Ha nincs lélek, akkor hogyan lehetséges a feltámadás?

Isten megkeresi az atomjaidat és szépen összerakja őket.

Inkább az a kérdés, hogy mi van akkor, mikor egy korábbi ember került a testembe?

pl. ő meghalt s, megrohadt a földben. Humusz lett, és abból ribizli bokor nőtt ki. Ettem a ribizli bokorról. Most akkor, egy ember van bennem lényegében? És Jehova, akkor leszedi a fél lábamat, hogy a másik ember teljes lehessen?

Szia!

Nem vagyok Jehova Tanúja, de semmi köze nincs a halhatatlan léleknek a feltámadásgoz. A zsidóság érdekes módon több száz évig el volt e tanítás nélkül, egészen a 4-3. századi hellenizmusig, meg ugye Antiochos Epiphanesz idejéig, aki az i.e. 160-as években erőszakosan hellenizálni akarta a zsidóságot.

Kérdésesre válaszolva, nyisd ki a héber Bibliát, és nézd meg mivan odaírva. Egy olyan szót sem fogsz találni, amely a léleknek fordított kifejezést kapcsolatba hozná a keleti vallások által elspiritualizált jelentésével. Ám a héber szövegben ilyet hogy: szél, lehellet, fuvallat (csupa élettelen dolog) fogsz olvasni.

Kérdező:

A Tórában (Mózes 5 könyve) nincs említve a feltámadás, viszont az említve van, hogy hogyan gondolkodtak a lélekről. A lelket egy személytelen erőnek gondolták, amely megeleveníti a testet, a héber szövegből ez jön le. Ez tehát biztos.

Amint tovább haladunk a héber kánonba, és gondolok itt. az i.e. 10. században keletkezett művekre (Zsoltárok, Prédikátor) világos utalást találunk benne, hogy ők úgy gondolták, a halottak öntudatlan állapotban alszanak. És ha elérkezünk az i.e. 6. százada, akkor Dániel könyve már világosan tanítja a feltámadást.

Mindebből világosan az jön le, hogy a halottak öntudatlan állapotban vannak, és majd a feltámadáskor azt az erőt, amely megeleveníti a testet, visszakapják.

Az a bizonyos erő azonban nem egy személyes, tudatos lélek, mint a spiritizmusban.

"...csak arra vagyok kíváncsi, hogy mivel hidalják át az általam felvetett problémát..."

Én azt hiszem sehogy. Tudnál mondani olyan vallást aki hisz a feltámadásban , de a lélek létezésében nem? Nekem nem jut ilyen eszembe...

Érdekes kérdést feszegetsz.

Ha eleve feltételezed, hogy az emberben nincs semmilyen rész, ami örök lenne, akkor természetesen teljesen logikus a következtetésed. Akkor nem lehetne semmit sem feltámasztani.

Kérdés, hogy mire alapozod azt a feltételezést, hogy az emberben nem lehet semmi örök?

Azért mert még nem tapasztaltad?

Azt tudhatod, hogy az, hogy valamit nem tapasztaltál, nem bizonyíték arra, hogy nem létezik..

Nem láttad még a Szaturnusz középpontját, de attól még lehet, hogy létezik, nem?

Az alábbi mondataid is érdekesek:

"

Szóval nem vagyok azonos a 10 évvel ezelőtti önmagammal. Melyikünk fog feltámadni, vagy elkárhozni, én vagy az a tíz évvel ezelőtti k@csög?

"

Az igaz, hogy megváltoztál a 10 év alatt, de mégsem tagadod, hogy a 10 évvel ezelőtti önmagad is te voltál.

Van valami benned, ami összefüggést lát a 10 évvel korábbi és a mostani önmagad között.

Van valami benned, ami egy fejlődési folyamatnak látja ezt a 10 évet. Egy átalakulásnak, egy változásnak látja.

Kérdés, hogy ha nem lenne benned semmi, ami változatlan, akkor mi lenne a viszonyítási alap, ahonnan nézve a változást észreveheted?

Ha minden változna benned, akkor nem vennéd észre, hogy van változás. Mert az is változna, ami észrevehetné.

Ha észrevetted a változást, valami állandónak kell lennie.

Mondok egy példát, bár elismerem elég hülye példa lesz:

Ha egy olyan száguldó vonaton születsz, ami tökéletesen rugózásmentes, azaz egy kicsit sem mozog, olyan, akárcsak a szilárd talaj, és nincsenek ablakai a vonatnak, amiken keresztül kilátsz, akkor nem tudhatod meg, hogy egy mozgó járművön vagy.

Tegyük fel nem mondja meg neked senki. Leélhetsz egy életet is úgy, hogy nem tudod, hogy mozgó járművön élsz, mert nincs viszonyítási alapod és nem érzel semmi rezgést, remegést stb.

Azt fogod hinni, hogy a szilárd talajon élsz, ami nem megy sehova!

Tegyük fel, hogy ki tudsz nézni egy ablakon, de ott éppen egy másik vonatot látsz, amelyik ugyanarra halad mint a tied, ugyanolyan sebességgel, ÉS SEMMI MÁST NEM LÁTSZ. Ekkor szintén nincs lehetőséged fogalmat alkotni arról, hogy milyen helyzetben is vagy. Tehát, hogy mozgó járművön vagy.

Akkor látod át azt, hogy az egész addigi környezeted (a vonat) nem egy álló valami, hanem egy nagyobb viszonyítási rendszerben mozgó tárgy, ha leszállsz a vonatról.

Ha magad változatlan vagy egy nagyobb viszonyítási rendszerben, akkor látod a kisebb dolgok változását.

Ezt arra hoztam fel példának, hogy az, hogy te látod a változást az életedben, arra utalhat, hogy van valami benned, ami mintegy messzebbről nézi az egész folyamatot, mint "kívülálló". Legalábbis a folyamathoz, a változáshoz képest "kívül áll", mivel észre tudja venni, hogy van változás.

Ha nem volna semmi ilyen állandó, ha minden a változásnak volna alávetve, akkor nem volna semmi, ami észrevehetné a változást, márpedig te észrevetted.