Kedves, Jehova Tanui, válaszolnátok egy kérdésemre?

Néhány szó az ember evolúciójáról

Sok tankönyvben és enciklopédiában az ember kifejlődését egy képsorral ábrázolják. A sor legelején egy meggörnyedt, majomszerű teremtmény látható, mely után egyre egyenesebb tartású és nagyobb fejű teremtmények következnek. A sor végén a mai ember áll. Ezek a rajzok, illetve azok a szenzációs hírek a médiában, melyek úgynevezett hiányzó láncszemek felfedezéséről számolnak be, azt a benyomást keltik, hogy rengeteg bizonyíték van arra, hogy az ember majomszerű teremtményekből fejlődött ki. Vajon ezek az állítások cáfolhatatlan bizonyítékokon nyugszanak? Vizsgáljunk meg néhány témakört, és nézzük meg, mit mondanak az evolúciókutató tudósok.

MIT BIZONYÍTANAK A FOSSZÍLIÁK?

▪ Tény: A XX. század elején egy biliárdasztalon is elfértek azok a fosszíliák, melyekkel alátámasztották azt az elméletet, hogy az emberek és a majmok közös őstől származnak. Azóta még több fosszília került elő. Azt mondják, hogy ma már egy egész vagont megtöltenének.38 A többségük azonban nem több egy-egy csontnál vagy fognál. Teljes koponyát nemigen találni, teljes csontvázról nem is beszélve.39

Kérdés: Most, hogy ennyi fosszília van, melyről azt mondják, hogy az ember „családfájához” tartozik, választ kaptak az evolúciókutató szakemberek arra a kérdésre, hogy mikor és hogyan fejlődött ki majomszerű teremtményekből az ember?

Válasz: Nem. Sőt, Robin Derricourt, az ausztráliai Új-dél-walesi Egyetem munkatársa 2009-ben ezt írta a fosszíliák besorolásával kapcsolatban: „Talán az egyetlen dolog, amiben egyet tudunk érteni, az az, hogy nem értünk egyet.”40 2007-ben a Nature című tudományos folyóiratban megjelent egy cikk, melyet azok a kutatók írtak, akik megtalálták az evolúciós fa egyik újabb állítólagos hiányzó láncszemét. Azt írták, hogy arról semmit sem tudni, hogy mikor vagy hogyan fejlődött ki a majmok ágából az emberi ág.41 Gyenis Gyula, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Tanszékének kutatója ezt írta 2002-ben: „a hominida fosszíliák kategorizálása és az evolúciós helyük meghatározása állandó vita tárgya.” Azt is kijelenti, hogy az eddig összegyűlt fosszíliák nem visznek közelebb bennünket ahhoz, hogy megtudjuk, hogy pontosan mikor, hol és hogyan fejlődött ki majomszerű teremtményekből az ember.

HÍREK A „HIÁNYZÓ LÁNCSZEMEKRŐL”

▪ Tény: A médiában gyakran óriási hírként jelentik be, amikor megtalálnak egy újabb „hiányzó láncszemet”. Például amikor 2009-ben bemutatták az Idának keresztelt fosszíliát, az egyik újság megjegyezte, hogy „akkora hírverést csaptak körülötte, mintha rocksztár lenne”.43 Nagy-Britanniában a The Guardian című újság például a következő szalagcímet közölte: „Elképesztő lelet: Ida, az emberi evolúció »hiányzó láncszeme«!”44 Ám mindössze néhány nappal később a szintén brit New Scientist című tudományos folyóirat ezt írta: „Ida mégsem egy »hiányzó láncszem« az emberi evolúcióban.

Kérdés: Miért van az, hogy minden alkalommal, amikor találnak egy „hiányzó láncszemet”, az nagy publicitásnak örvend, de amikor ugyanazt a fosszíliát eltávolítják a „családfáról”, arról szinte senki sem beszél?

Válasz: A korábban már idézett Robin Derricourt ezt mondja azokról a kutatókról, akik fosszíliákat találnak: „Annak érdekében, hogy a hagyományos akadémiai körökön kívülről is szert tegyenek anyagi támogatásra, a kutatócsoportok vezetőinek néha az egekig kell magasztalniuk a »felfedezéseiket«, hogy milyen egyedülállóak és korszakalkotók, a sajtó és az elektronikus média pedig szintén erre ösztönzi őket azzal, hogy vadászik a drámai hírekre.”46

TANKÖNYVI RAJZOK ÉS MODELLEK A MAJOMEMBERRŐL

▪ Tény: Azok a rajzok, amelyeket a tankönyvekben és a múzeumokban látunk, gyakran jellegzetes arcvonásokkal, bőrszínnel és testszőrzettel ábrázolják az ember állítólagos őseit. A régebbi „ősöket” majomszerűnek tüntetik fel, míg a közelebbi „őseinket” emberibb arcvonásokkal és bőrszínnel, illetve kevesebb szőrzettel ábrázolják.

