Hogy van ez héberül? "Vagyok, aki vagyok. A Vagyok küldött engem hozzátok! " (2Mózes 3,14)

Amúgy ehje, aser ehje = Vagyok aki vagyok.

Ehje sláháni áléhem = Vagyok küldött engem hozzátok.

Ami még érdekes ebben sztem, hogy az ehje a létigének a jövőidejű alakja, amit fordítanak jelenidőnek is a Bibliában. Azaz úgy is fordítható akár, hogy "Vagyok, aki leszek", vagy "Leszek akik vagyok". Azaz olyan leszek mint most, nem fogok megváltozni. Azaz Örökkévaló (aki nem változik). Ez a szép a héber nyelvben, hogy néhány szó, és sokféleképpen magyarázható, és valószínűleg a megírásakor is ez volt a szándék.

Kiv 3,14 - Kiv 3,15

Ez az elbeszélés az Ószövetség egyik legnevezetesebb helye. Az értelmezésnél először a nyelvi kérdésre kell tekintettel lennünk, vagyis a Jahve szó eredetére. A Biblián kívül Jaho és Jah formában is előfordul. Mindegyik szónak a töve valószínűleg a "lenni" ige régi alakja. Nemcsak az elvont létezését jelzi, hanem a jelenlétet és hatékonyságot is.

A második kérdés az, hogy mi az elbeszélés értelme és jelentősége, vagyis mi a kinyilatkoztatott tartalom? A régi embernél a név a dolog lényegét és rendeltetését is meghatározta. De ha Isten felfoghatatlan és abszolút transzcendens, lehet-e róla igazán találó nevet adni, amely mintegy a kilétét is meghatározza? Azonkívül szemita felfogás szerint a név ismerete a dolog felett való hatalmat is jelentette. Isten nevének ismerete pedig együtt járt a bizonyossággal, hogy az ember segítségül hívhatja és számíthat a meghall-gatásra. A Mózesnek adott kinyilatkoztatásban benne van a tanítás, hogy Isten nem szolgáltathatja ki magát az embernek, amikor a nevét közli. Olyan nevet mond, amely éppen felfoghatatlanságát fejezi ki, de amely azt is jelzi, hogy ő örök és jelen van: vagyok, aki vagyok, "ehje aser ehje", harmadik személyben: aki van: Jahve. A név tehát nem Isten meghatározása, hanem emlékezteti Izraelt jelenlétére, jótéteményeire, a kiszabadításra, továbbá a hűségre, hatalomra, jóindulatra, amelyet a kiszabadítás feltételez. A keresztény hagyomány meglátta benne az utalást arra is, hogy Isten az abszolút lét, akinek az az igazi jellemzője és lényege, hogy van, létezik: ő az Örökkévaló. Vele szemben a többi istenség semmi, nem létező, Iz 42,8.

Két dolog az előbbi hozzászóláshoz. Olyan szó, hogy Jahve, nincs. A JHVH "rövidítés", mint már írtam.

A létige egyes szám 3. személyű alakja nem Jahve lenne, hanem Jihje. Már a mássalhangzói sem azonosak.

Másrészt az ehje, és a jihje is jövőidőben (imperfectum)van. Az más kérdés, hogy a héber használja más igeidőben is. Jelenidő egyébként nincs a bibliai héberben. Amit annak is használ, az a folyamatos melléknévi igenév, az aktív participium.

De itt a Jahve nem egy igealak. A hájá, hove, és jihje szavak mássalhangzóiból alkotott "rövidítés" , ami alá az Elohim istennév magánhangzóit pontozták.