Miért tapasztalom mindig hogy a hívők lusta vagy beszűkült emberek? Akinek nem inge.

Mert (gondolom) valamivel többnek tartják magukat másoknál,

Vagy mert, úgy hiszik, hogy már meg van a belépőjük a mennyországba, és a jelenlegi életükben, nincs miért nagyobb energiákat befektetni, mondjuk az empátiába stb. stb.

Vagy alapjába véve ilyenek, vallással, vagy vallás nélkül.

Mert a kereszténység, ezt érte el Jézus valódi Tanításától eltérő "vallás" gyakorlásával.

az emberek nem tudják, hogy kereszténynek lenni életforma, és nem vallásos formalitás.

Évszázadok óta ez megy, amióta az utolsó apostol is lecsukta a szemét.

/tisztelet a kivételnek/

Ha a kereszténység nem alkudott volna meg a tiszta tanítást illetően, akkor negyed ennyi híveik se lennének.

Hiszen nem tudták betartatni és nem is akarják, azokat a Biblián alapuló erkölcsi értékeket, amit gyakorolniuk kellene.

De hát Ők maguk sem mutattak példát, hiszen az egyházak vezetői is erkölcstelenségbe, és hazugságban élnek.

Így aztán azt nem lehet gyakorolni amikről fogalmuk sincs

s az emberek nem ismerik mit jelent Önfeláldozónak lenni.

Pedig Jézus bemutatta, ezt, Ő lemondott a saját érdekeiről mások javára, nem is akármilyen emberek javára....

Nagyon kevesen élnek hasonlóan.

Kedves kérdezö,

ha széjjel nézünk alaposabban magunk körül, észrevehetjük hogy dolgos vagy lusta gyerekek, felnöttek vannak mindenütt. Lehet az bármilyen vallású, vagy esetleg ateista... egyre megy. :-)

Mikor a testvéremmel gyerekek voltunk és anyuci mondta, hogy tegyük rendbe a szobánkat, vagy valamiben segítsünk, akkor sokszor összakatunk , mert egyikünknek sem akaródzott segíteni.

Azzal "vádoltuk" egymást hogy lusták vagyunk, természetesen a másik lusta de nem én :-D

Mind a ketten kinöttük, legalábbis remélem....:-)

Elég néha megnézni valamilyen dokumentum filmet, vagy végig menni valamilyen városon, falun ahol lusta emberek laknak. Ahelyett, hogy vennék a sepröt, lapátot, az ásót kapát, hát egyszerübb nyafogni, hogy nekik senki sem segít.

Bocsánat, a világért sem akarok senkit sem megsérteni, csak ez az én nézetem a témára :-)

Szerintem teljesen igazad van. Vannak, akik mondják, hogy így meg úgy hiszek Istenben, eljárnak gyülekezettel mindenhova, de lazán belerúgnak az útszéli kóbor kutyába, és kibeszélik, aki éppen szembe jön. Vannak, akiknek ez az élet egyfajta burok, amitől remélik, hogy megvédi őket a világtól, vagy annak legalább egy részétől. De ők még nem tudnak eleget az életről: nem látják, hogy a világ baromira nem olyan, mint amilyet a gyülekezet belljük nevelt, mert még nem tapasztalták meg saját bőrükön.

Valahogy így hangzik az ide illő vers: "Bocsáss meg nekik, uram, mert nem tudják, mit cselekszenek".