Jézus megfeledkezett volna a "legnagyobb" apostolról, Pálról, a tizenharmadikról?

Dehogy nem.

Írtam, hogy több apostol, és biblia író is idézett Pál már létező szavaiból, ahogy Péter is.

Ha nem lenne hiteles, vagy Istentől jövő, sem az apostolok nem idéznek belőle, sem nem lenne kanonikus,

Hiszen idéztem is, hogy Jézus kihangsúlyozta Anániásnak, hogy Ő a választott edénye.

Az tény, hogy Péter kezdte meg nyitni az első kapott "kulccsal" a nemzetek felé a jövetelt, De Pál kapta később, ennek a folytatását.

Péter kapott 3. kulcsot, de az nem azt jelenti, hogy csak Ő tehet bizonyos kiváltságokat, Ő megnyitotta az utat, és a Többiek folytatták a szolgálatot, már csak azért is, mert Péternek tudvalevőleg hamarosan meg kellett halnia.

"Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére." (Róm 1:1)

"Nem vagyok-e apostol? Nem vagyok-e szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban?" (1Kor 9:1)

A Biblia szerint Pál apostol. A kérdés tehát az, hogy elismered-e a Bibliát mindenek fölött álló tekintélynek vagy sem?

Atya ég....

Ha Jézus választott edényének nevezi, akkor Te hogyan mondhatsz ilyeneket?

Na persze jogod van hozzá,

egyébként nem értem miért ez a Pál üldözés?

Pál Rómaiaknak írt levél hitelességének külső bizonyítéka az, hogy megtalálható a Keresztény Görög Iratok legkorábbi töredékei között. Péter oly sok hasonló kifejezést használ első levelében, melyet valószínűleg hat-nyolc évvel később írt, hogy sok tudósnak az a véleménye: már bizonyára rendelkezett a Rómabeliekhez írt levél egy példányával. A Rómabeliekhez írt levelet a római Kelemen, a Szmirnából való Polykarp és az antiochiai Ignatius Pál egyik írásának tekintette és ilyenként idézte. Ők mindannyian az I. század vége felé vagy a II. század elején éltek.

A Rómabeliekhez írt levelet Pál további nyolc levelével együtt megtaláljuk a „2. számú (P46) Chester Beatty-papirusz” nevű kódexben. Sir Frederic Kenyon erről a korai kódexről ezt írta: „Rendelkezünk tehát a páli levelek majdnem teljes kéziratával, amit nyilvánvalóan a III. század eleje körül írtak.” A Chester Beatty görög bibliai papiruszok régebbiek, mint a közismert Sínai kézirat és az 1209-es számú Vatikáni kézirat, melyek a IV. századból valók. Ezek is tartalmazzák a Rómabeliekhez írt könyvet.

Pál a levelet Gájus otthonából írta, aki az ottani gyülekezet egyik tagja volt, és a szomszédos kenkhréai gyülekezetből Phöbét ajánlja figyelmükbe, aki ezt a levelet nyilvánvalóan Rómába vitte (Róma 16:1, 23; 1Kor 1:14). Pál a Róma 15:23-ban ezt írta: „Nincs több érintetlen területem ezen a vidéken”, s a következő versben utal arra, hogy új misszionárius útra szeretne menni, de ez alkalommal nyugatra, Spanyolországba. Ezt joggal írhatta, mivel harmadik útjának végen járt, i. sz. 56 kezdetén.

A Rómabeliekhez írt levéllel kezdődik a Bibliának az a 14 könyve, amelyet a szent szellem ihletése alatt Isten hűséges szolgája, a korábbi farizeus Pál írt.

