmust a svéd Emmanuel Swedenborg (†1772). Az ő nyomdokait követte a spiritiszta Allen Kardec (†1869). 1850 u. a megerősödött pozitivizmus, az egzakt tudományosság, a racionalizmus és a realizmus reakciójaként jelentek meg a miszticizmus, irracionális megismerési formák, a gnosztikus tanok felé forduló törekvések, mozgalmak. - A 19. sz. okkult divat egyik legfontosabb személye Eliphas Lévi álnéven írt. Hasonló fontosságú a Papus álnevet viselő dr. G. Encausse (*1865) munkássága, aki a legtöbb okkult tant magáévá tette, köztük Martinés de Pasqually beavatását, kinek nevével megszervezte a martinita rendet, melynek tagjai közt ismert francia írók is voltak, s egy Stanislas Guaita nevű boszorkánymester. - 2000-: az okkultizmus erőteljes elterjedtsége elképzelhetetlen a Teozófiai Társaság szerepe nélkül, amelyet 1875: alapított Helena Blavatszkij, aki követőivel (Annie Besant, Alice Ann Bailey, stb.) együtt az eu. gnosztikus eszméket az indiai hagyományokkal ötvözte. Egyben elősegítették a keleti vallások nyugati misszióját, s megkezdték egy leendő egységes világvallás igényének terjesztését s annak szervezését, mely a 20. sz. második felében a New Age mozgalomban realizálódott. A közülük kivált Rudolf Steiner antropozófiai rendszere 2000: is igen népszerű okkultizmus. René Guénon (1886-1951) a maga hagyományokhoz jobban ragaszkodó és ezoterikának nevezett okkultizmusát szembeállította a szélesebb okkult áramlattal. Ő gyakorolja talán a legnagyobb hatást a szinkretista íróra, Hamvas Bélára. - A teozófusokhoz csatlakozik jelentőségében Dion Fortune és Aliester Crowley (1875-1947) munkássága a modern mágia terjesztésében. Crowleyt egyben a mai sátánizmus egyik megalapozójának is tekintik. A sátánizmus alapiratát, a The Satanic Bible-t 1969: jelentette meg Amerikában Anton Sandor LaVey, a sátánizmus egyik irányzatának főpapja. Ezen úttörők nyomában a 20. sz. közepétől számíthatjuk az újokkultizmus divatját, melyen belül napjainkban pszichokultuszokat (Szcientológia Egyháza), beavatásos rendszerben népszerűsödő pszichotechnikákat (agykontroll, reiki, rebirthing), nemzetközi boszorkánymester-köröket, az újboszorkányság társaságait, alternatív gyógyászati szisztémákat stb. találunk, világszerte üzletszerű tevékenységekkel, nagy mennyiségű kiadvánnyal, erőteljes média-jelenléttel. - A Mo-on is elsősorban ifjúsági szubkultúrát alkotó sátánizmus iránt érdeklődők nagyobb köre külsőségeiben hódol a divatnak, a kisebb számú „elkötelezett” résztvevő a sátánt tartja a ker-ek Istenét legyőző valódi kozmikus hatalomnak, s titokban tevékenykedik. - A 20. sz. végén világszerte beszélhetünk a populáris okkultizmus jelenségéről, más néven az új pogányságról, mint társad. méretűvé vált világnézeti elemről. Anglia-szerte az ún. Wicca-körök, hazánkban a nagyszámú iskola, csoport között pl. az Arkánum Szellemi Iskola v. a Szellembúvárok Egyesülete népszerűsítik a mágikus gondolkodást és az okkult tanokat. A 20. sz. okkultizmus és ezoterika elemeit és jelenségeit a New Age mozgalma karolta fel és történelmi távlatokba állítva tudatosan népszerűsíti. -

