A középkorban a r. k. inkvizíció által megkínzott és máglyán élve elégetett emberek valóban eretnekek voltak?

Koholt vádak alapján sok nőt és férfit kínoztak meg vagy égettek el máglyán. Vagy a kettőt egymás után.

Sokszor a hasznon szerzés miatt, aminek a vádakhoz semmi köze nem volt.

és sajnos ez az egyház beleegyezésével történt.

Olvastam a cseh Husz János történetét, filmesítve is van. Borzalmas. Katólikus pap volt, aki felismerte egyháza téves dogmáit, és helytelen viselkedését. Öt is elégettette az egyháza :-(

Csatlakozom.

Az eretnekek azok az emberek voltak akik másokat mondtak annak.

Ahelyett hogy leültek volna a bibliát kutatva, együtt békében hogy mit ír a Biblia, a hatalmon lévők féltve a pozíciójukat nyilván eltették láb alól azokat akik ezt veszélyeztették.

A keresztények nem tehettek volna ilyet. ezért szégyent hoztak Istenre, és megfogják kapni a "jutalmukat", mert sokan ezért nem is hisznek a Teremtőben mivel ezeket látták, és úgy érezték, mivel Isten nem szólt bele, hogy nincs is, nem törődik velünk

1199, Ince, III., pápa állítása: eretnek, aki lefordítja és megvitatja a Bibliát

Pedig a biblia pontosan a kutatás tárgya kell hogy legyen, hiszen az első apostolok is ha felmerült egy kérdés megnézték az írásokat, mi a helyes tenni való, így összegyűltek, hogy a gyülekezeteket segítsék a tanítással.

1559

IV. Pál pápa megtiltja, hogy bárkinek a beszélt nyelvek valamelyikén legyen Bibliája. Az ilyen bibliafordításokat elkobozzák és tűzre vetik, és velük együtt sokszor a tulajdonosaikat is elégetik

1079

VII. Gergely pápa megtagadja Vratiszláv kérését, hogy szláv nyelven tarthassák az istentiszteleteket, mert szerinte a Bibliát nem szabad hozzáférhetővé tenni „félművelt emberek” számára

i. sz. 636 körül

Sevillai Izidor azt állítja, hogy a héber, a görög és a latin szent nyelvek, és csak ezek méltók a Szent Bibliához

Ilyet Jézus soha nem tett, és nem is mondott.

El akarták zárni Isten Szavát a tömegek elől

AZ IDŐK folyamán többen szerették volna lefordítani a Bibliát a köznép nyelvére, ugyanis kevesen tudtak a Biblia eredeti nyelvein, héberül vagy görögül. A legtöbbünk ma sem értené meg Isten Szavát, ha csak ezeknek a nyelveknek az ősi változatán lehetne hozzáférni.

Közel 300 évvel azelőtt, hogy Jézus a földön élt, a Héber Iratokat elkezdték görögre fordítani. Az elkészült fordítást a görög Septuaginta néven ismerjük. Mintegy 700 évvel később Jeromos elkészítette híres fordítását, a Vulgatát. A Héber és a Görög Iratokat latinra, a Római Birodalomban akkoriban beszélt nyelvre ültette át.

Később a latint egyre kevésbé használták a mindennapi érintkezésben. Ezt a nyelvet csak a művelt emberek beszélték, és a katolikus egyház semmiképpen sem akarta, hogy a Biblia más nyelvekre is le legyen fordítva. A vallási vezetők azt állították, hogy csakis a héber, a görög és a latin méltó arra, hogy a Biblia nyelve legyen.

Cirill és Metód szaloniki hittérítők, akik a bizánci keleti egyházat képviselték, az i. sz. kilencedik században a szláv nyelvű liturgia bevezetését szorgalmazták. Az volt a céljuk, hogy a Kelet-Európában élő szlávok, akik nem beszéltek sem görögül, sem latinul, az anyanyelvükön tanulhassanak Istenről.

Ezek a hittérítők azonban a német papok heves ellenállásába ütköztek, akik a latin nyelvhez való ragaszkodásukkal igyekeztek gátat vetni a bizánci kereszténység egyre növekvő befolyásának. A politika szemmel láthatóan jobban érdekelte őket, mint az emberek vallásos oktatása. A kereszténység nyugati és keleti ága közötti fokozódó feszültség 1054-ben végül a római katolicizmus és a keleti ortodox egyház szétválásához vezetett.

Nos ez volt itt a baj.

John Wycliffe születése idején, 1330 körül, az istentiszteleteket latinul tartották Angliában. A köznéphez tartozók azonban angolul beszélgettek a mindennapokban. Angolul beszélgettek a szomszédaikkal, mi több, Istenhez is angolul imádkoztak.

Wycliffe, aki katolikus pap volt, folyékonyan beszélt latinul. Ennek ellenére úgy gondolta, hogy nem helyes a latint használni a Szentírás tanításakor, mert szerinte az az előkelők nyelve. Ezt írta: „Isten törvényének az ismeretét a legkönnyebben érthető nyelven kellene tanítani, hiszen nem másról, mint Isten szaváról van szó.” Ezért Wycliffe és a társai nekiláttak, hogy lefordítsák a Bibliát angolra. Ez a munka mintegy 20 évet vett igénybe.