Kérdés: Képesek a tudósok a fosszilis maradványok alapján hitelesen ábrázolni ezeket a jellegzetességeket?

Válasz: Nem. 2003-ban az ausztráliai Adelaide-i Egyetem Anatómiai Tanszékének törvényszéki antropológusa, Carl N. Stephan ezt írta: „az ember hajdani őseinek arcáról nem lehet objektív rekonstrukciót készíteni, illetve leellenőrizni azt.” Azt mondja, hogy a mai majmok arcvonásait alapul véve „minden bizonnyal csak erősen elfogult, meglehetősen pontatlan és alaptalan ábrázolások készülhetnek”. Milyen következtetést vont le? „Bárminemű »rekonstrukció« készüljön is egy ősi hominida arcvonásairól, az valószínűleg félrevezető lesz.”47

AZ INTELLIGENCIA ÉS AZ AGYTÉRFOGAT

▪ Tény: Az evolucionisták többek között az agytérfogat alapján határozzák meg, hogy egy állat mennyire közeli vagy távoli rokona az embernek.

Kérdés: Megbízható támpont az agytérfogat az intelligencia meghatározásában?

Válasz: Nem. Az egyik kutatócsoport, amely az agy térfogata alapján próbált következtetéseket levonni arról, hogy melyik kihalt állat van közelebbi rokonságban az emberrel, beismerte, hogy gyakran úgy érzik, hogy „ingoványos talajon” állnak.48 Miért? A Scientific American Mind című folyóirat 2008-ban kijelentette: „Az embereket és más állatfajokat vizsgálva a tudósoknak

A figyelmedbe ajánlanám, az alábbi 2 füzetet, amelyet Jehova Tanúi hivatalos honlapjáról letöltheted!

Címe: Az élet eredete Öt kérdés, melynek érdemes utánajárni

Egy Teremtő keze műve az élet?

Link:

[link]

[link]

Ebben megkapod a kérdésedre a választ!

Az evolúcionisták és leszármazáskutatók régóta nem fosszíliák és külső bélyegek alapján kutatják az evolúciót. A "hiányzó láncszemek" kiesése és újak megjelenése manapság már nem címlaphír, mert a kutatások molekuláris és/vagy genetikai szinten zajlanak. A hasonlóságokat már nem az alapján határozzuk meg, hogy egy kiásott koponyatöredék vagy fog mennyire hasonlít egy emberi foghoz. Az ezek alapján publikált "tudományos" cikkek (értsd: 3. évezred, HVG és Blikk színvonal) hatásvadászok. Ha komolyan érdekel az evolúció, vagy nem vagy annyira elvakult, hogy komolyabban utánanézz mielőtt lehúzod valami vallási szöveggel, akkor ajánlom figyelmedbe a Science és Nature tudományos folyóiratokat.

Tehát a molekuláris evolúcióról: az evolúciót ma fehérjék szerkezeti adottságaiból, bizonyos jellegzetes molekuláris mintázatokból követik nyomon, mivel elsődlegesen ezen a szinten zajlik. kb 1000 mutációból, ami befolyásolja egy élőlény működését jó ha pár darab olyan, ami az adott élőlény megjelenésében (azaz morfológiájában, fenotípusán) is megjelenik. A mutációk nagy része rejtett marad és csak a fehérjék aminosavsorrendjén, alegységeinek, doménjeinek meglétén vagy hiányán detektálható.

Az molekuláris evolucionizmus viszonylag fiatal tudományág abból a szempontból, hogy csak nemrégóta vannak meg azok az eszközeink (DNS, fehérje analízis), amelyekkel komoly munkát lehet végezni ezen a téren. Ezért mozgolódik folyton manapság az evolúciós fa, ezért lettek hirtelenjében dinoszauruszok a madarak stb.

Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, valamit tisztáznunk kell. Sok tudós megfigyelte, hogy az élőlények utódai az idő múlásával csekély mértékben megváltozhatnak. Például a kutyatenyésztők szelektív pároztatással el tudják érni, hogy idővel olyan utódok jöjjenek világra, amelyeknek rövidebb a lábuk vagy hosszabb a szőrük, mint az elődeiknek. Néhány tudós ezeket az apróbb változásokat a „mikroevolúció” fogalomkörébe sorolja.

Az evolucionisták azonban azt tanítják, hogy ezek az apró változások az évmilliárdok során felhalmozódtak, és így mentek végbe azok a nagy változások, melyek eredményeként a hal kétéltűvé, az emberszabású majom pedig emberré vált. Ezekre a feltételezett nagy változásokra „makroevolúcióként” utalnak.