5. Az okkultizmus és a vallás. Egyesek szerint a mágia a vallás ellentéte (A. Bartholet), s mivel a mágia a kényszerítő cselekvések hagyományosított rendszerét működteti, amelyben természettudományosan föl nem fogható, de a gyakorlatban föltételezett „természetfeletti” erőket vesznek igénybe (W. Brücker), világosan eltér a vallási hittől. Az okkultizmussal és a mágiával szemben a kereszténységben alapvető az Istenre hagyatkozó beállítottság és az imádság, amely mindent Istentől vár és mindenben Isten megdicsőítését keresi. A mágia nem feleltethető meg sem a vallási hitnek, sem a valódi természettudományos gondolkodásnak, hanem mindkettőtől függetlenül az emberiség tört-ében a hatalomgyakorlás és a titkos (gyakran jogtalan) befolyásolás speciális formájaként jelenik meg. Mind a vallási hit, mind a tudomány exoterikus: nyitott, közösségi aspektusban, a közösségért dolgozik, nem kerülve sem az alázatos emberi fáradozást, sem a nyilvánosságot. A mágia módszerközpontú, automatizmusokban él. A mágikus beállítottság valójában gyakorlati materializmust jelent, mert ha beszél is istenekről, Istenről, őt is befolyásolja v. nyilvánvalóan megkerüli, s tudásának használata végső soron a leggyakrabban önző, földi célokra irányul; ha pedig az örökkévalóság felé is nyit, akkor is az ember működik a hatalma alá hajtott erőkkel, s így az önmegváltás a jellemző (gnoszticizmus, alkímia). Mindig kiderül, hogy nem a természetfölötti valóságban történő megváltásról, hanem immanens előnyökről, ill. félelmektől, kudarcoktól, sikertelenségtől való megszabadításról van szó. A ker. hit végső célja a földi, közösségi jó kibontakoztatásán túl nem evilági, hanem az üdvösség, az örökkévalóság, amelyet Istentől vár. Az okkultizmus megkísérli a csodatételt, de nem Isten ereje által, aki az emberrel kegyelmi kapcsolatban áll, hanem az emberi ellenőrzés fölött álló rejtett erők, hatalmak révén. Az okkultizmus tehát azt isteníti, ami nem Isten, ezért a vallásnak a korrupciója, nem pedig a vallás kezdeti állapota; sokkal inkább egy civilizáció dekadenciájának velejárója. Semmi nem látszik abból, hogy a mágia használata fogyatkozna, amikor a különféle kultúrák hanyatlanak, ellenkezőleg, ekkor terjed erőteljesen. - Az okkultizmus meglepő eredményei, „gyógyításai” ker. értelemben nem csodák. Egyrészt nem a természetfelettinek a megnyilvánulásai, hanem csupán a paranormális, paranaturális, tehát a szellemvilágba illő szinten történnek (Müller Lajos SJ); másfelől, mivel ezeket rendszeresen kíséri a csodagyógyítónak, gurunak, a mágusnak a megdicsőítése és öndicsőítése, s gyakran még a megidézett démonokra, erőkre való utalás is. Soha nem Istent dicsőítik, ellentétben az evangéliumban v. a ker. szentek életében megismerhető csodákkal. -

6. A Szentírás Isten szentsége és akarata elleni bűnnek, a pogányságba, a bálványimádásba visszatérő hűtlenségnek tartja, ennek megfelelően tiltja az okkult érdeklődést és ténykedéseket, és felhívja a figyelmet a veszélyeikre (Kiv 7,9-12; 8,7; 8,17-19; 22,28; Lev 19,6-18.31; 20,6; 20,27; MTörv 13,5; 18,9-14; 1Sám 15,23; 28,3.9; 2Kir 9,22; 17,17; 21,5-6; 23,24; 2Krón 33,6; Iz 2,6; Iz 8,19; 18,3; 29,4; 47,12-14; 57,20-21; Jer 10,2; 14,14; 27,9-10; 29,8-9; Ez 21,21; Dán 1,20; 2,2; Oz 4,12; Mik 3,6; 5,12; Náh 3,4-7; Zak 10,2; Mt 24,24; Mk 13,22; ApCsel 8,9-11; 13,8; 16,16; 19,19; 2Kor 11,13-15; 2Tesz 2,7-12; Gal 5,19-21; 1Tim 4,1; Jel 9,20; 13,13-14; 16,9; 16,14; 18,23; 19,20; 21,8; 22,14-15). - 7. Az Egyház tanítóhivatali megnyilatkozásaiban az egyházatyák korától kezdve rendszeresen fölemelte szavát, figyelmeztetett az okkultizmus veszélyeire. Erkölcsileg az okkultizmus bűn az istentisztelet és a vallásosság erénye ellen; ennek jegyében B. Häring rendszerezve fejtette ki a jóslásnak, az asztrológiának, a spiritizmusnak, a mágia formáinak, a babonának az erkölcstelen voltát. A Katolikus Egyház Katekizmusa az 1115-17. p-okban ítéli el az okkultizmust.

