Pál tényleg tanított olyat, hogy a 60 év alatti özvegy asszonyokat ne támogassa anyagilag a gyülekezet?

Kérdező!

Az özvegyasszonyok dolga:

5. A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.

De vannak özvegyasszonyok, akik szeretnék két marokra fogni...

6. A bujálkodó pedig élvén megholt.

Mert mit tehet az ilyen?

8. Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

És mi is van a 60 év alattiakkal?

9. Özvegyasszonyul hatvan éven alul levő meg ne választassék; egy férj felesége lett légyen,

Mert:

11. A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellőzd; mert HA gerjedeznek Krisztus ellenére, férjhez akarnak menni:

Hatvan év alatti asszony bizony még munkálkodhat, hogy férjet fogjon. Ez nem baj, a baj, ha ez lesz:

13. Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról-házra való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, a miket nem kellene.

Tehát mit kell tenni az özvegyekkel mindegy, hogy milyen korú?

14. Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szűljenek, háztartást vigyenek, és semminemű alkalmat se adjanak az ellenségnek a szidalmazásra.

15. Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz.

16. Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, a kik valóban özvegyek.

Nem értem, hogy miért gondolod azt, hogy a 60 év alatti asszonyokat ne segítse senki se? Ilyet egy szóval sem mondott Pál. Hol van ilyen?

Az "özvegyasszonyság" nem annyit jelentett, hogy elismerik valakinek a családi állapotát, hiszen ez természetesen nyilvánvaló, akinek meghalt a férje, az özvegy, nincs mese.

Az egyházon belül azonban nem erről volt szó, idézed is, hogy "megválasztották" az asszonyokat özvegynek. Ez egy feladatkör felvétele volt a család nélkül maradt asszonyok részéről, akik ezentúl kizárólag a testvérek ellátásának, szolgálatának szentelték magukat, és így a gyülekezettől kapták a megélhetésre valót (mivel egyéb pénzkereseti tevékenységet nem folytattak). Ez az a feladat, amire mondjuk egy 40 éve nőt nem szerencsés kijelölni, mivel még fiatal, van benne vágy családra, férfitársra (ami természetesen önmagában nem rossz dolog, sőt, Pál ajánlja is), és emiatt elképzelhető, hogy megtöri a fogadalmát a gyülekezet felé a későbbiekben. Valójában az asszonyok lelkiismeretének védelme ez a tanács, hogy senki ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy meg kelljen másítani az ígéretét.