A Korinthusbeliekhez írt első és második levél hitelessége nem vonható kétségbe. Ezeket a leveleket mindig is Pálnak tulajdonították, az első keresztények kanonikus levélként fogadták el s belevették bibliai gyűjteményükbe. Azt mondják, hogy egy i. sz. 95-ből származó, Kelemen első levele néven ismert és Rómából Korinthusba írt levél legalább hatszor utal Pál Korinthusbeliekhez írt első levelére, és idéz is abból. A korinthusbeliekhez írt első levélre történő nyilvánvaló utalásával az író arra sürgeti a levél fogadóit, hogy „szívleljék meg az áldott Pál apostol levelét”. A korinthusbeliekhez írt első levélből Jusztin vértanú, Athenegoras, Irenaeus és Tertullianus is közvetlenül idéz. Több bizonyíték szól amellett, hogy Pál leveleinek korpuszát, vagyis gyűjteményét — egyebek között a Korinthusbeliekhez írt első és második levelet is — „már az I. század utolsó évtizedében elkészítették és kiadták”.

Milyen tények szólnak a galátziabeliekhez írt levél hitelessége és kanonikus volta mellett? Irenaeus, Alexandriai Kelemen, Tertullianus és Origenész írásaikban név szerint hivatkoznak rá. Azonkívül a levél megtalálható a következő fontos bibliai kéziratokban: a Sínai, az Alexandriai, a Vatikáni 1209. számú kéziratban; a Codex Ephraemi Rescriptusban, a Codex Bezae és a 2. számú (P46) Chester Beatty-papirusz kéziratban. A levél ezenkívül teljesen összhangban van a Görög Iratokkal, valamint a Héber Iratokkal is, amelyekre gyakran utal.

Pál írói volta ellen felhozott érvek mind semmissé válnak. A 2. számú Chester Beatty-papirusz (P46), amiről úgy vélik, hogy i. sz. körülbelül 200-ból való, 86 ívet tartalmaz a páli levelek kódexéből; ezek között megtalálható az Efézusbeliekhez írt levél is, ami annak bizonyítéka, hogy már akkor is Pál levelei közé sorolták.

. Az első bibliamagyarázók közül egyesek, például Ignatius, Irenaeus, Tertullianus és Alexandriai Kelemen szintén úgy hivatkoznak erre a levélre, mint amit Pál írt. Ugyancsak idézi a II. századból származó Muratori-töredék több más korai kánonnal együtt, és szerepel az i. sz. körülbelül 200-ból való 2. számú (P46) Chester Beatty-papiruszban is, ahol Pál nyolc másik levelével együtt található.

Nincs okunk kételkedni a Kolossébeliekhez írt levél hitelességében. Az a tény, hogy együtt szerepel a körülbelül i. sz. 200-ból való 2. számú (P46) Chester Beatty-papiruszban Pál más leveleivel, azt mutatja, hogy az első keresztények elfogadták Pál leveleként. Eredetiségéről ugyanazok a korai tekintélyek tanúskodnak, akik Pál egyéb leveleinek hitelességéről is.

A levelet az ihletett Írások legrégibb katalógusai többnyire név szerint is megemlítik, többek között a Muratori-töredék is. A Thessalonikabeliekhez írt első levélből a legtöbb korai egyházi író idéz vagy hivatkozik rá, többek között Irenaeus (az i. sz. II. században), aki név szerint is megemlíti. A körülbelül i. sz. 200-ból származó 2. számú (P46) Chester Beatty-papirusz tartalmazza a Thessalonikabeliekhez írt első levelet, és egy a III. századból való másik papirusz (P30), amely most Ghentben, Belgiumban található, tartalmaz töredéket mind az első, mind a második thessalonikai levélből.

The Text of the New Testament, Kurt és Barbara Aland, 1987, 97., 99. oldal.

A Timótheushoz írt két levelet a legkorábbi időktől kezdve Pál írásának fogadták el és az ihletett Írások részének tekintették. Az első keresztény írók, például Polykarp, Ignatius és Római Kelemen, mind egyetértett ebben, és a leveleket Pál írásaiként belefoglalták az első századok katalógusaiba. Az egyik szaktekintély ezt írta: „Van néhány újtestamentumi írás, amelynek erősebb a tanúságtétele . . . A hitelességgel szemben felhozott ellenvetéseket tehát újkori álláspontnak kell tekinteni, ellentétben a korai egyház erős bizonyítékaival.”