spiritizmus (a lat. spiritus 'szellem, lélek' szóból): az okkultizmus egyik ága, vallási jellegű szinkretizmus, amely meglehetősen kiterjedt mozgalmat hozott létre; nem függetleníthető a népies babona szintjén ősidőktől élő ún. kísértet-hittől, mely szerint egyes elhunytak megjelenhetnek. - I. Eredete és története. 1. A primitív vallások kebelén gyakori szokás volt a holtak és egyéb „szellemek megidézése”. A sámánizmus legfontosabb mozzanata lényegében kapcsolatteremtés a szellemekkel. A különféle ókori pogány vallásokban is a szellemidézésnek csak módszerei voltak különbözőek. Homérosz eposzában Odüsszeusz megidézi Teiresziász, a vak jós szellemét hazajutása érdekében. Platón véleménye szerint az olyan bűnös életet élt emberek lelkei, akik ragaszkodtak az anyagi dolgokhoz, időnként kísértetként megjelennek. Rómából Kr. e. 300 évvel adatok vannak a halottidézésről. A halottidézés ókori neve a nekromantia. Nero is megidézi meggyilkoltatott anyja lelkét, miután a pártus kir. 66: beavattatta őt a nekromantia „művészetébe”. A mindenkori varázslás, mágia egyik fontos területe és eszköze a „halottakkal”, démonokkal v. „elementálok”-kal történő kapcsolatfelvétel. - 2. A modern spiritizmus első jelentős ideológusának Emmanuel Swedenborgot (1688-1772) tartják; e vallási rajongó teozófus és szektaalapító állandóan látomásokra hivatkozott, és állítólag 30 é. keresztül érintkezett a szellemekkel. A kezdetek úttörő jelentőségű tudósításaivá váltak azok a jelentések, amiket Justinus Kerner orvos (1786-1862) egy rendkívül szenzitív, alvajáró nő élményeivel kapcsolatban közreadott; Friderika Wanner (1801-29, „a prevorsti jósnő”) az első ismert „médium”, akinek személyében a spiritizmus kapcsolatot mutat fel az alvajárás pszichés jelenségével és az ún. „mesmerizmussal”. A Franz Anton Mesmer sajátos kozmológiai tanításával kísért delejezés, a „magnetizmus”, melynek gyakorlatai között a hipnózis is helyet foglalt, a 19. sz: kb. azt jelentette, amit a mai ún. „bioenergetika” jelent a New Age-divatban. - Mesmer tanainak további kifejtésével vált a spiritizmus másik vezető teoretikusává Andrew Jackson Davis (1826-1910), „a poughkeepsie-i látnok”, aki a transzállapotban diktált The Principles of Nature c. főművével meghatározta a modern spiritizmus világ- és túlvilágképét, melynek jegyében a „spiritek” nyilatkozatai hozzák a kulcsát az új, erkölcsös világnak, amelyben nincs rabszolgaság, háború, alkoholizmus v. egyenlőtlenség férfi és nő között. - 3. A mozgalom kezdetét 1848-tól számítják, amikor az É-amerikai Hydesville-ben egy metodista lelkész, John D. Fox házában „megmagyarázhatatlan” jelenség kezdődött; egy szellem jelent meg a családnak, aki úgy tűnt, hogy kopogtatással válaszol a kérdésekre. Azt „derítették ki”, hogy a kopogó hangok egy boltos lelkétől származnak, akit abban a házban gyilkoltak meg. Fox felesége és két lánya egy gyorsan megalakuló kör középpontjába került: 1849: Rochesterben történt az első, a sajtóra és a közönségre rendkívüli hatást gyakorló nyilvános demonstráció, amely azt bizonyította, hogy a kopogtatással kapcsolatot lehet teremteni a túlvilággal. Más városokban is