A katolikus egyház nem lelkesedett egy új fordítás ötletéért. Egy mű elmagyarázza, miért volt ellenséges az egyház: „A laikusok így össze tudták hasonlítani az őskeresztények egyszerű tanításait és életvitelét a saját koruk katolicizmusával . . . Teljesen nyilvánvalóvá vált, milyen nagy különbség van a kereszténység Megalapítójának és önjelölt helytartójának [a pápának] a tanítása között” (The Mysteries of the Vatican).

XI. Gergely pápa kiadott öt bullát, melyekben elítélte Wycliffe-et. De a fordító rendíthetetlen volt. A válasza így szólt: „Az angolok angolul értik meg legjobban Krisztus törvényét. Mózes a saját nyelvén hallotta Isten törvényét, és Krisztus apostolai is.” Wycliffe, nem sokkal a halála előtt, 1382 táján a társaival együtt kiadta a teljes Biblia első angol nyelvű fordítását. Körülbelül tíz évvel később pedig az egyik társa közzétett egy átdolgozott, könnyebben olvasható kiadást.

Akkor még nem találták fel a nyomdagépet, ezért minden egyes kéziratot gondosan, kézzel kellett lemásolni, s ez a munka akár tíz hónapba is beletelhetett. Az egyház mégis annyira félt attól, hogy ez a Biblia közkézen fog forogni, hogy egy érsek azzal fenyegetőzött, hogy kiátkoz mindenkit, aki olvassa. Több mint 40 évvel Wycliffe halála után egy pápai zsinat rendelete alapján kihantolták Wycliffe holttestét, elégették a csontjait, majd a hamvait a Swift folyóba szórták. Az igazság őszinte keresői viszont felkutatták Wycliffe Bibliáját. William M. Blackburn professzor így számol be erről: „Számtalan példány készült Wyclif Bibliájából. Ezeket széles körben terjesztették, és továbbadták nemzedékről nemzedékre.”

A szántó-vető fiúk Bibliája

Még kétszáz év sem telt el, és a Wycliffe által használt angolt szinte már senki nem beszélte. Bristol közelében egy ifjú prédikátort nagyon zavart, hogy olyan kevesen értik a Bibliát. Egyszer ez az igehirdető, William Tyndale hallotta, amint egy művelt ember kijelenti, hogy inkább élne Isten törvénye nélkül, mint a pápáé nélkül. Tyndale erre azt mondta, hogy – ha Isten is úgy akarja – hamarosan lehetővé teszi, hogy akár egy szántó-vető fiú is jobban ismerje a Bibliát, mint az a művelt ember.

Wycliffe a latin Vulgatából fordított, és kézzel másolta a Szentírást. Ami viszont Tyndale-t illeti, ő 1524-ben Angliából Németországba utazott, és nekiállt, hogy közvetlenül az eredeti nyelvekről, héberről és görögről fordítson. Azután a másolatok nyomtatásával megbízott egy kölni nyomdát. Tyndale ellenfelei hamarosan tudomást szereztek a fordításról, és meggyőzték a kölni városi tanácsot, hogy rendelje el az összes példány elkobzását.

Tyndale a németországi Worms városába menekült, és ott folytatta a munkáját. Rövidesen másolatokat csempésztek be Angliába a Tyndale által angolra fordított Görög Iratokból. Hat hónapon belül annyi példány kelt el, hogy összehívtak egy sürgős püspöki találkozót, és elrendelték a Bibliák elégetését.

London püspöke meg akarta akadályozni Tyndale állítólagos eretnek tevékenységét, és azt, hogy egyre többen olvassák a Szentírást. Ezért megbízta Sir Thomas More-t, hogy írásban támadja Tyndale-t. More különösen azt kifogásolta, hogy Tyndale a „gyülekezet” szót használta az „egyház” szó helyett, valamint az „idősebb férfi” kifejezést, illetve a „vén” szót a „pap” helyett. Ezek a szavak megkérdőjelezték a pápa hatalmát, valamint a papság és a laikusok közti különbséget. Emellett Thomas More elítélte, hogy Tyndale fordításában a görög a·ga′pé szó helyén a „szeretet” szó szerepel, és nem a „jótékonyság”. „Ez a megközelítés is veszélyes volt az Egyházra nézve – jegyzi meg egy könyv –, ugyanis látszólag a jótékonyság nem kapott elég hangsúlyt, így háttérbe szorulhatott a bőkezű adakozás, a búcsúcédulák megvásárlása és a hagyatékozás, pedig a híveket arról győzték meg, hogy ezek segítségével egyengethetik a mennyországba vezető útjukat” (If God Spare My Life).

Thomas More sürgette az „eretnekek” megégetését, és ez odavezetett, hogy 1536 októberében megfojtották Tyndale-t, és a testét elégették máglyán. És mi történt később Thomas More-ral? Lefejezték, miután kegyvesztett lett a királynál. De a római katolikus egyház 1935-ben szentté avatta, és 2000-ben II. János Pál pápa a politikusok védőszentjévé tette.

Tyndale nem részesült ilyen elismerésben. Ám a halála előtt a barátja, Miles Coverdale egységes Bibliává fűzte Tyndale fordítását. Ez volt az első olyan angol Biblia, melyet az eredeti nyelvekről fordítottak! Most már minden szántó-vető fiú megértette Isten Szavát.