The New Bible Dictionary, 1986-os kiadás, J. D. Douglas, 1203. oldal.

Titushoz írt levél hitelessége mellett ugyanazok, mint amelyek a Timótheushoz írt levelek mellett szólnak. Ezt a három bibliai könyvet gyakran Pál „pásztori levelei”-nek szokták nevezni. A stílusuk is hasonlít egymáshoz. Irenaeus és Origenész is idéz a Titushoz írt levélből, és sok más régi szaktekintély tanúskodik még a könyv kanonikus volta mellett. Ez a levél megtalálható a Sínai és az Alexandriai kéziratban is. A John Rylands Könyvtárban van egy papirusztöredék (P32), amely körülbelül a III. századból való és tartalmazza a Titus 1:11–15. és 2:3–8. versét. Nem kérdéses tehát, hogy a könyv az ihletett Írások hiteles része.

Hogy Pál írta a Filemonhoz írt levelet, az kitűnik a legelső versből, amely név szerint említi őt. Ugyanezt Origenész és Tertullianus is elismeri. A könyv hitelességét még az támasztja alá, hogy az i. sz. II. századból való Muratori-töredék is Pál többi levelei közé sorolja.

The International Standard Bible Encyclopedia, kiadta C. W. Bromiley, 1986, 3. kötet, 831. oldal.

Körülbelül 1930-ban a 2. számú (P46) Chester Beatty-papirusz felfedezése további bizonyítékot szolgáltatott Pál írói voltára. Erről a Pál halála után feltehetőleg mindössze százötven évvel írt papiruszkódexről Sir Frederic Kenyon, a kiváló brit szövegkritikus ezt mondta: „Megfigyelhető, hogy a Zsidókhoz írt levelet közvetlenül a Rómabeliekhez írt levél után tették (ami majdnem példátlan eset), s ez azt mutatja, hogy a kézirat megírásának e korai időpontjában nem vonták kétségbe Pál szerzői voltát.” Ugyanerről a kérdésről M’Clintock és Strong Cyclopediája félreérthetetlenül kijelenti: „Semmilyen lényeges külső vagy belső bizonyíték nem szól amellett, hogy ezt a levelet nem Pál, hanem esetleg más írta volna.”

The Story of the Bible, 1964, 91. oldal.

Eltekintve attól, hogy az első keresztények elfogadták ezt a levelet, a levél tartalma is bizonyítja, hogy „Istentől ihletett”. A levél folyton a Héber Iratok jövendöléseire irányítja az olvasó figyelmét; sokszor hivatkozik e korai írásokra és rámutat arra, hogy milyen pontosan teljesednek mindezek Krisztus Jézusban. Csupán az első fejezetben legalább hét, a Héber Iratokból vett idézettel bizonyítja azt, hogy a Fiú most az angyalok felett áll. A levél felmagasztalja Jehova Szavát és nevét, Jézusra mint az élet Főközvetítőjére mutat, Isten Királyságát pedig az emberiség egyedüli reménységének nevezi.

Kedves Kérdező, ha ez sem győzött meg akkor sajnálattal lépek tovább.

Penu

Úgy látom nem olvastad a cselekedetek könyvéből az idézetemet, amit Lukács írt.

Anániás mondta Lukácsnak, hogy választott edénye Jézusnak, minek utána Jézus ezt közölte Anániással, aki elmondta Lukácsnak lukács pedig leírta.

(Cselekedetek 9:12-16) . . .amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását.” 13 Anániás azonban így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a te szentjeiddel Jeruzsálemben. 14 Itt is felhatalmazása van a papi elöljáróktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik segítségül hívják a nevedet.” 15 Az Úr azonban ezt mondta neki: „Menj, mert választott edényem ő, hogy elvigye a nevemet a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is. 16 Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.”

Ezt nem Pál mondta és írta saját magáról, hanem Lukács írta le Anániás szavait

Te jó ég érted már?