szeánszokat tartottak, és a népszerű mozg. hamar meghódította NBr-t és Eu-t is. 1855-re a 28 milliós amerikai népességből kb. egymillióan voltak meggyőződve arról, hogy a szellemekkel való kommunikáció lehetséges. - A spiritizmus elnevezés Hippolyte Denizard Rivailnek (1804-69) köszönhető, aki egy galliai druida reinkarnációjának tartva magát, felvette az Allan Kardec nevet. Ő volt a mozg. legaktívabb misszionáriusa; utazásokkal, előadásokkal és számos kv-vel egyengette annak útját, melynek során összeütközésbe került az egyh. pp-eivel és teológusaival. „Allan Kardec” erkölcsi tanait a kereszténységre alapozta, Jézus Krisztust és az evangéliumot emlegette, hozzátéve, hogy ami tévedés van benne, az emberi származású, csakúgy, mint az Egyh. tanításában. Megidézett szellemei szerint a tanítást, amelyet Mózes kezdett, Jézus folytatta és a spiritizmus fogja befejezni, egy új, szellemibb korszakba vezetve az embert. - A mo-i spiritizmus elsősorban a Kardec-féle irányt kezdte követni. A M. Spiritiszta Egylet 1871: alakult, s működésének első korszaka Grünhut Adolf (†1906) nevéhez fűződik. Ekkoriban alakult meg a Szellembúvárok Pesti Egylete s indult újságja, az Égi Világosság. Az előbbinek az utódja, a Szellembúvárok Egyesülete az 1900-as évek végén rendezvényeivel jelentős szerepet vitt az új szinkretizmus, a New Age-mozgalom tanainak terjesztésében. Fontos irányzattá vált a kilépett német pap, Johannes Greber spiritizmusa, amelynek nálunk is számos követője van. - II. Jellemzői. A nők „hivatásos” médiumként új, szociális presztízzsel bíró szerepre tettek szert, főként, ha rendelkeztek a 19. sz. végi nőiességre vonatkozó sztereotípiáknak megfelelő jellemvonásokkal (finomság, sebezhetőség, gyermeki naivitás és hasonlók). Hamar kialakult a spiritiszta összejöveteleket és működést mindenütt jellemző jelenségek repertoárja: transzállapotban történő beszéd, automatikus írás, kopogtató hangok, asztalok v. más tárgyak megmozdulása, sőt „levitációja”, az „író” székecske, a „szellemkezek” által megszólaltatott hangszerek, lezárt viasztáblákon megjelenő üzenetek, különböző fényjelenségek v. a szeánsz helyszínén végigseprő hideg fuvallat, valamint testrészek, sőt egész alakok megjelenése („teljes materializáció”), gyakran a médium valamely testüregéből kiváló elkülönült, „finom anyagú” szubsztanciából („ektoplazmából”). Hívő keresztények felé megtévesztő lett a Kardec-féle irányzatban, hogy gyakran imával kezdik a szeánszokat, v. éppen a Bibliát olvassák. - III. Tanítása. A nálunk elterjedt Kardec- és Greber-féle mozg. nézeteit elsősorban a gnoszticizmusból merítette. Az ókori gnózisra emlékeztetnek ezek a vonások: a szellemek ált. bukás-elmélete; a különféle lelkek mind részei az isteni léleknek; az egyes szellemek büntetésből kerülnek a testekbe; Jézus Krisztus, aki a legmagasabb szellemi teremtmény, nem megváltó ker. értelemben, mindössze eljött egy testben, hogy tanítson, példát adjon (részlet egy 1906: Bpen „József médium” révén elhangzott „kinyilatkoztatásból”: „Hiszen istenkáromlás az, mikor Istent annyira lealacsonyítjátok, hogy Ő saját személyében leszálljon, és nektek, embereknek