Szerintetek mi történne, ha teljesen őszintén meggyónnám a papnak, hogy homoszexuális vagyok?

Őszintén együttérzek veled :-( Sajnálom, hogy egy ilyen nehéz terhet kell cipelned, kívánom, hogy könnyebb legyen!

A pap nem átkozhat ki ezért az egyházból, és nem is büntethet érte, hiszen te nem tehetsz az érzéseidről! Ha elmondanád neki, hogy homoszexuális vagy, valószínűleg azt válaszolná, hogy imádkozz Istenhez, hogy vegye ezt el tőled, tartóztasd meg magad stb. Azt ma már szerencsére tudják a papok is, hogy az ember nem maga választja a hajlamait, hogy nem tehet róla és hogy nem lehet ezt azzal elintézni, hogy "nézd inkább a lányokat". Persze begyöpösödött papok most is vannak... de remélhetőleg a tietek nem ilyen.

Egyébként én nem ítélnélek el akkor sem, ha végül összejönnél egy fiúval. Nem lehet valakit örök magányra kárhoztatni, az ember társas lény...

Fel vagyok háborodva némely válaszokon.

2. válaszoló! Szerintem te olvasd el még egyszer Pálnak a rómaiakhoz írt levelét, ugyanis ott bizonyos népek homoszexuális orgiával egybekötött bálványimádásáról van szó, amely egy vallási rítus(!!!!), nem pedig a homoszexualitás mint jelenség magyarázatáról! Remélem, nem okoz gondot a két dolog elkülönítése egymástól.

Még jobb: "Mindenki meg van őrülve!? Legalább a keresztényekből kibukkanhatna a gerinc és az Istenük mellett és a testvéreik mellett állnának ki! Szégyen, divatkeresztények!" Az előző válaszodban meg: "szavazzatok akkor le ti kis korcsok :)" Szóval ezt nevezed te gerincnek. Szomorú. Jobban tennéd, ha nem járatnád le a hitedet és a többi keresztényt.

A nemi vágyak pedig igenis természetesek, jól mondta a pap. Máskülönben hogy maradna fenn az emberiség?

Szia.

Azt meg kell erősítenem sajnos, hogy a gyónás nem érvényes, ha kihagysz valamit tudatosan, sőt, azt hiszem, ezután a következő gyónásig (ahol már nem titkolod) áldozni sem nagyon szabadna, de ebben nem vagyok biztos.

Viszont! Nem, nem fog kiátkozni. :) Remélhetőleg együtt is fog érezni veled. Az, hogy homoszexuális vagy, nem bűn, az hogy vannak vágyaid, szintén nem. Csak az a kérdés, mit kezdesz velük. Ha gerjeszted őket magadban, az már baj. Ha hagyod a rossz gondolatokat elsuhanni a füled mellett, akkor semmi gáz.

Viszont szerintem nagyon-nagyon érdemes lenne felkeresni egy számodra szimpatikus papot, hogy nem vállalna-e lelkivezetést. Bár azt mondják, hogy a homoszexuális hajlamon van, hogy van lehetőség változtatni, főleg, ha még nem öltött gyakorlati formát a dolog, de nem ismerem a te egyedi szituációdat, és nem feltétlen azért kellene keresni egy lelkivezetőt, hogy majd jól meggyógyítson, mert beteg vagy, meg leprás, meg ilyesmi (kicsit az jött le nekem a kiátkozós részből, hogy nem érzed magad az egyház teljes értékű tagjának - pedig az vagy - Isten egy csodálatos teremtménye, a keze munkája. :)), csak ez azért nehéz dolog. És egy olyan embernek is szüksége van lelkivezetőre, aki nem él át naponta annyi konfliktust magában, mint amennyit valószínűleg te átélsz. Csak legyen tényleg szimpatikus az ember, akit választasz, ne félj a dologtól, a legtöbb pap, aki ezt elvállalja, ért ahhoz, hogy hogyan szóljon az emebrekhez/zel, és ha nem tetszik, bármikor kiléphetsz persze a dologból. :)

többször orálisan kielégítettem a 10 éves öcsémet...

Na erre aztán nincs bűnbocsánat,gyónás ide gyónás oda.Ami egyébként is csak önámítás,magyarázom a bizonyítványom.

Szia.

24-es vagyok.

Először is: nem, nem kell boldogtalanul, szenvedve leélned az életedet. Isten maga a Tökéletesség, ha őt megtalálod, boldog leszel. :) Vagy nem láttál még boldog papot? Neki is vannak vágyai (jelen esetben teljesen mindegy, hogy ő nem férfi, hanem nő iránt vágyakozik), amiktől igen, néha szenved, de nem az élete szenvedés! Ha megtalálod Istent, akkor olyan dolgokat fedezel fel, amik sokkal nagyobb boldogságot foglalnak magukba, mint amit egy vágy beteljesülése okoz. :) Nem mondom, hogy holnaptól derűs leszel, és vidám, hosszú az út, és néha nehéz. De nem elveszett az életed, Isten arra vár, mikor indulhat el hozzád, ő ugyanannyira szeret téged, mint a legszentéletűbb hű katolikust, és ez a szeretet végtelenül nagy. :) Az első lépés az lenne Felé, ha egyszer meggyónnál őszintén mindent, ami nyomja a szívedet.

