Miért vannak olyan helyek, ahol tizdet kell fizetni?

Nézzük mit mond a biblia erről? Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintusz 9:7). Továbbá Jézus azt mondta,,ingyen kaptátok ingyen adjátok,, Jehova Tanúinál nem kell tizedet fizetni. A munkájukat névtelen, önkéntes adományokból finanszírozzák. De mi is a tized, és miért nincs ilyesmi Jehova Tanúinál?

Az ókorban az Izrael nemzetének adott törvénygyűjtemény előírta a tizedet. A Bibliából azonban egyértelműen kiderül, hogy ezek a törvények – beleértve a tizedet is – nem vonatkoznak a keresztényekre (Héberek 7:5, 18; Kolosszé 2:13, 14).

Jehova Tanúi ahelyett, hogy kötelező tizedet vagy előre megszabott adományokat adnának, az első keresztényekhez hasonlóan fizetés nélkül maguk végzik a bibliai oktatómunkájukat, és önkéntes adományokat is adnak.

Isten törvényei örökérvényűek.Szavát sosem vonta vissza.

Az áldozati törvényt Krisztus betöltötte,s ezért nincs értelme áldozni.

A tized fizetése nem áldozat,hanem annak a hitnek kifejezése,hogy minden jó adomány Istentől származik,és neki van hatalma életünk biztosítására a megmaradt 9/10-el is.

Nem tudok olyan egyházról,amelyik ellenőrizné tagjai bevételeit,s azzal a tizedfizetési hűségét.

Sajnos nagyon sok gyülekezet nem biblikus alapokon nyugszik, és olyan

a szervezeti felépítésük, hogy tizedet kell szedniük a tagoktól ahhoz,

hogy működhessenek. A tizedfizetést szerintük bibliából vett indokokkal, érvekkel támasztják alá, ennek azonban a véleményem szerint nem sok alapja van.

Hogy miért nincs alapjuk, ahhoz több dolgot is meg kell érteni. Talán a legfontosabb, hogy óriási különbség van az Újszövetség és az Ószövetség között. Az ószövetség tagjai nem voltak újjászületve, Jézus még nem élt bennük a Szentlélek által, a szívük nem volt megváltozva, így Isten nem „belülről” vezette őket, hanem könyvbe írt, kőbe vésett parancsolatokat adott, hogy mit kell tenniük. Ennek a része volt a tizedfizetés, amit a nép CSAKIS a „Lévitáknak” fizetett, és CSAKIS a föld terméséből, illetve a földdel kapcsolatos álattenyésztés szaporulatából. Másból nem kellett tizedet fizetniük!

Ennek az oka az volt, hogy a Léviták nem kaptak földet, és az volt a feladatuk Istentől, hogy a templom körül szolgáljanak, ne pedig földet műveljenek. A tized, amit a többiektől kaptak terményben és állatokban, kárpótolta őket ezért.

A Léviták a kapott dolgokból tizedet fizettek a „Papoknak”, a Papok viszont már nem fizettek tizedet senkinek. Sőt, bűnt követtek volna el, ha bárkinek is tizedet fizetnek, mert nem volt erre Istentől parancsuk. Tehát nem igaz az, hogy az ószövetségben MINDENKI tizedet fizetett, mert a papok nem fizettek tizedet már az ószövetségben sem. Az újszövetségben minden hívő része a „királyi papságnak”, így tehát, mint „papoknak” nem kell, sőt nem szabad tizedet fizetniük senkinek, ha csak az ószövetség szabályait nézzük. Némelyek Ábrahám történetével indokolják meg, hogy miért szednek tizedet az újszövetségi hívőktől. Ez az indoklás is téves azonban, hiszen az igéből az derül ki, hogy Ábrahám egyetlen alkalommal fizetett tizedet, és akkor is csak a győztes csatában szerzett hadizsákmányából. Tehát Ábrahám sem volt rendszeres tizedfizető, és egyáltalán, ilyen rendszeres tizedfizetést az ószövetséget megelőző időkből senkinél nem olvasunk a bibliában. "Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; (Zsidó 7:4)" A "zsákmányból" fizetett. Tehát nem az állatainak a szaporulatából, nem a havi jövedelméből, hanem csak a "zsákmányból".

Honnan tudhatjuk, hogy ez csak egyetlen alkalommal történt?

Ezt Jákób életének vizsgálatával deríthetjük ki. Ha a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása lenne, akkor erre minden bizonnyal megtanította volna Ábrahámot, aki rendszeres tizedfizetővé vált volna. Ábrahám erre szintén megtanította volna Izsákot, és Izsák is rendszeres tizedfizető lett volna. Izsák viszont megtanította volna erre Jákóbot, aki szintén rendszeres tizedfizető lett volna. Ez azonban nem így történt. Azt látjuk ugyanis az igéből, hogy amikor Jákób átélte a látomását álmában Istennel, akkor szembesült azzal, hogy Isten valóságos. Ha eddig nem tette volna, akkor ezen a ponton (Istennel szembesülve) azonnal megfogadta volna, hogy mostantól azonnal tizedet fizet minden hónapban, éppen úgy, ahogyan azt az atyái tették. (Ebből láthatjuk, hogy ezt az atyái sem tették, mert Jákób nem ezt fogadta meg…) Ehelyett azt fogadta meg, hogy …. HA majd épségben visszatér, akkor MAJD… tizedet fizet mindenből. Lásd. I Móz 28.20-22 Jákób tehát hallotta Ábrahám történetét, aki elment egy lehetetlen küldetésbe, és az ott (a győztes háborúban) szerzett javakból egy alkalommal tizedet fizetett Melkhisédeknek. Így akart ő is eljárni, ezért megfogadta, hogyha épségben tér vissza, akkor valamit csak ad néki az Úr (ebben a lehetetlen küldetésben, a bátyja elől menekülve) annak a tizedét az Úrnak adja. (Jákób talán le akarta kenyerezni Istent, hátha majd ezért a nagy fogadalomért őt is megáldja) Nem tudhatom biztosan, mit gondolt valójában Jákób, de ami a lényeg ebben, az az, hogy sem Ábrahám, sem Jákób, nem volt „tizedfizető” a tizedfizetésnek abban az értelmében, hogy a megtermelt javaik 10%-át rendszeresen az Úrnak adták volna.

Az adakozás természetesen összhangban van Isten szívével, viszont úgy vélem, hogy újszövetségi hívőként magától Istentől kell elvennünk a Szentlélek (Szentszellem) által, hogy mennyit adakozzunk, mikor, és kinek. A „tízes” számnak nincsen mágikus hatása. Ha Isten egyszer 11%-ot kér tőlünk, akkor bűnt követünk el, ha 10-et fizetünk, ha pedig 5%-ot, akkor bűnt követünk el, ha 10-et fizetünk. Mindkettő „céltévesztés”. A pénzünkkel sok rosszat is tehetünk. Mert rosszat teszünk, ha oda adjuk, ahová Isten éppen nem szeretné, hogy adjuk, oda pedig nem adunk, ahová szeretné, hogy adjuk. Ez az Új Szövetség. Magától Istentől elvenni, hogy hova fizessünk és mennyit és mikor, és kinek… „Akiket Isten Szelleme vezérel azok Istennek fiai”

további infó az alábbi linken:

[link]