megváltóul szolgáljon!”); a „megváltás szellemi”; a célt a szellemek saját tökéletesedési úton érik el (önmegváltás); több „messiás” van („salvator salvandus”); a feltámadás nem szerepel, hiszen az anyag és a test csupán elkerülhetetlen rossz; a szellemek a reinkarnáció révén egyre jobban megtisztulnak, felemelkednek. Gnosztikus vonás az is, hogy a spiritiszták nagy része tanítását az „igazi kereszténységnek” tartja. A Kardec-féle spiritizmus megfelel az arianizmus eretnekségének is: a Szentháromság tagadása, Jézus és a Szentlélek istenségének tagadása, akik csupán előkelő szellem-teremtmények. - IV. Kapcsolat a New Age-divattal. Világképük lényegében egyező. A spiritizmus kezdte terjeszteni a reinkarnáció-hipotézisnek azt az európaiasított, New Age-változatát, amely az ókoriakkal és a keletiekkel ellentétben a lelkeknek csupán emberi testekben való leszületését tanítja (növényit, állatit kizárva). A New Age-mozg. előfutárai (H. P. Blavatszkij, Alice Ann Bailey, Rudolf Steiner) valamennyien spiritiszták voltak; Alice Bailey a New Age-re vonatkozó elveket transzállapotban kapta és automatikus írással rögzítette egy állítólagos magas rangú tibeti mester szellemétől. Az Amerikából elterjedt ún. „channeling” (= 'csatornázás a kozmoszba') a New Age spiritizmusa, amelyben már mindenki lehet médium; a New Age-ben jelszó lett a „kapcsolatteremtés”, nem csupán elhunytakkal, ősi bölcsekkel, hanem bármilyen „kozmoszból érkezőkkel”, pl. az „UFO”-val; a 20. sz. végi UFO-mánia egy ker. fogalmak nélküli, „materialista” spiritizmusnak felel meg. A mai ifjúsági spiritiszta cselekmények körében nem ritka az ördög megidézése, így ezek a fiatalok nem védettek attól, hogy átmenetet találjanak a sátánizmus felé. - V. A spiritiszta jelenségek magyarázata terén 3 csoportba sorolhatók a vélemények: 1. A „szkeptikus magyarázat” szerint a leírt jelenségek természettudományosan megmagyarázható okokra vezethetők vissza; képzelet, önbecsapás termékei, a médium által elkövetett csalás, a tanúk ill. megfigyelők érzékcsalódása ill. emlékezetmódosulása. - 2. Bizonyos „animista”, a tudattalanra hivatkozó magyarázat szerint létezhet a jelenségeknek olyan csoportja, amely jelenleg még nem magyarázható, de semmi köze a túlvilági létezőkhöz, hanem a médium egy olyan, ma még ismeretlen lelki tulajdonságától függ, amelyet az tudattalanul hív elő. - 3. Spiritiszta magyarázat: A jelenségeket úgy kell értelmezni, ahogy azok megjelennek: szellemi lények megnyilvánulásai, akik a médiumot eszközként használják. - Figyelemre méltóak Euripidész sorai, melyeket Plutarkhosz idéz: „…a bakhoszi mámornak és megszállottságnak nagy része van a jóslatadásban”. Ennek nyomán Plutarkhosz a médiumi „enthusziaszmoszt” a „jóserő” általi megszállottsággal magyarázza. Ezt az észrevételt folytatja az a ker. magyarázat, amely gyakran a bibliai tanítások közvetlen figyelembevételével azt mondja, hogy a jelenségek valóban létezők, de okozói ördögi v. démoni erők, hasonlóan a megszállottságnak nevezett jelenségekhez. Ez a vélekedés manapság újra előtérbe került az okkultizmus terjedésének divatján belül tapasztalt negatívumok kapcsán. -