Egy pap valóban megteheti, hogy nem ad feloldozást, de valószínűleg az a pap félreértette a helyzetedet. Mivel a házasság előtti szexualitás bűn, ha tudva és akarva teszik, ha csak annyit mondtál "Paráználkodtam.", lehet, azt hitte, hogy aktív szexuális életet élsz, és amint kilépsz a gyóntatófülkéből, mész haza a barátnődhöz, akivel folytatjátok majd ugyan azt. De ez egyszeri eset volt, amit megbántál, és úgy mentél gyónni, hogy nem szeretnéd folytatni, így legjobb tudomásom szerint semmi ok nincs arra, hogy a pap ne oldozzon fel, ha mindennek tudatában vonakodott ezt megtenni, az az ő hibája, és nem a tiéd, legközelebb próbálj más papot keresni.

A vágyaid önmagukban nem jelentenek bűnt, ezt hangsúlyozom. Ha jön egy, ne azt lásd benne, hogy valamit égetően kívánsz, amit nem szabad, hanem hogy szabad vagy! Akár el is indulhatsz felé, elkezdhetsz beszélgetni azzal a fiúval, és gerjesztheted magadban a reményt, hogy egyszer talán összejön vele valami... De szabad vagy arra is, hogy ne tedd meg, mert belátod, hogy ez számodra hosszú távon nem túl jövedelmező, mert látod, hogy értékesebb vagy te (Isten keze műve!) annál, hogy ezt megtedd, hogy Isten nagyobb feladatokat szánt neked, mint hogy csak a legegyszerűbb ösztöneidnek és vágyaidnak engedelmeskedj, akár egy állat. Boldog pedig akkor leszel, ha tudsz azon az úton haladni, amit Ő neked kijelölt. Nem vagy egyedül! Minden ember az elemi vágyaival küzd! Van, aki szexuálissal, van aki a mértéktelenségre való vágyával, van aki az elismerésre való vágyával, és folytathatnám. Te nem vagy rosszabb náluk. Te nem vagy rosszabb nálam. A vágyaid térnek csak el sokak vágyaitól. De ugyan olyan utolsó gonosztevők lennénk, ha Isten nem lenne végtelenül kegyelmes. Az ő kegyelme nélkül még levegőt sem tudnál venni. Az ő kegyelme végtelen. Csak kérned kell, csak vágynod kell rá, és ő gondoskodni fog rólad. :) Lehet, hogy azáltal gondoskodik rólad, hogy most szenvedned kell. Lehet, hogy ez is benne van az ő tervében. Nekem is annyiszor rá kellett már jönnöm, hogy mennyi szenvedésnek szüksége volt, ami az életemben bekövetkezett, és imádkozom, hogy te is megtapasztalhasd. Csak bízz Istenben. Hiszen Ő van, és Ő végtelenül szeret. :) Nincs mitől félned. :) Az ő kegyelme segíthet neked elhagyni azokat a vágyakat, amiket már nem tudsz cipelni. Régebben napi szinten végeztem önkielégítést. Pedig lány vagyok, ez a lányoknál koránt sem olyan gyakorinak mondható, mint a fiúknál. És sok-sok küzdelem után egyszerre csak - Isten kegyelméből - eltűnt. Néha így is felébredt bennem a vágy, de Ő erőt adott arra, hogy leküzdjem. Hogy mikor eszembe jutott, gyorsan kimenjek az utcára sétálni, vagy emberek közé menjek, elaludjak. Aztán ismét visszaestem egy alkalommal, de Ő ismét segített. Néha elesünk, de csak egyszer kell kérni, és segít felállni. Az úton pedig tényleg nagyon sokat segítene egy lelkivezető. Ha nem tudsz olyat, akinek szívesen a segítséged kérnéd, menj el különböző helyekre misére, és hallgasd meg különböző papok szentbeszédét. Ha pedig van olyan, akinek megtetszik a gondolkodásmódja, beszélj vele, kérdezd meg, elvállalná-e. Ne félj tőle, hogy majd nem fogsz tudni neki elmondani mindent, ami veled történt! Talán időbe telik, de Isten segíteni fog, és ő is. :) Ha találsz egy igazán jó embert, nem fog fölötted ítélkezni. :) Kitartás, imádkozom érted!

Persze, hogy megbocsájtja. Az a jó, hogy felismerted, és látod, hogy ez nem jó. Ez jelzi, hogy van lelkiismereted.

Nem az a fontos, hogy a pap mit mond, hanem, hogy a főpap (Jézus) mit mond. Ha Ő azt mondja, hogy bűn, akkor nekünk is azt kell mondani. Kell keresni 1-2 erős keresztényt, akik előtt megvallod Istennek ezeket a cselekedeteket, mint bűnöket. Ha nem volna bűn, nem lenne lelkiismeret furdalásod. Ezután leszel szabad. Ha akarod, leszek az egyik.