VI. A keresztény hit és a spiritizmus. 1. A Szentírás szava: „Ne akadjon közted senki, aki…szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz…” (MTörv 18,11). „Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat” (Lev 19,31; vö. Lev 20,6). A Törvény szerint a halottidézőket is meg kellett kövezni (Lev 20,7). A halottak megjelenésének lehetőségéhez többek közt a következő helyek: Jób 8,9-10; Bölcs 16,14; Lk 16,19-31. A spiritizmus tanának eltéréseihez az Egyh. tanításával szemben pl.: Gal 1,8. - 2. Az egyházatyák folyamatosan tanítják az Egyh. véleményét és határozott figyelmeztetéseit azzal kapcsolatban, hogy az okkultizmusnak, köztük a jóslási formáknak, a szellemidézésnek a „csodái” a démonoktól származnak, s nem kell elhinni, hogy az ilyen műveletekben valamilyen jó lélek működne közre. Tatianosz pl. ezt mondja a 2. sz. második felében: „A démonok saját gonoszságukkal hozzák önkívületbe az embereket, tarka és álnok színjátékokkal elferdítik gondolat- és szándékvilágunkat…” (Or. ad Graec.16, 3.) Tertullianus kritikája a 200-as évek elején így szól: „…ha a bűbájosok is rémképeket varázsolnak elő és lealacsonyítják a megholtak lelkét,… ha álmokba ringatnak s egyszer s mindenkorra rendelkezésükre áll a megidézett angyalok és démonok hatalma, kiknek erején közönségesen akár a kecskék és az asztalok is jövendölnek, mennyivel inkább szorgoskodik ez a hatalom: a maga tetszésére és hasznára fordítja majd minden erejével, amit mások üzleti vállalkozására kölcsönöz… Ha bárki keresztény ráparancsol erre a szellemre, hogy beszéljen, annyira biztosan démonnak vallja magát, s ténylegesen az is…” (Apologeticum 23,1-4.) - 3. Az Egyházi Tanítóhivatal. Az I. Toledói Zsinat, 400-ban: „Ha valaki azt hinné, hogy az emberi testek nem fognak feltámadni a halál után: legyen kiközösítve. Ha valaki azt hinné, hogy az emberi lélek az Isten része vagy az Isten szubsztanciája: legyen kiközösítve” (DS 200-201). Bragai Zsinat, 561: „Ha valaki azt hiszi, hogy az emberi lelkek vagy az angyalok az Isten lényegéből léptek elő, mint Manichaeus és Priscillianus állították… legyen kiközösítve. Ha valaki azt mondja, hogy az emberi lelkek előbb mennyei lakóhelyükön vétkeztek és ezért a földön emberi testbe taszíttattak, mint Priscillianus mondta: legyen kiközösítve” (DS 455-456). - A Szt Officium körlevele a magnetizmusról, az alvajárásról és a médiumizmusról, 1856: „…tisztán fizikai elvek és eszközök felhasználása valódi természetfeletti dolgokra és hatásokra, hogy azokat fizikailag fejtsék ki, nem más, mint teljességgel meg nem engedett és eretnek rászedés. (…) Az alvajárás és a világos látás (ahogy nevezik) szemfényvesztése segítségével ama hölgyek transzba esve azt fecsegik, hogy ők minden láthatatlant szemlélnek, és merész könnyelműséggel nem riadnak vissza magáról a vallásról beszélni, a holtak lelkét megidézni, feleleteket kapni, ismeretlen és távol lévő tárgyak létét felfedni, és más ilyen babonás dolgokat művelni, mint akik biztosan nagy hasznot fognak húzni jóslásból maguknak és uraiknak. Mindezekben végül is bármilyen mesterkedést vagy szemfényvesztést használnak, amikor fizikai eszközök nem természeti hatások létrehozására vannak rendelve, tapasztaljuk a mindenképpen tilalmas és eretnek rászedést és az erkölcsök tisztessége ellen ható botránkoztatást” (DS 2823-2825). - A Szt Officium 1917. IV. 26: a kérdésre: „Vajon szabad-e médiummal… vagy médium nélkül alkalmazni hipnózist, vagy sem, bármilyen spiritiszta beszédnél vagy mutatványoknál jelen lenni, még ha a tisztesség vagy a jámborság képét viselik is magukon, akár kérdezve a lelkeket avagy szellemeket, akár hallgatva feleleteiket…; még ha tiltakoznak is hallgatólagosan vagy kifejezetten, hogy semmi részt nem akarnak vállalni a gonosz szellemekkel?”, ezt a pápától megerősített választ adta: „Minden részletet illetően nemleges” (DS 3642). - Az Egyh. a modern spiritizmussal kapcsolatban nem hagyja figyelmen kívül azt, hogy a több éven át tartó kutatások szerint a spiritiszta összejövetelek körül megfigyelhető „fizikai jelenségek” egy része csalással, megtévesztéssel, más részük pedig lélektani okokkal magyarázható; a kinyilatkoztatás alapján az Egyh. tagadja, hogy az elhunytak lelkei megjelenhetnek ilyen módon; az Egyh. általában valószínűnek tartja azt, hogy a szeánszokon a meg nem magyarázható válaszok, jövendölések adogatói a bukott angyalok között keresendők, s felhívja a figyelmet a problémákra, mivel a spiritizmusban résztvevők a „médiumpszichózis”, ill. a megszállottság veszélyét hívják ki maguknak.

Az okkultizmus fogalma a mai "new age" korában számos, korábban térben és időben egymástól függetlenül fejlődő ezoterikus hagyományt takar.

A spiritizmus szó jelentése szűkebb: 'az a hiedelem, hit, hogy az élők a halottak lelkével érintkezésbe léphetnek'.

"A hosszú válaszoló feltehetően paranoid skizofrén, mániákus depresszióra utaló tünetekkel."

Egyik sem. Graphomania gyanúja merül fel.

Spiritizmus: szellemekkel, szellemi jelenségekkel foglalkozik.

Szellem-rituálék; szellemekhez kapcsolódó rítusok.

Okkultizmus: elrejtett dolgokkal, jelenségekkel foglalkozik.

A negatív értelmű okkultizmus, földalatti, fénytelen, sötét, világosságot nem tűrő jelenségekkel foglalkozik.

A katolicizmus az okkultizmus világosabb jelenségeit is gyűlölte és üldözte (nem csak a sötéteket).

Én a tudományos álláspontot tudom neked leírni erre a kérdésre. Ez jelenleg Mircea Eliade és Antoine Faivre Western Esotericism című könyve alapján képviseli míg hazánkban Szilágyi Tamás Az istenek ébredés (a neopogányság vallástudományi vizsgálata) című szakdolgozata és Fekete Szabolcs Ez az én utam ( A lélekegyház vallástudományi vizsgálata) című szakdolgozatát tartom elfogadhatónak. Fekete szabolcs egy egész fejezetet szentel a nyugati Ezotéria kialaullásáank és változásainak a kutatásában.

Ezek szerint egy kis fogalom magyarázat

Ezoteria: Olyan szellemi áramlat amely végig hat az emberi korokon jelentése a titkos tanokra használt kifejezés, amelyet csak egy csoport beavatottjai számára ismeretesek. Ez a különböző korokban különféle megnyilvánulásai voltak

A teljesség igénye nélkül:

Hellenista kor: Gnoszticizmus, Misztériumvallások, Neoplatonizmus stb.

Középkor: Hermetizmus

Újkor: Okkultizmus, teozófoa

Modernkor: New Age

Ezek mozgalmak, kifejeződései az ezotrikus áramlatnak.

Az eoterikus mozgalmak a korokban át meg át hatották egymást és új ezoterikus irányzatok alakultak ki. Tehát az okkultizmus az ezoterikus spiritualista azaz szellemi áramlatnak egy XVIII-XIX századi áramlata. (Nagyon fontos, hogy előtte is volt occcult szó csak más volt a jelentése, Agrippa von Nettesheim már használta az okkult szót a De Occulta Philosophia című művében. Azonban más értelemben használta, mint azt a XIX században használják. Erre Eliade és Faivre is rávilágít. Agrippa von Nettensheim (Egy hermetista gondolkodó) még Eliade szerint azt értette alatta, hogy „ésszel föl nem fogható, meg nem érthető, a megértés, vagy a közönséges tudás határain túl lévő". Míg, a XIX században azt, ahogy Faivre fogalmaz, „alternatív aspektusként a tudományossággal szemben” A tudomány és ész diadalával szembeni ezoterikus szellemi azaz spiritualista mozgalom az okkultizmus.

A spiritizmus pedig egy olyan világnézet, amely a modern kifejezése annak a műveletlen népeknél már ősidők óta meggyökerezett hitnek, amely a meghaltak lelkeivel való érintkezést lehetségesnek tartja.

Nagyon fontos megjegyeznem, hogy egyik sem egyezik meg a spiritualizmussal, amely A XIX században pontosan 1848-ban Andrew Jackson Davis The Principles of Revelation című művének és Kate és Margeret Fox 1848-as New York-i Hydesville-ben végrehajtott halott idézésének hatására ismét kibontakozó és H. L. Rivail írói álnevén Alan Kardec (1804-1869) az 1857-es megjelenésű könyve által a szentimentalista és racionalista eszmék segédletével vallássá formálodó világszemlélet a spiritualizmus. Egyes kutatók például Domokos, úgy gondolják, hogy a spiritualizmus is a XIX századi okkultizmus egyik irányzata. Faivre kutatásai és álláspontja szerint azonban „A vele egy időben virágzó Marxizmus és Angolszász természetfeletti irodalom mellett a spiritualizmus sem tekinthető szigorúan az ezotéria tárgykörébe tartozó fogalomnak, mégis közel áll hozzá az általa felvetett problémák miatt, valamint széles körű elterjedése és befolyása kapcsán. A spirtualizmus ellentéte a materializmus világszemlélete. (Nagyon fontos megjegyeznem, hogy ezek világszemléletek és nem filozófiák ott ugyanis a materializmus ellentéte az idealizmus).

Összefoglalva:

Okkultizmus: Ezotéria mint spirtuális azaz szellemi áramlat egyik XIX századi mozgalma.

Spiritizmus: olyan világnézet, amely a modern kifejezése annak a műveletlen népeknél már ősidők óta meggyökerezett hitnek, amely a meghaltak lelkeivel való érintkezést lehetségesnek tartja.

Remélem tudtam segíteni: Szép napot!